Polihidramnionok: A túl sok magzatvíz szövődményei

A polihidramnion (más néven "hidramnion") egy olyan terhességi szövődmény orvosi kifejezése, amelyben túl sok a magzatvíz az anyaméhben. A polihidramnion nem gyakori, 100 terhességből kb. 1,5-nél fordul elő.

A magzatvíz az életet adó folyékony anyag, amely körülveszi a magzatot az anyaméhben. Ez a folyadék kritikus szerepet játszik a magzati vemhesség folyamatában. A magzat nemcsak magzatvízben lebeg, hanem ténylegesen belélegzi és kilélegzi. A magzatvíz elősegíti a magzat növekedését, fejleszti a tüdőt, szigeteli az anyaméhet a hőveszteségtől és védőpárnaként működik a baba körül.

Normális terhesség esetén a magzatvíz mennyiségének bizonyos tartományokban kell maradnia. A magzatvíz normál térfogata a baba méretétől és a terhesség stádiumától függően változik, de legalább 500 ml és legfeljebb 1000 ml között kell lennie. A normális magzatvízszint a terhesség 34. hetében tetőzik, amikor annak átlagosan 800 ml körül kell lennie. Amikor a csecsemő teljes ideje fennáll, a szintnek körülbelül 600 ml-re kell esnie.

A polihidramnion olyan állapot, amely akkor fordul elő, amikor a magzatvíz térfogata meghaladja a normális szintet. A polihidramniót az összes terhesség körülbelül 1% -ánál diagnosztizálják, ami ritkává, de nem ritkává teszi. A polihidramnózis legtöbbször enyhe és nem káros a babára. A polihidramnion mérsékelt vagy súlyos esetei (amelyekben a magzatvíz szintje nagyon magas) azonban súlyos szövődményeket okozhat a terhesség és a születés során, és egészségügyi kockázatot jelenthet a csecsemő számára.

A polihidramnionos esetek többsége "enyhe" besorolású, és csak kis mennyiségű magzatvíz-felesleget tartalmaz, amely a terhesség későbbi szakaszaiban felhalmozódik. Az enyhe polihidramnion általában ártalmatlan, és ritkán okoz jelentős komplikációkat a terhesség során. Az enyhe polihidramnionhoz általában nincsenek klinikai tünetek.

Minél több a magzatvíz, annál nagyobb a súlyossága a polihidramnionoknak. Ennek oka meglehetősen egyszerű. Amint az anyaméhben lévő magzatvíz feleslegének mennyisége folyamatosan növekszik, dagadni kezd (mint egy túl sok vizet tartalmazó léggömb). Ez rendellenes nyomást okoz mind a méh belsejében, mind azon kívül a körülötte lévő belső szerveken.

Mérsékelt vagy súlyos esetekben a polihidramnionok általában számos észrevehető fizikai tünetet generálnak, amelyek gyakran a következők:

Krónikus duzzanat a lábakon, a bokákon és a lábakon
Légzési nehézség (légszomj, kellemetlen érzés légzéskor)
Nehéz vagy kellemetlen érzés a vizelés és/vagy hátrányok miatt
Duzzadt vulva
Folyamatos gyomorégés
Hasi kényelmetlenség

A polihidramnion klinikai tüneteket is felmutathat, amelyeket az orvosok a vizsgálat során azonosíthatnak. Ezek közé tartozik a nagyméretű méhmérés és a csecsemő érzésének nehézségei, vagy a magzati pulzus nyomon követése a méhen belül.

A polihidramnózis legtöbb esete a terhesség későbbi szakaszában jelentkezik, de az állapot már a 16-17. Héten is előfordulhat. A korábbi polihidramnionok a terhesség alatt fordulnak elő, annál potenciálisan súlyosabbak és valószínűbbek.

A polihidramnózis okai

A terhesség késői szakaszában előforduló enyhe polihidramnion gyakran a természetes magzatvíz felhalmozódásának az eredménye, amelyet egyes anyák tapasztalnak, mások nem. A súlyosabb polihidramnionok általában a terhesség elején alakulnak ki, és gyakran bizonyos ismert okok váltják ki vagy társulnak hozzájuk, beleértve:

A polihidramnózis legtöbbször enyhe, és nem okoz figyelemre méltó szövődményeket vagy fokozott kockázatokat a terhesség alatt. A polihidramnionok súlyosabb esetei azonban jelentősen megnövelhetik számos nagyon súlyos terhességi és szüléskori komplikáció kialakulásának kockázatát. A polihidramnionhoz kapcsolódó legfontosabb szövődmények a következők: