Pszichiátria

W. Victor R. Vieweg, MD
A pszichiátria és a belgyógyász professzora Virginia Virginia Virginia Nemzetközösségi Egyetem, Richmond

antipszichotikumok

Robert A. Adler, orvos
A belgyógyász professzora Virginia Virginia Virginia Nemzetközösségi Egyetem Endokrinológiai Szolgálat vezetője, McGuire VA Medical Center, Richmond

Antony Fernandez, orvos
Virginia Pszichiátriai Orvosi Főiskola klinikai tanára Virginia Commonwealth University Pszichiátriai Szolgálat, McGuire VA Medical Center, Richmond

Az elhízás sok amerikai egészségét veszélyezteti, beleértve az antipszichotikumokkal kezelteket is. Ezek a szerzők a skizofréniában szenvedő betegek súlygyarapodásának szabályozási módjaira mutatnak rá.

Hivatkozások

1. Mokdad AH, Bowman BA, Ford ES, Vinicor F, Marks JS, Koplan JP. Az elhízás és a cukorbetegség járványai az Egyesült Államokban. JAMA 2001; 286: 1195-1200.

2. Dixon L, Weiden P, Delahanty J és mtsai. A cukorbetegség elterjedtsége és összefüggései az országos skizofrénia mintákban. Schizophr Bull 2000; 26: 903-12.

3. Braceland FJ, Meduna LJ, Vaichulis JA. Az inzulin késleltetett hatása skizofrénia esetén. Am J Pszichiátria 1945; 102: 108-10.

4. Allison DB, Mentore JL, Heo M és mtsai. Antipszichotikumok által kiváltott súlygyarapodás: átfogó kutatási szintézis. Am J Pszichiátria 1999; 156: 1686-96.

5. Brecher M, Rak IW, Westhead EK. A quetiapin („Seroquel”) monoterápia hosszú távú hatása a testsúlyra skizofrén betegeknél. Int J Pszichiátriai Klinika 2000; 4: 287-92.

6. Fontaine KR, Heo M, Harrigan EP, Shear CL, Lakshiminarayanan M. Az anti-pszichotikus indukált súlygyarapodás következményeinek megbecsülése az egészségre és a halálozási arányra. Pszichiátria Res 2001; 101: 277-88.

7. Theonnard-Neumann E. Fenotiazinok és cukorbetegség kórházi nőknél. Am J Pszichiátria 1968; 124: 978-82.

8. Koller E, Schneider B, Bennett K, Dubitsky G. Clozapine-társított cukorbetegség. Am J Med 2001; 111: 716-23.

9. Pendergrass ML. A 2-es típusú cukorbetegség kórélettana és kezelése. In: Giles TD, Sowers JR, Weber MA (szerk.). Cukorbetegség és szív- és érrendszeri betegségek: praktikus alapozó. New Orleans: Szakmai Oktatási Intézet, 2000; 15–40.

10. Ford ES, Giles WH, Dietz WH. A metabolikus szindróma elterjedtsége az amerikai felnőttek körében. A harmadik nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálati eredmények. JAMA 2002; 287: 356-9.

11. Vieweg WVR, Leadbetter RA. A polydipsia-hyponatremia szindróma. Epidemiológia, klinikai jellemzők és kezelés. CNS gyógyszerek 1997; 7: 121-38.

12. Thomas PR. A lehetőségek mérlegelése: a súlykezelő programok értékelésének kritériumai. Washington, DC: National Academy Press, 1995.

13. Umbricht D, Flury H, Bridler R. Kognitív viselkedésterápia súlygyarapodáshoz. Am J Pszichiátria 2001; 158: 971.-

14. Ball M, Coons V, Buchanan R. Program az olanzapinnal kapcsolatos súlygyarapodás kezelésére. Pszichiátriai szolgáltatások 2001; 52: 967-9.

15. Littrell KH, Petty RG, Hilligoss NM, Peabody CD, Johnson CG. Oktatási beavatkozások az antipszichotikumokhoz kapcsolódó súlygyarapodás kezelésére. Az Új Klinikai Gyógyszerértékelő Egység 41. éves ülése, Phoenix, AZ, 2001. május 28-31.

16. Greenberg I., Chan S, Blackburn GL. A súlygyarapodás nem gyógyszeres és farmakológiai kezelése. J Clin Pszichiátria 1999; 60 (21. kiegészítés): 31-6.

17. Wirth A, Krause J. Hosszú távú fogyás sibutraminnal: randomizált, kontrollált vizsgálat. JAMA 2001; 286: 1331-9.

18. Taflinski T, Chojnacka J. Sibutramine-asszociált pszichotikus epizód. Am J Pszichiátria 2001; 157: 2057-8.

19. Glazer G. Az elhízás hosszú távú farmakoterápiája 2000. Arch Intern Med 2001; 161: 1814-24.

20. Reinstein M, Sirotovskaya L, Jones L. A klozapin-kvetiapin kombinációs terápia hatása a súlyra és a glikémiás kontrollra. Clin Drug Invest 1999; 18: 99-104.

21. Floris M, Lejeune J, Deberdt W. Az amantadin hatása az olanzapin-kezelés során bekövetkező súlygyarapodásra. Eur Neuropsychopharmacol 2001; 11: 181-2.

22. Norton J, Potter D, Edwards K. A topiramáttal kapcsolatos tartós fogyás [absztrakt]. Epilepszia 1997; 38 (3. kiegészítés): 60.-

23. Dursun SM, Devarajan S. Clozapine súlygyarapodás, plusz topiramát fogyás. Lehet J Pszichiátria 2000; 45: 198.-

24. Breier A, Tanaka Y, Roychowdhury S, Clark WS. Nizatidin az olanzapinnal összefüggő súlygyarapodás megelőzésére skizofrénia és kapcsolódó rendellenességek esetén. Randomizált, kontrollált kettős vak vizsgálat. Az új klinikai gyógyszerértékelő egység 41. éves ülése, Phoenix, AZ, 2001. május 28-31.

A súlygyarapodás potenciális problémát jelenthet minden olyan beteg számára, akinek antipszichotikumok kezelésére van szüksége. A skizofréniában szenvedők kettős veszélynek vannak kitéve. Mind a rendellenesség, mind a gyakorlatilag bármilyen antipszichotikus gyógyszer alkalmazása súlygyarapodással, újonnan megjelenő glükóz-intoleranciával és 2-es típusú diabetes mellitusszal társulhat.

A súlygyarapodáshoz és a glükóz-diszregulációhoz kapcsolódó kardiovaszkuláris kockázatok és egyéb morbiditás miatt 1 a pszichiáternek ébernek kell maradnia és agresszíven kell kezelnie ezeket a szövődményeket. Ebben a cikkben betekintést nyújtunk az antipszichotikus szerek skizofrén betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatos metabolikus szövődmények megelőzésébe és kezelésébe.

Súlygyarapodás és antipszichotikumok

A súlyváltozást a skizofrénia egyik jellemzőjeként ismerték el még az antipszichotikus gyógyszerek bevezetése előtt az 1950-es években. 2 A skizofrénia - a gyógyszeres kezeléstől függetlenül - szintén kockázati tényező a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában. Skizofréniában szenvedő betegeknél a szérum glükózszint lassabban növekszik, fokozatosan csökken és a normálnál magasabb referenciaértékeket képvisel. 3

1.ábra ANTIPSZICHOTIKUS KÁBÍTÓSZER-ADMINISZTRÁCIÓHOZ TÖRTÉNŐ SÚLYNYOMÁS

Az értékek a gyógyszer által kiváltott súlygyarapodás becsléseit jelentik a gyógyszer beadásának 10 hete után.

Forrás: Allison et al. Am J Pszichiátria 1999; 156: 1686-96; Brecher és mtsai. Int J Pszichiátriai Klinika 2000; 4: 287-92. 1999-ben Allison és munkatársai értékelték a hagyományos és atipikus antipszichotikumok testtömegre gyakorolt ​​hatását. 81 publikált cikk felhasználásával becsülték és összehasonlították a 10 antipszichotikus szerrel és egy placebóval társított súlyváltozásokat, ha standard dózisban adták őket 10 hétig. 4 Azóta hozzáadják a kvetiapinra vonatkozó összehasonlító adatokat, amelyek 1999-ben nem voltak elégségesek (1.ábra). 5.

A placebót kapó betegek 10 hét alatt 0,74 kg-ot vesztettek. A tömegváltozások a szokásos szerekkel a 0,39 kg-os molindonnal történő csökkentéstől a 3,19 kg-os tioridazin-növekedésig terjedtek. Súlygyarapodás volt tapasztalható az összes újabb atipikus szer esetében is, beleértve a klozapint (+4,45 kg), az olanzapint (+4,15 kg), a risperidont (+2,10 kg) és a ziprazidont (+0,04 kg).

