Metabolikus szindróma és alkoholmentes zsírmáj betegség Annals of Hepatology

Consulte los artículos y contenidos publicados en éste medio, además de los e-sumarios de las revistas científicas en el mismo momento de publicación

Esté informado en todo momento gracias a las alarmas y novedades

Acceda a promociones exclusiveivas en suscripciones, lanzamientos y cursos acreditados

A HEPATOLÓGIA ANNALS egy kéthavonta megjelenő, nyílt hozzáférésű nemzetközi folyóirat, amelyet a mexikói mexikóváros, a Medica Sur Clinical Foundation finanszíroz. Ez a Mexikói Hepatológiai Szövetség (AMH), a Latin-Amerikai Májkutatási Szövetség (ALEH) és a Kanadai Májkutatási Szövetség (CASL) hivatalos folyóirata, és eredeti cikkeket, tömör áttekintéseket publikál, levelek a szerkesztőhöz, meghívott szerkesztőségek, vélemények és nézőpontok a hepatológia területén.

A HEPATOLÓGIA ÉVSZAKÁNAK fő témái: alkoholos májbetegség, vírusos hepatitis (HAV, HBV, HCV, HDV, HEV), NAFLD/NASH, genetikai májbetegségek, autoimmun hepatitis, gyógyszer okozta májkárosodás és epeúti betegségek. A folyóirat célja olyan cikkek megjelentetése, amelyek az alapszintű, klinikai gondozásra és transzlációs kutatásokra összpontosítanak, és amelyek célja a végső színpadi májbetegség szövődményeinek megelőzése, nem pedig kezelése.

Indexelve:

Scopus, Web of Science, Medline

Kövess minket:

Az Impact Factor méri a folyóiratban megjelent cikkek által az adott évben kapott két idézet átlagos számát az elmúlt két évben.

A CiteScore a közzétett dokumentumonkénti átlagos idézettség mértékét méri. Olvass tovább

Az SRJ egy presztízsmutató, amely azon az elképzelésen alapul, hogy nem minden idézet egyforma. Az SJR hasonló algoritmust használ, mint a Google oldalrangja; mennyiségi és minőségi mérést nyújt a folyóirat hatásáról.

A SNIP a kontextus szerinti idézés hatását úgy méri, hogy megdönti az idézeteket egy tantárgyban szereplő összes hivatkozás száma alapján.

Absztrakt
Kulcsszavak
Alkoholmentes zsírmájbetegség
A metabolikus szindróma kórélettana
Az alkoholmentes zsírmáj betegség kórélettana

Absztrakt
Kulcsszavak
Alkoholmentes zsírmájbetegség
A metabolikus szindróma kórélettana
Az alkoholmentes zsírmáj betegség kórélettana
A metabolikus szindróma kapcsolata alkoholmentes zsírmáj betegséggel
Terápiás szempontok
Következtetések
Bibliográfia

A metabolikus szindróma olyan állapot, amelyet változások halmaza jellemez, ideértve a glükóz intoleranciát/inzulinrezisztenciát, a hasi elhízást, az aterogén diszlipidémiát (nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterin alacsony koncentrációja és a magas triglicerid koncentráció), az emelkedett vérnyomást, egy gyulladásos és egy protrombotikus állapot. Növeli a morbiditást és a mortalitást, különösen a szív- és érrendszeri betegségek miatt. 1., 2. Az I. táblázat a szindróma diagnosztikai kritériumait mutatja be a különböző szervezetek szerint.

A metabolikus szindróma diagnosztikai kritériumai.

A Nemzeti Koleszterin Oktatási Program Felnőttek Kezelői Testületének III. Jelentése (ATP III) * Egészségügyi Világszervezet (WHO) † Amerikai Klinikai Endokrinológusok Egyesülete (AACE) ‡

Hasi elhízás, derék kerülete Férfiak> 102 cm Nők> 88 cm	Inzulinrezisztencia, amelyet az alábbiak egyike azonosít: 2-es típusú cukorbetegség A glükóz tolerancia romlása A glükózfelvétel a vizsgált legalacsonyabb kvartilis előtérbeli populáció alatt hiperinsulinémiás, euglikémiás körülmények között	Túlsúly/elhízás BMI ≥ 25 kg/m 2
Trigliceridek ≥ 150 mg/dl	Plusz az alábbiak bármelyike: Antihipertenzív gyógyszerek és/vagy magas vérnyomás (≥ 140 Hgmm szisztolés vagy ≥ 90 Hgmm diasztolés)	A megemelkedett trigliceridek ≥ 150 mg/dl
HDL-koleszterin Férfiak 130/≥ 85 Hgmm	HDL-koleszterin 30 kg/m 2 és/vagy derék: csípő arány> 0,9 férfiaknál,> 0,85 nőknél A vizelet albumin kiválasztási sebessége> 20 μg/perc vagy az albumin: kreatinin arány> 30 mg/g	2 órás posztglükóz-kihívás> 140 mg/dL Gyorsabb glükóz 110 és 126 mg/dL között Egyéb kockázati tényezők 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás vagy CVD családtörténete Súlyos életmód Előrehaladó kor

Amikor a felsorolt jellemzők közül 5 közül 3 jelen van, fel lehet állítani a metabolikus szindróma diagnózisát

Az inzulinrezisztencia a diagnózis szükséges összetevője. Ezenkívül további 2 kockázati tényező elegendő a metabolikus szindróma diagnosztizálásához

Nincs meghatározva meghatározott számú kockázati tényező a diagnózishoz. A diagnózist a klinikai döntéshozatalra bízzák

Egyes csoportok szerint az inzulinrezisztencia a metabolikus szindróma fő jellemzője. Az inzulinrezisztencia olyan állapotra utal, amelyben nagyobb mennyiségű inzulinra van szükség a normális biológiai válasz kiváltásához sejt-, szerv- vagy egész test szinten. Az inzulinrezisztencia növekedésével nagyobb mértékű kompenzációs hiper-inzulinémia van jelen. 1, 3

Mexikóban magas a metabolikus szindróma előfordulása. A Felnőtt Kezelő Testület (ATP III) diagnosztikai kritériumai alapján 26,6% -os prevalenciát becsültek, és a WHO kritériumai szerint a prevalencia 13,61% volt. Az összes eset jelentős része (35,2%) 40 évnél fiatalabb, és a cukorbetegeknél az életkor megoszlása egy fiatalabb csoportra tolódik, az alkalmazott diagnosztikai kritériumtól függetlenül. A metabolikus szindróma gyakrabban fordult elő nőknél, mint férfiaknál (13,39% vs. 13,79%) a WHO kritériumai szerint, és férfiaknál gyakoribb (28,5% vs 25,2%) az ATP III szerint. Az esetek száma lényegesen alacsonyabb volt a WHO definíciónál; valójában az ATP III kritériumoknak megfelelő alanyok csupán 43,4% -át diagnosztizálták a WHO definíciója alapján. 4

A metabolikus szindróma definíciójától függetlenül fontos közegészségügyi probléma magas gyakorisága miatt, valamint mivel összefüggése a morbiditás és a mortalitás növekedésével elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek miatt.

Alkoholmentes zsírmájbetegség

A nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) a májkárosodás szövettani spektrumára utal az egyszerű steatosistól az előrehaladott fibrózisig és a cirrhosisig olyan személyeknél, akiknek nincs alkoholfogyasztásuk (5) A máj okozta morbiditás és mortalitás egyik fő oka. A steatohepatitis (NASH) feltehetően a steatosistól a cirrhosisig terjedő betegség közbenső szakasza. A NASH szövettani változásait steatosis, vegyes gyulladásos sejtek beszűrődése, nekrózis és progresszív fibrózis jellemzi, ami végül cirrhosishoz és végstádiumú májbetegséghez vezet. hasonlóak az alkohol okozta hepatitishez. Az előrehaladott májfibrózis kialakulásának valószínűsége szignifikánsan nagyobb a steatohepatitisben szenvedőknél, mint az egyszerű steatosisban szenvedőknél. 7, 8 A legtöbb esetben a zsírmáj nem a végstádiumú májbetegséggé fejlődik, hanem kb. A NAFLD-vel rendelkező esetek 20-30% -ának szövettani jelei vannak a fibrózisnak, a gyulladásnak és a necrosi-nak s, jelezve a NASH jelenlétét. Ezeknek a betegeknek nagyobb a kockázata a cirrhosis, a terminális májelégtelenség és a hepatocelluláris carcinoma kialakulásának. 9.

