Testtömeg-összetétel a 2-es típusú alacsony súlyú cukorbetegségben szenvedő betegek körében - keresztmetszeti összehasonlító vizsgálat

Deepak Kumar Garg

Orvosi és Endokrinológiai Osztály, Báziskórház, Delhi Cantt, Újdelhi, India

Manoj Kumar Dutta

Orvosi és Endokrinológiai Osztály, Báziskórház, Delhi Cantt, Újdelhi, India

Absztrakt

Háttér:

Az elmúlt évtizedekben különböző epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy Indiában a diabetes mellitus mintázata és profilja eltérő. Jelen tanulmány azzal a céllal készült, hogy tanulmányozzuk a testtömeg-összetételt 2-es típusú alsúlyú cukorbetegeknél és összehasonlítsuk a normál populációval.

Anyagok és metódusok:

A keresztmetszeti összehasonlító vizsgálatot 2015 januárja és 2016 decembere között végezték, és 60 résztvevő vett részt benne, akiket a kényelmes mintavételi technikával választottak ki. A vizsgálatban újonnan diagnosztizált 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeket és 18,5 kg/m 2 alatti BMI-t vettek figyelembe. A statisztikailag szignifikáns eltérés arányainak és az átlagok közötti különbségek megállapításához Chi négyzet tesztet és Independent student t tesztet használtunk; Meghatároztuk a Pearson-korrelációs együtthatót két folytonos változó közötti lineáris összefüggés megtalálásához.

Eredmények:

Nem észleltünk statisztikailag szignifikáns különbséget a két csoport között az életkor, a derék-csípő arány és a BMI tekintetében. A cukorbetegségben szenvedő betegeknél nagyobb volt a zsírtömeg és százalékos arány, mint a kontroll csoportban (P érték 0,05). Jelentős pozitív korrelációt figyeltünk meg a HbA1c értékek és a testzsír-tömeg értékek között (P érték Kulcsszavak: Testtömeg-összetétel, BMI, túlsúlyos, 2-es típusú cukorbetegek

BEVEZETÉS

A cukorbetegség egy olyan klinikai szindróma, amelyet hiperglikémia jellemez, amelyet az inzulin abszolút vagy relatív hiánya okoz. A felnőttkori cukorbetegség testtömeg-indexdel (BMI) 2 volt a legelterjedtebb működési definíció az alsúlyú cukorbetegek számára a trópusokon. A 2-es típusú alsúlyos cukorbetegek regionális prevalenciája 3,5% és 10% között változott Indiában. [4,5,6,7,8] Az elmúlt évtizedekben számos epidemiológiai tanulmány kimutatta, hogy a diabetes mellitus mintázata és profilja Indiában más, valamint Ázsia és Afrika egyes fejlődő országaiban a nyugathoz képest [9]. Míg Indiában a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek csaknem 80% -a nem elhízott, addig a nyugati betegek 60–80% -a elhízott. [10,11,12] Az ázsiai indiánoknál is megállapították, hogy több a teljes és a hasi zsír kövér, kevesebb az alsúlya, a vázizmok és a csontásványok, mint az összes többi etnikai csoport. [13] Az alacsony testsúlyú betegek nagyobb valószínűséggel idősebbek a diagnózis felállításában, esetleg immunkomponenssel rendelkeznek, és hajlamosak lehetnek bizonyos patofiziológiai jellemzőkre, nevezetesen kisebb inzulinrezisztenciára és gyengébb inzulinszekréciós képességre [14]. Ezenkívül a nem elhízott egyének körében a cukorbetegség kockázatát a genetika befolyásolja. [15]

A testtömeg-összetétel az alsúlyú testtömeg és a zsírtömeg mértéke. Történelmileg ezt a kettőt tekintették a fő testrészeknek, és számos módszert és technikát fejlesztettek ki számszerűsítésükre. A BMI (kg-ban/magasságban m 2 -ben számolva), bár a leggyakrabban használt index, nem volt képes megkülönböztetni őket. [16] A dél-ázsiai férfiak fenotípusa a magas zsírtömeg és az alacsony testsúly alacsony az őslakos kínai és európai népességhez képest [17]. Ugyanezen BMI esetében az európaiakhoz képest a Csendes-óceáni szigetek férfiak testzsírszázaléka 4% -kal, az ázsiai indiai férfiaké pedig 7–8% -ponttal magasabb volt. [13] A testzsír több mint 65% -a szubkután, 20% -a hasi, a többi intramuszkuláris. A hasi zsír, amely magában foglalja az intraabdominális zsírt (80%) és a szubkután zsírt, nagy szerepet játszik az anyagcserezavarokban. [18] Megállapították, hogy a testzsírszázalék jelentősen megjósolja a plazma leptin-koncentrációját a diabetes mellitusban szenvedő betegek körében is. [19]

