A sóérzékenységben részt vevő öt gén biomarkerek és célpont lehet az elhízás szempontjából egy tanulmány szerint.

amelyet

Az elhízást a genetika és az étrend összetett kölcsönhatásai okozzák. Mégis ismeretlenek azok a specifikus mechanizmusok, amelyek révén az étrend növeli az elhízás kockázatát a genetikailag fogékony embereknél.

A túlzott sóbevitel szerepet játszik az anyagcsere-betegségek kialakulásában és előrehaladásában.

A sóérzékenység olyan tulajdonság, amelyben a sóbevitel a vérnyomás emelkedéséhez vezet. Azt azonban, hogy a génexpresszió (a fehérjetermeléshez vezető folyamat) megváltozik-e a sóérzékenységi génekben (SSG) a zsírban vagy a zsírban, nem jól ismert.

Szaúd-Arábiából származó kutatócsoport kitalálta az SSG-k szerepét az elhízás kialakulásában.

Vizsgálatukban 16 túlsúlyos (25 kg/m2 feletti testtömeg-index) és 14 sovány nő vett részt.

Az eredmények 2691 olyan gén jelenlétét jelezték, amelyek elhízott nők zsírszövetében szignifikánsan eltérő expressziót mutatnak a kontrollokhoz képest.

A kutatók ezt követően felépítették az SSG-k fehérje-kölcsönhatás hálózatát, hogy értékeljék a gének közötti kapcsolatokat, és segítsenek azonosítani az elhízáshoz kapcsolódó specifikus molekuláris útvonalakat. Ez a hálózat 15 474 interakcióból állt a megváltozott expressziós szinttel rendelkező SSG-k között.

A tudósok funkcionális dúsítási elemzést végeztek, amely segít meghatározni a gének biológiai szerepét és aktivitását.

Összességében 125 elhízással kapcsolatos gén gazdagodott a zsírszövetben, ebből 24 SSG volt.

"Ezek a megállapítások jelzik az SSG-k kritikus szerepét az… elhízásban" - írták a nyomozók.

Egy együttes expressziós elemzés, amely azt értékeli, hogy mely gének expresszálódnak együtt, és valószínűleg kölcsönhatásba lépnek egymással, hogy megbetegedést okozhassanak, feltárta, hogy ezen SSG-k közül 23-at expresszáltak dúsított, elhízással kapcsolatos génekkel. Ezen SSG-k közül nyolcat az előzetes genetikai elemzés során nem kapcsoltak össze az elhízással.

A kutatók öt olyan SSG-t azonosítottak: „ENPEP, WNK1, CYP3A5, SLC24A3 és CTSA”, amelyeket erősen expresszáltak az elhízással kapcsolatos génekkel, és mint ilyenek potenciális biomarkerként vagy az elhízás kezelési célpontjaként használhatók.

Ezek a gének együttesen olyan folyamatokban vesznek részt, mint a vérnyomás szabályozása, a molekulák és terápiák metabolizmusa, valamint a kalcium sejtek egyensúlya.

"Ez a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az SSG-k molekuláris aláírásokként működhetnek az elhízott betegek körében az adipogenezis [zsírsejtek képződése] alapjainak felderítésében" - írták a kutatók. "Az integrált hálózatközpontú módszerek felgyorsíthatják az új molekuláris célok azonosítását."