Szifilisz - CDC adatlap (részletes)

A részletes adatlapok azoknak az orvosoknak és egyéneknek szólnak, akiknek a szexuális úton terjedő betegségekkel kapcsolatos sajátos kérdései vannak. A részletes adatlapok konkrét tesztelési és kezelési ajánlásokat, valamint idézeteket tartalmaznak, hogy az olvasó alaposabban kutathassa a témát.

Mi a szifilisz?

A szifilisz egy nemi úton terjedő betegség (STD), amelyet a Treponema pallidum baktérium okoz. A szifilisz súlyos egészségügyi következményeket okozhat, ha nem kezelik megfelelően.

Mennyire gyakori a szifilisz?

2018 folyamán 115 045 jelentett új szifilisz-diagnózis (minden szakasz), szemben a 2017-es 38 739 becsült új HIV-fertőzéssel és 2018-ban 583 405 gonorrhoea-es esettel. 1, 2 A szifilisz-esetek közül 35 063 volt elsődleges és másodlagos (P&S) szifilisz, a szifilisz legkorábbi és leginkább fertőző szakaszai. 2018-ban a P&S szifiliszesetek többsége meleg, biszexuális és más, férfiakkal szexuális férfiak körében fordult elő (MSM). 2018-ban az MSM az összes P&S szifiliszeset 77,6% -át tette ki olyan férfiak körében, amelyekben a szexpartner neme ismert volt, és a P&S szifiliszesetek 64,3% -át a férfiak vagy nők körében, akik a szexuális partner szexéről rendelkeznek. Az utóbbi években azonban a P&S szifilisz aránya nőtt az MSM, valamint a heteroszexuális férfiak és nők körében.

A veleszületett szifilisz (a terhes nőktől a csecsemőkig terjedő szifilisz) továbbra is aggodalomra ad okot az Egyesült Államokban. 2018 folyamán 1306 veleszületett szifiliszesetet jelentettek, szemben a 2017-es becsült 73 perinatális HIV-fertőzés esetével. esetek/100 000 élveszületés/fehér anyákhoz viszonyítva (13,5 eset/100 000 élveszületés).

Hogyan kapják meg az emberek a szifiliszt?

A szifilisz személyről emberre terjed, közvetlen kapcsolatba lépve egy szifiliszes fájással, amelyet chancre néven ismerünk. A hasnyálmirigyek előfordulhatnak a külső nemi szerveken vagy azok körül, a hüvelyben, a végbélnyílás körül vagy a végbélben, vagy a szájban vagy a száj körül. A szifilisz átterjedése hüvelyi, anális vagy orális szex során fordulhat elő. Ezenkívül a szifiliszben szenvedő terhes nők a fertőzést át tudják adni születendő gyermeküknek.

Milyen gyorsan jelennek meg a tünetek a fertőzés után?

Az átlagos idő a szifilisz elsajátítása és az első tünet kezdete között 21 nap, de 10 és 90 nap között mozoghat.

Mik a felnőttek jelei és tünetei?

A szifiliszt „Nagy Igényesnek” hívták, mivel tünetei sok más betegségre hasonlíthatnak. A szifilisz azonban általában olyan szakaszok előrehaladását követi, amelyek hetekig, hónapokig vagy akár évekig is tarthatnak:

Elsődleges szakasz

Egyetlen chancre megjelenése jelzi a szifilisz tüneteinek elsődleges (első) szakaszát, de többszörös sebek is lehetnek. A chancre általában (de nem mindig) szilárd, kerek és fájdalommentes. Abban a helyen jelenik meg, ahol a szifilisz belépett a testbe. Ezek a fájdalommentes hasnyálmirigyek olyan helyeken fordulhatnak elő, amelyek nehezen észrevehetik őket (például a hüvely vagy a végbélnyílás). A chancre 3-6 hétig tart, és gyógyul, függetlenül attól, hogy kezelnek-e valakit. Ha azonban a fertőzött személy nem kap megfelelő kezelést, akkor a fertőzés a másodlagos szakaszba lép.

Másodlagos szakasz

Bőrkiütések és/vagy nyálkahártya elváltozások (sebek a szájban, hüvelyben vagy végbélnyílásban) jelzik a tünetek második szakaszát. Ez a szakasz általában a kiütés kialakulásával kezdődik a test egy vagy több területén. A másodlagos szifiliszhez kapcsolódó kiütések akkor jelentkezhetnek, amikor az elsődleges chancre gyógyul, vagy néhány héttel a chancre gyógyulása után. A kiütés általában nem okoz viszketést. A másodlagos szifilisz jellegzetes kiütése durva, vörös vagy vörösesbarna foltokként jelenhet meg mind a tenyéren, mind a lábfenéken. A test más részein azonban más megjelenésű kiütések fordulhatnak elő, amelyek néha más betegségek által okozott kiütésekre emlékeztetnek. Néha a másodlagos szifiliszhez kapcsolódó kiütések annyira halványak, hogy nem veszik észre őket. Nagy, felemelt, szürke vagy fehér elváltozások, a condyloma lata néven ismertek meleg, nedves területeken, például a szájban, a hónaljban vagy az ágyékban kialakulhatnak. A kiütések mellett a másodlagos szifilisz tünetei lehetnek láz, duzzadt nyirokmirigyek, torokfájás, foltos hajhullás, fejfájás, fogyás, izomfájdalom és fáradtság. A másodlagos szifilisz tünetei kezeléssel vagy anélkül elmúlnak. Kezelés nélkül azonban a fertőzés a betegség látens és esetleg harmadlagos stádiumába kerül.

Látens szakasz

A szifilisz látens (rejtett) szakasza olyan időszak, amikor a szifilisznek nincsenek látható jelei vagy tünetei. Kezelés nélkül a fertőzött személy továbbra is szifiliszben szenved, annak ellenére, hogy nincsenek jelei vagy tünetei. A korai látens szifilisz olyan látens szifilisz, ahol a fertőzés az elmúlt 12 hónapban fordult elő. A késői látens szifilisz olyan látens szifilisz, ahol a fertőzés több mint 12 hónappal ezelőtt történt. A látens szifilisz évekig tarthat.

Harmadlagos szifilisz

A harmadlagos szifilisz ritka és a kezeletlen szifilisz-fertőzések egy részében alakul ki; 10-30 évvel a fertőzés első megszerzése után jelentkezhet, és végzetes is lehet. A harmadlagos szifilisz számos szervrendszert érinthet, beleértve az agyat, az idegeket, a szemeket, a szívet, az ereket, a májat, a csontokat és az ízületeket. A harmadlagos szifilisz tünetei az érintett szervrendszertől függően változnak.

Neurosyphilis és Ocular Syphilis

A szifilisz a fertőzés bármely szakaszában behatolhat az idegrendszerbe, és számos tünetet okozhat, beleértve a fejfájást, a megváltozott viselkedést, az izommozgások összehangolásának nehézségeit, a bénulást, az érzékszervi hiányokat és a demenciát. 3 Az idegrendszer ezen invázióját „neurosyphilisnek” nevezik.

A neuroszifilishez hasonlóan a szemszifilisz a fertőzés bármely szakaszában előfordulhat. A szemszifilisz szinte bármilyen szemszerkezetet magában foglalhat, de a hátsó uveitis és a panuveitis a leggyakoribb. A tünetek közé tartoznak a látásváltozások, csökkent látásélesség és tartós vakság. A klinikusoknak tisztában kell lenniük a szemszifilissel, és vizuális panaszokat kell átvilágítaniuk minden olyan szifilisz kockázatának kitett beteg esetében (pl. MSM, HIV-fertőzöttek, mások kockázati tényezőkkel rendelkező személyek és több vagy anonim partnerrel rendelkező személyek). Egy 2015-ös klinikai tanácsadó és egy MMWR: A terepi feljegyzések a legutóbb jelentett eseteket tárgyalják, és információkat nyújtanak a klinikusoknak az okuláris szifilisz diagnózisáról és kezeléséről.

Hogyan befolyásolja a szifilisz egy terhes nőt és babáját?

Ha egy terhes nő szifiliszben szenved, a fertőzés átvihető születendő csecsemőjére. Valamennyi terhes nőt az első prenatális látogatás alkalmával szifilisz miatt ki kell vizsgálni. Azoknál a nőknél, akiknél nagy a szifilisz kockázata, magas szifilisz morbiditású területeken élnek, korábban nem tesztelték őket, vagy az első trimeszterben pozitív szűrővizsgálatot végeztek, a szifilisz szűrővizsgálatot a harmadik trimeszterben (28–32. Terhességi hét) meg kell ismételni. ) és újra a szállításkor. 3 Minden nőt, aki 20 hetes terhesség után halott csecsemőt szállít, szifiliszre is ki kell vizsgálni.

Attól függően, hogy meddig fertőzött egy terhes nő, nagy a kockázata annak, hogy halva születik, vagy nem sokkal a születése után meghaló csecsemőt szül. A terhes nők kezeletlen szifilisa az esetek 40 százalékában csecsemőhalált okoz.

Az életben született fertőzött csecsemőnek nem lehetnek betegségei vagy jelei. Ha azonban nem kezelik azonnal, a csecsemő néhány héten belül komoly problémákat okozhat. A kezeletlen csecsemők fejlődési késleltetést szenvedhetnek, rohamaik lehetnek vagy meghalhatnak. Minden olyan csecsemőt, aki olyan anyától született, akinek terhesség alatt pozitív a szifilisz-vizsgálata, át kell vizsgálni a szifilisz szempontjából, és alaposan meg kell vizsgálni a veleszületett szifiliszt. 3

Terhes nőknél csak a penicillin terápiája alkalmazható a szifilisz kezelésére és a betegség kisbabájába történő átterjedésének megakadályozására; a penicillinnel végzett kezelés rendkívül hatékony (98% -os sikerarány) megakadályozza az anya-gyermek átvitelét. 4 A penicillinre allergiás terhes nőket szakemberhez kell utalni a penicillin-szenzibilizáció érdekében.

Hogyan diagnosztizálják a szifiliszt?

A szifilisz diagnosztizálásának végleges módszere a Treponema pallidum baktérium sötétmezõs mikroszkópos vizsgálata. Ezt a technikát manapság ritkán hajtják végre. A diagnózisokat tehát gyakrabban vérvizsgálatokkal végzik. pdf ikon külső ikon Kétféle vérvizsgálat áll rendelkezésre a szifilisz számára: 1) nontreponemális tesztek és 2) treponemális vizsgálatok. Mindkét típusú vizsgálatra van szükség a szifilisz diagnózisának megerősítéséhez.

A nem treponemális tesztek (pl. VDRL és RPR) egyszerűek, olcsóak, és gyakran használják szűrésre. Ezek azonban nem specifikusak a szifiliszre, hamis pozitív eredményeket produkálhatnak, és önmagukban nem elégségesek a diagnózis felállításához. A VDRL-nek és az RPR-nek egyaránt meg kell adnia az antitest-titer eredményeit. A reaktív nem treponemális vizsgálatot végző személyeknek mindig treponemális tesztet kell kapniuk a szifilisz diagnózisának megerősítésére. Ez a tesztelési sorrend (nem treponemális, majd treponemális teszt) a „klasszikus” teszt algoritmusnak számít.

Treponemális tesztek (pl. FTA-ABS, TP-PA, különféle EIA-k, kemilumineszcens immunvizsgálatok, immunblotok és gyors treponemális vizsgálatok) kimutatják a szifiliszre specifikus antitesteket. A treponemális antitestek korábban jelennek meg, mint a nem treponemális antitestek, és sikeres kezelés után is életen át detektálhatók maradnak. Ha a szűréshez treponemális tesztet használnak, és az eredmények pozitívak, a diagnózis megerősítéséhez és a beteg kezelési döntéseinek irányításához titrával végzett nem treponemális tesztet kell végrehajtani. Az eredmények alapján további treponemális vizsgálat indokolható. További útmutatásért olvassa el a 2015. évi STD kezelési útmutatót. 3 Ez a vizsgálatsorozat (treponemális, majd nem treponemális, teszt) a „fordított” szekvencia teszt algoritmusnak számít. A reverz szekvencia tesztelés kényelmesebb lehet a laboratóriumok számára, de klinikai értelmezése problematikus, mivel ez a teszt szekvencia azonosítani tudja azokat a személyeket, akiket korábban már kezeltek szifilisz, kezeletlen vagy hiányosan kezelt szifiliszben szenvedők és olyan személyek, akiknek hamis pozitív eredményei alacsony fertőzés valószínűséggel fordulhatnak elő. 5.

Külön megjegyzés: Mivel egy terhes nő kezeletlen szifilisa megfertőzheti és esetleg megöli fejlődő babáját, minden terhes nőnek vérvizsgálatot kell végeznie a szifilisz miatt. Minden nőt át kell szűrni az első prenatális látogatásakor. A magas szifilisz prevalenciájú közösségekhez és populációkhoz tartozó betegeknél, valamint a magas kockázatú betegeknél vérvizsgálatot is kell végezni a harmadik trimeszterben (28–32. Héten) és a szülés után. A szűrési irányelvekkel kapcsolatos további információkért olvassa el a 2015. évi STD kezelési útmutatót. 3

Minden olyan csecsemőt, aki olyan anyáktól született, akiknek reaktív nontreponemális és treponemális vizsgálati eredményei vannak, veleszületett szifilisz szempontjából ki kell értékelni. Kvantitatív, nem treponemális vizsgálatot kell végezni a csecsemőszérumon, és ha reaktív, a csecsemőt alaposan meg kell vizsgálni a veleszületett szifilisz jelei szempontjából. A gyanús elváltozásokat, testnedveket vagy szöveteket (pl. Köldökzsinór, placenta) sötétmezõs mikroszkóppal, PCR-vizsgálattal és/vagy speciális foltokkal kell megvizsgálni. További ajánlott értékelések lehetnek a cerebrospinalis folyadék elemzése VDRL segítségével, sejtszám és fehérje, CBC differenciál- és trombocitaszámmal, valamint hosszú csont röntgenfelvételek. A csecsemők veleszületett szifilisz értékelésével kapcsolatos további útmutatásért olvassa el a 2015. évi STD kezelési útmutatót. 3

Mi a kapcsolat a szifilisz és a HIV között?

Az Egyesült Államokban az elsődleges és másodlagos (P&S) szifiliszben szenvedő férfival (MSM) szexuális kapcsolatban álló férfiak körülbelül fele szintén HIV-vel élt. 2 Ezen túlmenően azok a MSM-ek, akik HIV-negatívak és P&S szifilisz diagnosztizáltak, nagyobb valószínűséggel fertőznek HIV-fertőzéssel a jövőben. A szifilisz által okozott genitális sebek megkönnyítik a HIV-fertőzés szexuális úton történő átvitelét és megszerzését. Becslések szerint 2–5-szer nagyobb a HIV-fertőzés kockázata, ha szifilisz esetén a fertőzésnek vannak kitéve. 7 Ezenkívül a szifilisz és bizonyos más nemi úton terjedő betegségek a folyamatos viselkedés és expozíció mutatói lehetnek, amelyek nagyobb kockázatot jelentenek az ember számára a HIV megszerzésében.

Mi a szifilisz kezelése?

Részletes kezelési ajánlásokat a 2015. évi CDC STD kezelési útmutatóban talál. Az elsődleges, másodlagos vagy korai látens szifiliszben szenvedő felnőttek és serdülők számára ajánlott kezelés 2,4 millió egység benzatin-penicillin G, intramuszkulárisan, egyetlen adagban adva. Az ajánlott kezelés késői látens vagy ismeretlen időtartamú látens szifiliszben szenvedő felnőttek és serdülők számára Benzatin-penicillin G Összesen 7,2 millió egység, három adagban, 2,4 millió egység adagolva intramuszkulárisan, hetente. Az idegszifilisz és a szemszifilisz ajánlott kezelése a napi 18-24 millió egység vizes kristályos penicillin G, 3-4 millió egységenként intravénásan adva 4 óránként vagy folyamatos infúzió formájában, 10-14 napig. A kezelés megakadályozza a betegség előrehaladását, de nem biztos, hogy helyrehozza a már okozott károkat.

A szifilisz megfelelő kezeléséhez és gyógyításához fontos a megfelelő penicillinkészítmény kiválasztása. Egyes penicillinkészítmények (például a Bicillin C-R, a benzatin-penicillin és a prokain-penicillin kombinációja) kombinációi nem alkalmasak a benzatin-penicillin pótlására, mivel ezek a kombinációk nem megfelelő dózisú penicillint biztosítanak. 8.

Noha a penicillin alternatíváinak használatát alátámasztó adatok korlátozottak, a nem terhes, penicillinre allergiás betegek lehetőségei közé tartozhat a doxiciklin, a tetraciklin és a neurosifilisz, esetleg a ceftriaxon. Ezeket a terápiákat csak szoros klinikai és laboratóriumi nyomon követéssel szabad alkalmazni a megfelelő szerológiai válasz és gyógyulás biztosítása érdekében. 3

A szifilisz-kezelésben részesülő személyeknek tartózkodniuk kell az új partnerekkel való szexuális kapcsolattartástól, amíg a szifilisz sebek teljesen meg nem gyógyulnak. A szifiliszben szenvedőknek értesíteniük kell szexpartnereiket, hogy szükség esetén kipróbálhassák és kezelhessék őket.

Kit kell szifilisz miatt vizsgálni?

Minden olyan személyt, akinek szifiliszre utaló jelei vagy tünetei vannak, meg kell vizsgálni szifilisz szempontjából. Továbbá mindenkit, akinek orális, anális vagy vaginális szexpartnere van, akinek nemrégiben diagnosztizálták a szifiliszét, meg kell vizsgálni szifilisz szempontjából.

Néhány embert akkor is tesztelni kell (át kell szűrni) a szifilisz miatt, ha nincsenek tünetei, vagy ismeri a szifiliszben szenvedő szexpartnert. Bárki, aki szexuálisan aktív, beszélje meg kockázati tényezőit az egészségügyi szolgáltatóval, és kérdezze meg, hogy szifilisz vagy más nemi úton terjedő betegségre kell-e vizsgálni.

Ezenkívül a szolgáltatóknak rutinszerűen ellenőrizniük kell a szifiliszt azokban a személyekben, akik

terhesek;
szexuálisan aktív férfiak, akik szexelnek férfiakkal (MSM);
HIV-vel élnek és szexuálisan aktívak;
PrEP-t szednek a HIV megelőzésére.

Megismétlődik-e a szifilisz?

Megfelelő kezelés után a szifilisz nem ismétlődik meg. A szifilisz egyszeri védelme azonban nem védi meg az embert az újbóli fertőzéstől. A sikeres kezelés után is megfertőződhetnek az emberek. Azok a betegek, akiknek olyan tünetei vagy tünetei vannak, amelyek továbbra is fennállnak vagy visszatérnek, vagy akiknél a nem treponemális teszt titerének négyszeres növekedése van, valószínűleg sikertelenül kezelték őket, vagy újrafertőzötték őket. Ezeket a betegeket újra kell kezelni.

Mivel a hasadékokat el lehet rejteni a hüvelyben, a végbélben vagy a szájban, nem biztos, hogy nyilvánvaló, hogy egy szexpartner szifiliszben szenved. Hacsak egy személy nem tudja, hogy szexpartnereit tesztelték és kezelték, fennáll annak a veszélye, hogy egy kezeletlen partner újrafertőződik. A szexpartnerek kezelésével kapcsolatos további részletekért tekintse meg a 2015. évi STD kezelési útmutatót. 3

Hogyan lehet megelőzni a szifiliszt?

A latex óvszerek helyes és következetes használata csökkentheti a szifilisz kockázatát, ha a fertőzött terület vagy az esetleges expozíció helye védett. A latex óvszer által lefedett területen kívüli szifiliszes megbetegedések azonban továbbra is lehetővé teszik az átvitelét, ezért óvszer használata esetén is körültekintően kell eljárni.

A nemi úton terjedő betegségek, köztük a szifilisz átterjedésének legbiztosabb módja az, ha tartózkodik a szexuális kapcsolattól, vagy hosszú távú, kölcsönösen monogám kapcsolatban áll egy olyan partnerrel, akit teszteltek és ismert, hogy nem fertőzött.

A partneralapú beavatkozások magukban foglalják a partnerek értesítését - ez a kritikus eleme a szifilisz terjedésének megakadályozásában. A fertőzött betegek szexuális partnereit veszélyeztetettnek kell tekinteni, és a kezelést a STD 2015. évi irányelveinek megfelelően kell biztosítani. 3

Az STD-konzultációs kérelmet igénylő egészségügyi szolgáltatók felvehetik a kapcsolatot az STD Klinikai Konzultációs Hálózattal (STDCCN). Ezt a szolgáltatást az STD Klinikai Megelőzési Képző Központok Országos Hálózata biztosítja, és a hét öt napján működik. Az STDCCN kényelmes, egyszerű és ingyenes az egészségügyi szolgáltatók és orvosok számára. További információ a www.stdccn.org külső ikonon érhető el .

Források

2. Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok. Nemi úton terjedő betegségek felügyelete, 2018. Atlanta, GA: Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Tanszék; 2019 október.

4. Alexander, J. M. és munkatársai, A szifilisz kezelésének hatékonysága terhesség alatt. Obstet Gynecol, 1999. 93 (1): p. 5-8.

6. Pathela P és mtsai. A HIV-diagnózis magas kockázata a szifilisz diagnózisát követően: New York-i férfiak populációszintű elemzése. Klinikai fertőző betegségek 2015; 61: 281-287.

8. Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok. A Bicillin C-R véletlen használata a szifilisz fertőzés kezelésére - Los Angeles, Kalifornia, 1999-2004. MMWR Morb Mortal Wkly Rep, 2005. 54.(9): p. 217-9