Mexikóban a NAFLD előfordulása nem ismert, de az elhízás és a 2-es típusú diabetes mellitus prevalenciája alapján becsülhető meg. A mexikói 2006-os országos egészségügyi és táplálkozási felmérés szerint a lakosság közel 30 százaléka (a nők 34,5% -a és a férfiak 24,2% -a) elhízott. Becslések szerint a steatosis az elhízott lakosság több mint kétharmadában található, ami azt jelenti, hogy a lakosság körülbelül 20% -ának lehet NAFLD-je. Ezenkívül a felmérés szerint a diabetes mellitus prevalenciája a felnőtt populációban 7% volt, a NAFLD pedig a cukorbetegek kb. 50% -ában található meg. 10.

Becslések szerint a kriptogén cirrhosis esetek nagy hányada rendelkezik klinikai jellemzőkkel és kapcsolódik a NAFLD-hez.

A metabolikus szindróma kórélettana

Az inzulinrezisztencia kulcsfontosságú esemény a metabolikus szindróma patofiziológiájában. A hasnyálmirigy béta-sejtjeinek fokozott inzulinszekréciója és a máj inzulinromlásának csökkenése által okozott hiperinsulinémia az inzulinrezisztencia kompenzációs jelensége. A hiper-inzulinémia a zsírtömeg növekedéséhez, a lipogenezishez vezet, és a szabad zsírsavak (FFA) megnövekedett koncentrációjával jár. Ezek a változások az inzulinjelzés további csökkenésével, valamint a máj glükóz- és lipidtermelésének növekedésével állnak összefüggésben. 11.

A lipid anyagcsere megzavarása szerepet játszik az inzulinrezisztencia patogenezisében. Az FFA gátolja a szénhidrát-oxidációt, az inzulin-stimulált glükózfelvételt és beépülését a glikogénbe a glikogén-szintáz aktivitásának csökkenése miatt. 12, 13 A zsírsavak megoszlásának zavara hozzájárulhat az inzulinrezisztenciához a citoszolos hosszú láncú zsír (LCFA) acil CoA oxidációjának gátlása miatt. A mechanizmus magában foglalja a malonil-CoA-t, amely gátolja a karnitin-palmitoil-transzferázt (CPT). A CPT ellenőrzi az LCFA acil-CoA transzferjét a citoszolból a mitokondriumba, ahol oxidálódnak. 3 Összefüggés van a malonil-CoA emelkedése és az inzulinrezisztencia között. Koncentrációjának növekedése a citoszolos LCFA acil CoA-k növekedéséhez, észterezéséhez, diacil-glicerin, trigliceridek, ceramid és reaktív oxigénfajok képződéséhez vezet, amelyek mind kapcsolódnak az inzulinrezisztenciához. 14, 16, 17

A nem észterezett zsírsavak feleslege és a megnövekedett sejten belüli lipidtartalom korrelál az inzulinrezisztencia jelenlétével. 18 Az adipocita a trigliceridekként tárolt üzemanyagtartály a kalória-bőség alatt, majd a későbbi felszabaduláshoz a kalóriaigény időszakaiban. Amikor az adipocita már nem működik a lipidek raktáraként, a zsírsavak trigliceridként rakódnak le az ektópiás helyeken, például izom-, máj- és zsigeri zsírban. A kóros zsír felhalmozódása az izomban és más szövetekben fontos szerepet játszik az inzulinrezisztencia etiológiájában. 15, 19

