Menopauzás tünetek és elhízás: Van-e kapcsolat?

Maria Fernanda Naufel

Táplálkozási Tanszék, São Paulo Szövetségi Egyetem, São Paulo, Brazília

Cristina Frange

1 Pszichobiológiai Tanszék, São Paulo Szövetségi Egyetem, São Paulo, Brazília

Sérgio Tufik

1 Pszichobiológiai Tanszék, São Paulo Szövetségi Egyetem, São Paulo, Brazília

Helena Hachul

1 Pszichobiológiai Tanszék, São Paulo Szövetségi Egyetem, São Paulo, Brazília

2 Nőgyógyászati Tanszék, São Paulo Szövetségi Egyetem, São Paulo, Brazília E-mail: moc.liamg@luhcahaneleh

Sharanya Shre és munkatársai érdeme [1] „A menopauza tüneteinek súlyossága és csoportosulása az elhízott és nem elhízott posztmenopauzában szenvedő nők körében Indiában” [1] című, nemrégiben ebben a folyóiratban megjelent munka reflektál a témára. A tanulmány azt mutatja, hogy az elhízás nem befolyásolja a menopauza tüneteinek súlyosságát a menopauzás nőknél Indiában.

A szóban forgó cikknek nagy potenciális hatása van, és a szerzők gratulációt érdemelnek. Úgy gondoljuk azonban, hogy van néhány további szempont, amelyet meg kell említeni.

A korábbi vizsgálatok többsége, Sharanya Shre és munkatársai [1] megállapításaival ellentétben, pozitív összefüggést mutatott az elhízás és a súlyosabb menopauza tünetei között a posztmenopauzás nők körében. [2] Bizonyíték van arra, hogy a magasabb testtömeg-indexű (BMI) nők statisztikailag szignifikánsan magasabb vazomotoros tünetekkel jártak. [3] Az elhízás és a menopauza tüneteinek súlyossága közötti nem asszociáció megállapítása további tisztázást igényel. A jelen megállapítások oka az lehet, hogy a mellékvesék androgénjei a zsírszövetben ösztrogénné alakulnak, és így feltételezik, hogy az elhízott nőknél még a menopauza idején is több ösztrogén van. [4] Mivel a vazomotoros tünetek vélhetően összefüggenek az ösztrogénszint csökkenésével, elhízott nőknél alacsonyabb a vazomotoros tünetek előfordulása. [4] A nem asszociáció másik lehetséges közvetítője lehet életmód, fizikai aktivitás vagy akár napi tevékenység.

Fontos a menopauza óta eltelt idő szerint is rétegezni a betegeket, mivel jelentős különbségek figyelhetők meg a korai és a késői posztmenopauzás nők között. A menopauza átmenetének és a korai posztmenopauzás nőknek gyakran több a menopauza tünete, mint a késői posztmenopauzás tüneteknek. [5] Érdekes lenne megvizsgálni az elhízottakat és a nem elhízottakat, összehasonlítva a korai és a késői posztmenopauzás nőket, mivel a csoportok közötti különbségek jelentkeznek a hőhullámok, a memória és az alvás tekintetében.

Ezenkívül a follikulusstimuláló hormon (FSH) mértékére lenne szükség annak igazolására, hogy a hysterectomián és/vagy oophorectomián átesett betegek posztmenopauzában vannak. Ha elvégeznék az FSH mérését, a szerzők képesek lennének bevonni a méheltávolítást a posztmenopauzás csoportba tartozó elemzésükbe, ha az FSH meghaladja a 30 mIU/ml-t. Sharanya Shre és mtsai. [1] ebben a cikkben áttekintheti a résztvevők táplálkozási állapotával kapcsolatos ismereteit. Ez a kiemelkedő értékelés rávilágít arra, hogy a posztmenopauzás nők egyike sem ismerte saját BMI-jét, és többségük nem tudott a súlyáról és a magasságáról. A résztvevők több mint felének BMI-je> 24,9 kg/m 2 volt. Ezek a megállapítások nemcsak a táplálkozási értékelések, hanem a résztvevők e változókkal kapcsolatos ismereteinek tanulmányozásának relevanciáját is bizonyítják. Ebben az értelemben érdekes értékelni, hogy a vizsgált populáció ismeri-e saját táplálkozási állapotát, és ezt beépíteni az oktatási célú táplálkozási rutinokba.

Végül hangsúlyozzuk ennek a vizsgálatnak a fontosságát, figyelembe véve az elhízás globális gyakoriságát, különösen egy olyan életszakaszban, amikor minden nő eljön.

Pénzügyi támogatás és szponzorálás

Vizsgálatainkat az AFIP, a FAPESP (# 2014/18722-5 - CF) és a CNPq (# 158506/2014-6 - MFN) finanszírozta.