Sikeres, hosszú távú fogyás fenntartása vidéki lakosságban

Vanessa A Milsom

1 Pszichiátriai osztály, Yale Egyetem Orvostudományi Kar, New Haven, CT

2 Klinikai és egészségpszichológiai tanszék, Florida Egyetem, Gainesville, FL, USA

Kathryn M Ross Middleton

2 Klinikai és egészségpszichológiai tanszék, Florida Egyetem, Gainesville, FL, USA

Michael G Perri

2 Klinikai és egészségpszichológiai tanszék, Florida Egyetem, Gainesville, FL, USA

Absztrakt

Háttér

Kevés vizsgálatot végeztek a sikeres, hosszú távú, két éven túli fogyás után, és egyik sem vizsgálta az idősebb felnőttek orvosilag alultáplált vidéki népességének súlyváltozását. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy értékelje a súlyvesztés hosszú távú fenntartását 3,5 évvel az elhízás kezdeti hat hónapos életmódbeli beavatkozásának befejezése után a vidéki közösségekben élő 50–75 éves nők körében.

Mód

Száztíz elhízott nő 60,08 ± 6,17 éves átlagos (± szórás) életkorral és 36,76 ± 5,10 kg/m 2 átlagos testtömegindexszel végzett egy személyes értékelést, amelynek során súlyuk és a viselkedési súlykezelési stratégiák betartása értékelve volt.

Eredmények

A résztvevők átlagosan 10,17% ± 5,0% -os súlycsökkenést mutattak a kezdeti hat hónapos beavatkozás során, és a kezelés befejezésétől a 3,5 évvel későbbi utóértékelésig 6,95% ± 9,44% -ot nyertek vissza. A résztvevők jelentős része (41,80%) képes volt fenntartani az 5% -os vagy annál nagyobb súlycsökkenést az alapszinttől a követésig. A „sikeres” résztvevők (akik 5% vagy annál nagyobb veszteséget szenvedtek el a nyomon követés során) arról számoltak be, hogy lemérik magukat, önellenőrzik a bevitelt és a kalóriákat, előre megtervezik az étkezést és az alacsonyabb kalóriatartalmú ételeket nagyobb gyakorisággal választják, mint a „sikertelen” résztvevők ( akik kevesebb mint 5% -ot vesztettek).

Következtetés

Ezek a megállapítások együttesen azt jelzik, hogy a résztvevők nagy része képes volt a kezelés után több éven át klinikailag jelentős súlyvesztést fenntartani, és hogy az önellenőrzés a sikeres hosszú távú súlykezelés kulcsfontosságú eleme volt.

Bevezetés

A vélemények azt sugallják, hogy az elhízás viselkedési kezelési programjainak résztvevői általában öt éven belül visszanyerik lefogyott súlyuk nagy részét, ami általánosan elterjedt vélekedéshez vezet, hogy a hosszú távú fogyás fenntartása rendkívül ritka.1,2 Bár az elhízott egyének jelentős viselkedési, környezeti, és a kezelést követő fiziológiai kihívások, a résztvevők jelentős hányadának sikerül hosszú távon fenntartania súlycsökkenését. A viselkedési beavatkozások eredményei, amelyek általában átlagos súlycsökkenésről számolnak be, gyakran elfedik azt a tényt, hogy az életmódbeli intervenciós programok résztvevőinek nagy részhalmazai képesek fenntartani a súlycsökkenést legalább 5% -kal. Az 5% -os vagy annál nagyobb súlycsökkenést klinikailag jelentősnek tekintik, mivel a kutatások kimutatták, hogy az ilyen mértékű veszteségek a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőinek mérhető javulásával járnak.1

A kezdeti hat hónapos beavatkozást követően a résztvevőket véletlenszerűen három éven át kiterjesztett gondozási programok egyikébe (személyes tanácsadás, telefonos tanácsadás vagy csak levélben történő kapcsolatfelvétel) osztották be. A személyes tanácsadási programba beosztott résztvevők havonta két csoportos foglalkozáson folytatták a találkozót a County Extension irodáin; a telefonos tanácsadásban résztvevők havonta két 10–15 perces telefonos kapcsolatot tartottak az intervencionistával; és a postai feltételhez rendelt résztvevők kéthetente hírleveleket kaptak, amelyek a súlykezeléssel kapcsolatos információkat tartalmaznak. A kiterjesztett ellátási szakasz kezelési céljai között szerepelt az egészséges táplálkozási magatartás és a kezdeti beavatkozás során elért fizikai aktivitási szintek fenntartása, valamint a viselkedési testsúly-kezelési képességek folyamatos megerősítése. A TOURS beavatkozás részletes leírását korábban közzétettük.14

Az eredeti TOURS-tanulmány az egész éven át tartó meghosszabbított gondozási szakasz után (6. és 18. hónap között) ért véget, és a résztvevők 18. és 48. hónap között (amikor a jelenlegi utóértékelést elvégezték) nem kezeltek vagy léptek kapcsolatba az intervenciós szakembereiktől. Csak azok a résztvevők voltak jogosultak a jelenlegi tanulmányi értékelésre, akik 3,5 hónap múlva (48. hónap) elvégezték az első féléves beavatkozást és mindhárom eredeti vizsgálati értékelést a 0., 6. és 18. hónapban (n = 220). A résztvevők áramlását a vizsgálat során az 1. ábra mutatja. A résztvevők súlyát és a súlykezelési készségek jelenlegi használatát a helyi szövetkezeti kiterjesztési irodában tartott csoportértékelő ülésen értékelték. Azoknak a személyeknek, akik részt kívánnak venni a vizsgálatban, de nem tudnak részt venni a csoportos nyomon követési értékelésen, lehetőségük nyílt arra, hogy egy egyéni foglalkozást ütemezzenek a maguk idejére.

A résztvevők részvételének folyamatábrája a nyomon követési tanulmányban.

Rövidítés: TÚRÁK, Az elhízás kezelése az alulteljesített vidéki környezetben.

Testsúly

A test súlya, 0,1 kg pontossággal mérve, hitelesített kiegyensúlyozott sugárskála alkalmazásával, volt a jelenlegi vizsgálat elsődleges eredménye. A résztvevőket a kezdeti beavatkozás során a 0. és a 6. hónapban mérlegelték, miután a kiterjesztett ellátást befejezték a 18. hónapban, és ismét a jelenlegi tanulmányban 3,5 évvel a kezelés után (48. hónap).

Magatartási súlykezelési készségek

Statisztikai analízis

Előzetes elemzéseinkhez Chi-square teszteket és t-teszteket használtak annak megállapítására, hogy vannak-e különbségek a résztvevők között, akik a jelenlegi nyomonkövetési tanulmányban vettek részt, és azok között, akik alkalmasak voltak, de nem vettek részt. Ismételt mértékű varianciaanalízist végeztünk a súlymegtartás összehasonlítására a 48. hónapban a három kiterjesztett ellátási feltétel résztvevői között. Egyirányú varianciaanalízist alkalmaztak a kiterjesztett gondozási állapot fenntarthatóságra gyakorolt hatásának vizsgálatára a 48. hónapban. A t-teszteket a „sikeres” testsúly-fenntartók összehasonlítására használták (azok, akiknél a testsúlycsökkenés ≥5% volt kiindulási érték a 48. hónapig) és a „sikertelen” résztvevők (akik testtömeg-változást tartottak fenn 2. A mintát kaukázusi (79,1%), afro-amerikai (18,2%) és spanyol/latin (2,7%) résztvevők alkották. nem voltak szignifikáns különbségek a vizsgálatot befejező résztvevők között azokhoz képest, akik nem figyelték meg az életkort, az etnikumot, az iskolázottságot, az alapsúlyt vagy a súlyváltozást a beavatkozás kezdeti vagy meghosszabbított szakaszában (mind Ps> 0,05).

Hosszú távú súlymegőrzés

A nyomonkövetési vizsgálatot befejező 110 résztvevő átlagos testsúlycsökkenése 10,17% ± 5,0% volt a kezdeti hat hónapos beavatkozás során. A résztvevők átlagosan 1,73 ± 6,03 kg-ot nyertek a 6. és a 18. hónap között, és további 4,10 ± 7,74 kg-ot hoztak vissza a 18. és a 48. hónap között (a testtömeg 6,95% ± 9,44% -os növekedése a 6. és a 48. hónap között). A résztvevők átlagosan 4,08% -os testsúlycsökkenést tartottak fenn a 0. hónaptól a 48. hónapig. ≥5% -ot használva a sikeres karbantartás határértékeként azt tapasztaltuk, hogy 41,80% (n = 46) képes volt 5% -os vagy annál nagyobb súlyveszteséget fenntartani. kiindulás a 48. hónapig.

Az egyes kiterjesztett gondozási programok résztvevői (személyes tanácsadás feltétele [n = 41], telefonos tanácsadás állapota [n = 37] és csak levélben történő kapcsolattartása [n = 32]) képviseltették magukat a következő fel tanulmány. A 48. hónapban nem volt szignifikáns különbség a testsúly fenntartásában a három kiterjesztett ellátási feltétel résztvevői között (P = 0,932, η 2 = 0,001), vagy az aktív (személyes tanácsadás és telefonos tanácsadás) résztvevői között a kontrollban (csak levélben történő kapcsolatfelvétel) kiterjesztett gondozási feltételek (P = 0,709, η 2 = 0,001).

Miután azonosítottuk azokat a résztvevőket, akik sikeresek voltak a hosszú távú súlymegőrzésben, ezután megvizsgáltuk, hogy ezek az egyének milyen magatartást tanúsítanak a sikertelennel összehasonlítva. A súlykezelő program vége óta eltelt teljes időszakban (3,5 év) a sikeres résztvevők (n = 46) a nyilvántartás vezetéséről (t [107], = 2,77, P = 0,007) és a rendszeres önmérlegelésről (t [107] számoltak be. 107] = 3,27, P = 0,001) szignifikánsan nagyobb gyakorisággal, mint a sikertelen résztvevők (n = 64). A sikeres és sikertelen résztvevők között azonban nem volt szignifikáns különbség a Súlykezelési Kérdőív Stimulus Control (P = 0,107), Étkezéstervezés (P = 0,222) vagy Ételes étkezés (P = 0,193) alskálái tekintetében. A Célkitűzés alskálán a sikeres és sikertelen résztvevők közötti különbségek (P = 0,052) megközelítették a szignifikanciát.