Bár számos módszer áll rendelkezésre a testtömeg-összetétel mérésére, legtöbbjük időigényes és invazív. A kettős energiájú röntgenabszorpciós módszer (DXA) az egyik leggyakrabban alkalmazott klinikai standardként jelent meg, mivel nagyobb pontossággal és pontossággal rendelkezik a testtömeg-összetétel mérésében. [20,21] A testzsír-eloszlás vizsgálata Ázsiai cukorbetegségben szenvedő ázsiai indiánok számítógépes tomográfia, kettős energiájú röntgenabszorpciós és antropometria segítségével Anjana és mtsai. [22] megállapította, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél a zsigeri (P = 0,005) és a központi hasi (P = 0,011) zsír szignifikánsan magasabb volt a nem cukorbetegekénél. A testzsír százalékos aránya a cukorbetegek körében (34,71 ± 8,57) szignifikánsan alacsonyabb volt (P érték ATERIALS ÉS M ETHODS

Statisztikai analízis

A folytonos és a kategorikus változókhoz kiszámoltuk az eszközöket és az arányokat; A statisztikai szempontból szignifikáns aránykülönbség megállapításához Chi négyzet próbát használtunk, az átlagok statisztikailag szignifikáns különbségének meghatározásához pedig a független hallgató t tesztet használtuk. Becsültük a Pearson-korrelációs együtthatót két folytonos változó közötti lineáris összefüggés megállapításához; a P érték ESULTS

Asztal 1

A vizsgálatban résztvevők megoszlása a demográfiai és az alapjellemzők alapján

Jellemzők Esetek (n = 30) n (%)/µ ± SECkontrollok (n = 30) n (%)/µ ± SET Összesen n (%)/Különbség µ (95% CI) P

Életkor (években)
18-30	1 (50,0)	1 (50,0)	2 (100,0)
31-45	18. (51.4)	17. (48.6)	35 (100,0)
46-60	8 (44,4)	10 (55,6)	18 (100,0)
> 60	3 (60,0)	2 (40,0)	5 (100,0)
BMI (kg/m 2 -ben)	17,9 ± 0,1	17,7 ± 0,1	0,2 (0,0 -04)	0.11
Derék csípő arány	0,87 ± 0,003	0,85 ± 0,005	0,02 (.0-0,3)	0,028
Az éhomi vércukor (mg/dl)	170,2 ± 12,2	87,6 ± 1,3	82,6 (58–107)	KÖRNYEZET

Jelen tanulmány kísérlet volt a testtömeg-összetétel vizsgálatára alsúlyú, 2-es típusú cukorbetegeknél, és összehasonlította őket a normál populációval. A tanulmány 30 alsúlyú, 2-es típusú cukorbetegség esetét és 30 alsúlyos kontrollt érintett cukorbetegség nélkül. Noha a betegek alacsony súlyúak voltak, testtömeg-összetételükből kiderült, hogy nagyobb a testzsír-tömegük és a zsírszázalmuk, mint az egészséges, alsúlyú kontroll betegeknél. Ezenkívül a HbA1c értékek pozitív korrelációt mutattak a zsírtömeggel.

A 2-es típusú alacsony súlyú cukorbetegségben szenvedő betegeket és a kontrollokat a testtömeg-összetétel szempontjából összehasonlító kutatási munka miatt a jelen tanulmány eredményei összehasonlíthatók a hasonló vizsgálatok eredményeivel. Ugyanakkor a cukorbetegségben szenvedő betegek testtömeg-összetételére vonatkozó számos más tanulmány a jelen tanulmányhoz hasonló eredményekről számolt be. Anjana és mtsai tanulmánya. számoltak be arról, hogy a zsigeri és a központi hasi zsír magas volt a cukorbetegek körében a nem cukorbetegek körében (P érték = 0,005 és 0,011) [22]. Arora és mtsai. számoltak be arról, hogy a testzsír százalékos aránya szignifikánsan magas volt a cukorbetegek körében az egészséges kontrollokhoz képest (P érték KÖVETKEZTETÉS

A testzsírtömeg magasnak bizonyult az alsúlyú, 2-es típusú cukorbetegek körében, összehasonlítva a vizsgálati populációnk egészséges kontrolljaival, és a vizsgálatban résztvevők HbA1C-értékei pozitívan korreláltak a zsírtömegével.