Szonográfiailag megítélt intraabdominális zsír- és kardiometabolikus kockázati tényezők rendkívül elhízott serdülőknél

Anja Moss

Gyermek endokrinológiai és diabétesz osztály, Ulmi Egyetem, Gyermekgyógyászati és Serdülőkori Orvostudományi Intézet, Ulm, Németország

Kolja Sievert

b Elhízás-rehabilitációs központ INSULA, Berchtesgaden, Németország

Wolfgang Siegfried

b Elhízás-rehabilitációs központ INSULA, Berchtesgaden, Németország

Alena Siegfried

b Elhízás-rehabilitációs központ INSULA, Berchtesgaden, Németország

Stephanie Brandt

gyermekgyógyászati endokrinológiai és diabétesz osztály, Ulmi Egyetem, Gyermekgyógyászati és Serdülőkori Orvostudományi Intézet, Ulm, Németország

Wolfgang Koenig

c II. Belgyógyászati Klinika, Ulmi Egyetem, Ulm, Németország

Martin Wabitsch

Gyermek endokrinológiai és diabétesz osztály, Ulmi Egyetem, Gyermekgyógyászati és Serdülőkori Orvostudományi Intézet, Ulm, Németország

Absztrakt

Célkitűzés

Az elhízás metabolikus és kardiovaszkuláris kockázatát elsősorban az intraabdominális zsírmennyiség (IAF) határozza meg. Ezzel a kockázattal és a súlycsökkentés előnyeivel a nemek közötti különbségeket írták le. A tanulmány célja az ultrahanggal értékelt IAF és a kardiometabolikus kockázati profil közötti nemspecifikus kapcsolat vizsgálata rendkívül elhízott serdülőknél súlycsökkenés előtt és után.

Mód

107 egymás után felvett serdülőben (n = 59 lány, átlagéletkor 15,4 ± 2,6 éves fiúk és 15,1 ± 2,1 éves lányok, átlagos BMI z-pontszám 3,2 ± 0,6 fiú és 3,5 ± 0,6 lány) mértek antropometrikus és éhomi laboratóriumi kémiai paramétereket korábban és hosszan tartó fekvőbeteg-terápia után (átlagos időtartam 5,6 ± 2,3 hónap). Az IAF-t az intraabdominális mélység (IAD) ultrahanggal történő mérésével határoztuk meg.

Eredmények

A fiúknál az IAD magasabb volt, mint a lányokban (58,0 ± 22,4 mm vs. 51,3 ± 16,0 mm). Az IAD-értékek pozitívan társultak a BMI-z pontszámokkal, a derék kerületeivel, a HOMA-IR és a szérum γGT, hs-CRP és IL-6 szintekkel mindkét nemben. Fiúknál, lányoknál nem, az IAD szignifikánsan korrelált a szisztolés és a diasztolés vérnyomással, a trigliceridek szérumszintjével, az ALT, valamint az adiponektin és a HDL-koleszterin szintjével. A fiúknál −27,1 ± 16,2 kg (−20,1 ± 7,9%), a lányoknál –20,5 ± 11,5 kg (−17,3 ± 7,1%) kifejezett átlagos súlyvesztés után az IAD -20,7 ± 16,2 mm-rel (−32,4) csökkent ± 16,9%) fiúknál és –18,4 ± 12,7 mm-rel (−34,3 ± 18,4%) a lányoknál, ami a szív- és érrendszeri kockázati tényezők kifejezettebb javulását eredményezte a fiúknál, mint a lányoknál.

Következtetések

Jelen tanulmány azt jelzi, hogy az ultrahanggal értékelt IAF jó indikátor a rendkívül elhízott serdülők kardiometabolikus rizikófaktor-profiljához. Az IAF és a kockázati tényezők közötti összefüggések kifejezettebbek a fiúknál, mint a lányoknál.

Bevezetés

A gyermekkori elhízás elterjedtsége az elmúlt 30 évben jelentősen megnőtt, de az új jelentések az elmúlt évek stabilizálódását vagy akár csökkenését mutatják a fejlett országokban [1]. A prevalencia aránya azonban továbbra is magas szinten van. Ezenkívül aggasztó tendencia alakult ki a rendkívüli elhízás formájában, amely a gyermekek és serdülők leggyorsabban növekvő elhízási alkategóriája [2,3,4].

Az elhízás még gyermekkorban és serdülőkorban is összefügg a morbiditás és a halálozás magas gyakoriságával, és nagy hatással van az egészségi állapotra felnőttkorban [5,6]. A rendkívüli elhízásban szenvedő gyermekek és serdülők külön rizikócsoportot mutatnak, amelyek kedvezőtlenebb kardiometabolikus rizikófaktor-profilt mutatnak az elhízott vagy túlsúlyos fiatalokhoz képest [7,8,9,10,11,12]. Nagy a kockázata az elhízással összefüggő mentális és szomatikus együttes megbetegedések korai megjelenésének, például zavart glükóz-tolerancia, inzulinrezisztencia, hiperinsulinaemia és hiperglikémia, ezáltal megnövekedett a cukorbetegség kockázata [13,14,15,16, 17], valamint a lipid rendellenességek és a magas vérnyomás [18,19,20,21,22,23,24]. Ezenkívül a gyermekkorban rendkívül elhízott életkor sokkal nagyobb kockázati tényezőt jelent a felnőttkori elhízás szempontjából [25].

A testzsír megoszlása fontosabbnak tűnik a társbetegségek kialakulásában, mint az össztömeg vagy a zsírtömeg [26,27,28,29]. Különösen a hasi elhízás kapcsolódik olyan kardiovaszkuláris kockázati tényezőkhöz, mint a hiperinsulinaemia [30,31], a dyslipidaemia [19,32,33] és a magas vérnyomás [20,23,34], már gyermekeknél és serdülőknél. Az intraabdominális zsír (IAF) vagy a zsigeri zsírszövet (VAT) és a szubkután zsír további megkülönböztetése az előbbivel járó magasabb morbiditást tárja fel felnőttekben [35,36,37]. Ehhez igazodva, gyermekeken végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy az éhomi inzulin- és lipidszinteket erősebben befolyásolja a zsigeri, mint a szubkután zsír [38,39,40].

Az IAF közvetlen képalkotása jobban megjósolta a metabolikus kockázati tényezőket, mint a derék kerülete [41,42,43]. Ezért az IAF értékelése megfelelő intézkedést nyújthat a metabolikus kockázati tényező profiljának becsléséhez. Az IAF értékelésének arany standardja a CT vagy MRI mérés, még gyermekeknél is [44,45,46]. Azonban hátrányaik, mint például a magas költségek, a sugárterhelés (CT esetén) és a korlátozott hozzáférhetőség, a lakossági vizsgálatok szempontjából nem praktikusak. Viszonylag új módszertani megközelítés az IAF ultrahangos szonográfiával történő értékelése. Felnőtteken és gyermekeken végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az intraabdominális zsír nagyon jó összefüggést mutat szonográfiával, CT-vel vagy MRI-vel mérve [47,48,49,50].

Ennek a tanulmánynak a célja az volt, hogy súlyosan elhízott férfi és női serdülők kardiometabolikus kockázati tényezőit vizsgálja az IAF vonatkozásában ultrahanggal, beavatkozás előtt (kiindulási érték), valamint az IAF és a kardiometabolikus kockázati tényezők változásainak hosszú távú a beteg kezelési programja jelentős súlycsökkenést eredményez. Továbbá meg akartuk tisztázni az IAF és a kardiometabolikus kockázati tényezők közötti kapcsolat nemi specifikus különbségeit.

Anyag és módszerek

Tanulmány a népességről

Összesen 107 rendkívül elhízott 12-23 éves (15,3 ± 2,3) éves serdülő (59 lány), átlagos BMI 41,3 ± 9,3 kg/m 2 és átlagos BMI-z pontszám 3,5 ± 0,6 (lányok) vagy 3,2 ± Az INSULA elhízási rehabilitációs központjától (Bischofswiesen, Németország) 0,6 (fiúkat) 18 hónapon belül felvettek felvételük alapján 18 hónapon belül.

Megkapták a szülők írásos, tájékozott beleegyezését és a serdülők írásos beleegyezését. Az Ulmi Egyetem etikai bizottsága minden tanulmányt jóváhagyott. A vizsgálati protokoll megfelel a Helsinki Nyilatkozat 1975-ös felülvizsgált változatának, valamint az 1983-as, 1989-es és 1996-os módosításainak szabványainak.

Antropometriai és anyagcsere mérések

A vizsgálatba való belépéskor (alapérték t0) és a vizsgálatból való kilépéskor (a terápia vége t1) a súlyt és a magasságot könnyű ruházatban, kalibrált mérleggel határoztuk meg 0,1 kg-os (Soehnle S20/2760; Leifheit AG, Nassau, Németország) pontossággal és 0,1 centiméterrel (Seca). Mod. 220; Seca GmbH & Co. KG, Hamburg, Németország). A súly (kilogramm)/magasság (méter) alapján számított BMI-t használtuk az elhízás mértékének becslésére. A szélsőséges elhízás a BMI> 99.5. Életkor- és nemspecifikus percentilis. A BMI standard deviációs pontjait (BMI-z pontszám) az LMS módszer alapján számoltuk. A német gyermekek BMI referencia adatait használták [51]. A derék kerületeit nem rugalmas mérőszalaggal mértük az alsó borda szél és a csípőcsík között. A szisztolés és a diasztolés vérnyomást kétszer mértük a bal karon 10 perces pihenés után ülő helyzetben kalibrált Omron S2 alkalmazásával (OMRON Medizintechnik Handelsgesellschaft mbH, Mannheim, Németország).

A kiindulási és a nyomon követett vérmintákat 12 órás éjszakai böjt után vettük, majd standard orális glükóz tolerancia tesztet (oGTT) követtek. A mintákat vénás szúrással nyertük, és röviddel a kivonás után dolgoztuk fel. Az összes mérést két képzett nővér végezte.

Biokémiai elemzések

Az oGTT-ből származó vércukorszintet fluor-monovette-ben mértük Cobas Integra 800-al (Roche, Mannheim, Németország). A triglicerideket (TG), a koleszterint, az LDL- és a HDL-koleszterint, az AST-t, az ALT-t és a γGT-t fotometriásan mértük Cobas 6000-rel (Roche, Mannheim, Németország). A szérum adiponektint ELISA-val (Mercodia, Uppsala, Svédország), a szérum IL-6-t magas érzékeny ELISA-val (R&D Systems, Minneapolis, IN, USA), a szérum hs-CRP-t nephelometriával (Siemens, Eschborn, Németország) mértük. ), a szérum C-peptidet és az inzulint ELISA-val (AMP, Obrigheim, Németország) mértük. Az inter-és intay-assay variációs együtthatók nem haladták meg a 10% -ot. Az inzulinrezisztencia-index (HOMA-IR) homeosztázis-modelljének értékelését a következő képlet alapján számoltuk: rezisztencia (HOMA) = (inzulin (µU/ml) × glükóz (mg/dl))/405.

Ultrahang vizsgálatok

Az ultrahangvizsgálatokat egyetlen vizsgáló végezte el egy 3,5 MHz-es görbe-tömb szondával és egy 8 MHz-es lineáris tömb-szondával felszerelt Siemens Sono G 40 (Siemens, München, Németország) felhasználásával. A vizsgálatokat fekvő helyzetben, egy éjszakai éhgyomri periódus után végeztük el, a betegek a belégzés után, majd visszafojtott lélegzettel, minimális nyomással.

A zsigeri zsírtömeg becsülték az intraabdominális mélység (IAD), a Musculus rectus abdominis belső oldala és az aorta elülső fala közötti távolság mérésével a Linea alba mentén, az Arteria mesenterica superior elágazásának magasságában., a korábban leírtak szerint [52]. Beszámoltak arról, hogy az IAD szoros összefüggést mutat a CT által meghatározott zsigeri zsírterülettel [47,48,50,53]. Szonográfiai mérések után egy második független vizsgáló háromszor méretezte a képeket. Az elemzéshez az átlagértéket vettük fel. Amint arról a közelmúltban beszámoltunk, ezek a szonográfiai módszerek nagy érvényességgel, jó reprodukálhatósággal és alacsony intra-observer variációval rendelkeznek [54]. A kiindulási IAD (mm) és az IAD relatív változásai (%) tekintetében három csoportot határoztak meg a metabolikus kockázati tényező profiljának elemzésére: 1. csoport: 25–75. A kiindulási IAD (mm) és a ΔIAD (%) percentilisére.

Kezelési program

A súlyosan elhízott serdülőket az INSULA Obesity Rehabilitation Center (Berchtesgaden, Németország) által lefolytatott fekvőbetegek súlycsökkentő programjába vonták be. A terápiás előtér a megoldás-orientált pszichoterápia viselkedésterápiával, testedzéssel (ET), diétás kezeléssel, valamint az elhízással összefüggő betegségek átfogó klinikai diagnózisával és terápiájával. Különleges célok a fizikai aktivitás, a szabadidő és az étrendi viselkedés hosszú távú módosítása. Kalandoktatási megközelítést és egykori betegekkel folytatott beszélgetéseket alkalmaznak. Az INSULA központban szokásos tartózkodás 6 hónap. Az étkezési magatartás változásain belül naponta körülbelül 1700 kcal szállult be. Az egészséges ételekről szóló háttérinformációk mellett a betegek gyakorlati tanfolyamokon vesznek részt a házon belüli oktató konyhában. Az ET tartalmaz egy rendszeres erő- és állóképességi edzést (hetente legalább négyszer) a terápia teljes időtartama alatt. A szülők minden terápiás területen tanították a szülőket, hogy megakadályozzák a régi viselkedési mintákba való visszatérést (www.dw-hohenbrunn.de/insula/adipositas-rehazentrum).

Statisztikai módszerek

A statisztikai elemzésekhez az INSULA vizsgálat résztvevőinek összes rendelkezésre álló adatait (antropometriai és klinikai adatokat) beleszámolták. Egyes alanyoknál hiányoznak az éhomi vérparaméterek szintje (TG n = 10; koleszterin n = 10; LDL-koleszterin n = 11; HDL-koleszterin n = 11; AST n = 7; ALT n = 7; γGT n = 7 adiponektin n = 7, IL-6 n = 7, CRP n = 7, HOMA n = 9). 1 beteg esetében hiányzik a szisztolés és a diasztolés vérnyomás mérése. 1 betegnél hiányzik a derék kerülete.

A leíró statisztika összefoglalta a vizsgált populáció jellemzőit. Az adatokat folyamatos és változó átlag és szórásként mutatjuk be. A relatív változásokat a változó változásának számításával osztva a kiindulási változó × 100-val. A kiindulási IAD-szintek/IAD-szintek és az alapszintű kardiometabolikus kockázati faktor-koncentrációk közötti összefüggéseket/a kardiometabolikus kockázati tényezők koncentrációinak Δ-szintjeit/Spearman-korrelációkkal vizsgáltuk (Spearman-rho) . Nyers és részben korrigált korrelációs elemzéseket végeztünk. Mivel a szakirodalomban beszámoltak az IAD nemi különbségeiről [55,56,57], minden elemzést külön végeztek fiúk és lányok esetében. Annak figyelembevétele érdekében, hogy a kiindulási életkor és a terápia időtartama eltérő lehet a résztvevők között, ezeket a tényezőket további potenciális zavaróknak tekintették.

Egyirányú ANOVA-t alkalmaztak a csoportok közötti összehasonlításhoz (az IAD alacsony, közepes és magas Δ szintjei) az alapszint és a Δ kardiometabolikus rizikófaktor koncentrációk szintjén. Bonferroni post-hoc teszteket alkalmaztunk páronkénti összehasonlítások elvégzésére.