Nagymama életmód terhesség alatt és testtömegindex serdülőkorban és fiatal felnőttkorban: intergenerációs kohorsz vizsgálat

Tárgyak

Absztrakt

Bevezetés

Az elmúlt évtizedekben az elhízás gyakorisága a gyermekek körében fokozódott, és világszerte fontos közegészségügyi problémává vált. Becslések szerint 2010-ben világszerte 43 millió 5 év alatti gyermek volt túlsúlyos vagy elhízott 1. Ha ez a tendencia folytatódik, az előrejelzések szerint 2020-ig közel 60 millió 5 év alatti gyermek lesz túlsúlyos vagy elhízott 1,2. A gyermekkori elhízás sokféle kardiovaszkuláris, endokrin, gyomor-bélrendszeri és pulmonalis szövődményt okozhat 3. Ezen túlmenően, a normál testsúlyú gyermekekhez képest, a túlsúlyos vagy elhízott gyermekeknél magasabb a túlsúlyos vagy elhízott felnőttek aránya, és a későbbiekben nagyobb a kardiometabolikus betegségek és a rák kockázata .

A gyermekkori elhízás az élet korai szakaszában jelentkezik. A leendő kohorszvizsgálatok kimutatták, hogy az anya életmódbeli tényezői, például a súlygyarapodás és a dohányzás a terhesség alatt, az utódok nagyobb kockázatával jártak együtt az elhízással 6,7,8,9,10,11. Néhány randomizált, kontrollált vizsgálat (RCT) kimutatta, hogy a terhesség alatti étrend és testmozgás megakadályozza a túlzott terhességi súlygyarapodást 12,13. Az egyéni életmódbeli tényezők kombinálásával az anya betartotta a terhesség előtti egészségesebb életmódot, beleértve a magas színvonalú étrendet, a megfelelő fizikai aktivitást, a normális testtömeg-indexet (BMI) és a dohányzást, az utódok alacsonyabb elhízási kockázatával társult 14,15. Kevés tanulmány vizsgálta azonban, hogy a terhesség alatti anyai életmód összefüggése fennmarad-e a harmadik generációig.

Ebben a tanulmányban megvizsgáltuk a nagymama és a terhesség alatti életmód összefüggését a BMI-vel és az utódok túlsúlyának vagy elhízásának kockázatával egy három generációs vizsgálati terv elfogadásával. Ez az egyedi kialakítás 14 001 nagymama – anya – gyermek triádot tartalmazott az ápolók anyakohortjának (F1), az ápolók egészségügyi tanulmányának II (NHS II, F2) és a Ma felnőve tanulmánynak (GUTS, F3) résztvevőiből.

Mód

Vizsgálati populáció

Az NHS-II-t 1989-ben hozták létre, amikor 116 430 nővér töltötte ki az életmódbeli tényezőkről, az antropometriai változókról és a betegségek prevalenciájáról szóló kérdőívet. A friss kérdőíveket kétévente küldjük a friss információk összegyűjtése érdekében. Az étkezési gyakoriság kérdőíveket eleinte 1991-ben, majd azt követően négyévente küldték el. 2001-ben 35 794 NHS-II résztvevő édesanyát hívtak meg kitölteni egy kérdőívet a terhességükről NHS-II résztvevő lányukkal. Az ápolók anyáinak kohortjáról részleteket másutt tettek közzé 16 .

A GUTS résztvevői azoknak az NHSII résztvevőknek az utódai, akiknek legalább egy 9 és 14 év közötti gyermekük született, és hozzájárultak gyermekeik beiskolázásához. 1996-ban meghívólevelet és kiindulási kérdőívet küldtek 25 000 gyermeknek, és körülbelül 68% -nak, ha a lányok (n = 9 039) és a fiúk 58% -a (n = 7843) visszaküldtek egy kitöltött kérdőívet (összesen n = 16 882) . 2004-ben a GUTS-t kibővítették további 10 923 9–14 éves gyermekkel. A résztvevőket 1-3 évente önállóan kitöltött kérdőívekkel követték nyomon.

Az ápolói anyák kohorszának, az NHS-II és a GUTS összevonása után tanulmányunk 14001 nagymama – anya – gyermek triádot tartalmazott, amelyekbe a nagymama (F1) és az utódok (F3) is beiratkozott, és rendelkezésre állnak információk a nagymama életmódbeli tényezőkről terhesség és testtömeg az utódokban. Vizsgálatunkat a Harvard Közegészségügyi Iskola, valamint a Brigham és Női Kórház intézményi felülvizsgálati testülete hagyta jóvá. A 18 év alatti résztvevők esetében a szülők vagy gondviselők beleegyezését kapták. A kitöltött kérdőív visszaküldését tájékozott beleegyezésnek tekintették ezekben a kohorszos vizsgálatokban. Valamennyi módszert a vonatkozó irányelveknek és előírásoknak megfelelően hajtottuk végre.

A nagymamák életmódbeli tényezőinek értékelése

2001-ben az NHS-II résztvevõk (F1) anyáinak kérdõívet kaptak a terhesség alatti terhességi súlygyarapodásról, a dohányzási állapotról, a fizikai aktivitásról és az étrendrõl. A terhesség alatti súlygyarapodást kategóriákban kérték, köztük 6,17,18,19, a magasabb pontszám pedig az egészségesebb életmódot jelzi (1. táblázat). Konkrétan a legegészségesebb életmódot a terhességi súlygyarapodásként határozták meg az IOM 2009. évi irányelvei között, tilos a dohányzás, a legegészségesebb étrend és a mérsékelt fizikai aktivitás; a legkevésbé egészséges életmódot pedig az iránymutatáson kívüli terhességi súlygyarapodásként határozták meg, a dohányzást, a legkevésbé egészséges étrendet és az alacsony aktivitást. Összefoglaltuk az egyes életmódbeli tényezők pontszámát, hogy összpontszámot kapjunk (4–12 tartomány). A pontszám összegzésének feltételezése az volt, hogy minden életmódbeli tényező egyformán súlyozott és ugyanolyan fontos az utódok testtömegéhez való társításban; és a pontszám és az utódok BMI közötti összefüggés lineáris volt. A teljes pontszámot négy, közel azonos méretű csoportba (≤ 7, 8, 9 és 10–12) soroltuk. Kizártunk olyan résztvevőket, akiknél több mint két tényező hiányzott, mivel korlátozott információval szolgáltak a nagymama életmódjáról (n = 31).

Validációs vizsgálatot végeztek az ápolói anyák kohorszának 146 résztvevője között, akik a National Collaborative Perinatal Project (NCPP) 20 résztvevői is voltak. A terhességgel kapcsolatos események nagymama és anya felidézésének reprodukálhatóságát úgy értékelték, hogy ugyanazokat a kérdőíveket adták be az anyáknak két év különbséggel, és az érvényességet úgy értékelték, hogy összehasonlítottuk a nagymama és anya felidézését az NCPP rekordjával. A felidézett nagyanyai dohányzás érvényessége magas volt (érzékenység = 0,86, specificitás = 0,94), és a terhességi súlygyarapodás érvényessége elfogadható volt (korrelációs együttható = 0,42) 20 .

Eredményértékelés

A GUTS résztvevői (F3) jelentették a kiindulási magasságukat és súlyukat, és ezeket az adatokat a nyomon követési kérdőíveken frissítették. Megállapították, hogy a serdülők képesek érvényes jelentéseket nyújtani a magasságról és a testsúlyról 21,22,23. A testtömeg-indexet (BMI) a tömeg (kg) és a négyzetmagasság (m 2) arányaként számítottuk ki. Serdülőknél (24. felnőtteknél (≥ 18 év) a túlsúlyt/elhízást a BMI ≥ 25 kg/m 2 -nek definiálták. Túlsúlyosnak neveztünk egy résztvevőt, ha a személy az értékelés bármelyik pillanatában túlsúlyos volt.

A kovariánsok és a mediátorok értékelése

Az NHS-II résztvevők (F1) anyái kérdőív segítségével jelentették a terhességi életkorot, a születéskorát, az iskolai végzettséget és a terhesség előtti BMI-t. Az NHS-II résztvevők (F2) a BMI-t, a dohányzási állapotot, a fizikai aktivitás mennyiségét és a jövedelmet jelentették a kiinduláskor és azt követően kétévente. Az étrendet egy 131 tételes ételfrekvencia kérdőív segítségével értékelték 1991-ben, majd ezt követően négyévente, és alternatív egészséges táplálkozási indexet vezettek le az étrend minőségének mutatójaként, amelyet máshol írtak le 25. Információt gyűjtöttünk a dohányzás állapotáról, az étrendről és a fizikai aktivitásról a GUTS-ben (F3) a kiinduláskor és azt követően 2–4 évente. A KidMed Indexet a GUTS résztvevői származtatták az étrend minőségének mérésére 26. A nagymama életmód mediációs hatásának az utódok BMI-re történő elemzéséhez az NHSII-ben az utódok születési dátuma előtt legközelebb mért életmódbeli tényezőket és a GUTS-ben a kiinduláskor mért életmódbeli tényezőket használtuk potenciális mediátorként.

Statisztikai analízis

Eredmények

Vizsgálatunkba 14 001 GUTS-résztvevőt (F3) vontunk be, 9157 anyjukkal (F2) és nagymamájukkal (F1) párosítva. A három generáció résztvevőinek kiválasztásának folyamatábráját az S1. Kiegészítő ábra mutatja be. A nagymamák terhesség alatti életmód szerinti alapjellemzőit a 2. táblázat mutatja. A nagyobb terhességi életmód pontszámmal rendelkező nagymamák nagyobb valószínűséggel rendelkeznek főiskolai végzettséggel, mint az alacsonyabb pontszámúak. A nagymama és a terhesség közötti életmód pontszám azonban nem volt összefüggésben a terhesség életkorával a születéskor, a születéskorával vagy a terhesség előtti BMI-vel.

Azokkal a személyekkel összehasonlítva, akiknek nagymamái a legkevésbé egészséges életmódot folytatták a terhesség alatt, azoknak, akiknek a nagymamái a legegészségesebb életmódot élték meg, 0,17 (95% CI 0,01, 0,33; P trend = 0,05) kg/m 2 alacsonyabb BMI és 7% (95% CI 2%, 12%; P a trend = 0,001) alacsonyabb túlsúly/elhízás kockázata az utódokban serdülőkorban és fiatal felnőttkorban (3. táblázat). A nagyanyai életmód pontszámának a BMI-vel és a túlsúly/elhízás kockázatával való összefüggése nem változott kiigazítatlan és többváltozósan beállított modellek alkalmazásával, vagy a BMI mérés során az F3 nem és életkor kiegészítésével. Ezenkívül a nagymama életmód és a BMI közötti inverz összefüggéseket, valamint az utódok túlsúlyos vagy elhízott kockázatát nem módosította a nagymama által végzett terhesség előtti BMI, az utódok életkora vagy az utódok neme (az interakció P értékei> 0,05) (S1 kiegészítő táblázat ). Szenzitivitás-analízist végeztünk nagyanyai életmód-pontszám létrehozásával a négy életmód-tényező átlagértékének felhasználásával, és az eredmények változatlanok maradtak az utódok BMI esetében (a hatás nagysága a trendelemzésben - 0,06; 95% CI - 0,13, 0,01; P-érték: 0,09) és a túlsúly kockázata (RR trendanalízisben 0,96; 95% CI 0,94, 0,99; P érték: 0,003).

Amikor a nagyanyai életmód egyes komponenseit külön megvizsgálták, a dohányzás és a terhességi súlygyarapodás függetlenül összefüggött az unoka BMI-vel vagy a túlsúly/elhízás kockázatával (4. táblázat). A súlyosan dohányzó nagymamákkal összehasonlítva a soha nem dohányzó nagymamáknál a BMI 0,27 (95% CI 0,05, 0,49) kg/m 2 volt alacsonyabb az utódokban. Összehasonlítva a nagymamákkal, akiknek terhességi súlygyarapodása meghaladja az IOM iránymutatásait, a túlsúly/elhízás kockázata 0,95 (95% CI 0,91, 0,99) volt az utódokban az egészséges terhességi súlygyarapodású nagymamáknál. Továbbá létrehoztuk a nagymama életmód pontszámát terhességi súlygyarapodás nélkül, és megállapítottuk, hogy ez a pontszám továbbra is szignifikánsan összefügg az utódok alacsonyabb túlsúly kockázatával (P trend esetén = 0,03).

Megvizsgáltuk a nagymama életmód összefüggéseit az életmód faktorokkal az F2 és F3 résztvevőknél, és megállapítottuk, hogy az egészségesebb nagymama életmód szignifikánsan összefügg az alacsonyabb BMI-vel és az egészségesebb életmóddal az F2-ben és az étrend magasabb minőségével az F3-ban (S2 kiegészítő táblázat). Ezért mediációs elemzést végeztünk, hogy megvizsgáljuk az intergenerációs társulás százalékos arányát, amely az F2 és F3 életmódbeli tényezőkkel magyarázható. Az utódokban a nagymama életmód és a BMI közötti inverz összefüggéseket főleg az anya terhesség előtti BMI közvetítette (mediációs hatás: 64%; P-érték = 0,001) (1. ábra). Összességében az anyák BMI-je, más életmódbeli tényezőkkel és a társadalmi-gazdasági állapottal együtt a második és a harmadik generációban az utódok BMI-k közötti összes generáció közötti társulást jelentette (mediációs hatás: 99%; P érték 1. ábra

Mediációs elemzés a nagymama-életmód pontszám (F1) terhesség alatti összefüggése és az utódok testtömeg-indexe (F3) között. * Többváltozós általánosított becslési egyenlet (GEE) a nagymamák terhesség előtti BMI-jéhez (2, 25–30 kg/m 2, ≥ 30 kg/m 2), terhességi korhoz (42 hét), születési korhoz (kvartilis) és oktatás (középiskola, középiskola, főiskola). ♯ Az életmódbeli tényezők közé tartozott a fizikai aktivitás, az étrend minőségi mutatója és a dohányzás.

Tekintettel arra, hogy csak korlátozott számú NHS-II anya és gyermek vett részt az ápolók anyakohortjában és a GUTS-ben, teszteltük, hogy az F1 és F3 generációk hiányzó adatai nem jártak-e szelekciós torzítással. A Chi-négyzet teszt segítségével megállapítottuk, hogy az ápolók anyakohortjában való nagymama részvétele pozitívan kapcsolódott az unokák GUTS-ben való részvételéhez (P

Vita

14 001 nagymama – anya – gyermek triád adatait használtuk fel, amelyek két folyamatban lévő prospektív kohorsz vizsgálat résztvevőiből álltak, hogy értékeljük az életmód tényezők szerepét a terhesség alatt az unokák súlyállapota mellett. Megállapítottuk, hogy a nagymamák terhesség alatti egészséges életmódja, beleértve a megfelelő súlygyarapodást, a magas színvonalú étrendet, a mérsékelt fizikai aktivitást és a dohányzás tilalmát alacsonyabb BMI-vel és az utódok alacsonyabb túlsúlyos kockázatával társította. E négy tényező közül a terhesség megfelelő súlygyarapodásának és a dohányzás elkerülésének volt a legnagyobb hatása.

Anyai életmód és testtömeg az utódokban

Mediátorok az anyai életmód és a testtömeg között az utódokban

Molekuláris mechanizmusok az anyai életmód és a testtömeg között az utódokban

Valószínű, hogy a nagymama életmódja befolyásolja az anya BMI-jét a DNS-metiláció megváltozása vagy a magzat korai diszfunkciója révén. Az anya BMI pedig utólagosan összefüggésben állt az utódok elhízás kockázatával. A jövőbeli kutatások szempontjából érdemes lenne megvizsgálni, hogy az élettani változások érintik-e a harmadik generációt.

A vizsgálat erősségei és korlátai

Összefoglalva megállapítottuk, hogy a dohányzás, az étrend, a fizikai aktivitás és a súlygyarapodás ajánlásainak nagyobb mértékű betartása a terhesség alatt alacsonyabb BMI-vel és az unokák alacsonyabb túlsúlyos kockázatával járt. Ennek a kapcsolatnak egy részét az anyai BMI és az egészséges életmód fokozottabb betartása magyarázta az anyák körében, ami azt sugallja, hogy az általános összefüggés tükrözheti mind a közös környezetet, mind a generációk közötti viselkedést, mind a transzgenerációs hatásokat a magzati petefészekben vizsgált életmódbeli tényezők hatásai miatt. . Függetlenül attól, hogy biológiai vagy viselkedési mechanizmusok specifikusak-e, megállapításaink azt sugallják, hogy a terhesség alatti súlygyarapodás és életmódra vonatkozó ajánlások betartásának előnyei valószínűleg pozitív egészségi hatással lesznek a generációkra.