Metabolikus rendellenességek prolaktinómában szenvedő betegeknél: válasz a kabergolin kezelésre

Absztrakt

Háttér

A hiperprolaktinémiát a testösszetétel változásával és az anyagcsere-rendellenességekkel társították. Megállapították, hogy a prolaktin (PRL) dopamin-agonistákkal történő normalizálása megfordítja ezeket a rendellenességeket. Ezt a tanulmányt a prolaktinómához kapcsolódó antropometriai és metabolikus változások, valamint ezeknek a rendellenességeknek a kabergolin kezelésre adott válaszának értékelésére tervezték.

Mód

Nem randomizált, egyeztetett prospektív tervezés során 19 egymást követő prolaktinómás beteget (medián PRL 118,6 (105,3) μg/L) és 20 kontrollt vizsgáltak. A kontrollok életkornak, nemnek és testtömeg-indexnek (BMI) egyeztek. Az antropometriai adatokat és az anyagcsere-változásokat a kiinduláskor, 3 és 6 hónappal a kabergolin-kezelés után vizsgálták.

Eredmények

A prolaktinómában szenvedő betegeknél az éhomi plazma glükózszintje megemelkedett (P

Háttér

Mód

Vizsgálati populáció

Ezt a vizsgálatot az észak-indiai felsőoktatási kórház endokrinológiai osztályán végezték 1,5 éven keresztül. Huszonnyolc egymást követő, prolaktinómában szenvedő beteget vontak be a vizsgálatba az agyalapi mirigy adenómáját szekretáló PRL miatt, és húsz életkor, nem és BMI egyeztetett kontrollt. 28 betegből nyolc nőt kizártak (négy fogant és négyet elveszítettek a nyomon követés során). A tesztoszteron-helyettesítő prolaktinómában és hipogonadizmusban szenvedő férfit szintén kizárták a végső elemzésből. Így a végső minta 19 betegből (tizennyolc nő és egy férfi) és 20 kontrollból állt. A kontroll egészséges vagy első fokú rokonok voltak, magas vérnyomás, cukorbetegség nélkül, és nem voltak gyógyszerek. A vizsgálatot az intézményi etikai bizottság jóváhagyta, és minden betegnél és kontrollnál tájékozott beleegyezést kaptak. Legalább két alkalommal emelkedett PRL-szinttel rendelkező betegek és a hipofízis adenoma mágneses rezonancia képalkotás (MRI) bizonyítékai szerepelnek benne. A kizárási kritériumok a HPL másodlagos okai voltak, a terhesség vagy a diszlipidémia és a diabetes mellitus kezelésében részesülő betegek a vizsgálatba való belépéskor.

Tanulmányi protokoll

Az esetekben és a kontrollokban végzett antropometriai és laboratóriumi méréseket kiértékelték a kiinduláskor. A prolaktinómában szenvedő betegeket a kabergolin-kezelés megkezdése után 3 és 6 hónappal újraértékelték. Az anyagcsere-paraméterek (glükóz- és lipidprofil), valamint olyan hormonok, mint az inzulin, a PRL, a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH), a tiroxin (T4), a tesztoszteron, a növekedési hormon (GH), a tüszőt stimuláló hormon mérése egy éjszakai böjt után történt. (FSH) és a luteinizáló hormon (LH). Az inzulinrezisztenciát homeosztázis-modell-inzulinrezisztencia (HOMA-IR) alkalmazásával mértük, amelyet az éhomi plazma inzulin (mIU/L) és a glükóz (mmol/l) szorzatának 22,5-gyel elosztva számítottunk. Az összes beteget kabergolinnal (0,5 mg orálisan/hét) kezelték dózistitrálással a szérum PRL normalizálása érdekében. A szérum PRL-t havonta mértük a normalizálásig. A vizsgálati időszak alatt a betegeket arra utasították, hogy folytassák rutinszerű házi étrendjüket, és ne korlátozzák szokásos étrendjüket és aktivitásukat.

Antropometriai adatok

Mind az eseteket, mind a kontrollokat súly és magasság mérésével, standard mérésekkel vizsgáltuk. A BMI-t a súly kg-ban elosztva osztották a méter négyzetmagasságával (kg/m 2). A derék és a csípő méréseit elvégeztük a derék-csípő arány (WHR) kiszámításához. A teljes testzsírt kettős energiájú röntgenabszorpciós (DEXA) szkenneléssel (GE lunar DPX pro) mértük kiindulási alapon mindkét esetben és kontroll esetén, valamint 6 hónapos kabergolin-kezelés után prolaktinómában szenvedő betegeknél. Az elhízást az „ázsiai-csendes-óceáni térségbeli elhízás-besorolás irányelvei” szerint határozták meg [17]. A 23–24,9 kg/m 2 BMI-t túlsúlyosnak, ≥25 kg/m 2 -t elhízásnak tekintették.

Biokémiai és hormonális vizsgálatok

A szérum PRL-t kereskedelmi kemilumineszcens immunoassay (Beckman Coulter Unicel, DXI) normál tartományban mértük: 1–27 μg/L (nők); 1–20 μg/L (férfiak). A TSH-t, a T4-et, az FSH-t, az LH-t, a GH-t, a kortizolt és a tesztoszteront szintén kereskedelmi kemilumineszcens immunvizsgálatok (Beckman Coulter Unicel, DXI) alkalmazásával mértük. A plazma glükózszintjét enzimatikus módszerrel becsültük meg glükóz-oxidáz és peroxidáz alkalmazásával, automatizált kémiai analizátoron (HITACHI-912). A lipidparamétereket kereskedelemben kapható enzimatikus reagensekkel (Audit Diagnostics, Írország) elemeztük, amelyeket a Hitachi 912 autoanalyzerhez adaptáltunk. Az éhomi összkoleszterin, az LDL, a HDL, a TG és a glükóz normál felső populációjának felső határa 5,18, 3,10, 1,8, 2,26 és 5,5 mmol/l volt. Az inzulint immunoradiometrikus vizsgálattal (Insulin IRMA, Beckman coulter, Franciaország) mértük, kereskedelmi készletek felhasználásával, intra-assay és inter-assay variációs koefficiensekkel, 3,99, illetve 4,80% (normál referencia 20,83–111,12 pmol/l).

Statisztikai analízis

Az adatok elemzéséhez az SPSS 20 statisztikai szoftvert használtuk. A folyamatos változókat olyan leíró statisztikák formájában mutatjuk be, mint az átlag, az SD, a medián és a kvartilis intervallum. Parametrikus és nem parametrikus teszteket használtunk az adatok elemzésére, miután a változók eloszlását Shapiro – Wilk teszt segítségével ellenőriztük. A Student független t tesztjét és a Wilcoxon-Mann – Whitney U tesztet alkalmazták az esetek és a kontrollok paramétereinek összehasonlításához a kiinduláskor. Szintén a páros t tesztet és a Wilcoxon aláírt rangtesztet használták a kiindulási, valamint a 3 és 6 hónapos kabergolin kezelés adatainak elemzésére. Valamennyi eredményt 5% -os szignifikancia szinten írták le, azaz. P értéke

Eredmények

19 beteg közül 15-nél mikroadenoma, négynél pedig macroadenoma volt. 18 nőből egynél primer amenorrhoea, 12 másodlagos amenorrhoea, a másik öten eumenorrheás volt. Négy nőnél elsődleges, kettőnél másodlagos volt a meddőség. Két nő elsődleges hypothyreosisban szenvedett, és a vizsgálatba való belépés idején megfelelő dózisú levotiroxint kaptak. Két macroprolactinomában szenvedő beteg reggeli kortizol 2-vel rendelkezett. A testsúlyban és a BMI-ben összehasonlítható esetek és kontrollok esetén a prolaktinómában szenvedő betegeknél a törzs zsírszáma a DEXA-mérésnél szignifikánsan magasabb volt: [az átlagos (SD) csonkzsír 11,0 (4,2) kg az esetekben és 9,3 (2,8) kg a kontrollokban (P = .044)], bár a teljes testzsírban nem volt különbség. A prolaktinómában szenvedő betegeknél az éhgyomri plazma glükózszintje szignifikánsan magasabb volt a kontrollokhoz képest (4,8 ± 0,5 mmol/l esetekben és 4,2 ± 0,3 mmol/l a kontrolloknál), P 1. táblázat Az esetek és kontrollok alapjellemzői

Anyagcsere-paraméterek a kabergolin-kezelés előtt és után

Az elhízás prevalenciája a kiindulási 36,8% -ról 21% -ra csökkent a kabergolin-kezelés után 6 hónappal. Jelentősen csökkent az átlagos testtömeg (SD) az alapérték 57,3 (9,5) kg-ról 54,8 (9,2) kg-ra 6 hónap után (P 2 az alapvonalon 23,2 (3,9) kg/m 2 -re (P 2. táblázat: A betegek antropometriai és hormonális profilja a diagnózis felállításakor, valamint 3 és 6 hónap elteltével a kabergolin kezelés alatt

Az esetek és kontrollok hormonális profilja

A prolaktinómában szenvedő betegeknél a kiinduláskor az átlagos ösztradiolszint szignifikánsan alacsonyabb volt a kontrollokhoz képest (52,7 ± 24,3 pg/ml esetekben és 85,7 ± 42,6 pg/ml a kontrolloknál), P = 0,018) és 3 hónap után 87,7 ± 54,5 pg/ml-re nőtt (P = .004) további szignifikáns növekedés nélkül 6 hónapos kabergolin-kezelés után (P = 0,12). Az FSH és az LH koncentrációi a kezelés kezdetén és végén egyaránt normális tartományban voltak.

Annak megértése érdekében, hogy a metabolikus paraméterek javulása a kabergolin-kezelés utáni súlycsökkenés következménye volt-e, a betegeket két kategóriába sorolták, az egyiket csökkentették, a másikat a BMI változása nélkül a kabergolin-kezelés után. Megállapítottuk, hogy mindkét csoportban szignifikáns változás mutatkozott az éhomi plazma glükózban, az LDL-koleszterinben és a TG-ben a cabergolin terápia 3 és 6 hónapjában.

Vita

A HPL metabolikus következményeit feltárják. Megállapították, hogy a HPL összefüggésben van a megnövekedett táplálékfogyasztással és a súlygyarapodással, ami elősegíti az elhízást [5, 7]. A dopaminerg tónusnak a testtömeg szabályozásában betöltött kulcsfontosságú szerepével kapcsolatos hipotézisnek megfelelően a cabergolinnal kezelt hiperprolaktinémiás betegeknél a PRL normalizálódását követően a BMI és a testzsírtartalom csökkenését a 2-es típusú dopamin receptor aktiválásának tulajdonítják [18].

Metabolikus rendellenességek prolaktinomában

A prolaktin kabergolinnal történő normalizálásának hatása az anyagcsere paraméterekre

Nemrégiben bizonyíték van arra, hogy az inzulinérzékenység hat hónapos kabergolin-kezelés után javul, amit a HOMA-IR javulása dokumentál [26, 27]. Jelen tanulmányban dokumentáltuk a HOMA-IR javulását 6 hónapos kabergolin-kezelés után. Számos tanulmány igazolta a DA-val történő inzulinérzékenység javulását HPL-ben szenvedő betegeknél, és a változások függetlenek a testtömeg változásától [21, 23, 27, 35]. Bár néhány rövid távú vizsgálat, amely magában foglalja a HPL legfeljebb 12 hétig tartó DA kezelését, nem mutatott változást az inzulinrezisztenciában és a vércukorszintben [20], számos tanulmány kimutatta az inzulinrezisztencia jelentős javulását 6 hónap és 5 év DA kezelés után. Ezenkívül az inzulinérzékenység jelentős javulását dokumentálják a HPL nélküli felnőtt elhízott egyéneknél a bromokriptinnel végzett kezelést követően [36].

A vizsgálat korlátai

A jelen tanulmány két fontos korlátja a kis mintaméret és a rövid utánkövetés.

További vizsgálatok szükségesek nagyobb kohorszal és hosszabb időtartamú követéssel, esetleg hosszú távú kardiovaszkuláris kimenetekkel is.

Következtetés

A jelenlegi tanulmány kimutatta, hogy a prolaktinómában szenvedő betegeknél olyan metabolikus rendellenességek vannak, mint a megnövekedett csonka zsír és magas plazma glükóz, LDL-koleszterin, TG szint és alacsonyabb ösztradiol szint az egészséges kontrollokhoz képest. Kimutattuk a testtömeg, a BMI, a derék, a WHR, az összes testzsír, az éhomi plazma glükóz, az összes koleszterin, az LDL-koleszterin, a TG jelentős csökkenését, az ösztradiol szignifikáns növekedésével a kabergolinnal végzett kezelés után, az összes koleszterin és a TG alacsonyabbra csökkenésével összehasonlítva az egészséges kontrollokkal. Az inzulinérzékenység javult, de nem ért el statisztikai szignifikanciát. Javasoljuk, hogy a DA kezelés leállítása előtt fontos figyelembe venni a prolaktinómában szenvedő betegek metabolikus profilját.