Pes Planus és gyermekkori elhízás: az irodalom szisztematikus áttekintése

Stacy Stolzman

1 Klinikai és transzlációs rehabilitációs egészségtudományi doktori program, Marquette Egyetem Fizikoterápiás Tanszék

Megan B. Irby

2 Gyermekgyógyászati Osztály, Wake Forest Orvostudományi Kar, Winston-Salem, NC

3 Brenner FIT (képzésben részt vevő családok) program, Brenner Gyermekkórház, Winston-Salem, NC

Allison B. Callahan

4 Egészségügyi és testmozgástudományi tanszék, Wake Forest University, Winston-Salem, NC

Joseph A. Skelton

2 Gyermekgyógyászati Osztály, Wake Forest Orvostudományi Kar, Winston-Salem, NC

3 Brenner FIT (képzésben részt vevő családok) program, Brenner Gyermekkórház, Winston-Salem, NC

Absztrakt

BEVEZETÉS

Az izom-csontrendszeri problémákat az 1-3 éves gyermekek és a felnőttek 4 nagyobb testtömeg-komorbiditásának ismerik fel. A túlsúlyos vagy elhízott gyermekeknél fokozott a csontrepedések, a mozgásszervi fájdalom, a mobilitási skálán jelentett alacsonyabb életminőség és a kóros kettős energiájú röntgenabszorpciós (DEXA) szkennelési szög kockázata. A felesleges testsúly hordozása a mozgásszervi rendszer egészére hatással van, és fájdalomhoz és fizikai funkciók csökkenéséhez vezethet a csontok és az ízületek rendellenes terhelésén keresztül, valamint az olyan helyzettel kapcsolatos állapotoknál, mint a csúszott femoralis epifízis (SCFE), a Blount-kór és a genu valgum 6. Az elhízással küzdő gyermekek körében gyakoriak a fizikai fájdalomról szóló jelentések, és a mozgásszervi fájdalmat az elhízás lehetséges társbetegségének ismerik fel 7. Az ilyen izom-csontrendszeri problémák és a hozzájuk kapcsolódó fájdalomélmények valószínűleg korlátozó tényezők, amelyek visszatartják a gyermekeket a fizikai aktivitási magatartástól, ami viszont súlyosbíthatja az elhízást és akadályozhatja az egészséges testsúly elérésére irányuló erőfeszítéseket.

Butterworth és mtsai. áttekintett tanulmányok a testösszetétel, a lábszerkezet és a funkció közötti összefüggést vizsgálták felnőtteknél, szoros összefüggést találtak a magasabb testtömeg-index (BMI) és a lábfájdalmakról 19. Bár úgy tűnik, hogy a pes planus gyakori panasz az elhízott gyermekek körében, és valószínűleg befolyásolja a fizikai aktivitás funkcionális képességét, a gyermekkori elhízás értékelésére és kezelésére vonatkozó szakértői ajánlások nem tartalmazzák a pes planus-t mint lehetséges súlyokkal kapcsolatos problémát 20. A mai napig nem készült olyan szakirodalom, amely elhízott gyermekeknél a pes planust kutatta volna. Nem ismert továbbá, hogy a pes planus és az elhízás nagyobb mozgásszervi fájdalom panaszokhoz vagy a gyermekek fizikai aktivitásának mértékéhez vezet-e. Ennek az áttekintésnek a célja a pes planus és a gyermekkori elhízás vonatkozó szakirodalmának azonosítása és összefoglalása, valamint annak tisztázása, hogy van-e kapcsolat közöttük.

MÓD

Dizájnt tanulni

A 2009. évi PRISMA irányelvek 21 felhasználásával szisztematikusan áttekintettük a pes planus és az elhízás közötti összefüggések vizsgálatára irányuló vizsgálatokat 3–18 éves gyermekeknél. A lábérettség, konkrétan a mediális hosszanti ívfejlődés 2–6 éves kor között következik be, és 6–22 éves korig teljesnek tekinthető. A 3–18 éves korosztály magában foglalja a fejlődő és az érett gyermek lábát is.

Keresési stratégia

A MEDLINE (PubMed) és a SportDiscus online szekvenciális online keresését végeztük minden évben, amely 2013. szeptember 31-ig volt elérhető. Az adatbázisokat két keresési kifejezés keresztezésével kerestük (1. táblázat). Összeállítottuk a keresési kifejezések kombinációival azonosított összes vizsgálatot, és eltávolítottuk az ismétlődéseket. Az egyik vizsgáló (AC) az összes azonosított vizsgálat címét és kivonatát szűrte ki eredetileg a tanulmány célja szempontjából. Két nyomozó (AC, MBI) áttekintette a teljes kéziratokat az inklúzió megfontolása érdekében, az eltéréseket egy harmadik nyomozó (JAS) oldotta meg. Minden kézirat referenciáit értékeltük a lehetséges beillesztés szempontjából is.

Asztal 1

Keresési kifejezések az Irodalomszemléhez

Felvételi és kizárási kritériumok

Az ebben a szisztematikus áttekintésben szereplő összes tanulmány megvizsgálta a súly és a pes planus, valamint a láb szerkezetének egyéb deformációi közötti összefüggést, és angol nyelvű, szakértők által áttekintett tudományos folyóiratokból származott. Arra a tanulmányra összpontosítottunk, amely a gyermekeket és serdülőket jelölte meg fő alanyként (3-18 éves kor között), valamint a testsúlyra, mint olyan tényezőre, amely potenciálisan befolyásolja a pes planus fejlődését vagy prevalenciáját, vagy a pes planushoz társul. Azok a vizsgálatok, amelyek felnőtteknél vizsgálták a pes planust, a pes planus hatását a felnőttek mozgásában, a biológiai lábszerkezeteket a súlytól függetlenül, vagy amelyek kizárólag a pes planus kezelési lehetőségeire összpontosítottak, nem kerültek be a felülvizsgálatba. A veleszületett pes planusra összpontosító vizsgálatok, amelyek jellemzően 3 évesnél fiatalabb gyermekeknél voltak, nem kerültek be.

Adatok kinyerése

Három kutató (AC, MBI, JAS) minden támogatható vizsgálatból a következőket vonta ki: célkitűzés, tanulmányterv, tanulmányi populáció jellemzői, ideértve a vizsgálati országot, a lábmérés vagy -értékelés módját vagy megközelítését, valamint a vizsgálati eredmények.

EREDMÉNYEK

Az elektronikus adatbázis-keresések során összesen 572 tanulmányt azonosítottak. 58 példányt távolítottak el, és kezdetben 514 vizsgálatot vizsgáltak a lehetséges befogadás szempontjából. Ezek közül 477 kivonat nem felelt meg a felvételi kritériumoknak a következő okokból: 1) 447 vizsgálat nem volt releváns a gyermekkori elhízás és a pes planus célkitűzéseivel, elsősorban a lábfej deformációival és szerkezetével foglalkozott, vagy csak felnőtteket vizsgált, 2) 25 vizsgálat a pes planus mozgás biomechanikájára gyakorolt hatásainak vizsgálata, és 3) 5 tanulmány foglalkozott a pes planushoz és az elhízáshoz kapcsolódó genetikai különbségekkel és fejlődési problémákkal. Harminchét kivonat maradt, és ezek további relevanciáját a célok szempontjából felülvizsgálták. Huszonnégy tanulmányt a következő okokból zártak ki: 1) 12 nem vizsgálta az elhízás és a pes planus összefüggését, 2) 6 nem vett fel gyermekeket (csak felnőttek tanulmányozták), 3) 4 tanulmányozta a pes planus hatását a gyaloglásra és ülési mechanizmusok, és 4) 2 csak a pes planus kezelési lehetőségeket taglalta. Ezen kritériumok felhasználásával 13 olyan vizsgálatot azonosítottunk (2. táblázat), amelyek a normál testsúlyú lábakra összpontosítanak, szemben a túlsúlyos és elhízott gyermekekkel és serdülőkkel, amelyek megfeleltek a szisztematikus felülvizsgálatba való felvétel kritériumainak. Az 1. ábra szemlélteti a kiválasztási folyamatot.

Szisztematikus áttekintés folyamatábra

2. táblázat

A mellékelt vizsgálatok jellemzői

BMI, testtömeg-index; 3D, háromdimenziós

Tanulmányterv és résztvevők

Valamennyi tanulmány keresztmetszeti volt, négy esetben esetkontroll-tervezést alkalmaztak, amely az elhízott vagy túlsúlyosakat illesztette a nem elhízott vagy nem túlsúlyos gyermekekhez, bár a nem egyeztetett vizsgálatok általában a résztvevőket súlyállapot szerint csoportosították. A mintaméretek a felépítéstől függően jelentősen eltértek: kisebb egyeztetett kohorszok (n = 34) 15 a nagyobb adatbázisokig (n = 825 964) 10. A vizsgálatok többnyire kényelmi mintákat használtak, például a 8., 9., 11., 13–15., 26–30. Iskolában, a poliklinikán 31 vagy a katonai szűréseken 10. Tanulmányokat végeztek Ausztráliában, Ausztriában, Németországban, Izraelben, Spanyolországban és Tajvanon. Észak-Amerikában nem végeztek vizsgálatokat.

Mérési módszerek

A vizsgálatok több mint fele képalkotó vagy lábmérő eszközöket használt a szerkezeti változások meghatározására vagy a láb morfológiájának leírására (2. táblázat). A képalkotási módok közé tartozott egy „lábnyom” mérés, amelyet pedográfnak, röntgenfelvételeknek, háromdimenziós mérőrendszereknek vagy szkennereknek neveztek, ultrahang (a zsírpárna vastagságának és ívmagasságának mérése), valamint a lézeres felületi szkenner. A mérési módok közé tartozott a lábméret vagy a csontos tereptárgyak klinikai szalagmérése. A láb által kifejtett nyomást nyomástartó platformon mértük két vizsgálatban 15, 28. Három vizsgálat diagnosztizálta a pes planust klinikai vizsgálaton keresztül orvos vagy tapasztalt orvos által, a 9., 10., 27. irányelvek alapján .

A pes planus elterjedtsége

Mivel számos tanulmány az iskolai populációkból származott, számos tanulmány a pes planus általános előfordulásáról számolt be, bár a lapos lábak meghatározásának és osztályozásának módszerei eltérőek voltak. A populációs vizsgálatokból származó prevalencia a férfiaknál 67% -ig, a 26-os nőknél pedig 49% -ig terjedt, 14,2% -ig 10 és 15% -ig 8. Pfeiffer és munkatársai a rugalmas pes planus 44% -os általános előfordulását állapították meg, 9-vel .

Társulás a testtömeggel és az életkorral

Valamennyi tanulmány kimutatta a pes planus fokozott előfordulását elhízott vagy túlsúlyos gyermekeknél. Chang és mtsai normál testsúlyú gyermekeknél 48% -os, elhízott gyermekeknél pedig 75% -os prevalenciát mutattak 26. Chen és mtsai, 11, 27, szintén tajvani tanulmányai alacsonyabb prevalenciát mutattak a különböző képalkotó módszerekkel, de a súlyállapot növekedésével növekedést is mutattak. Három tanulmány vizsgálta az életkorral fennálló összefüggéseket, és mindegyik megállapította, hogy a pes planus prevalenciája a 9., 26., 27. életkor növekedésével csökken .

Lábszerkezet

Az esetekhez igazított vizsgálatok kimutatták a láb morfológiájának különbségeit a túlsúlyos vagy elhízott gyermekek és a normál testsúlyú gyermekek között, különös tekintettel a teljes lábszerkezet 30, a zsírpárna vastagsága 28, valamint az érintkezési terület és a nyomás közötti különbségekre. A láb morfológiai aspektusait olyan vizsgálatok jellemezték, amelyek képalkotást vagy a láb mérését eredményezték 8., 9., 11., 13–15., 28–30. A tanulmányok általában alacsonyabb talpi ívet és megnövekedett lábközépi zsírpárna vastagságot mutattak túlsúlyos vagy elhízott gyermekeknél, vagy összefüggéseket találtak a növekvő testtömeg-index (BMI) mellett. Egy tanulmány azonban nem talált különbséget a zsírpárna vastagságában a 14 súlycsoport között. Mauch és munkatársai tanulmánya 5 típusba sorolta a lábakat, a túlsúlyos gyermekek megállapítása általában lapos és robusztus volt 8. Csak egy tanulmány mutatott különbséget a kóros pes planus és a flexibilis pes planus 9 között, bár Tennenbaum tanulmánya szerint csak a flexibilis pes planus elterjedtségéről számolt be 10 .

A kutatás során azonosított tanulmányok nem értékelték a lapos lábak fájdalmát vagy lehetséges szövődményeit.

VITA

A mozgásszervi problémák az 1-3. Gyermekkori elhízás ismert szövődményei, azonban a pes planus nem szerepel aggályként a 20., 32. irányelvben. Az irodalom szisztematikus áttekintése alapján összefüggés mutatkozik az elhízás és a lapos láb között. Míg a vizsgálatok száma kevés, keresztmetszete és hat országra korlátozódik (Észak-Amerikában egyik sem), egyértelmű összefüggés van a súlyállapot növekedésével és a pes planus növekvő prevalenciájával. Vannak azonban olyan adatok, amelyek arra a következtetésre jutnak, hogy az elhízott gyermekeknek ehelyett nagyobb, robusztusabb lábuk lehet. Annak ellenére, hogy ezek a tanulmányok hasonló következtetéseket vonnak le, longitudinális, randomizált kontrollvizsgálatra van szükség a magas BMI és a pes planus közötti okozati összefüggés megállapításához. Az azonosított vizsgálatok egyike sem tartalmazta a lapos lábakból eredő fájdalom vagy egyéb szövődmények értékelését; ez nem jelenti azt, hogy a lapos lábakhoz nem kapcsolódik morbiditás, de az eddigi vizsgálatok nem vizsgálták a mozgásszervi fájdalmat. Összességében azonban még mindig egyértelmű, hogy a gyermekek lábát valamilyen módon befolyásolja a túlsúly.

