Spasmophilia

A spasmophilia a szöveti szint kalcium-felhasználásának károsodása az adaptációs igények során.

Kapcsolódó kifejezések:

Görcsoldó
A kalcium izotópjai
Hidrokortizon
Vegetativ idegrendszer
Illóolaj
Mellékvesekéreg
Protirelin
Progeszteron

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Spasmophilia

Kamyar M. Hedayat, Jean-Claude Lapraz, The Endobiogeny elmélete, 2019

Absztrakt

Allergiás rendellenességek

Kamyar M. Hedayat, Jean-Claude Lapraz, The Endobiogeny elmélete, 2019

Következtetések

Az allergiás rendellenességek olyan hiperimmun rendellenességek, amelyek egy spasmofíliából származnak, az immunelemek túlzott gyártásával és overmobilizációjával, az immunaktivitás visszaszorításával összehasonlítva. Ez a fejezet az 1. típusú allergiás rendellenességekkel foglalkozik, amelyeket az IgE közvetít, különös tekintettel az ekcémára. Ezek a rendellenességek megkövetelik a kezdeti allergén expozíciót, amely előkészíti a rendszert, majd egy későbbi expozíciót, amely elindítja a hiperimmun választ és a gyulladást. A kezelés általános megközelítése magában foglalja az ismert allergéneknek való kitettség csökkentését és a terep szabályozását is. Ez utóbbi magában foglalja az ANS spasmophilia feloldását, a perifériás katabolikus aktivitás támogatását, az anabolikus aktivitás csökkentését és a máj, az epehólyag, a belek és a bőr megfelelő elvezetését.

Rágcsálóirtók

a) Terápiás alkalmazás

Vitaminnak a kalciferolt használják az angolkór, a tetánia, a spazmofilia és az oszteoporomalácia megelőzésére és gyógyítására. Több évtizede a D-vitamint ajánlották a lupus vulgaris (az arcra korlátozott bőrtuberkulózis) kezelésére; hatalmas dózisokat alkalmaztak, amelyek elegendőek a hipervitaminózis enyhe fokának kiváltására. A cél a szubkután elváltozások meszesedésének kiváltása volt, hogy megállítsák progressziójukat. Az angolkór esetében az ajánlott megelőző adag 500–1500 NE/nap, a gyógyító adag pedig 1000–3000 NE/nap volt; becslések szerint 10 000 NE mérgező dózist jelent. A minimális toxikus túladagolás nem tűnik sokszor nagyobbnak, mint az optimális gyógyító dózis (Harris, 1955).