Metformin a gyermekek és serdülők elhízásához: szisztematikus áttekintés

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS Összefoglalva a metformin hatékonyságát a BMI és a kardiometabolikus kockázat csökkentésében elhízott, cukorbetegség nélküli gyermekeknél és serdülőknél.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK Szisztematikus áttekintést és metaanalízist végeztünk a randomizált kontrollált vizsgálatokban (RCT). ≥ 6 hónapos kettős-vak RCT-k diabétesz nélküli, elhízott, ≤ 19 éves korú egyéneknél. Elsődleges érdeklődésünk a BMI változásai és az inzulinérzékenység mértéke.

EREDMÉNYEK Öt vizsgálat teljesítette a felvételi kritériumokat (n = 320 egyed). A placebóval összehasonlítva a metformin 1,42 kg/m2-rel csökkentette a BMI-t (95% CI 0,83–2,02), és a homeosztázis modell értékelése a rezisztencia inzulin (HOMA-IR) pontszámát 2,01-rel (95% CI 0,75–3,26).

KÖVETKEZTETÉSEK Úgy tűnik, hogy a metformin mérsékelten hatékony rövid távon a hiperinzulinémiás elhízott gyermekek és serdülők BMI- és inzulinrezisztenciájának csökkentésében. Nagyobb, hosszabb távú vizsgálatokra van szükség különböző populációkban, hogy megállapítsák szerepét a túlsúlyos gyermekek kezelésében.

A metforminról kimutatták, hogy csökkenti a súlygyarapodást, a hiperinsulinémiát és a hiperglikémiát a 2-es típusú cukorbetegségben (1,2), és csökkenti a cukorbetegségben szenvedők glükóz toleranciájának romlását (3). Ezek az előnyök a metformin fokozott használatát eredményezték elhízott, hiperinsulinémiás gyermekeknél. Az elhízás azonban nem engedélyezett indikáció a metforminra az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban, és használata gyorsabban haladt, mint az előnyeinek bizonyítéka. Vállaltuk a randomizált, kontrollált vizsgálatok (RCT) szisztematikus felülvizsgálatát, amelyben megvizsgáltuk a metformin hatékonyságát a BMI és a kardiometabolikus kockázat csökkentésében elhízott, cukorbeteg cukorbetegeknél.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

Megkerestük az Ovid MEDLINE-t, az EMBASE-t, az ellenőrzött vizsgálatok Cochrane-nyilvántartását, az ellenőrzött vizsgálatok metaregiszterét és a legfontosabb folyóiratokat, amelyek 2008 decembere előtt jelentek meg (online függelék 1. és 2. táblázat elérhető a http://care.diabetesjournals.org/cgi/content/ címen. full/dc09-0258/DC1). Bevettük a ≥ 6 hónapos kettős-vak RCT-ket elhízott, ≤ 19 éves korú személyeknél, cukorbetegség nélkül, és az elhízás másodlagos vagy szindrómás okai nélkül. Az elsődleges érdeklődési eredmények a BMI (súly kilogrammban osztva a magasság négyzetméterével) és az inzulinérzékenység mértékei voltak. A másodlagos eredmények között szerepelt a zsírtömeg, a vérnyomás, az éhomi lipidek és a káros hatások.

Ahol három vagy több tanulmány közös eredményről számolt be, a kezelési hatást egy meta-analízissel (Stata Statistical Software 10.1; StataCorp, College Station, TX) vizsgálták, összegyűjtve a nyomon követési időszak végének adatait a kipróbálók számára. Véletlenszerű effektus modellt választottunk. Az érzékenységi elemzéseket rögzített hatású modellek és metformin dózis (1000 vs. 2000 mg), a résztvevők életkora (12–19 vs. 2) alapján, valamint egy olyan tanulmány kizárásával végezték, amely nagyobb kezelési hatásokat jelentett, mint a többi vizsgálat (4).

EREDMÉNYEK

Öt, 2001 és 2008 között publikált tanulmány megfelelt a felvételi kritériumoknak (4–8). Ez magában foglalta egy crossover próbát (5).

Három tanulmányra került sor az Egyesült Államokban (6–8), és egy-egy Ausztráliában (5) és Törökországban (4). Minden vizsgálat 6 hónapig tartott, napi 1-2 000 mg metformin dózissal. Három tanulmány életmódbeli együttes beavatkozásokat alkalmazott mindkét kísérleti karban (4,7,8). Két vizsgálatban serdülők (12–19 évesek) vettek részt (6,7), az egyik fiatalabb (6–12 éves) gyermekeket (6), a többi 9–18 éves korig terjedt. Az amerikai és ausztrál vizsgálatokban a résztvevők nagy része (45–90%) etnikai háttérrel rendelkezett, magas a metabolikus szindróma előfordulása (afroamerikai, spanyol vagy ázsiai). Minden résztvevő hiperinsulinémiás vagy inzulinrezisztens volt. A minta mérete 28–120 résztvevő között volt a randomizálás során; összesen 365 résztvevő és 320 próbajátékon teljesült. Az átlagos kopási arány 11% volt a metformin csoportokban és 16% a placebo csoportokban.

Az összesített elemzésben a metformin átlagosan 1,42 kg/m 2 (95% CI 0,83–2,02) csökkentette a BMI-t a placebóval összehasonlítva (I 2 = 56,2%; n = 342) (1. ábra). Az érzékenységi elemzések nem mutattak ki jelentős különbségeket életkor, dózis vagy kiindulási BMI szerint. Ha a kiugró eredményt kizártuk, a metformin 1,15 kg/m2-rel csökkentette a BMI-t (0,73–1,57, I 2 = 0%). Három vizsgálatban az éhomi inzulin csökkenése nagyobb volt a metforminban, mint a placebo csoportokban, de a kezelési hatás bizonyítékai gyengék voltak (−5,30 μU/ml [95% CI −11,96–1,36], I 2 = 78,7%; n = 257) ( 4–7). Az inzulinrezisztencia (HOMA-IR) pontszám homeosztázis modell értékelésének összesített metformin hatása −2,01 (95% CI −3,26 és −0,75, I 2 = 49,5%; n = 234) (4,6,8) és −1,28 (−2,55 - −0,21, I 2 = 0%), ha a török tanulmányt kizárták.

Erdei ábra, összehasonlítva a BMI változását (kg/m 2) metformin és placebo csoportokban.

Az összesített koleszterinre adott összesített metformin-hatás összességében –0,19 mmol/l (95% CI –0,38–0,01, I 2 = 0%; n = 234) (4,6,7). Az elemzések nem szolgáltattak erős bizonyítékot az éhomi glükóz, HDL-koleszterin, trigliceridszint vagy vérnyomás kezelésére gyakorolt hatásra. Nem volt elegendő adat a testzsír eredményeinek kommentálására. Az emésztőrendszeri problémák voltak a leggyakrabban jelentett mellékhatások (20–30% -ban), és gyakrabban jelentettek a metforminban, mint a placebo csoportokban (kockázati különbség 10–14%) (6,7). Csak egy résztvevő jelentette a gyomor-bélrendszeri problémákat a vizsgálat elhagyásának okaként (7).

KÖVETKEZTETÉSEK

Metaanalízisünk némi támogatást nyújt a hiperinzulinémiás gyermekek és serdülők elhízási kimenetelére gyakorolt kedvező metformin-hatáshoz. A 6 hónapos kezelés hatékony lehet a BMI 1,42 kg/m2-rel történő csökkentésében (egyenértékű 0,4 SD-vel, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban élő serdülők BMI-jének SD-értéke alapján), és a HOMA-IR-pontszám 2,01-gyel (~ 0,6 SD) (9). A metformin-használathoz a teljes koleszterinszint kismértékű csökkenése (∼0,26 SD) is társult (10), de ezek ki nem igazított intézkedések, és nem lehet meghatározni, hogy a hatások másodlagosak-e a BMI és a HOMA-IR csökkenése szempontjából, vagy tulajdoníthatók-e más tényezőkre. Tudomásunk szerint a metformin cukorbetegség nélküli, elhízott gyermekek BMI-re gyakorolt hatásait csak egy publikált áttekintés szintetizálta három tanulmány alapján (11), amelyek 6 hónapos kezeléssel nem azonosítottak kezelési hatást (−0,17 kg/m 2 [95% CI −0,62 - −0,28]).

A metformin nem biztos, hogy olyan hatékony, mint a viselkedési beavatkozások a BMI csökkentésében: az elhízott serdülőknél a viselkedési beavatkozások metaanalízise 6 hónapon belül −3,04 kg/m 2 (95% CI −3,14 - −2,94) hatásról számolt be, amelyet fenntartottak 12 hónapos utánkövetéskor (12). Az elhízásra engedélyezett gyógyszerekkel összehasonlítva a metforminnak mérsékelt hatása van: az RCT-k meta-analízise orlistat hatását −0,76 kg/m 2 (−1,07 - −0,44) és szibutramin hatását −1,66 kg/m 2 ( −1,89 - −1,43) 6 hónaposan (12).

A felülvizsgálat eredményeit óvatosan kell értelmezni: a tanulmányok rövid távúak voltak és kis mintákon alapultak; a résztvevők főleg az Egyesült Államokból érkeztek, és nagy adagok etnikai háttérrel rendelkeztek, amelyekről ismert, hogy fokozott az anyagcsere-rendellenességek kockázata, ami korlátozza a leletek általánosíthatóságát; és a tanulmányok kiigazítatlan intézkedéseket mutattak be kezelési szándék elemzések nélkül, amelyek túlértékelhetik a kezelési hatásokat.

A metformin rövid távon hatékony lehet az elhízott hiperinsulinémiás gyermekek és serdülők körében a BMI és az inzulinrezisztencia csökkentésében. Nagyobb, hosszú távú vizsgálatokra van szükség a különböző populációk között a metformin szerepének megállapításához az elhízás és a kardiometabolikus kockázat kezelésében a fiatalokban.

Köszönetnyilvánítás

M.H.P. finanszírozza az Egyesült Királyság Gazdasági és Társadalmi Kutatási Tanácsának diákköre.

A cikk szempontjából lényeges összeférhetetlenségről nem számoltak be.

Az adatokat absztrakt formában ismertették a 17. Európai Elhízási Kongresszuson (ECO 2009), Amszterdam, Hollandia, 2009. május 6–9.

Köszönetet mondunk az eredeti tanulmányok szerzőinek, akik további adatokat szolgáltattak a meta-elemzések elvégzéséhez. M.H.P. hozzájárult a protokollhoz, a keresési stratégiához, az irodalmi keresésekhez, a tanulmányok kiválasztásához, az adatok kinyeréséhez, az adatok szintéziséhez és a kéziratok megírásához. R.V. és S.K. megtervezte az áttekintést, és hozzájárult a protokollhoz, a tanulmány kiválasztásához és a kéziratíráshoz. K.J.W. hozzájárult a protokollhoz, a keresési stratégiához, az adatok kinyeréséhez és az adatok szintéziséhez. B.W. hozzájárult az adatok kinyeréséhez. Az összes szerző kommentálta a kéziratot.

Lábjegyzetek

A cikk megjelenésének költségeit részben az oldaldíjak megfizetése fedezte. Ezért ezt a cikket ezennel „reklám” megjelöléssel kell ellátni a 18 U.S.C. Az 1734. § kizárólag ennek a ténynek a feltüntetésére.

Az olvasók mindaddig használhatják ezt a cikket, amíg a művet megfelelően idézik, a felhasználás oktatási célokra szolgál, és nem haszonszerzés céljából, és a munka nem változik. További részletek: http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/3.0/.