Nátrium-tioszulfát

Kapcsolódó kifejezések:

Hidroxokobalamin
Ciszplatin
Kemoterápia
Nátrium-nitrit
Amil-nitrit
Cianidmérgezés
Ellenméreg
Fehérje
Agar
Methemoglobin

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Kalcium, foszfor, vese-csontbetegség és kalcifilaxis

Nátrium-tioszulfát

Esetleges jelentések vannak a nátrium-tioszulfát (STS) alkalmazásáról a fekélyek látszólagos gyógyulásával. A 35, 36 STS a cianid és ciszplatin toxicitás ellenszere, antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik. A kalcium-tioszulfát vizes oldatokban való oldhatósága mobilizálhatja méhen kívüli forrásokból származó kalciumot. A méhen kívüli kalcium eltávolításának sikerességét a csontszkennelések változásai figyelemmel kísérik. A vizsgálók minden dialízis után 35-92 hétig 25 g STS/1,73 m 2 -et adtak 60 perc alatt. Az STS intraperitoneális csepegtetése szintén alkalmazható a kalcifilaxia kezelésére peritoneális dialízisben szenvedő betegeknél. Az STS-hez kapcsolódó káros hatások: hányinger, hányás és metabolikus acidózis.

Hidrogén-szulfid a Redox Biology-ban, A. rész

Ruma Banerjee,. Pramod K. Yadav, in Methods in Enzymology, 2015

3.3 Rhodanese-vizsgálatok

3.3.1. A tiocianát Rodanese-képződésének vizsgálata

1 M nátrium-tioszulfát

1 M kálium-cianid

15% (w/v) formaldehid oldat

Vas-nitrát-nonahidrát-oldat (6,6 g Fe (NO3) 3 × 9H2O 3,4 ml salétromsavban oldva. A végső térfogatot 50 ml-re állítjuk).

300 mM HEPES puffer, pH 7,4, amely 150 mM NaCl-ot tartalmaz.

Módszer: Polisztirol küvettába adjunk 12,5 μl nátrium-tioszulfátot, 12,5 μl kálium-cianidot és 225 μl HEPES puffert 25 ° C-on. A reakciót 0,5 μg rodán hozzáadásával indítjuk. 5 perc elteltével a reakciót 250 μl 15 tömeg/térfogat% formaldehid hozzáadásával állítjuk le, és a reakcióelegyet 5 percig 10 000 x g-vel centrifugáljuk a fehérje eltávolítása céljából. 0,5 ml vas-nitrát hozzáadása a felülúszóhoz vörös szín kialakulását eredményezi a vas-tiocianát képződés miatt, amelyet 460 nm-en figyelnek. Párhuzamosan futtatunk egy kontrollreakciót, amelyből hiányzik a rodán. A képződött tiocianát mennyiségét 0,1-5 μmol tiocianáttal létrehozott standard görbe segítségével határozzuk meg. Az enzimaktivitás egy egysége 1 μmol tiocianát képződését katalizálja min - 1 25 ° C-on. A fajlagos aktivitás mértékegysége mg fehérje - 1 .

3.3.2 Rhodanese tioszulfát-termelésének vizsgálata

1 M nátrium-tioszulfát

100 mM nátrium-szulfit

50 mM GSSH (az elkészítéshez lásd a 3.2.1. Szakaszt)

100 mM monobromobimán DMSO-ban oldva

100% ecetsav

0,2 mM nátrium-citrát, pH 2,0

100 mM HEPES puffer, pH 7,4, amely 150 mM NaCl-ot tartalmaz

Módszer: A vizsgálati keveréket 2 μl nátrium-szulfit, 8 μl GSSH 200 μl HEPES-pufferben és 1 μg rodán keverésével készítjük. A reakciót 1 μg rodán hozzáadásával indítjuk és 5 percig inkubáljuk 25 ° C-on, majd a mintákat 2 μl monobromobimánnal derivatizáljuk. Az inkubálást 10 percig folytatjuk, majd megsavanyítjuk 100 μl nátrium-citráttal. Ezzel párhuzamosan egy kontroll reakciót készítettünk, amelyből hiányzott a rodanész. A derivatizált mintákat 10 000 x g-vel 10 percig 4 ° C-on centrifugáljuk, és 50 μl felülúszót injektálunk egy C8 reverz fázisú HPLC-oszlopra (4,6 × 150 mm, 3 μm-es csomagolás, Phenomenex), amelyet 80% -os oldószerrel előzetesen kiegyensúlyozunk. A (10% metanol és 0,25% ecetsav) és 20% B oldószer (90% metanol és 0,25% ecetsav). A mintát a következő gradiens alkalmazásával eluáljuk: B oldószer: 20% 0-10 percig, 20-40% 10-25 percig, 40-90% 25-30 percig, 90-100% 30-32 percig, 100% 32-35 percig, 100-20% 35-37 percig és 20% 37-40 percig. Az áramlási sebesség 0,75 ml min - 1. A tioszulfát bimán-adduktuma a

22 percig ilyen körülmények között, 340 nm-en gerjesztéssel és 450 nm-en történő emisszióval detektáljuk. A tioszulfát koncentrációját ismert koncentrációjú tioszulfát-standardok alkalmazásával határozzuk meg. Az enzimaktivitás egy egysége 1 μmol tioszulfát képződését katalizálja min - 1 25 ° C-on. A fajlagos aktivitást mg/1 fehérje egységben fejezzük ki.

3.3.3. A H2S termelésének vizsgálata rodánnal

1 M nátrium-tioszulfát

200 mM glutation

200 mM cisztein

200 mM homocisztein

100 mM ólom-acetát

100 mM HEPES puffer, pH 7,4, amely 150 mM NaCl-ot tartalmaz

Módszer: A reakcióelegyet polisztirol küvettába készítjük 1,5 μl tioszulfát, 50 μl glutation (vagy 50 μl cisztein vagy 100 μl homocisztein), 2 μl ólom-acetát és 350 μl HEPES puffer hozzáadásával 500 μl végtérfogatban. A küvettát 4 percig 37 ° C-on tartott spektrofotométerbe helyeztük. A reakció 1–10 μg rodán hozzáadásával indul. Figyeljük az ólom-szulfid képződéséből adódó abszorbancia növekedését 390 nm-en. A fajlagos aktivitást 5500 M - 1 cm - 1 moláris extinkciós együtthatóval számítják ki ólom-szulfidra (Singh et al., 2009).

A vér-agy gát farmakológiája: CNS-rendellenességek célzása

Nancy D. Doolittle,. Edward A. Neuwelt, a farmakológia fejlődésében, 2014

4 Kemovédelmi vizsgálatok

A platina alapú kemoterápia progresszív és irreverzibilis ototoxicitással társul, és csontvelői toxicitást, vesetoxicitást és hepatotoxicitást is okozhat. A platina által kiváltott toxicitásokat legalább részben a szabad gyökök károsodása közvetíti. A kéntartalmú tiol kemoprotektív szerek, amelyek utánozzák az endogén antioxidáns glutation aktivitását, megvédhetnek a szabad gyökök károsodásaitól és a kemoterápiás toxicitástól. Preklinikai és klinikai vizsgálataink a kemoprotektálást értékelték STS és N-acetilcisztein (NAC) alkalmazásával.

4.1 Preklinikai kemoprotektív vizsgálatok tiolokkal

11. ábra A dózis és az alkalmazás módjának hatása az N-acetil-cisztein (NAC) kemovédelemre. (A) Nehézvédelem. A patkányok nephrotoxikus dózisban kapták a ciszplatint, majd 4 óra alatt orális vagy iv. A NAC szignifikánsan csökkentette a ciszplatin által kiváltott vesetoxicitást, ha intravénásán adták, de nem orálisan. (B) NAC farmakológia. A szérum NAC-koncentrációkat HPLC-vel mértük 15 perccel iv. Vagy orális beadás után. A NAC kemoprotektív dózisai (400–1000 mg/kg) 2 mM vagy annál magasabb csúcskoncentrációt eredményeztek csak IV-ben adva, és nem voltak hatékonyak intraperitoneális vagy orális alkalmazás esetén.

