Elhízás, inzulinrezisztencia, cukorbetegség és kardiovaszkuláris kockázat gyermekeknél

Az ateroszklerotikus szív- és érrendszeri betegségek az első számú gyilkosok a nyugati társadalmak felnőtt lakosságában, 1 de a fejlődésével összefüggő kóros folyamatok és kockázati tényezők gyermekkorban kezdődtek. 2 Az elhízás központi szerepet játszik az inzulinrezisztencia szindrómában, amely magában foglalja a hiperinsulinémiát, a magas vérnyomást, a hiperlipidémiát, a 2-es típusú cukorbetegséget és az érelmeszesedéses kardiovaszkuláris betegségek fokozott kockázatát. A gyermekeknél jelentett 2-es típusú cukorbetegség előfordulása riasztóan megnőtt. 3,4

Elhízás és inzulinrezisztencia szindróma

Az elhízás növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát felnőtteknél, és szorosan összefügg az inzulinrezisztenciával normoglikémiás és 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél. 8,9

A Framingham-tanulmány adatai megnövekedett súlyú kardiovaszkuláris események gyakoriságát állapították meg férfiaknál és nőknél egyaránt. A testtömeg és a mortalitás közvetlenül összefüggött a Harvard Alumni Egészségügyi Tanulmányban, 11 és a súlygyarapodás jelentős kockázati tényező volt a nők cukorbetegségének kialakulásában. 12 Az elhízásnak az inzulinrezisztencia szindrómával és a kardiovaszkuláris kockázattal való összefüggése nemcsak az elhízás mértékével függ össze, hanem úgy tűnik, hogy kritikusan függ a testzsír eloszlásától is. Így azoknál az egyéneknél, akiknél nagyobb a központi zsírosodás mértéke, gyakrabban alakul ki ez a szindróma, mint a perifériás testzsíreloszlásúaknál. 13.

Elhízott felnőtteknél végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a kardiovaszkuláris kockázat tartós javulást mutat az idő múlásával fenntartott 10–15% -os fogyással. 14 Egy másik jelentés azonban azt sugallta, hogy a 16% -os súlycsökkenés differenciált rizikófaktor-választ eredményezett, beleértve a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának drámai csökkenését, de nem a magas vérnyomás 8 éves előfordulását. 15

Felnőtteknél és gyermekeknél összefüggést jelentettek az adipozitás és az inzulinrezisztencia között. A súlycsökkenés az inzulin koncentrációjának csökkenésével és az inzulin érzékenységének növekedésével jár felnőttek 18 és serdülőknél. 19 Egy 122 serdülõvel végzett vizsgálatban az elhízott egyének szignifikánsan jobban ellenálltak az inzulinnak és kóros lipidprofillal rendelkeztek, összehasonlítva a sovány alanyokkal 5; ebben a vizsgálatban az inzulinrezisztencia szignifikánsan összefüggött a kóros lipidprofillal nehéz gyermekeknél, de vékony gyermekeknél nem, és az inzulinrezisztencia közvetlenül változott az adipozitás mértékétől. Az elhízás és az inzulinrezisztencia más kockázati tényezőkkel is összefüggésben van, például az emelkedett vérnyomásban. Etnikai és nemi különbségek fordulnak elő az inzulinrezisztencia szindrómában az Egyesült Államokban, nagyobb gyakoriságot férfiak és afroamerikaiak mutatnak be. 20

A magas vérnyomás és az inzulinrezisztencia szindróma

Az esszenciális magas vérnyomás a genetikai, fiziológiai és biokémiai rendszerek közötti rendezetlen kölcsönhatás klinikai kifejeződése, amely szokásos körülmények között fenntartja a kardiovaszkuláris homeosztázist. Az esszenciális magas vérnyomás multifaktoriális jellege megnehezítette ezen rendszerek bármelyikének és a többi tevékenységének teljes elkülönítését.

Lipid rendellenességek és inzulinrezisztencia szindróma

Számos olyan mechanizmust írtak le, amelyek révén az inzulinrezisztencia megváltoztathatja a lipid anyagcserét. A hiperinsulinémia tudvalevőleg fokozza a máj nagyon alacsony sűrűségű lipoprotein szintézisét, és így közvetlenül hozzájárulhat a megnövekedett plazma triglicerid és LDL koleszterin szinthez. 59 A perifériás szövetekben az inzulin lipoprotein lipázra kifejtett hatásával szembeni rezisztencia szintén hozzájárulhat az emelkedett triglicerid- és LDL-koleszterinszinthez. 60,61 Felvetődött, hogy az inzulinrezisztencia felelős lehet a 2-es típusú cukorbetegeknél megfigyelt csökkent HDL-koleszterinszintért, és hogy a fokozott HDL-koleszterin szintézis ellenére a plazma HDL-koleszterin-koncentrációja jelentősen csökkent a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél a kontrollhoz képest tantárgyak; a plazma HDL-koleszterin ezen csökkenését teljes mértékben az apolipoprotein A1/HDL koleszterin lebontásának sebességének növekedése magyarázta, amely meghaladta szintézisének megnövekedett sebességét. 62

Egyéb belső metabolikus tényezők, mint például az apolipoproteinek, a lipoprotein A és a homocisztein, ismerten befolyásolják a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását; az inzulinrezisztencia szindrómával való esetleges kapcsolatukat még tisztázni kell.

Értékelés

Azok a gyermekek, akiknek nincs magas vércukor-koncentrációjuk, az inzulinrezisztencia-szindróma egyéb jellemzőit is felmutathatják, például elhízást, magas vérnyomást és magas koleszterinszintet, és továbbra is fennáll a szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség kockázata. A testméret-méréseknek (a testtömeg-index, a derék kerülete [a központi zsírosság mértéke] vagy más módszerekkel kifejezve), valamint a vérnyomás és a koleszterin meghatározásának részévé kell válniuk a fent leírt kockázati profilú gyermekek értékelésében. Az inzulinrezisztenciát pontos, de meglehetősen bonyolult módszerrel mérik: az euglikémiás inzulin bilincset. Ez a technika magában foglalja az inzulin és a glükóz folyamatos intravénás beadását 3 órán keresztül, és az inzulinérzékenység (az inzulinrezisztencia inverzének) kiszámítását a normál glükózszint fenntartásához szükséges glükózmennyiség mérésével (euglikémia). 66 Az euglikémiás bilincset jelenleg csak kutatási célokra használják. Jóllehet kevésbé pontos, mint az euglikémiás clamp módszer, az inzulinrezisztencia értékelésének ésszerű alternatív módszereként javasolták a hiperinsulinémia éhomi plazma inzulinszintjének értékelését és az inzulinrezisztencia becslését az éhomi glükóz és inzulinszint alapú indexek alapján.

2. típusú cukorbetegség gyermekeknél és serdülőknél

A 2-es típusú cukorbetegséget sokáig felnőttek betegségének tekintik, akiknél ez a cukorbetegség legelterjedtebb formája (~ 90%), és a kardiovaszkuláris betegségek morbiditásának és halálozásának fokozott kockázatával jár. Az elmúlt 10 év során azonban a serdülőknél növekvő gyakoriságról számoltak be a 2-es típusú diabetes mellitus előfordulásában. 3 A szakirodalomban a 2-es típusú cukorbetegségről indián, spanyol, afro-amerikai, dél-ázsiai és fehér fiatalok számolnak be. 4 A 2-es típusú cukorbetegség gyakoriságának ez a növekedése párhuzamosnak tűnik az elhízás prevalenciájának és súlyosságának növekedésével a gyermekek és serdülők körében. 68

Mivel a 2-es típusú cukorbetegség viszonylag új probléma a serdülőknél, kevés adat áll rendelkezésre a hosszú távú nyomon követésről. A pima indiánok egyik tanulmánya 36 egyént figyelt meg átlagosan 10 éven keresztül, amíg el nem éri a 26 éves medián életkort. Ebben a kohorszban a kiinduláskor (5–19 éves kor) 85% -uk elhízott, 14% -ának magas volt a vérnyomása, 30% -ának összkoleszterinszintje> 200 mg/dl, 55% -ának trigliceridkoncentrációja> 200 mg/dl volt. A betegek 58% -ánál mikroalbuminuria, 16% -ánál pedig a vizelet albumin/kreatinin aránya> 300 mg/g volt, ami azt jelezte, hogy a cukorbetegség vesehatásai már a diagnózis felállításakor jelen voltak. Tízéves követés után jelentősen megnőtt a vizelettel fokozott vizeletürítéssel rendelkező betegek száma, valamint az albuminuria nagysága. 73 Ezeknek a betegeknek tehát olyan kockázati tényezői vannak, amelyek korai életkorban fokozzák a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

A 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásának kórélettana komplex és multifaktoriális. Úgy gondolják, hogy az elhízás inzulinrezisztenciához és a keringő inzulin koncentrációk növekedéséhez vezet az idő múlásával. Úgy tűnik, hogy egy bizonyos ponton elkezdődik a vércukorszint-kontroll elvesztése, ami étrendi glükóz-intoleranciát eredményez. Ez végül 2-es típusú cukorbetegséget eredményez. Ismeretes, hogy az elhízott egyéneknél különböző mértékű inzulinrezisztencia alakulhat ki, és nem minden egyénnél alakul ki glükóz intolerancia. Azokat a tényezőket, amelyek miatt egyesek nagyobb valószínűséggel haladnak át a 2-es típusú diabetes mellitusba, jelenleg még nem ismerjük jól. Erős családi hajlam ismert, hogy létezik; ezért a szülői előzmények fontosak a kockázatértékelésben. A jövőben a genetikai markerek segíthetnek azon cukorbeteg szülők utódainak azonosításában, akiknek a legnagyobb a kockázata a cukorbetegség kialakulásában.

A serdülőknél a 2-es típusú diabetes mellitus kezelése hasonló a felnőttek kezeléséhez. Mivel az elhízás a fő mögöttes tényező, a betegeket jobb, kalóriaszegényebb étrendre és fokozott fizikai aktivitásra tanácsolják a jobb energiamérleg és a fogyás elérése érdekében. Jelenleg nem ismert, hogy milyen súlycsökkenés szükséges a serdülők számára a jobb glükózkezelés elérése érdekében. Felnőtteknél úgy tűnik, hogy a 10–15% -os fogyásnak jelentős előnye van. A betegeket orális szerekkel is kezelhetjük. A jövőbeni vizsgálatok megválaszolhatják az orális szerek biztonságosságát és hatékonyságát a gyermekeknél általában, és különösen az inzulinérzékenységet növelő gyógyszerek, például a glitazonok biztonságosságát és hatékonyságát. Egyes 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő serdülőknél inzulin beadására lehet szükség a cukorbetegség szabályozása érdekében.

Úgy tűnik, hogy a 2-es típusú diabetes mellitus a serdülők egyik fő közegészségügyi problémájaként jelenik meg. A 2-es típusú cukorbetegség korai megjelenése azt sugallja, hogy ezek a betegek már fiatalon veszélyeztetettek a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. Ha a gyermekkori és serdülőkorban az elhízás növekvő prevalenciájával és súlyosságával növekvő szekuláris tendencia folytatódik, akkor valószínűleg a 2-es típusú cukorbetegség problémája is növekszik a gyermekkori korcsoportban. 74.

Jelentőség

A felnőttkori szív- és érrendszeri megbetegedéseknek a nyugatiasult társadalmakban kifejtett legnagyobb hatásával szemben elengedhetetlennek tűnik a kardiovaszkuláris kockázati tényezők közötti összefüggések további vizsgálata a gyermekkori-serdülőkori-felnőttkori átmenet során, vagyis a kardiovaszkuláris kockázat kialakulásának feltételezhető legkorábbi pontja . Ez fontos információkat eredményezhet az inzulinrezisztencia szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség korai mutatóinak és a fiatal felnőttkori kockázat megállapításának etiológiai összefüggéseiről.

Az American Heart Association minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy elkerülje a tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenségeket, amelyek külső kapcsolat, vagy az írótábla egyik tagjának személyes, szakmai vagy üzleti érdeke miatt merülhetnek fel. Pontosabban az írócsoport minden tagjának ki kell töltenie és el kell küldenie egy közzétételi kérdőívet, amely bemutatja az összes olyan kapcsolatot, amelyet valós vagy potenciális összeférhetetlenségnek lehet felfogni.