Az adipocita az üzemanyagtartály szerepe mellett aktív endokrin szerv, amely számos citokint (adipokint) termel és választ ki, amelyek hozzájárulnak az anyagcsere folyamatok szabályozásához. Az inzulinrezisztencia állapotokat az emelkedett expresszió és az adipokinek termelése jellemzi. A zsírszövet által kiválasztott legfontosabb proinflammatorikus citokinek közül a tumor nekrózis-faktor alfa (TNF-a), az rezisztin és a plazminogén aktivátor inhibitor (PAI) hozzájárulnak a változásokhoz. amelyek inzulinrezisztenciához vezetnek. 20

Az adiponektint kizárólag a zsírszövet állítja elő, és emberben az inzulinrezisztenciához kapcsolódik. Koncentrációja csökken elhízásban, inzulinrezisztenciában, 2-es típusú cukorbetegségben és NAFLD-ben szenvedő betegeknél. Kimutatták, hogy az adiponektin csökkenti az inzulinrezisztenciát azáltal, hogy fokozza a zsírsav oxidációt, csökkenti a vázizomzat és a máj triglicerid tartalmát, és elnyomja a máj glükóztermelését. 21

Az adiponektin aktiválja az AMPK-t (üzemanyag-érzékelő enzim) és stimulálja az AMPK által közvetített eseményeket, például a glükóz transzportját és az izmok zsírsav-oxidációját. 21, 22 A TNF-a szerepe antagonizálja az adiponektin hatásait, hozzájárulva az inzulinrezisztenciához. Ezenkívül egyes adatok arra utalnak, hogy az adiponektinnek védő szerepe lehet az egerek alkoholos és alkoholmentes zsírmájbetegségének májkárosodásában a TNF-a elleni antagonista hatása miatt. 23

Összefoglalva, a csökkent inzulinérzékenység szisztémás hatásai tükrözik a zsírsavak lipotoxikus hatásait, valamint a zsírszövet által termelt citokinek egyensúlyhiányát.

Az endotheli diszfunkció egy másik olyan jellemző, amelyet a metabolikus szindrómában szenvedő embereknél figyeltek meg. Úgy gondolják, hogy az endothel diszfunkció az atherogenezist elindító gyulladásos folyamat egyik alkotóeleme. Ez károsodott endothelium-függő relaxációként és a keringő adhéziós molekulák növekedésében nyilvánul meg, mint például az 1. vaszkuláris sejtadhéziós molekula (VCAM), az intracelluláris adhéziós molekula (ICAM) és az E-szelektin. Az E-szelektint gyulladásos citokinek indukálják, míg az ICAM-1-et és a VCAM-1-et az endoteliális sejtek expresszálják a gyulladásos citokinekre, az FFA emelkedett szintjére és az oxidált kis sűrűségű lipoprotein-koleszterinre reagálva. 24, 25

Világos összefüggés van a máj lipidlerakódása és az inzulinrezisztencia számos jellemzője (hiperinsulinémia, hipertrigliceridémia és alacsony HDL koncentráció) között, és a kevesebb máj inzulinérzékenység több máj zsírszövet tartalommal jár. 26 A máj inzulinrezisztencia kialakulásával összefüggő molekuláris mechanizmusokat tanulmányozták, amelyek magukban foglalják az IRS-1 és az IRS-2 inzulin-stimulált tirozin-foszforilációjának csökkenését, amely blokkolja az inzulin képességét a glikogén-szintáz aktiválására, és csökkenti a tárolási képességet. glikogén és fokozza a glükoneogenezist. 27.

Az inzulinrezisztenciával és metabolikus szindrómával rendelkező szövetekben az intracelluláris trigliceridtartalom növekedése összefüggésben lehet az FFA plazmából történő felvételének növekedésével, a de novo zsírsavszintézis fokozott sebességével és az intracelluláris lipidmegosztás diszregulációjával, amelyben a zsírsav az oxidáció károsodott és észterezése fokozott. Az alkoholmentes zsíros májbetegségben szenvedő betegek májában megfigyelt metabolikus és gyulladásos változások hasonlítanak a többi szerv lipotoxicitására. 16.

Az inzulinrezisztenciát általában a szigeti béta-sejtek adaptációja kompenzálja, mind a megnövekedett béta-sejtszám, mind a megnövekedett béta-sejt funkció mellett. Mind a kórosan magas glükóz, mind a lipidek szerepet játszanak a béta-sejtek kudarcában. Az étkezés utáni hiperglikémia és diszlipidémia olyan jellemzők, amelyek az inzulin szekréciós hibájának kialakulása előtt jelentkeznek. A plazma FFA növekedése növeli a rövid távú inzulinszekréciót, míg a telített zsírsavak és a glükóz koncentrációjának tartós növekedése együttesen diszfunkciót és károsodást okoz a béta-sejtben, ami apoptózist eredményez. 28.

Az adipocita-lipolízisből vagy a túlzott táplálékfelvételből származó szabad FFA növekedése aktiválja a protein-kináz C-t (PKC), amely foszforilálja az inzulinreceptoron és az inzulinreceptor szubsztrátjain (IRS) lévő szerinmaradványokat, rontva a normál jelzéshez szükséges tirozin-foszforilációt a glükóztranszport fokozásához, a glikogén szintézis és más inzulin-stimulált események. A májban az inzulin képes csökkenteni a glükoneogenezist és a glikogenolízist; ezek az események fokozzák a máj inzulinrezisztenciáját, ami megnövekedett glükóztermeléshez és hiperglikémiához vezetett. A hiperinsulinémia az SREBP1-c túlzott expresszióját indukálja, ami fokozott máj lipogenezishez vezet. A máj reagál a növekvő koleszteril-észter szintézisre, a nagyon kis sűrűségű lipoproteinek termelésére és a diszlipidémiát súlyosbító trigliceridek szintézisére. 29.

A metabolikus szindróma patofiziológiája összetett; a bizonyítékok rámutatnak az inzulinrezisztenciára, mint központi tényezőre a kezdeti zavarban és annak végső megnyilvánulásaiban.

Az alkoholmentes zsírmáj betegség kórélettana

Hagyományosan a NAFLD patogenezisét javasolták először a máj steatosishoz vezető tényezőkhöz, és a „második találat” mellett, amely a máj károsodásának előrehaladásához vezet. A NAFLD kialakulásához trigliceridek felhalmozódása szükséges a májsejtekben. A trigliceridek, a máj és a vékonybél által szintetizált lipoprotein részecskék szerves komponensei, a zsírszövetben és a vázizmokban tárolt energiaforrást jelentenek. Az étrendi FFA-t és a zsírraktárakból felszabadulva használják a máj triglicerid szintézisét. A hepatocitában oxidáción mennek keresztül, vagy észterezetté válnak trigliceridekké. V: a diacilglicerin-acil-transzferáz (DGAT) az az enzim, amely a triglicerid szintézis utolsó lépését katalizálja; végül a trigliceridek VLDL-ként távoznak a májból. 30

A trigliceridek ezen máj- és más szövetekben történő felhalmozódása a zsírsavak felvétele, szintézise, exportja és oxidációja közötti egyensúlyhiány következménye. Energiafelesleg állapotában a máj DGAT aktivitása és a triglicerid szintézis fokozódik. A triglicerideket a májból lipoprotein részecskékben exportálják, és az extrakepatikus szövetekbe vezetik. 30

A zsírszövetben a lipoprotein lipáz hidrolizálja a májból származó trigliceridet, és felszabadítja az FFA-t, amelyet az adipocitákba szállítanak. A zsigeri adipocitákból származó FFA a portális vénán keresztül jut el a májba, túlterheli a májsejteket lipiddel és elősegíti a máj trigliceridek tárolását. Inzulinrezisztens állapotokban fokozódik a lipolízis a zsírraktárakban és az FFA felvétel gátlása, fokozva az FFA májba juttatását. Az 1. ábrán a májzsír lerakódásának mechanizmusait mutatjuk be. 29, 30

A triglicerid szintézis növekszik az energiafelesleg állapotában. Az inzulinrezisztencia és a hiperinsulinémia fokozza a triglicerid depók lipolízisét a zsírszövetben, felerősítve az FFA származékát a májig. Az inzulin tovább stimulálja a máj triglicerid szintézisét, miközben gátolja a zsírsav oxidációt és gátolja a VLDL termelését.

Triglicerid szintézis és NAFLD.