Nephrosclerosis

HN-t gyanítani kell a CKD értékelésére jelentkező betegeknél, akiknél diagnosztizálják a HTN-t, különösen albuminuria, hematuria vagy a veseképek jelentős eltérései hiányában.

Kapcsolódó kifejezések:

Dipeptidil-karboxipeptidáz inhibitor
Angiotenzin-receptor antagonista
Proteinuria
Vesebetegség
Diabetes mellitus
Magas vérnyomás
Diabéteszes nephropathia
Krónikus veseelégtelenség
Végstádiumú vesebetegség

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Hipertóniás nephrosclerosisos beteg megközelítése

Aldo J. Peixoto, George L. Bakris, krónikus vesebetegség, 2015

A hipertóniás nephrosclerosis (HN) a nem rosszindulatú magas vérnyomás által okozott krónikus vesebetegség. A HN feltételezett alapbetegség a végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek 10-30% -ában világszerte. A HN általában proteinuria vagy bármilyen rendellenesség nélkül jelentkezik a vizelet üledékében. A HN károsodásának mechanizmusa heterogén. A megmaradt arterioláris myogén válaszokkal (azaz autoregulációval) rendelkező területeken ischaemiás glomeruláris csomó-összeomlás és interstitialis fibrózis lép fel. A károsodott autoregulációval rendelkező egyéb területeken az elváltozások a glomeruláris hipertóniát tükrözik, ami podocyta veszteséghez és glomerulosclerosishoz vezet. Az Apolipoprotein-L1 génmutációk fokozott érzékenységgel társulnak a HN iránt. A HN kezelésének a vérnyomás szabályozására kell összpontosítania (cél Hg), a renin-angiotenzin rendszer blokkolóját használva alapterápiaként.

Hörcsögök és tengerimalacok

Húgyúti rendszer

A szegmentális nephrosclerosis egy évnél idősebb tengerimalacoknál megfigyelhető öregedési változás (Percy & Barthold 2007). A veseelváltozások oka nem ismert, azonban a magas fehérjetartalmú étrend fokozza a veseelváltozásokat (Percy & Barthold 2007). A szegmentális nefroszklerózist kimagozott, szemcsés, halványfehér vese jelenléte jellemzi a boncoláskor, a hisztopatológiai elváltozás pedig intersticiális fibrózisból, tubuláris dilatációból, hyalin gipszekből, interstitialis limfocita infiltrátumokból, glomeruláris fibrózisból és az arteriolák mediális hipertrófiájából áll (Percy & Barthold 2007). . Oszeos metapláziát figyeltek meg a tengerimalac veséjében.

Urogenitális rendszer

Érrendszeri elváltozások

Az arterioláris nephrosclerosis spontán magas vérnyomásból származhat a gyapjas majomban (Lagothrix lagotricha) (Giddens et al., 1987). 38 elhullott majmolt majom felméréséből kiderült, hogy az állatok közül 26-nak voltak a kis izmos arteriolák elváltozásai. Enyhe betegségben szenvedőknél a régió durván normálisnak tűnt, kis mennyiségű hialinnal az intima alatt. Közepesen súlyos esetekben a vese sápadt, szemcsés, gödrökkel és mélyedésekkel zsugorodott. A hialin lerakódások kiterjedtebbek voltak, néha elzárva az ér lumenjét. A súlyos betegségben szenvedő állatoknál több veseelváltozás volt, beleértve a glomerulosclerosist, a tubuláris atrófiát, az intersticiális fibrózist és az interstitialis limfocita infiltrációt (Giddens et al., 1987). A felmérés során minden 4 évnél idősebb állat érintett volt, amint azt 194 ± 20 Hgmm magas vérnyomást jelző vérnyomásmérések mutatják. Mivel a klinikai patológiai adatok nem tárták fel a hipertónia kiváltó okát, ez a betegség az öregedési folyamathoz kapcsolódó magas vérnyomást jelentette.

A diabetes mellitus jellemzője az érrendszeri endothelium fokozott permeabilitása az egész testben. A glomeruláris kapillárisokon átáramló nagy mennyiségű véráramlás különösen érzékeny azokra a károsodásokra, amelyek az inzulinfüggő diabetes mellitusban megnövekedett GFR-t és veseméretet eredményeznek (Jonasson et al., 1985; Scott, 1992). Az alapmembrán vastagsága megnő, ami az intrarenalis hemodinamika és a hiperfiltráció változásához vezet. A proteinuria másodlagos mesangialis sejtkárosodással, fokozott sejtproliferációval és mátrix lerakódással fordul elő, amely diabéteszes glomerulosclerosist okozhat (Jonasson et al., 1985). Az inzulinfüggő diabetes mellitus spontán előfordulhat a felnőtt makákóban, vagy streptozotocinnal, alloxannal vagy teljes pancreatectomiával indukálható (Yasuda et al., 1988).

A gyermekkori rák késői hatásainak értékelése, vizsgálata és kezelése

Sugárzás

Hipoplasztikus vese és vese arteriosclerosis akkor fordulhat elő, ha sugárterápiát kombinálnak 10–15 Gy dózisban kemoterápiával, vagy önmagában sugárterápiát alkalmaznak 20–30 Gy dózisban. A nefrotikus szindróma sugárterápia után 20-30 Gy RT dózisban fordulhat elő. A magas vérnyomás a sugárzás következménye lehet, és súlyosbíthatja más veseelégtelenségeket.

A kóros hólyagműködés kismedencei rhabdomyosarcomában szenvedő gyermekeknél figyelhető meg, akiknél sugárzást alkalmaztak. Ezen gyermekek harminckét-száz százaléka tapasztal csöpögő és éjszakai enurézist.

A vese érrendszeri rendellenességei

Thomas D. Dubose Jr., Renato M. Santos, Goldman's Cecil Medicine (Huszonnegyedik kiadás), 2012

Hipertóniás arterioláris nephrosclerosis

Járványtan

A nephrosclerosis kockázata a magas vérnyomásban szenvedő betegek körében a magas vérnyomás súlyosságától és időtartamától függ (67. fejezet). Habár a hipertóniás nephrosclerosisban szenvedő betegek csak kis százaléka lép végstádiumú vesebetegségbe, ennek az állapotnak a magas előfordulása miatt fontos oka. A hatékony vérnyomáscsökkentő gyógyszerek elérhetősége élesen csökkentette e pusztító rendellenesség előfordulását. Úgy tűnik azonban, hogy mind a jóindulatú, mind a rosszindulatú hipertóniás vesebetegség, és ezeknek a rendellenességeknek a következményei gyakoribbak az afro-amerikaiaknál.

Pathobiology

Klinikai megnyilvánulások és diagnózis

Jellemzően a jóindulatú hipertóniás nephrosclerosisban szenvedő betegek több mint 10-15 éve hipertóniásak. A vese mérete általában csökken, és a vizelet üledéke nem figyelemre méltó, kivéve a proteinuriát, amely általában kevesebb, mint 1,5 g/nap. A rosszindulatú vagy felgyorsult magas vérnyomás hirtelen kialakulása (67. fejezet) akár korábban megállapított enyhe vagy közepes magas vérnyomásban szenvedő betegeknél, akár olyan betegeknél, akiknél korábban nem diagnosztizálták a magas vérnyomást, a vérnyomás hirtelen megemelkedéseként nyilvánul meg (diasztolés általában> 130 Hgmm). Gyakori a hipertenzív retinopathia (lásd a 67. ábra 67-1. Ábráját), kialakulhat papillema (lásd 431-27. Ábra), és a vesefunkció gyorsan csökkenhet. A vese megnagyobbodhat, a vizelet üledékében durva vagy mikroszkopikus hematuria mutatkozhat, és a proteinuria gyakran a nephrotikus tartományban van. Mikroangiopátiás hemolitikus vérszegénység lehet jelen. A központi idegrendszer rendellenességei általában nyilvánvalóak, beleértve a fejfájást, az agyi érrendszeri baleseteket, az általános rohamokat és a kómát.

Kezelés

Jóindulatú hipertóniás nephrosclerosis esetén a vese kimenetele a hatékony terápia időben történő megkezdésétől, a beteg betartásától és a gondos nyomon követéstől függ. Az elsődleges cél a 130/80 Hgmm vagy annál kisebb vérnyomás (67. fejezet). A vese védelmét biztosító gyógyszerek közé tartoznak az ACE-gátlók és az ARB-k (lásd a 67. fejezet 67-5. Táblázatát). A nondihidropiridin-kalciumcsatorna-blokkolók nem nyújtanak védelmet a veseelégtelenség progressziójával szemben, és csak olyan betegeknél alkalmazhatók, akik nem tolerálják az ACE-gátlót vagy az ARB-terápiát. Malignus hipertónia esetén agresszívebb terápiára van szükség (lásd a 67-8. Táblázatot a 67. fejezetben).

Prognózis

A vese-specifikus vérnyomáscsökkentők ügyes kiválasztásával és a vérnyomás szabályozásával általában elkerülhető a vesebetegség progressziója. Sajnos ezeket az intézkedéseket nem lehet elég korán elkezdeni, vagy nem sikerül megakadályozni a végstádiumú vesebetegség progresszióját.

Hörcsögök

Diagnózis

Megkülönböztető diagnózis

Policisztás betegség (lásd a hasi duzzanatot)

Neoplasia (azaz multicentrikus lymphoma)

Pangásos szívelégtelenség (lásd: Szívbetegség)

Kezdeti adatbázis

Izoszthenuria (normális fajsúly: 1,034-1,060)

Üledékelemzés: gipszek, kristályok, gyulladásos vagy neoplasztikus sejtek, baktériumok

Szérum biokémiai profil ○

Vér karbamid-nitrogén (BUN) emelkedése

Hipokalcémia vagy hiperkalcémia

Hipokalémia vagy hiperkalémia

Teljes vérkép: normális lehet ○

Radiográfia: értékelje a vese méretének növekedését vagy csökkenését, a húgyúti röntgentumcsontokat, a húgyúti traktushoz társuló hasi tömegeket és a hólyag duzzanatot.

Differenciáljon ascites és policisztás betegség között.

Megkülönbözteti a vesék méretét, kontúrját és textúráját, lehetővé téve a fokális és diffúz betegség differenciálódását.

Haladó vagy megerősítő teszt

Ultrahang-vezérelt finom tűvel történő aspiráció a citológiai vizsgálathoz

Kampo gyógyszer a vese gyulladásos betegségei ellen

Kampo orvostudomány krónikus vesebetegségben

13.2. Ábra A keishibukuryogan veseelégtelenségre gyakorolt hatásának hipotetikus ábrázolása. ECM, extracelluláris mátrix.