[A citokróm P450 2C9 genotípus jelentősége az acenokumarollal kezelt betegek vérzési szövődményeiben].

BEVEZETÉS

A tromboembóliás események elsődleges és másodlagos megelőzésére orális antikoagulánsokat alkalmaznak, amelyek alacsony terápiás indexű és gyakori vérzési szövődményekkel rendelkeznek. Ezeknek a gyógyszereknek a megfelelő terápiás dózisának megállapítását a különböző betegek számára különféle állapotok bonyolítják, mint például a társbetegség, az életkor, az egyéb alkalmazott gyógyszerek, az étrend és a farmakogenetikai tényezők. Az egyik késő a citokróm P450 CYP2C9 enzim polimorfizmusa.

prime

Megvizsgálták a CYP2C9 polimorfizmus hatását a - Magyarországon kizárólag orális antikoagulációra alkalmazott - acenocoumarol terápia hatékonyságára és a vérzéses szövődmények előfordulására.

MÓD

421 beteg, köztük 183 férfi és 238 nő (átlagéletkor 66,2 +/- 11,8 év) genotipizálását végezték, akik legalább 6 hónapig szedtek acenocoumarolt (Syncumar). Anamnesztikus és laboratóriumi adatok alapján retrospektíven elemezték a genotípus és az acenocoumarol dózis és a vérzési szövődmények közötti összefüggést.

EREDMÉNYEK

A CYP2C9 * 1, * 2, és * 3 allélok frekvencia-eloszlása ​​a következő volt: 0,814, 0,110 és 0,076. A csökkent aktivitású alléleket hordozó 145 betegben (CYP2C9 * 2 és/vagy * 3) az acenocoumarol optimalizált dózisa szignifikánsan magasabb volt (p Szerzők + Kapcsolatok megjelenítése