Sushi gyönyörködtetés és paraziták: A halban és táplálékban élő parazita zoonózisok kockázata Ázsiában

Yukifumi Nawa, Christoph Hatz, Johannes Blum, Sushi gyönyörök és paraziták: A halban és ételben elterjedt parazita zoonózisok kockázata Ázsiában, Clinical Infectious Diseases, 41. évfolyam, 9. szám, 2005. november 1., 1297–1303. Oldal, https: // doi. org/10.1086/496920

Absztrakt

A japán konyha világszerte népszerűsítése miatt a japán éttermekben és sushi bárokban felszolgált hagyományos japán halételeket, sushit és sashimit gyanítják, hogy a hal által okozott parazita zoonózisok, különösen az anisakiasis okozta. Ezenkívül Japán vidéki területein sushi-ként és sashimiként édesvízi és sós vizű halakat, valamint vadon élő állatok húsait szolgálják fel, amelyek a zoonózisos paraziták fontos fertőzésforrásai. Az ilyen hal- és élelmiszer-parazita zoonózisok endémiásak sok ázsiai országban is, amelyek hasonló főzési stílusokkal rendelkeznek. Annak ellenére, hogy nemrégiben nőtt azoknak a területeknek az utazói száma, ahol ezek a zoonózisok endemikusak, az utazók és még a fertőző betegségek szakemberei sem tudják az egzotikus etnikai ételek fogyasztásával járó fertőzés kockázatát. Jelen áttekintés célja gyakorlati háttérinformációk nyújtása az ázsiai országokban endemikus reprezentatív hal- és élelmiszer-parazita zoonózisokról.

A sushi és a sashimi hagyományos japán étel, amely világszerte ismert. A japán éttermekben és sushi bárokban elsősorban, bár nem kizárólagosan, viszonylag drága tengeri halakból készítik őket, például tonhalból, sárga farokból, vörös csattanóból, lazacból és lepényhalból. E halak között a lazac fontos köztes gazdaszervezet a halszalag Diphyllobothrium latum számára. Annak ellenére, hogy a különféle tengeri halfajok Anisakis-lárvákat szállítanak, az elsősorban japán éttermekben és sushi-bárokban felszolgált halak kevésbé szennyezettek, vagy akár anisakis-lárváktól mentesek is. Ezzel szemben más népszerű és olcsó tengeri halak, mint például a tőkehal, a hering, a makréla és a tintahal általában erősen fertőzöttek az Anisakis lárvákkal, és főleg otthon vagy helyi éttermekben fogyasztják őket. Az Anisakis és a D. latum kivételével a tengeri halak általában csak kevés élősködő fajt szállítanak, amelyek megfertőzik az embert. Így a japán éttermekben és sushi bárokban étkezve a hal által okozott parazitákkal való fertőzés kockázata nem olyan jelentős, mint általában félni.

Japán vidéki területein édesvízi vagy sósvízi halakat fogyasztanak sushiként és sashimiként. Sőt, különféle vadállatokat, például békákat, szárazföldi csigákat, kígyókat, háztáji csirkéket és vaddisznókat sushiként és sashimiként is szolgálnak, különösen a hegyvidéki területeken. Sok ázsiai országban is nyersen vagy alulfőzve fogyasztják különféle etnikai ételekben. Emiatt a zoonózisos paraziták tömbje továbbterjed az emberre (1. táblázat). Így várhatóan a helyi éttermekben vagy utcai üzletekben étkező utazóknál sokkal nagyobb a kockázata a különféle paraziták okozta fertőzéseknek. Jelen áttekintés célja, hogy gyakorlati információkat nyújtson az Ázsiából származó hal- és táplálék-eredetű parazita betegségekről, amelyek kevésbé ismertek a nyugati országok utazói és orvosai körében.

Halon és más élelmiszer-eredetű paraziták.

Anisakiasis

Az anisakiasis elsősorban akut gyomor-bélrendszeri betegség, amelyet akár a heringféreg (Anisakis fajok), akár a tőkehalféreg (Pseudoterranova decipiens) okozta fertőzés okoz. A lárvák a tengeri halak izmaiban és zsigeri szerveiben helyezkednek el, a fertőzés intenzitása a halfajok között változó. Az emberi fertőzés nyers vagy alul főtt halak bevitelével történik. Az anisakiasis esetek látszólagos növekedése Japánban és más fejlett országokban inkább a diagnosztikai technikák, például az endoszkópia fejlődésével függ össze, mint a sushi fogyasztók körében a fertőzések számának tényleges növekedésével [1].

A lárvák általában behatolnak a gyomor falába, néhány perc vagy néhány óra alatt akut hasi fájdalmat, hányingert és hányást okozva (gyomor anisakiasis). Az azonnali diagnózis megerősíthető a parazita közvetlen felismerésével és extirpációjával a felső emésztőrendszer endoszkópos vizsgálatával.

Bár a gyakorisága alacsony, a lárvák behatolhatnak a bél nyálkahártyájába (bél anisakiasis). Súlyos helyi fájdalom jelentkezik, és a gyulladásos reakció gyakran reaktív bélelzáródást eredményez. A radiológiai leletek között szerepel a gasztrointesztinális traktus szabálytalan megvastagodása és nyálkahártya-ödémája, a luminális szűkülete és a dilatáció. Az Anisakis lárvák csak néhány napig élnek meg az emberek bélrendszerében. Ezért empirikus kezelés ajánlott dekompresszió alkalmazásával nasogastricus csövekkel.

Az Anisakis lárvák időnként behatolnak a peritonealis üregbe vagy más zsigeri szervekbe (extragasztrointesztinális anisakiasis) [2], hogy eozinofil granulomát idézzenek elő, amelynek gyanúja gyakran neoplázia. Japánban ritkán számoltak be az Anisakis vándorlásából eredő pleuritisről [3]. Allergiás reakciók, például angiedema, urticaria vagy akár szisztémás anafilaxia kísérhetik vagy uralhatják a klinikai képet [4].

A perifériás vér eozinofíliája hiányozhat a betegség akut stádiumában, de az eozinofilszám fokozatosan növekszik az idő múlásával. Úgy tűnik, hogy az antigén-befogó ELISA, amelynek közölt érzékenysége és specificitása közel 100%, nagyon megfelelő teszt az anisakiasis szerodiagnosztizálásához [5]. Az anisakiasis megfelelő gyógyszeres kezelését nem sikerült megállapítani. Az albendazol (dózis, 400 vagy 800 mg 6–21 napig) azonban hatásosnak bizonyult esettanulmányokban [6, 7].

Diphyllobothriasis

A difilobotriasis egy bélfertőzés, amelyet a halszalag D. latum okoz. A D. latum fertőző lárvái (plerocercoid) a pisztráng, a lazac, a csuka és a tengeri sügér izmaiban helyezkednek el. Lenyelés után a plerocercoidok a vékonybél nyálkahártyájához kapcsolódnak, ahol ~ 5-10 m hosszú felnőtt férgekké válnak. Farka (érett proglottidák) gyakran kinyúlik a beteg végbélnyílásából, hogy riasztó meglepetést okozzon. A betegséget rendszeresen megfigyelik a hideg éghajlatú területeken, például Észak-Európában és Észak-Amerikában. Japánban a lazacot és a pisztrángot általában sushiként és sashimiként szolgálják fel, és évente> 100 esetet regisztrálnak az ország északi részén. A hűtött szállítási rendszer kifejlesztésével együtt ez a betegség Japán egész területén terjed [8].

A D. latum fertőzés többnyire oligotünetmentes. Bár a diphyllobothriasisról ismert, hogy a B12-vitamin csökkent szérumszintjét és az azt követő vérszegénységet okozza, japán betegeknél ilyen eredményeket még soha nem regisztráltak. Ez összefüggésben lehet a kórokozók közötti biológiai különbséggel. Japánban a Diphyllobothrium nihonkaiense, amely morfológiában [9] és molekuláris taxonómiában [10] különbözik a D. latumtól, felelős egyes, sőt nem minden fertőzésért. A diagnózis főleg a peték vagy proglottidok kimutatásán alapszik a székletben. A választott kezelés a praziquantel egyetlen adagja (10–20 mg/kg).

Gnathostomiasis

A gnathostomiasis elsősorban a bőr olyan betegsége, amelyet egy Gnatostoma fonálféreg lárváinak vándorlása okoz. A 12 megkülönböztethető Gnatostoma faj közül a Gnatostoma spinigerum széles körben elterjedt Ázsiában, és azt tekintik az egyetlen fajnak, amely emberi patogenitással rendelkezik. A fertőzött betegek főleg Thaiföldön és Japánban találhatók. A közelmúltban a Gnatostoma hispidumot, a Gnatostoma doloresi-t és a Gnatostoma nipponicum-ot mind Japánban találták a betegeknél [11], a latin-amerikai gnathostomiasis legutóbbi kitörését pedig a Gnatostoma binucleatum okozta [12]. Különböző halak hordozzák a parazitákat: kígyófej (G. spinigerum), harcsa (G. spinigerum), kenyér (G. hispidum és G. nipponicum), patakos pisztráng (G. doloresi) és tilápia (G. binucleatum). Japánban néhány fertőzéses esetről is beszámoltak a szárazföldi kígyók sashimi elfogyasztása után [13]. Úgy gondolják, hogy a kígyó húsának különleges tonizáló hatása van [14].

Röviddel a lárvák bevétele után nem specifikus prodromális tünetek, például rossz közérzet, láz, csalánkiütés és émelygés figyelhetők meg. Az eozinofília akkor jelentkezik, amikor a bőrelváltozás elkezd fejlődni. A dermatológiai tünetek és időtartamuk az okozó fajtól függően változnak [16]. A G. spinigerum és a G. binucleatum fertőzéseknél a tünetek közé tartozik a vándorló bőrpír epizodikus megjelenése, általában a test perifériás részein. A tünetek néhány naptól több évig is eltarthatnak. Ezzel szemben a G. hispidum, a G. nipponicum és a G. doloresi fertőzésekben a lárvák hajlamosak a felszíni bőrbe vándorolni, hogy serpiginos kitörést képezzenek a törzsön, és az elváltozás a megjelenéstől számított 3 hónapon belül spontán eltűnik.

Az alkalmi eset, amikor a Gnathostoma lárvák a létfontosságú szervekbe vándorolnak, súlyos, néha halálos betegséget eredményez. A központi idegrendszer bevonása meningoencephalitisként, agyi idegbénulásként, myelitisként, radiculitisként vagy subarachnoidalis vérzésként jelentkezhet [15]. Általában a CSF-ben pleocytosishoz és eozinofíliához (a magozott sejtek 15–90% -a) társul [15]. Az MRI nagy intenzitású jeleket tárhat fel [16, 17]. Más szervek és rendszerek (pl. Tüdő, belek, nemi szervek, fül és orr) részvételéről ritkábban számolnak be.

A diagnózis a páciens alultáplált halak fogyasztásának emlékezetén alapszik egy olyan régióban, ahol a gnathostomiasis endémiás, a klinikai képen, a perifériás vérben és/vagy a CSF-ben található eozinofílián, a szerológiai vizsgálatok eredményein és a szövettani vizsgálatok eredményein. A gnathostomiasishoz hasonló bőrelváltozásokat más paraziták okozzák. A kúszó szerpiginos kitöréseket kutya vagy macska horogféreg lárvák vagy Spirurina X típusú lárvák okozzák. A spirurina fertőzés emberben az apró tintahal Watasenia scintillans [18] sashimi elfogyasztása után következik be, és csak Japánban számoltak be róla. Vándorödéma és erythema figyelhető meg a Paragonimus fajok vagy a Spirometra fajok bőrvándorlásakor (lásd alább). A diagnózist csak a férgek biopsziával történő azonosításával lehet megállapítani, de az immunoszerológiai vizsgálatok, szuggesztív anamnézis megszerzésével kombinálva, hasznosak lehetnek biopsziák hiányában.

Az albendazollal végzett kezelés napi 400 mg-os vagy kétszeri adagolással 21 napig hatékony volt a bőr gnathostomiasisával szemben [19]. Összehasonlítható gyógyulási arány érhető el egyetlen ivermektin-dózis (0,2 mg/kg) alkalmazásával [20]. A központi idegrendszeri fertőzés esetében az albendazollal végzett napi kétszeri 400 mg-os dózis és a kortikoszteroidok kombinációja sikeres volt a fertőzött turisták körében [16, 17]

Bél Capillariasis

Ezt a híres parazita betegséget a fonálféreg, a Capillaria philippinensis okozza. A halevő madarak a természetes végső gazdaszervezetnek tűnnek, az édesvízi vagy a sósvízi halak a köztes gazdaszervezetek. Az emberi fertőzés nyers hal lenyelése után következik be. A Fülöp-szigetek és Thaiföld korlátozott területein endémiás [21]. Sporadikus esetekről számoltak be Japánban, Koreában, Tajvanon, Indiában és Iránban [22]. Nemrégiben erről a betegségről számoltak be Egyiptomban [23, 24]. Egy olasz [25] és 1 koreai [26] utazó szerezte meg ezt a parazitát Indonéziában, 1 esetet pedig Indonéziában fedeztek fel [27].

Az emberi belekben a felnőtt nőstény férgek megtermékenyített petesejteket és lárvákat hoznak létre. Ez utóbbi belső autoinfekciót okozhat. A betegek hasmenést és hasi fájdalmat tapasztalnak, és ha a fertőzés kezeletlen marad, a tünetek súlyosbodnak a fokozatos fogyás, gyengeség, rossz közérzet, étvágytalanság, ödéma és cachexia miatt, és gyakran halált is eredményezhetnek. A diagnózist a székletmintákban a jellegzetes peték azonosításával végezzük. Az albendazollal végzett kezelés napi 200 mg (felnőtt adag) adagolással 10 napig szokásos.

Paragonimiasis

A paragonimiasist a Paragonimus tüdőhártya-fertőzés okozza. A Paragonimus westermani Ázsiában a leggyakoribb faj, és az emberi fertőzés fő forrása. Ezenkívül a Paragonimus scrjabini Kínában, a Paragonimus heterotremus Indokínában, a Paragonimus uterobilateralis Afrikában és a Paragonimus mexicanus Latin-Amerikában ismert, hogy emberi betegségeket okoznak. A fertőző lárvák (metacercariae) édesvízi rákokban rejtőzve tartózkodnak, amelyek az etnikai ételekhez tartozhatnak és elfogyaszthatók. A lárvák behatolnak a hashártya üregébe, és a membránon át a pleurális üregbe mozognak. A migrációs szakaszban hasi tünetek figyelhetők meg. Végül a paraziták a tüdő parenchymába vándorolnak, ahol elérik az érettséget és szilárd féregcisztákat alkotnak. Tipikus klinikai megnyilvánulásai a láz, a mellkasi fájdalom és a krónikus köhögés hemoptysisszel (rozsdás színű köpet). A radiográfiás eredményeket infiltratív, noduláris és kavitáló elváltozások jellemzik (1. ábra).

Mellkasi röntgenfelvétel, amely a Paragonimus westermani fertőzés által okozott tipikus kavitációs elváltozásokat mutatja. A beteg ~ 2 hónappal a betegség megjelenése előtt sashimi vaddisznóhúst evett.