Fontaine és mtsai úgy becsülték, hogy a skizofréniában szenvedő betegek súlygyarapodásának két forgatókönyv szerint van a legnagyobb hatása a halálozásra:

  • amikor a betegek túlsúlyosak, mielőtt elkezdenék az antipszichotikus gyógyszereket
  • 10 év alatt nagyobb mértékű súlygyarapodás (2. ábra).

Bármi legyen is a beteg kezdő súlya, az antipszichotikus terápia jelentős súlygyarapodása növeli a csökkent glükóz tolerancia és magas vérnyomás kockázatát (3. ábra). 6.

Skizofrénia és cukorbetegség

A 2-es típusú cukorbetegség prevalenciája a skizofrén betegeknél az 1956-os 4,2% -ról 1968-ban 17,2% -ra nőtt, részben a fenotiazinok bevezetésével összefüggésben. 7 A Skizofrénia Betegek Kimenetének Kutatócsoportja (PORT) által gyűjtött adatok egy nemrégiben végzett tanulmánya 2 a cukorbetegség magasabb arányát állapította meg skizofréniában szenvedőknél (életkori prevalencia, 14,9%), mint az általános népességnél (kb. 7,3%). 1 A PORT vizsgálatban a legtöbb beteg régebbi antipszichotikumokat szedett, amelyek használatát időnként összefüggésbe hozták szénhidrát-rendellenességgel.

2. ábra NÖVEKEDIK A SÚLYHATALMÁKHOZ TÖRTÉNŐ MORTALITÁS

10 év alatt 2,5 és 12 kg súlygyarapodáshoz kapcsolódó halálozások száma, az összes testtömegindex-mérés (BMI) és a> 27-es BMI-vel összefüggésben (100 000 emberre az USA lakosságában).

Forrás: Fontaine et al. Pszichiátria Res 2001; 101: 277-88. Az újonnan kialakuló cukorbetegség előfordulása specifikus antipszichotikumok alkalmazásával nem ismert. A legtöbb információt az esetjelentések tartalmazzák, és megfelelő epidemiológiai vizsgálatok várják a közzétételt.

A legrészletesebb jelentés - a klozapin használatával kapcsolatos közzétett esetek összesített vizsgálata - az FDA Kábítószer-kiértékelő és Kutató Központjától származik. 8 Ebben a tanulmányban a szerzők 384 olyan diabétesz jelentést azonosítottak, amely a klozapinnal összefüggésben kialakult (242 betegnél) vagy súlyosbodott (54 betegnél). A betegek átlagos életkora 40 év volt, és a cukorbetegség gyakrabban fordult elő nőknél, mint férfiaknál.

A cukorbetegség leggyakrabban a klozapin-kezelés megkezdését követő 6 hónapon belül alakult ki, és egy betegnél egyetlen 500 mg-os dózis után cukorbetegség alakult ki. Metabolikus acidózis vagy ketózis 80 esetben fordult elő, és 25 alany halt meg hiperglikémiás epizódokban. A klozapin abbahagyása vagy az adag csökkentése 46 betegnél javította a glikémiás kontrollt. 8.

3. ábra TÖMEGNYÚJTÁSHOZ TÖRTÉNŐ NÖVELETT MORIDITÁS

A csökkent glükóztolerancia és magas vérnyomás új esetei, amelyek 2,5 év és 12 kg súlygyarapodás mellett alakultak ki 10 év alatt (100 000 emberre az USA lakosságában).

Forrás: Fontaine et al. Pszichiátria Res 2001; 101: 277-88. Az antipszichotikus terápia során legalább évente - és gyakrabban a magas kockázatú betegeknél - meg kell mérni a betegek éhomi plazma glükózszintjét (Asztal 1). Az American Diabetes Association meghatározza a cukorbetegséget éhomi szérumként vagy plazma glükózként 126 mg/dl, vagy 2 órás étkezés utáni szérumként vagy plazma glükózként 200 mg/dl. Ezeket a vizsgálatokat minden betegnél meg kell ismételni a diagnózis megerősítése érdekében. Az orális glükóztolerancia-teszt kevésbé kényelmes, mint az éhomi plazma-glükózvizsgálat, de érzékenyebb a szénhidrát-anyagcsere változásainak azonosítására.