Hírlevél

Az altatásos betegbiztonsági alapítvány hivatalos folyóirata

elhízott

76 548 példány • 20. évfolyam, 4. szám • 2005. tél PDF

  • A beteg szempontjai személyre szabják a betegek biztonságát
  • Az APSF elnöke bemutatja az alapítás állapotáról szóló jelentést
  • Az APSF új alelnököt választ
  • Az APSF 2006-ban két támogatást ítél oda
  • 2006. évi támogatási program
  • A 2005. évi összefoglalók sok biztonsági témát tartalmaznak
  • Tudományos/műszaki kiállítások repetitek a biztonsági témákkal
  • Perioperatív hőmérséklet-szabályozás: A kerekasztal-beszélgetés azonosítja a hipotermia elkerülésének szükségességét
  • Nehéz intubáció elhízott páciensnél
  • Az áttekintett és a jövőben feltárt címkézési előzmények
  • Teljes közzététel ajánlott
  • A munkaerő-fájdalomcsillapításnak elérhetőnek kell lennie: A kihívást jelentő megoldás alapos megfontolást érdemel
  • Az olvasó kiemeli a hallgatás értékét
  • Oxigénes maszk hipoventiláció - biztosítani kell a beteg légzését
  • Az olvasó méltányos kockázat-haszon elemzéseket követel
  • Monitorozás és éberség szükséges a DepoDur ™ használatával
  • A műtét utáni időszak a szaruhártya kopásainak legvalószínűbb lehetőségének tekinthető
  • A levegő melegebb égése gyenge keringés mellett fordulhat elő
  • A fáradtsággal foglalkozni kell
  • A kórházi gyógyszertár segíthet a JCAHO követelményeinek teljesítésében

Hírlevél linkek

  • Jelenlegi probléma
  • Csak online
  • RAPID Reagálás az olvasók kérdéseire (korábban kedves SIRS)
  • APSF Hírlevélarchívum
  • Feliratkozás e-mailben
  • Szponzorálási lehetőségek
  • Vállalati és közösségi adományozók
  • Igazgatóság és bizottságok
  • APSF hírlevél útmutató a szerzők számára
  • APSF biztonsági videók és DVD-k
  • Adományozzon az APSF-nek

Újranyomás a Texas Medical Liability Trust engedélyével.

A következő forgatókönyv az aneszteziológus legrosszabb rémálmának áttekintése: nem tud intubálni/nem tud szellőztetni. Az aneszteziológiának ezt a folyamatos aggodalmát a személyes megfigyelés fényében felülvizsgálják, miszerint az elhízás gyakoriságának növekedésével a szokásos orális intubáció egyre nehezebbé válik. Az alábbi összefoglaló egy tényleges lezárt kereseten alapul.

Egy 54 éves férfinak teljes térdprotézist terveztek. A beteg 5’6 ”volt, és 250 fontot nyomott. BMI-je 40 kg/m 2 volt. Az elhízással kapcsolatos aggodalmak mellett kórtörténete magában foglalta a magas vérnyomást, a hiperkoleszterinémiát, a GERD-t, a II. Típusú cukorbetegséget (diétával kontrollált) és az esetleges alvási apnoét. A beteg beleegyezett egy epidurális katéter elhelyezésébe a posztoperatív fájdalomcsillapítás érdekében, de azt követelte, hogy „aludjon” a műtétre.

Az epidurális katéter eseménytelen elhelyezését követően a beteget a teljesen fekvő helyzetben, monitorokat csatlakoztattunk, és gyors szekvenciaindukciót hajtottunk végre. Megkísérelték a MAC 3 pengével végzett orális gégetani vizsgálatot, amely 4. fokozatú képet mutatott (nincs azonosítható gége anatómia). 1 Megpróbálták a maszk szellőztetését orális légutakkal/táskával és maszkkal, és megállapították, hogy ezek nehézek, és ehhez magas pozitív belégzési nyomás szükséges. MAC 4-gyel, majd Miller 2-es pengével orális géget vizsgáltunk. Összehívták a nehéz légúti kocsit, egy intubáló LMA-t és további érzéstelenítési segítséget. A légutak biztosítására tett minden kísérlet között a maszk szellőztetése egyre nehezebbé vált; a légúti csúcsnyomás „égbolt” volt. Néhány percig tartó sikertelen légutak kezelése után általános sebész érkezett. Mivel a sebész nehéz tracheotómiát kísérelt meg, a beteget letartóztatták, és a további újraélesztési erőfeszítések kudarcot vallottak.

Vita

Minden drámai, a fenti legrosszabb esethez hasonlóan hány számtalan közeli baleset történik? Ez a cikk nem célja a nehéz légutak hosszadalmas áttekintése. Számos kiváló forrás foglalkozik ezzel a témával a neves nemzeti légúti oktatók által. (Kérjük, olvassa el Caplan és munkatársai „Gyakorlati útmutató a nehéz légút kezeléséhez” című részt. 2,3 Az Amerikai Aneszteziológusok Társaságának Küldöttjeinek Háza több mint 18 hónapot és több mint 150 000 dollárt töltött ezen irányelvek jóváhagyásával.) A cikk célja néhány javaslat megosztása személyes tapasztalatok alapján.

Mint korábban említettük, megfigyeltem a nehéz légúti betegek teljes számának növekedési tendenciáját. Ennek számos oka van, de talán azonosítható probléma az elhízás folyamatosan növekvő előfordulása kísérő kísérő betegségekkel. Az Egyesült Államok tíz legnagyobb "túlsúlyos városa" közül öt Texasban található.

Széles osztályozásként a betegesen elhízott beteg megjelenése „alma alakú” (tömör zsír), vagy „körte alakú” (laza zsír) megjelenésű. 4 Tapasztalataim alapján a „szűk zsírtartalmú” elhízott betegeknél gyakrabban fordul elő nehéz légúti problémák. Számos olyan fizikai jel létezik, amelyek figyelmeztethetnek arra, hogy a páciens nehéz légutat szenved. A légutak értékelésének 6-D-je 1 módszer a nehézség jeleinek értékelésére:

  1. Aránytalanság (a nyelv és a garat nagysága/Mallampati osztályozás)
  2. Torzulás (pl. Nyaki tömeg)
  3. Csökkent pajzsmirigy-távolság (visszahúzódó vagy gyenge áll)
  4. Csökkent interinscisor rés (csökkent szájnyílás)
  5. A nyaki gerinc mozgástartományának csökkenése, és
  6. A fogak túlharapása. 5,6

Bár mind a 6 pont fontos, véleményem szerint „az állkapocs elmondja a történetet”. Az állkapocs értékelésének túlzottan egyszerű és egyszerű klinikai jele a felső ajak harapási tesztje. 7 A beteget felkérjük, hogy alsó fogával érintse meg felső ajkát, vagyis nyújtsa ki az állcsontot. Ez az egyszerű teszt a D3 és D6 címzéssel foglalkozik. A D5 ponttal kapcsolatban kérje meg a beteget, hogy nézzen fel a mennyezetre, vagy döntse hátra a fejét. A páciens vállának bármilyen indítása megerősíti, hogy a nyaki gerinc mozgási tartománya korlátozott.

Miután klinikailag azonosítottak egy potenciálisan nehéz légutat, és különösen a „szűk zsír”/„alma alakú” elhízott beteg számára, íme néhány személyes, gyakorlati javaslat:

Ismételten a fenti javaslatok személyes tapasztalatokon alapuló véleményeim. További információkért kérjük, olvassa el a nehéz légutak kezelésére szolgáló ASA algoritmust, amely a http://www.asahq.org/publicationsAndServices/Difficult Airway.pdf címen érhető el.

Hivatkozások

  1. Cormack RS, Lehane J. Nehéz légcső intubáció a szülészetben. Anesztézia 1984; 39: 1105-11.
  2. Caplan RA, Benumof JL, Berry FA és mtsai. Gyakorlati útmutatások a nehéz légutak kezeléséhez. Az Amerikai Aneszteziológusok Társaságának munkacsoportjának jelentése a nehéz légút kezeléséről. Aneszteziológia 1993; 78: 597-602.
  3. Caplan RA, Benumof JL, Berry FA és mtsai. Gyakorlati útmutatások a nehéz légutak kezeléséhez: az Amerikai Aneszteziológusok Társaságának munkacsoportjának frissített jelentése a nehéz légút kezeléséről. Aneszteziológia 2003; 98: 1269-1277.
  4. American Bariatric Surgery Society. A kóros elhízás műtéti kezelésének indoklása. Elérhető a www.asbs.org/html/patients/rationale.html címen. Hozzáférés: 2005. augusztus 22.
  5. Mallampati S. A légút klinikai értékelése. Aneszteziológia 1995; 13: 301-308.
  6. Benumof JL. Légutak kezelése: alapelvek és gyakorlat. St. Louis: Mosby, 1996: 126-42.
  7. Khan ZH, Kashfi A, Ebrahimkhani F. A felső ajak harapási tesztjének (egyszerű új technika) összehasonlítása a módosított Mallampati-besorolással az endotracheális intubáció nehézségének előrejelzésében: prospektív vak vizsgálat. Anesth Analg 2003; 96: 595-9.
  8. Levitan RM, Mechem CC, Ochroch EA és mtsai. Fej emelkedett laryngoscopy pozíciója: a gége expozíciójának javítása a gége során a fej magasságának növelésével. Ann Emerg Med 2003; 41: 322-30.
  9. Collins JS, Lemmons HJ, Brodsky JB és mtsai. Laryngoszkópia és kóros elhízás: a „szippantás” és a „rámpa” helyzet összehasonlítása. Obes Surg 2004; 14: 1171-5.
  10. Dixon BJ, Dixon JB, Carden JR és mtsai. A preoxigenizálás a 25 fokos fejtető helyzetben hatékonyabb, mint a fekvő helyzetben súlyosan elhízott betegeknél: randomizált, kontrollált vizsgálat. Aneszteziológia 2005; 102: 1110-5.

KÖZZÉTÉTEL: Dr. Troop a kereskedelemben kapható, ebben a cikkben említett, előre kialakított helymeghatározó segédeszköz feltalálója.