Szubklinikai pajzsmirigy alulműködés elhízott betegeknél: Kapcsolat a nyugalmi energiafogyasztással, a szérum leptinnel, a test összetételével és a lipidprofillal

Endokrinológiai és anyagcsere-betegségek osztálya, Verbania, Olaszország

Klinikai táplálkozási laboratórium Ospedale San Giuseppe, Institut di di Ricovero e Cura a Carattere Scientifico, Istituto Auxologico Italiano, Verbania, Olaszország

Metabolikus orvoslás, Guy's, St. Thomas's és King's School of Medicine, Guy's Hospital, London, Egyesült Királyság

Endokrinológiai és anyagcsere-betegségek osztálya, Verbania, Olaszország

Endokrinológiai osztály, Ospedale San Giuseppe, Instituto di Ricovero e Cura a Carattere Scientifico, Istituto Auxologico Italiano, 28900 Verbania, Olaszország. E-mail: [email protected] További cikkek keresése a szerzőtől

Endokrinológiai és anyagcsere-betegségek osztálya, Verbania, Olaszország

Klinikai táplálkozási laboratórium Ospedale San Giuseppe, Institut di di Ricovero e Cura a Carattere Scientifico, Istituto Auxologico Italiano, Verbania, Olaszország

Metabolikus orvoslás, Guy's, St. Thomas's és King's School of Medicine, Guy's Hospital, London, Egyesült Királyság

Endokrinológiai és anyagcsere-betegségek osztálya, Verbania, Olaszország

Absztrakt

Célkitűzés: Annak értékelése, hogy a szubklinikai hypothyreosis (SH) befolyásolja-e a nyugalmi energiafelhasználást (REE), valamint a testösszetételt, a lipidprofilt és a szérum leptint elhízott betegeknél.

Kutatási módszerek és eljárások: Összesen 108 elhízott beteg SH-je normál szabad tiroxinszintnek és pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) értéknek> 4,38 μU/ml (átlagosan ± 2 SD a normális pajzsmirigy-működésű elhízott betegek referenciacsoportjának értékéből) meghatározva volt. összehasonlítva egy 131 elhízott beteg csoportjával, életkor, nem és testtömeg-index (BMI) alapján, de normális TSH-szint mellett. Becsültük a becsült napi kalóriabevitelt 7 napos visszahívással, a REE-t közvetett kalorimetriával, a testösszetételt bioelektromos impedancia-analízissel, a szérum leptint radioimmun-assay-val és a lipidprofilt (azaz az összes koleszterint, a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterint, az alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterint, és trigliceridek).

Eredmények: Az összes mért változó nem különbözött az euthyroid elhízott betegek és az SH-ben szenvedők között. Többszörös regressziós modellben, ahol a REE a zsírmentes tömeg kilogrammjára (REE/kgFFM) van kifejezve, a zsír tömegének, a BMI-nek, a derék-csípő aránynak, az életkornak, a TSH-nak, a szabad tiroxinnak, a szérum leptinnek és a kalóriatartalomnak a függő változójaként és százalékában kifejezve. független változóként, csak a zsírtömeg százaléka volt szignifikáns összefüggésben a REE/kgFFM-rel mindkét csoportban. Csak az SH csoportban a BMI, a derék-csípő arány, az életkor és a TSH összefüggésben állt a REE/kgFFM-mel, és annak változékonyságának 69,5% -át magyarázta. Miután az SH-ben szenvedő betegeket 5,7 μU/ml TSH-értékkel osztottuk meg, ami 3 SD-t jelent a normális pajzsmirigy-működésű elhízott betegek csoportjának TSH-szintje felett, csak a REE/kgFFM volt szignifikánsan eltérő és alacsonyabb a csoportban súlyosabb hypothyreosisos betegek körében.

Vita: Elhízott betegeknél az SH csak akkor befolyásolja az energiafelhasználást, ha a TSH egyértelműen meghaladja a normális tartományt; nem változtatja meg a testösszetételt és a lipidprofilt. Javasoljuk, hogy - legalábbis elhízott betegeknél - a TSH-szint értékelése hasznos lehet a pihenőenergia-ráfordítás esetleges károsodásának kizárására a pajzsmirigyhormonok csökkent perifériás hatása miatt.

Bevezetés

Hogy a nyugalmi energiafelhasználás hiánya (REE) szerepet játszik-e az elhízáshoz vezető súlygyarapodás kialakulásában, vita tárgyát képezi ((1)), de a pajzsmirigy működése, amely befolyásolja az energiafelhasználást, általában normális az elhízásban.

A zsírszövet által termelt peptid hormon, a leptin nemrégiben történt felfedezése újfajta érdeklődéshez vezetett az elhízás patofiziológiája iránt; néhány tanulmány a leptin és az energiafogyasztás, valamint a pajzsmirigy működésének kapcsolatára összpontosított. A leptin fiziológiailag növeli az energiafogyasztást ((2)), de az elhízásban az elhízott betegek többségének leptinrezisztenciája miatt kevésbé egyértelmű a helyzet ((3)). Ami a pajzsmirigy működését illeti, a hypothyreos betegeknél magasabb a leptinszint, mint az egészséges személyek testtömeg-indexének (BMI) (4), de más vizsgálatok nem erősítették meg ezt a megállapítást ((5)) ( (6)) ((7)). Egyetlen tanulmány szerint az elhízott hypothyreos betegeknél magasabb a leptin szint, mint az elhízott euthyroid alanyoknál ((8)).

A szubklinikai hypothyreosis (SH) olyan általános állapot, amelyet a szupranormális pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) szintje jellemez, ami a pajzsmirigyhormon-hatás enyhe károsodására utal szövetszinten, annak ellenére, hogy a szabad tiroxin (FT4) szintje a normál tartományban van. Ennek a munkának a célja az elhízott, SH-vel rendelkező vagy anélkül szenvedő betegek sorozatának vizsgálata annak felmérésére, hogy az SH-nek van-e együttes hatása az energiafelhasználásra, a testösszetételre, a lipidprofilra és a leptinszintre.

Kutatási módszerek és eljárások

Betegek

A vizsgálat előtti hónapban az összes betegnek stabil volt a súlya. A vizsgálati protokoll magasságot, hasi átmérőt és súlymérést tartalmazott a BMI és a derék-csípő arány (WHR), a REE közvetett kalorimetriával és a testösszetétel BIA alapján történő meghatározásához. A laboratóriumi vizsgálat magában foglalta az összkoleszterint, a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterint, az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) koleszterint, a triglicerideket, a húgysavat, a vércukorszintet, az inzulint és a szérum leptint, amelyet egy éjszakai éhgyomri után reggel vett vérmintán határoztak meg.

Mód

A REE-t számítógépes, nyílt áramkörű, közvetett kalorimetriás rendszerrel értékelték, amely szellőztetett előtető segítségével mérte a nyugalmi oxigénfelvételt és a nyugalmi szén-dioxid-termelést (Sensormedics, Milano, Olaszország). A REE-t 8: 00-kor mértük egy éjszakai böjt után egy kényelmes és hőszabályozott (22 ° C - 24 ° C) helyiségben, ahol csak a vizsgáló és a páciens volt jelen. 10 perces állandó állapot után 30 percen keresztül percenként rögzítettük az értékeket; az átlagértéket 24 óránként kilokalóriában fejeztük ki.

Az FM-t és az FFM-t a teljes testtömeg százalékában kifejezve (FM%, illetve FFM%) a BIA értékelte (101/S; Akern, Firenze, Olaszország) az éjszakai éhgyomri étrend után és az ürítés után. Az impedancia két vektorkomponensét (azaz az ellenállást és a reaktanciát) egyetlen méréssel kaptuk; minden tesztelés előtt a készülék külső kalibrálását ismert impedanciaértékű kalibráló áramkörrel ellenőrizték. Az átlagos variációs együttható 1% volt a napon belül és 3% a heti intraindividuális méréseknél, stabil állapotban bármelyik helyen, és 2% az interoperátor variabilitása esetén. A teljes testvizet és az FFM-et Lukaski et al. ((11)) ((12)).

A testzsír-eloszlást WHR-rel becsültük. A derék kerülete a bordák és a csípőcsík közötti legnagyobb álló vízszintes kerületen történt; a csípő kerületét a fenék legnagyobb álló vízszintes kerületén vettük. Az összes koleszterint, a HDL-koleszterint, az LDL-koleszterint és a triglicerideket enzimatikus módszerrel mértük; A TSH és FT4 szinteket immunoenzimatikus módszerekkel (DPC, Los Angeles, CA) határoztuk meg. A szérum leptinszinteket radioimmun vizsgálattal mértük a Linco Research (St. Louis, MO) által szállított reagensekkel. Ebben a vizsgálatban a kimutatási határ 0,15 ng/ml volt; az intra-assay pontosság (variációs együttható) 2,2% (6 ng/ml), 2,7% (25 ng/ml) és 5,9% (62,8 ng/ml), valamint három beteg 10 különböző futtatásának vizsgálati pontossága volt A szérumminták 4,3%, 4% és 6,9% voltak 5,1, 21, illetve 56,2 ng/ml koncentrációnál. 32 sovány alanyban (BMI 18-25 kg/m 2) a referenciahatárok (2,5% - 97,5%) 0,98 - 5,17 ng/ml voltak férfiaknál és 2,6 - 17,4 ng/ml nőknél.

Statisztikai analízis

Az átlagok összehasonlítását független elemezték t teszt vagy Mann – Whitney-teszt a változók eloszlásának megfelelően. Többszörös regressziós modellt alkalmaztunk az FFM kilogrammra (REE/kgFFM) kifejezett REE és a TSH közötti kapcsolat értékelésére, miután megvizsgáltuk a REE-t ismerten befolyásoló változókat. A lehetséges zavaró tényezőket és a változók közötti kollinearitást szintén figyelembe vették. A különbségeket jelentősnek fogadták el o

Eredmények

Szelekció alapján a nemi megoszlás, valamint az életkor és a BMI átlagértékei nem különböztek szignifikánsan az SH betegek és a kontroll csoport között; az SH csoport TSH szintje szignifikánsan magasabb volt (o 1. táblázat: Klinikai, biokémiai és metabolikus paraméterek (átlag ± SD) elhízott, SH-ben szenvedő, normál pajzsmirigy-funkcióval rendelkező betegeknél

Paraméterek SH vezérlők

Betegek (sz.)	108.	131
Nem (férfiak/nők)	16/92	31/100
Életkor (év)	46,8 ± 15,7	47,8 ± 14,0
BMI (kg/m 2)	43,4 ± 6,6	42,9 ± 6,8
WHR	0,88 ± 0,07	0,89 ± 0,08
FM (%)	46,0 ± 6,6	45,0 ± 5,2
FFM (%)	53,9 ± 6,6	55,1 ± 5,9
REE (kcal/24 óra)	1826,3 ± 362,0	1821,3 ± 324,6
REE/kgFFM (kcal/24 óra)	31,0 ± 30,3	29,9 ± 29,5
Kalóriabevitel (kcal/24 óra)	2843,2 ± 1386	3148 ± 1551
TSH (μU/ml)	6,4 ± 2,7	2,1 ± 1,1 *
FT4 (pg/ml)	11,8 ± 2,4	12,3 ± 2,2
Leptin (ng/ml)	43,1 ± 18,0	42,9 ± 22,8
Összes koleszterin (mg/dl)	216,9 ± 44,1	213,8 ± 40,9
HDL (mg/dl)	51,0 ± 13,6	48,9 ± 12,2
LDL (mg/dl)	133,1 ± 43,1	133,4 ± 35,2
Trigliceridek (mg/dl)	155,9 ± 72,1	155,7 ± 72,3

* o 2. táblázat: Többszörös regressziós modell, REE/kgFFM-rel, mint függő változóval az elhízott SH-ben szenvedő betegeknél és a kontrollcsoportban NTF-fel

SH NTF Változók Standardizált β együtthatók o Standardizált β együtthatók o

FM (%)	0,718	0,000	0,420	0,000
BMI (kg/m 2)	−0,314	0,000	−0.129	0,286
WHR	0,317	0,000	0,128	0,272
Életkor (év)	−0.323	0,001	0,081	0,435
TSH (μU/ml)	−0.200	0,007	0,026	0,796
Leptin (ng/ml)	–0,100	0,265	0,311	0,017
FT4 (pg/ml)	0,017	0,816	0,071	0,475
Kalóriabevitel (kcal/24 óra)	−0.103	0,193	0,026	0,810

Annak érdekében, hogy betekintést nyerjünk a pajzsmirigy működésének károsodásába, amely meghatározná a vizsgált változók különbségeit az SH csoporton belül, a betegeket alcsoportokba sorolták az 5,7 μU/ml-nél alacsonyabb vagy annál nagyobb TSH-szintek jelenléte alapján ( 68, illetve 40 beteg), ez az érték 3 SD-t jelent, nagyobb, mint az átlagos euthyroid elhízott alanyok értéke.

Amint az az 1. ábrán látható, a REE/kgFFM szignifikánsan alacsonyabb volt a magas TSH-szinttel rendelkező csoportban, míg a leptin szint, a lipid érték és a testösszetétel nem különbözött a két csoportban.

REE/kgFFM, FM, összkoleszterin, LDL-koleszterin, HDL-koleszterin és trigliceridek (átlag ± SE) az elhízott SH-s betegek csoportjában, két csoportra osztva a TSH-szint szerint, amely nagyobb (bal oldali sáv) vagy kisebb (jobb sáv) ) 5,7 μU/ml (azaz 3 SD-rel magasabb az NTF-ben szenvedő elhízott alanyok referenciapopulációjának átlagértéke felett).

Vita

Vizsgálatunk azt mutatja, hogy a leptin szintje, a lipidprofil, a testösszetétel és a REE/kgFFM nem különbözik az elhízott, euthyreosisban szenvedő betegek és az SH között. A TSH szintek csak az SH betegeknél voltak független összefüggései a REE/kgFFM-nek.

A pajzsmirigyhormonok károsodott aktivitásának perifériás indexeinek azonosításának problémája különösen relevánsnak tűnik a kóros elhízás esetében, olyan állapotban, amelyben a pajzsmirigy működésének enyhe meghibásodása, mint az SH esetében is, súlyosbíthatja a szív- és érrendszeri betegségek egyes kockázati tényezőit, és hozzájárulhat túlsúly. Adataink azt mutatják, hogy a REE közvetlen értékelése a pajzsmirigyhormon aktivitásának korai és érzékeny paramétere szöveti szinten, amint azt az a megfigyelés is sugallja, hogy az alacsonyabb REE/kgFFM értékek mellett egyértelműen megemelkedett TSH szinttel rendelkező betegek lipidszintje továbbra is összehasonlítható az NTF-ben szenvedő elhízott és a kisebb SH-fokú elhízott betegekével.

A REE hiánya lehet az egyik olyan tényező, amely az elhízás kialakulásához vezet ((13)) ((14)) ((15)); így a teljes energiafogyasztás ~ 70% -át kitevő REE értékelése hasznosnak bizonyulhat a kalóriabevitel és a fizikai aktivitás megfelelő szintjének meghatározásában az elhízott betegek súlykontroll programjában. Adataink azt mutatják, hogy az elhízott betegeknél, akiknek a TSH szintje egyértelműen meghaladja a normál tartományt (azaz körülbelül ≥ 6 μU/ml), közvetlen REE-értékelésre lenne szükségük, és valószínűleg l-tiroxin-kezeléssel kellene elkezdeni. Noha nincsenek adatok a helyettesítő kezelés hatásáról, ésszerű feltételezni, hogy az l-tiroxin a REE növelésével ((16)) javítaná a testtömeg csökkentésére irányuló kezelések hatékonyságát.

Az FM százalékos aránya nem nőtt az SH-betegek csoportjában a kontrollokkal összehasonlítva, és az elhízott SH-betegek csoportjában az adipozitás nem korrelált a pajzsmirigy hipofunkciójának mértékével. Mivel a klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a hypothyreosis a testzsír megnövekedésével jár ((17)) ((18)), arra a következtetésre jutunk, hogy a pajzsmirigy működése csak akkor befolyásolja az adipozitást, ha a tiroxin koncentrációja a normál tartomány alá esik.

Az elhízás és a pajzsmirigyhormonok közötti kölcsönhatás a keringő leptinszint meghatározásában még mindig vita tárgyát képezi ((33)). Bár a leptinszint fő meghatározó tényezője a nem és a zsírmennyiség, valószínűleg más tényezők is szerepet játszanak a keringő leptinkoncentrációk meghatározásában ((34)) ((35)). A pajzsmirigyhormonok in vitro negatív hatást gyakorolnak a leptin szekréciójára ((36)) ((37)); így a hyperthyreos betegeknél a normálnál alacsonyabb, a hypothyreosisban a normálnál magasabb leptinszintekre kell számítani, de az irodalom adatai nagyrészt ellentmondásosak ((4)) ((34)) ((38)) ((39)).

Elhízott hypothyreosisos betegeknél a szérum leptin szintje 30% -kal magasabb, mint a megfelelő euthyroid elhízott betegeké, de a pajzsmirigy működésének normalizálása nem befolyásolta ezeket a szinteket ((8)). Ebben a tanulmányban nem találtunk különbséget a leptin szintekben az euthyroid és az SH betegek között; így úgy gondoljuk, hogy a pajzsmirigy működésének enyhe hiánya nem járul hozzá az elhízás leptinszintjének változékonyságához.

Vizsgálatunk eredményei azt mutatják, hogy az SH csak akkor befolyásolja az elhízott betegek energiafelhasználását, ha a TSH szintje egyértelműen meghaladja a normális tartományt; nem módosítja a testösszetételt, a lipidprofilt és a leptinszintet. Javasoljuk, hogy ezeknél a betegeknél a TSH-szint értékelése hasznos lehet a REE károsodásának kizárására a pajzsmirigyhormonok csökkent perifériás hatása miatt.

Köszönetnyilvánítás

Ezt a tanulmányt az Olasz Egészségügyi Minisztérium támogatta.