A kemoprotekció klinikai alkalmazását korlátozta a rák kemoterápiás toxicitással szembeni védelme. In vitro vizsgálataink kimutatták, hogy bár mind az STS, mind a NAC védelmet nyújt a tumorsejtekkel szemben, ha kemoterápiával egyidejűleg adják be őket, a tumorsejtek védelme elveszett, ha a tiolok 2–4 órával késnek (Muldoon et al., 2001; Wu, Muldoon és Neuwelt, 2005). Az STS nem volt tumorvédő egy neuroblastoma egérmodellben, ha a ciszplatin után 6 óráig késett (Harned és mtsai., 2008). A tüdőrák agyi metasztázis patkánymodelljében 8 órás késleltetett STS, 1 órás NAC előkezelés vagy a NAC előkezelés és az STS utókezelés kombinációja nem befolyásolta a karboplatin kemoterápia tumorellenes hatékonyságát (Neuwelt et al., 2004). Továbbá értékeltük a NAC időzítésének hatását a ciszplatin hatékonyságára gyermekdaganatok patkánymodelljeiben (Muldoon, Wu, Pagel és Neuwelt, publikálásra benyújtva). Megállapítottuk, hogy a NAC-val történő előkezelés szignifikánsan csökkentette a ciszplatin hatékonyságát mind a szisztémás szilárd tumor modellben (neuroblastoma), mind az intracerebrális tumor modellben (medulloblastoma). Ezzel szemben a NAC késése a ciszplatin után 4 óráig nem csökkentette a kemoterápia hatékonyságát egyik tumor modellben sem.

4.2 Klinikai kemoprotektív vizsgálatok tiolokkal

A rosszindulatú agydaganatok kezelésére alkalmazott intenzív kemoterápiás stratégiák szükségessé teszik a központi idegrendszer és a szisztémás toxicitások minimalizálását. A karboplatin hatékonyságot mutatott rosszindulatú agydaganatokban. A karboplatin azonban mieloszuppressziót okoz, beleértve súlyos thrombocytopeniát is, gyakran trombocita transzfúziót és a későbbi karboplatin kezelések dózisának csökkentését igényli. BBBD-vel együtt alkalmazva a karboplatin (IA) az alanyok nagy részében irreverzibilis halláskárosodást okoz (Doolittle, Muldoon és mtsai., 2001; Neuwelt, Brummett és mtsai, 1998).

12. ábra A nátrium-tioszulfát (STS) hallásvédelmet mutat malignus agydaganatos felnőtteknél. A hallásküszöb-eltolódás összehasonlítása a karboplatin-kezelési számmal 4000 Hz-en történeti összehasonlításban agydaganatos betegeknél, akiket STS nélkül karboplatinnal (intraarterialis [IA]) kezeltek vér-agy gát rendellenességgel (BBBD), és késleltetett STS-vel kezelt agydaganatos betegeknél. 2 óra (STS2) vagy 4 óra (STS4) BBBD-vel végzett karboplatin (IA) után. Jelentős különbség volt a hallásvédelemben az STS kezelési csoportok és a korábbi összehasonlító csoport között (P = 0,0075).

Újranyomtatva Doolittle, Muldoon és mtsai. (2001) .

A NAC I. fázisú klinikai vizsgálata endovaszkuláris eljárásokon átesett felnőtt betegeknél majdnem teljes. Tizenhat beteget randomizáltak IV vagy IA NAC kezelésre egy szokásos dózisnövelési vizsgálatban. Amint a vizsgálat befejezéséhez közeledik, úgy tűnik, hogy a NAC MTD 300–450 mg/kg tartományban van. I. fázisú NAC dózisemelés-vizsgálat folyik különböző rákdiagnosztikájú gyermekeknél, akiket ciszplatin-alapú kemoterápiával kezelnek.

ANTIOXIDÁNOK | Szintetikus antioxidánsok

Nátrium-tioszulfát

A kén hozzáadása a nátrium-szulfithoz nátrium-tioszulfátot eredményez, amely só S – S kötést tartalmaz. Antioxidáns tulajdonságai a redukált kénatom jelenlétének köszönhetők, de erős komplexeket is képez vas-, réz- és egyéb fémionokkal. Hozzáadható alkoholtartalmú italokhoz (0,00005%) és asztali sóhoz (

Vér – agy gátat zavaró kemoterápia

Nancy D. Doolittle,. Edward A. Neuwelt, az agytumor kemoterápia kézikönyve, 2006

A THIOL KÉMIVÉDELEM KLINIKAI VIZSGÁLATA

A klinikai vizsgálatok hallásvédelmet mutattak ki, amikor nagy dózisú STS-t (16–20 g/m 2) adtak be kétkamrás modell részeként malignus agydaganatokban szenvedő betegeknél [24, 25]. Vagyis a karboplatint intraarteriálisan adták be közvetlenül a BBBD után. A nagy dózisú STS-t késleltetett módon, intravénásán, 4 (vagy 4 és 8) órával a karboplatin után adták be, ezáltal térbeli és időbeli elkülönítést biztosítva a kemoterápia és a kemoprotektor között. A tanulmány egyértelmű védőhatást mutatott a karboplatin által kiváltott hallásvesztés ellen [25].

Áttekintettük a rosszindulatú agydaganatokban szenvedő betegek hematológiai adatait, akiket karboplatinnal (intraarteriásan), ciklofoszfamiddal (intravénásan) és etopozid vagy etopozid-foszfáttal (intraarteriálisan vagy intravénásan) kezeltek BBBD-vel (n = 29) vagy anélkül (n = 24). késleltetett nagy dózisú STS a hallásvédelem érdekében (lásd a 18.2. táblázatot) [42]. Az STS-t 4 (vagy 4 és 8) órával a karboplatin után adtuk be. A 3. vagy 4. fokozatú thrombocyta-toxicitás (NCI Common Toxicity Criteria) aránya STS nélkül 47,8%, STS esetén 17,2% volt; STS-kezelés nélküli betegeknél a 3. vagy 4. fokozatú thrombocyta-toxicitás szignifikáns összefüggést mutatott (p = 0,0018). Az előzetes kemoterápiát kontrolláló karboplatin dóziscsökkentési aránya statisztikailag szignifikáns volt a két csoport között (p = 0,0046). Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az STS védelmet nyújthat a súlyos thrombocytopenia ellen, csökkentve a thrombocyta transzfúziók számát és csökkentve a karboplatin dózisát.

18.2. TÁBLÁZAT Százalékos betegek és százalékos karboplatin-tanfolyamok 20 × 10/mm 3 alatti trombocita nadírral, a vérlemezke-transzfúziót igénylő betegek és karboplatin-tanfolyamok százaléka, valamint a karboplatin-dózis csökkentését igénylő betegek százaléka

Kezelési csoport: Trombocita Nadir 3/mm 3 Trombocita transzfúziók Dóziscsökkentések

Karboplatin/nincs STS
n = 24 beteg	A betegek 25% -a	A betegek 33% -a	A betegek 33% -a
125 tanfolyam	7% tanfolyam	9% tanfolyam
Karboplatin/STS
n = 29 beteg	A betegek 4% -a	A betegek 7% -a	0% beteg
129 tanfolyam	1% tanfolyam	2% tanfolyam

Randomizált klinikai vizsgálat folyik a késleltetett nagy dózisú STS hatásának a trombocitaszámra történő pontosabb meghatározására malignus agydaganatokban. A prospektív klinikai vizsgálat magában foglalja a karboplatint (intraarteriális), a ciklofoszfamidot (intravénásan) és az etopozid-foszfátot (intravénásan) BBBD nélkül, magas fokú gliómában szenvedő betegeknél, késleltetett nagy dózisú STS-ben (intravénásan) vagy nem STS-ben randomizált alanyokkal. . Az elsődleges végpontok a vérlemezkék legalacsonyabb értéke 3/mm 3, és a vérlemezke transzfúziót igénylő alanyok százaléka. A tumor válaszát és a válasz időtartamát figyelemmel kísérjük, hogy határozottabban meghatározzuk az STS klinikai eredményekre gyakorolt hatását.

