22.12B: Szénhidrátok, fehérjék, lipidek és nukleinsavak kémiai emésztése

Az élelmiszerekben található makromolekulák kémiai lebontását az emésztőrendszerben termelődő különféle enzimek teszik teljessé.

Foglalja össze a kémiai emésztést

Főbb pontok

A fehérje emésztés a gyomorban és a nyombélben három fő enzim hatására történik: a gyomor által kiválasztott pepszin, valamint a hasnyálmirigy által kiválasztott tripszin és kimotripszin.
A szénhidrát emésztés során a glükózmolekulák közötti kötéseket a nyál és a hasnyálmirigy amiláza szakítja meg.
Bizonyos zsírok emésztése a szájban kezdődik, ahol a rövid láncú lipidek a nyelvi lipáz miatt digliceridekké bomlanak. A vékonybélben lévő zsír serkenti a lipáz felszabadulását a hasnyálmirigyből, az epe pedig a májból lehetővé teszi a zsírok zsírsavakká bontását.
A DNS-t és az RNS-t a hasnyálmirigy által felszabaduló dezoxiribonukleáz és ribonukleáz (DNáz és RNáz) nukleázok bontják mononukleotidokká.

Kulcsszavak

zymogen: Proenzim vagy enzimprekurzor, amelyhez biokémiai változás (azaz hidrolízis) szükséges, hogy az enzim aktív formájává váljon.
laktóz intolerancia: Képtelenség a laktóz teljes metabolizálására.

Kémiai emésztés

A fehérje emésztés a gyomorban és a nyombélben három elsődleges enzim hatására történik:

Pepsin, amelyet a gyomor választ ki.
Tripszin, amelyet a hasnyálmirigy választ ki.
Kimotripszin, amelyet a hasnyálmirigy választ ki.

Ezek az enzimek az élelmiszerfehérjéket polipeptidekké bontják, majd a különféle exopeptidázok és a dipeptidázok aminosavakká bontják. Az emésztőenzimek azonban főleg inaktív prekurzorukként, a zimogénekként választódnak ki.

Így a tripszint a hasnyálmirigy szekretálja tripszinogén formájában, amelyet az enterokináz aktivál a duodenumban, hogy tripszint képezzen. A tripszin ezután a fehérjéket kisebb polipeptidekké hasítja.

Emberekben az étrendi keményítők az amilóznak nevezett poliszacharid hosszú láncaiba rendezett glükózegységekből állnak. Az emésztés során a glükózmolekulák közötti kötéseket a nyál és a hasnyálmirigy amiláza szakítja meg, és fokozatosan kisebb glükózláncokat eredményez. Ez a folyamat előállítja a vékonybélben felszívódó egyszerű cukrok glükózt és maltózt (két glükózmolekula).

A szacharáz egy olyan enzim, amely lebontja a diszacharid-szacharózt, közönségesen asztali cukor, nádcukor vagy répacukor. A szacharóz emésztése a cukrok fruktózt és glükózt eredményezi, amelyeket a vékonybél könnyen felszív.

A laktáz egy olyan enzim, amely lebontja a diszacharid-laktózt a vékonybél által felszívódó alkotórészeire, glükózra és galaktózra. A felnőtt lakosság megközelítőleg fele csak kis mennyiségben termel laktázt, ezért nem képesek tejalapú ételeket fogyasztani. Ezt az állapotot általában laktóz-intoleranciának nevezik.

Bizonyos zsírok emésztése a szájban kezdődik, ahol a nyelvi lipáz rövid láncú lipideket bont le digliceridekké. A zsír jelenléte a vékonybélben olyan hormonokat eredményez, amelyek stimulálják a hasnyálmirigy lipázjának hasnyálmirigyből történő felszabadulását, az epe pedig a májból, lehetővé téve a zsírok zsírsavakká bomlását. Egy zsírmolekula (egy triglicerid) teljes emésztése három zsírsavmolekulát és egy glicerinmolekulát eredményez.

A DNS-t és az RNS-t a dezoxiribonukleáz és a ribonukleáz (DNáz és RNáz) nukleázok bontják mononukleotidokká, amelyeket a hasnyálmirigy szabadít fel.

Szénhidrát emésztés: Az oligoszacharidhasító enzimek vékonybélben kifejtett hatásának diagramja.

Lipid emésztés: A lipidek emésztése magában foglalja az micellák képződését az epesók jelenlétében, valamint a micellák és zsírsavak áthaladását a keveretlen rétegen. A diagram az étrendi zsírt ábrázolja felül, a hasnyálmirigy-lipáz és az epesók képeznek micellákat, amelyek áthaladnak a diagram alján lévő keveretlen rétegen.