A gyermek lapos lábak klinikai és funkcionális jelentősége szintén továbbra sem egyértelmű. Feltételezhető, hogy a pes planusban szenvedő gyermekek mediálisabb súlyt élveznek, és az alsó végtagok irányában bekövetkező változások mind statikus, mind dinamikus bruttó motoros tevékenységek során bekövetkeznek. Ez egyensúlyhiányhoz, a járási sebesség csökkenéséhez, a járás hatékonyságának hiányához vagy a fájdalomhoz vezethet az alsó végtagon és a gerincen 33. Az elhízás dózisfüggő hatásáról Selewski és munkatársai számoltak be, mivel a gyermekek és serdülők, akiknek BMI-je ≥ 99. percentilis, nagyobb fáradtsági és mobilitási problémákról számolnak be, mint a BMI-vel rendelkezők 85.-től 99. percentilisig 34, és ez összefüggésbe hozható a pes planus előfordulására. A statikus és a dinamikus egyensúly hiánya korlátozhatja a gyaloglásban, a futásban, a kerékpározásban, a táncban való részvételt és sok más olyan fizikai tevékenységet, amelyet gyakran a korának megfelelő gyakorlatokként írnak elő a súlyállapot kezelésében.

A láb és a boka nyújtó és erősítő gyakorlataival együtt az orthotika a leggyakoribb kezdeti ajánlás a láb összehangolásának javítására, a fájdalom csökkentésére és a bruttó motoros funkció javítására. Ezekkel a pozitív változásokkal azt reméljük, hogy a túlsúlyos vagy elhízott gyermek végső soron képes növelni a fizikai aktivitásban és a testmozgásban való részvételt, elkezdeni változtatni a súlyállapotban és javítani az életminőséget. A 2010-es Cochrane-jelentés azt sugallja, hogy nincsenek kellő bizonyítékok randomizált, kontrollált vizsgálatokból a láb ortézisének hatékonyságára vagy bármilyen más, nem műtéti beavatkozásra a tünetmentes gyermekkori pes planus esetében 33. A krónikus fiatalkori ízületi gyulladásban szenvedő gyermekek három hónapos viselés után részesülnek az egyedi gyártmányú ortézisekben az előregyártott és újonnan támogató sportcipőknél 36, azonban az ortézisek nagyon kevés mellékhatással járnak annak ellenére, hogy az ortotika optimális megválasztása, az ortotika súlykapacitása, ezen eszközök hosszú távú kopása.

Elhízott, pes planus és lábfájdalommal küzdő gyermekek esetében az előre gyártott ortézisek vizsgálata indokolt a jó támogató cipők mellett minden mobilitás és fizikai aktivitás részvétel során. Az egyedi ortézisek követhetők, ha az előre gyártott ortéziseket nem tolerálják. A gyermek lábának folyamatos növekedése korlátozhatja az egyedi ortézisek megvalósíthatóságát; az ortotikusok által gyártott egyedi ortézisek azonban közvetlenül befolyásolhatják a lábhoz szükséges egyedi támaszt és potenciálisan további támogatást nyújthatnak az előre gyártott opciókkal szemben.

A gyermekkori elhízás járványa számos társbetegséget eredményezett, amelyek befolyásolják a gyermek egészségét és életminőségét, beleértve a mozgásszervi panaszokat is. A Pes planus-t korábban nem ismerik el aggodalomra a túlsúlyos és elhízott gyermekeknél, mint felnőtteknél. A szakirodalom alapos áttekintése azt mutatta, hogy a súly növekedése a pes planus prevalenciáját növelni látszik, bár az eltérő populációk, módszertanok és célok miatt ez még mindig nem egyértelmű összefüggés. Az elhízott gyermekeknél a pes planusból eredő szövődményeket és társbetegségeket, mint például a fájdalmat és az aktivitás korlátozottságát, szintén nem vizsgálták. Ezeknek a kérdéseknek a további vizsgálata szükséges, hosszanti tervek és következetes diagnosztikai módszerek felhasználásával. A klinikusok azonban tisztában lehetnek ezzel az összefüggéssel és a lapos lábak potenciáljával, amelyek befolyásolhatják a gyermek mobilitását és jólétét.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet mondanak Karen Kleinnek, MA (Research Support Core, Kutatási Iroda, Wake Forest School of Medicine) a kézirat szerkesztésében nyújtott segítségéért.