A ciszplatin széles körben alkalmazott és hatékony kemoterápiás szer, azonban magas a társult toxicitások előfordulása, beleértve a hallás toxicitását is. Vita tárgyát képezi egy leendő 3. fázisú Gyermekek Onkológiai Csoportjának vizsgálata, amelynek során a késleltetett nagy dózisú STS-t számos olyan gyermekkori szövettanban értékelik, amelyeket rutinszerűen ciszplatinnal (intravénásan) kezelnek. Ez a vizsgálat azt fogja értékelni, hogy a késői STS-kel ellátott hallásvédelem elérhető-e a gyermekpopulációban a daganatellenes hatékonyság csökkentése nélkül.

Klinikai 1. fázisú NAC-dózisemelés-vizsgálat zajlik a toxicitás felmérése és a karboplatin-alapú kemoterápiával együtt alkalmazott NAC maximális tolerálható dózisának meghatározása céljából malignus agydaganatokban. A NAC-ot intravénásan adják be 60 perccel a BBBD és a karboplatin (intraartériás) alapú kemoterápia előtt. Egy külön felülvizsgálat alatt álló vizsgálatban a NAC-t a csökkenő aortában adjuk be 30 perccel a BBBD előtt.

Kénmustár

Különleges

Emberekben az SM-expozíció kezelésében még nem jelentettek hatékony ellenszert. A nátrium-tioszulfátot és az N-acetil-ciszteint fontolóra vették, bár ezen szerek akut klinikai hatékonyságát még nem sikerült megállapítani. A nátrium-tioszulfát infúzió (10%) megakadályozhatja az SM toxikus megnyilvánulásait, feltéve, hogy közvetlenül az expozíció után és legkésőbb 30 perccel az expozíció után adják be.

Egy nemrégiben végzett kísérleti tanulmányban a polimeráz inhibitorokat, a gyulladáscsökkentőket, az antioxidánsokat, a mátrix metalloproteináz inhibitorokat és valószínűleg a DNS károsodásának helyreállítását szabályozó szereket ígéretes megközelítéseként azonosították a kezelés javításával. Egy másik jelentésben az új kezelési módszerek közé tartoztak a tüdőkárosodás N-acetil-ciszteinje, a poli (ADP-ribóz) polimeráz inhibitorok, a kalmodulin antagonisták és a Ca 2+ kelátképzők. Ezeknek a gyógyszereknek a terápiás hatásait emberben még nem erősítették meg.

Nincs külön kezelés az SM késleltetett toxikus hatásainak és szövődményeinek a különböző célszervekben. A legújabb klinikai vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a makrolidok, például azitromicin és antioxidánsok javíthatják a légzési tüneteket és a tüdő működését. A gamma-interferont javasolják a bronchiolitisben SM-nek kitett betegek pulmonális működésének javítására is. Ezen vegyületek terápiás hatásait még meg kell erősíteni.

Higanytermelés

3 A higany nyomainak eltávolítása a kénsavból

A higany H2SO4-ből való eltávolítása a szulfid és jodid formájában történő kicsapódásán alapul. 1 ppm-nél kevesebb higanyt tartalmazó termék nyerhető.

Szulfid módszer. Ebben a módszerben a savban nátrium-tioszulfát oldatának injektálásával kolloid kén keletkezik, és a következő reakció megy végbe:

A kolloid kén ezután a higanyval reagálva higany-szulfidot képez, amelyet kiszűrnek. A sav koncentrációjának 85% alatt kell lennie, mert nagyobb koncentrációnál az elemi kén SO2-dá oxidálódik. Ez az eljárás tehát alkalmas savaknak a műtrágya gyártásában történő felhasználására.

Jodid módszer. Ebben a módszerben kálium-jodidot adnak a higany-jodid kicsapásához: