Tracheális betegség

A légcső (légcső) a légutak, a porcból (a fülben lévő szilárd szövetből) álló cső, amely közvetlenül a gége (hangdoboz) alatt kezdődik és lefelé folytatódik a mellcsont mögött, majd két kisebb csőre oszlik, az úgynevezett hörgőkre, amelyek vezet minden tüdőhöz.

Normális légzéssel, amikor a levegő beszívódik a tüdőbe, a légcső szélesebbé és hosszabbá válik. Az egészségtelen vagy rendellenes légcső azonban másként viselkedhet. A légcső és a hörgők különféle okokból beszűkülhetnek vagy elzáródhatnak, ideértve születési rendellenességeket, gyulladásokat, sérüléseket vagy daganatokat. Ezek az állapotok komolyan befolyásolhatják a légzés képességét.

A légcsőbetegség típusai

A két leggyakoribb tracheális rendellenesség a trachealis stenosis és a tracheomalacia:

Trachealis stenosis

A légcső szűkülete a légcső szűkülete, és mivel ilyen szűkülés következik be, nehezebb levegőt szívni a tüdőbe. A légcső szűkületének mértéke enyhétől súlyosig terjedhet. Súlyosabb stenosisban szenvedő betegeknél szükség lehet egy tracheostomiás csőre, amelyet az obstrukció területe alá kell behelyezni, hogy lélegezni tudjanak.

Okoz

A légcső szűkületét leggyakrabban az intubációt követő gyulladás és hegek okozzák, a műtét során a légcső behelyezése a légcsőbe, vagy amikor szükség van mechanikus szellőzésre (légzőkészülék). Ennek oka lehet:

Autoimmun rendellenességek (például amiloidózis, tüdőszarkoidózis, Wegener granulomatosis)
A mellkas vagy a torok külső sérülése (trauma)
Fertőzések (például tuberkulózis)
Sugárkezelés
Termikus égési sérülések/maró sérülések
Daganatok a légcsőben, vagy nyomják meg a légcsövet

Tünetek

A trachealis stenosisban szenvedő betegeknél nem mindig jelentkeznek tünetek. A trachealis stenosisban szenvedő betegeknél azonban előfordulhat:

Asztma (zihálás)
Kék árnyalat a bőr színéig, vagy az orr vagy a száj nyálkahártyájában
Köhögés vagy rekedtség
Vért felköhögni
Nehéz légzés
Gyakori tüdőgyulladás vagy egyéb felső légúti fertőzések
Légzési nehézség
Légszomj
Stridor, vagy magas hangú légzési hang

Kezelés

A légcső szűkületének súlyosságától, helyétől, hosszától és okától függően a kezelési lehetőségek változnak. Néhány leggyakoribb műtéti lehetőség a következőket tartalmazza:

Bronchoscopos légcső dilatáció: Hörgoszkópon keresztül (a légutak belsejének vizsgálatára használt fény) léggömböt vagy légcső-tágítót használnak a légcső kiszélesítésére (nyújtására), azonnali enyhülést biztosítva a légutak elzáródásában, és lehetővé téve a mellkasi sebész számára, hogy pontosan azonosítsa a mértékét és súlyosságát a szűkület.
Lézeres bronchoszkópia: Hörgoszkóp segítségével a hegszövetet lézersugárral égetik el; az eljárás rövid távú, de azonnali enyhítést nyújt az obstrukcióban.
Tracheobronchialis légúti stent: A légcső szűkületét egy fémes, kitágítható sztent segítségével nyitják meg, amelyet egy bronchoszkópon keresztül helyeznek a légutakba.
A légcső reszekciója és rekonstrukciója: A légcső hegesedésének és összehúzódásának területét elvágjuk (reszektáljuk), és a légcső két megmaradt végét összevarrjuk, ami akadálytalan légutat eredményez.

Tracheomalacia

A tracheomalacia olyan állapot, amelyben a légcső falában lévő porc megpuhul, floppyt vagy gyenge légutakat eredményez, amely a légzéssel összeomlik és megnehezíti a légzést.

Okoz

A tracheomalaciának több oka is van. A csecsemők a rendellenességgel születhetnek, vagy a felnőttek később az életben kialakulhatnak. A tracheomalacia leggyakoribb okai a következők:

A légcső vagy a nyelőcső műtét vagy más orvosi eljárás által okozott károsodása
Hosszan tartó légzőcső vagy tracheostomia okozta károsodás
Krónikus fertőzések (például hörghurut)
Tüdőtágulás
Gastroesophagealis reflux betegség (GERD)
Belélegezve irritáló hatású
Polychondritis (porcgyulladás a légcsőben)

Tünetek

A tracheomalacia tünetei a következők:

Rendellenes/szabálytalan légzési zajok (például magas vagy csörgő hangok)
Krónikus köhögés/rekedtség
Nyelési nehézség, különösen a szilárd ételeknél
Ismétlődő légúti fertőzések
Légszomj

Kezelés

Sok esetben a tracheomalacia fokozatosan javul, mindenféle kezelés nélkül, mivel a légcső merevebbé válik és kevésbé „floppy”. A gyakori légúti fertőzésekben szenvedő betegeket azonban szorosan ellenőrizni kell. Kezelési lehetőségeik a következők lehetnek:

Mellkas fizikoterápia: Nem invazív technikák, amelyek magukban foglalják a mellkas enyhe kopogtatását a nyálka felbomlásához, és mély légzési gyakorlatokat.
Folyamatos pozitív légúti nyomás (CPAP): Az arcmaszk révén az enyhe nyomás alatt levő levegő arra kényszeríti a légcsövet, hogy nyitva maradjon a légzés során.
Tracheobronchialis légúti stent: A légcsövet egy vékony, fémből adódóan bővíthető stent nyitja meg, amelyet egy bronchoszkópon keresztül helyeznek a légutakba.
A légcső reszekciója és rekonstrukciója: A légcső heges, floppy részének eltávolítása után a légcső fennmaradó végeit összeillesztik.
Tracheoplasztika: Sebészeti beavatkozás, amely támogatja a gyenge/floppy légcsövet, megakadályozva annak összeomlását légzés közben. Az eljárás során műanyag hálót vagy a környező szövetet használnak támasztékként, és a floppy légcső hosszát rávarrják, hogy a légutak nyitott konfigurációban legyenek a légzési ciklus alatt.
Tracheostomia: A légcsőbe metszést végeznek, és a légutakba csövet helyeznek a légzési akadályok enyhítésére.

A légcsőbetegségek diagnosztizálása

A kórtörténet és az általános fizikai vizsgálat befejezése után az orvos elvégezheti a következő eljárások közül egyet vagy többet annak megállapítására, hogy tracheális stenosis vagy tracheomalacia állhat-e fenn: