Tüdőembólia

Mi a tüdőembólia?

A tüdőembólia (PE) egy vérrög, amely a test (gyakran a láb) erében alakul ki. Ezután egy tüdőartériába utazik, ahol hirtelen blokkolja a véráramlást.

A vérrögöt, amely a test egyik területén az erekben képződik, elszakad és a vér egy másik testterületére utazik, embolus. Az embolus elhelyezheti magát az erekben. Ez blokkolhatja egy adott szerv vérellátását. Az erek embolus általi elzáródását an-nak nevezzük embólia.

A szív, az artériák, a hajszálerek és a vénák alkotják a test keringési rendszerét. A vért nagy erővel pumpálják a szívből az artériákba. Innen a vér beáramlik a kapillárisokba (apró erek a szövetekben). A vér a vénákon keresztül visszatér a szívbe. Amint a vénákon visszahúzódik a szívbe, a véráramlás lelassul. Néha ez a lassabb véráramlás alvadékképződéshez vezethet.

Mi okozza a tüdőembóliát?

A véralvadás normális folyamat a vérzés megelőzésére. A test vérrögöket képez, majd lebontja őket. Bizonyos körülmények között előfordulhat, hogy a test nem képes lebontani egy alvadékot. Ez súlyos egészségügyi problémát okozhat.

Amikor a vérrög a vénában, annak oka lehet a lelassult véráramlás, az alvadék kialakulásának rendellenessége vagy az érfal sérülése.

Az artériákban és a vénákban vérrögök képződhetnek. A vénákban képződött vérrögöket vénás alvadékoknak nevezzük. A lábak vénái lehetnek felszínes vénák (közel a bőr felszínéhez) vagy mélyvénák (a csont közelében helyezkednek el és izmokkal vannak körülvéve).

A vénás vérrögök leggyakrabban a lábak mélyvénáiban fordulnak elő. Ezt nevezzük mélyvénás trombózisnak (DVT). Miután egy alvadék kialakult a láb mélyvénáiban, fennáll annak a lehetősége, hogy az alvadék egy része elszakadjon, és a véren keresztül a test másik területére, gyakran a tüdőbe utazzon. A tüdőembólia leggyakoribb oka a DVT.

A tüdőembólia egyéb ritkább forrásai a zsírembólia (gyakran egy nagy csont töréséhez kapcsolódik), a magzatvíz embóliája, a légbuborékok és a felsőtest mélyvénás trombózisa. Alvadások is kialakulhatnak a bent lévő intravénás (IV) katéter végén, letörhetnek és a tüdőbe juthatnak.

Akit veszélyeztet a tüdőembólia?

A tüdőembólia kockázati tényezői a következők:

Genetikai állapotok, amelyek növelik a vérrögképződés kockázatát

A véralvadási rendellenességek családtörténete

Műtét vagy sérülés (különösen a lábakon) vagy ortopédiai műtét

Olyan helyzetek, amelyekben a mozgáskorlátozás korlátozott, például kiterjesztett ágynyugalom, repülés vagy nagy távolságok megtétele, vagy bénulás

Az alvadékok korábbi története

Rák és rákterápia

Bizonyos betegségek, például szívelégtelenség, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), magas vérnyomás, stroke és gyulladásos bélbetegség

Bizonyos gyógyszerek, például fogamzásgátló tabletták és ösztrogénpótló terápia

Terhesség alatt és után, beleértve a császármetszést is

Megnagyobbodott vénák a lábakban (visszerek)

Melyek a tüdőembólia tünetei?

A következők a tüdőembólia (PE) leggyakoribb tünetei. Mindazonáltal minden ember másképp tapasztalhatja a tüneteket:

Hirtelen fellépő légszomj (leggyakoribb)

Mellkasi fájdalom (általában rosszabb légzéssel)

A szorongás érzése

Szédülés, szédülés vagy ájulás érzése

Szívdobogás (szívverés)

Köhögés és/vagy vérköhögés

Alacsony vérnyomás

A mélyvénás trombózis (DVT) tünetei lehetnek, például:

Fájdalom az érintett lábon (csak állva vagy járva történhet)

Duzzanat a lábában

A láb (ok) fájdalma, érzékenysége, bőrpír és/vagy melegsége

Bőrpír és/vagy elszíneződött bőr

Ha az egészségügyi szolgáltató úgy gondolja, hogy Önnek PE-je van, akkor meg fogja vizsgálni a lábát a mélyvénás trombózis jelein.

A PE tüneteinek típusa és mértéke függ az embólia méretétől és attól, hogy szív- és/vagy tüdőproblémái vannak-e.

A PE tünetei más egészségügyi állapotokra vagy problémákra hasonlíthatnak. Mindig beszéljen egy egészségügyi szolgáltatóval a diagnózis felállításáról.

Hogyan diagnosztizálják a tüdőembóliát?

A tüdőembóliát (PE) gyakran nehéz diagnosztizálni, mert a PE tünetei sokban hasonlítanak sok más betegséghez és betegséghez.

A teljes kórtörténet és a fizikai vizsga mellett a PE keresésére használt tesztek a következőket tartalmazhatják:

Mellkas röntgen. Ezt a képalkotó tesztet a tüdő és a szív értékelésére használják. A mellkas röntgensugarak a szív, a tüdő, a hörgők (nagy légzőcsövek), az aorta- és a pulmonalis artériák és a mediastinum (a mellkas közepén a tüdőt elválasztó terület) méretéről, alakjáról, kontúrjáról és anatómiai helyzetéről mutatnak információkat.

Szellőzés-perfúziós vizsgálat (V/Q letapogatás). Ehhez a nukleáris radiológiai vizsgálathoz kis mennyiségű radioaktív anyagot használnak a tüdő vizsgálatához. A ventilációs vizsgálat értékeli a szellőzést, vagy a levegő mozgását a hörgőkbe és a hörgőkbe. A perfúziós vizsgálat kiértékeli a vér áramlását a tüdőben.

Tüdő angiogram. Az erek ezen röntgenképét különféle állapotok, például aneurizma (erek kidudorodása), szűkület (erek szűkülete) vagy elzáródások értékelésére használják. Az artériába helyezett vékony rugalmas csövön keresztül festéket (kontraszt) injektálunk. Ez a festék teszi az erek megjelenését röntgenfelvételen.

Számítógépes tomográfia (CT vagy CAT vizsgálat). Ez egy képalkotó teszt, amely röntgensugarak és számítógép segítségével részletes képeket készít a testről. A CT-vizsgálat a csontok, izmok, zsír és szervek részleteit mutatja. A kontrasztos CT javítja a tüdőben lévő erek képét. A kontraszt egy vénába injektált festékszerű anyag, amelynek hatására a vizsgált szerv vagy szövet tisztábban jelenik meg a felvételen.

Mágneses rezonancia képalkotás (MRI). Ez a képalkotó teszt mágneses mező, rádiófrekvenciák és számítógép kombinációjával részletes képeket készít a testben lévő szervekről és szerkezetekről.

Duplex ultrahang (USA). Ez a fajta vaszkuláris ultrahang a véráramlás és a láb erek szerkezetének felmérésére szolgál. (A lábakból származó vérrögök gyakran elmozdulnak és bejutnak a tüdőbe.) Az Egyesült Államok nagyfrekvenciás hanghullámokat és számítógépet használ az erek, szövetek és szervek képeinek elkészítéséhez.

Laboratóriumi tesztek. Vérvizsgálatokat használnak a vér alvadási állapotának ellenőrzésére, beleértve a D-dimer szintnek nevezett tesztet. Egyéb vérmunka magában foglalhatja azon genetikai rendellenességek vizsgálatát, amelyek hozzájárulhatnak a vér rendellenes alvadásához. Az artériás vérgázokat ellenőrizhetjük, hogy megnézzük, mennyi oxigén van a vérben.

Elektrokardiogram (EKG). Ez az egyik legegyszerűbb és leggyorsabb teszt, amelyet a szív értékelésére használnak. Az elektródákat (kicsi, ragadós foltok) a mellkas, a karok és a lábak bizonyos pontjain helyezzük el. Az elektródákat ólomhuzalok kötik össze egy EKG géppel. A szív elektromos aktivitását megmérik, értelmezik és kinyomtatják.

Hogyan kezelik a tüdőembóliát?

A tüdőembólia (PE) kezelési lehetőségei a következők:

Antikoagulánsok. Vérhígítónak is nevezik ezeket a gyógyszereket, amelyek csökkentik a vér alvadási képességét. Ez segít megakadályozni az alvadék nagyobbodását és megakadályozni az új vérrögök kialakulását. Ilyen például a warfarin és a heparin.

Fibrinolitikus terápia. Alvadásgátlónak is nevezik ezeket a gyógyszereket intravénásan (iv. Vagy vénába) adva az alvadék lebontására. Ezeket a gyógyszereket csak életveszélyes helyzetekben alkalmazzák.

Vena cava szűrő. A vena cava-ba (a vérből a testből a szívbe visszajuttató nagy erek) elhelyezett kis fém eszközzel megakadályozható, hogy az alvadékok a tüdőbe kerüljenek. Ezeket a szűrőket általában akkor alkalmazzák, ha nem kaphat véralvadásgátló kezelést (orvosi okokból), több vérrög alakul ki még antikoaguláns kezelés esetén is, vagy ha véralvadási problémái vannak antikoaguláns gyógyszerek miatt.

Pulmonalis embolectomia. Ritkán használják ezt a PE eltávolítására szolgáló műtétet. Általában csak súlyos esetekben végzik, amikor a PE nagyon nagy, más orvosi problémák miatt nem kaphat antikoagulációt és/vagy trombolitikus terápiát, vagy nem reagált jól ezekre a kezelésekre, vagy az Ön állapota instabil.

Perkután thrombectomia. Hosszú, vékony, üreges csövet (katétert) lehet befűzni az éren keresztül az embólia helyére, amelyet röntgen vezet. Amint a katéter a helyén van, trombolitikus gyógyszer alkalmazásával az embólia felszámolására, kihúzására vagy feloldására szolgál.

A PE kezelésének egyik fontos szempontja a megelőző kezelés a további embólia kialakulásának megakadályozására.

Melyek a tüdőembólia szövődményei?

A tüdőembólia (PE) a véráramlás hiányát okozhatja, ami tüdőszövet károsodásához vezet. Alacsony vér oxigénszintet okozhat, ami károsíthatja a test más szerveit is.

A PE, különösen egy nagy PE vagy sok alvadék, gyorsan súlyos életveszélyes problémákat és akár halált is okozhat.

A PE kezelése gyakran véralvadásgátló gyógyszereket vagy vérhígítót tartalmaz. Ezek a gyógyszerek a túlzott vérzés kockázatát jelenthetik, ha túl hígítják a vérét. A túlzott vérzés olyan vérzés, amely nem áll le 10 percig tartó nyomás után. A vérzés egyéb tünetei:

Az emésztőrendszer vérzésének jelei:

Világos piros hányás vagy kávézaccra hasonlító hányás

Élénkvörös vér a székletében vagy fekete, kátrányos széklet

Az agy vérzésének jelei:

Hirtelen látásváltozás

Hirtelen mozgás- vagy érzéskiesés a lábadban vagy a karjaidban

Memóriavesztés vagy zavartság

Ha ezek bármelyike fennáll, azonnal kezelést kell kapnia.

Megelőzhető-e a tüdőembólia?

Mivel a tüdőembóliát (PE) gyakran eredetileg a lábakban kialakult vérrög okozza, és mivel a DVT felismerése a problémák kezdete előtt gyakran nehéz, a DVT megelőzése kulcsfontosságú a PE megelőzésében. Az egészséges életmód a testnevelés megelőzésének egyik kulcsa. Olyan dolgokat tartalmaz, mint:

Rendszeres testmozgás

Egészséges testsúly fenntartása

Kiegyensúlyozott étrend

Gyógyszerek szedése az előírás szerint

A DVT-k megelőzésére szolgáló kezelés a következőket tartalmazza:

Nem invazív mechanikai intézkedések

A DVT gyógyszer nélküli megelőzésének módjai a következők:

Kompressziós harisnya (rugalmas harisnya, amely összenyomja vagy összenyomja az ereket, és megakadályozza a vér visszaáramlását)

Pneumatikus tömörítő eszközök (a lábakon lévő hüvelyek, amelyek olyan géphez vannak csatlakoztatva, amely váltakozó nyomást gyakorol a lábakra a vér mozgásának megőrzése érdekében)

A műtét vagy betegség után a lehető leghamarabb kelni és mozogni. A vérkeringés serkentésével a mozgás segíthet megakadályozni az alvadékok kialakulását.

Gyógyszer

Antikoagulánsokat és aszpirint gyakran adnak a DVT megelőzésére.

Sok embert továbbra is veszélyeztet a DVT kialakulása egy ideig, miután vagy elbocsátják a kórházból. Fontos, hogy a DVT megelőzésére irányuló kezelés addig folytatódjon, amíg a kockázat megszűnik, általában körülbelül 3–6 hónapig.

Kulcspontok a tüdőembóliákkal kapcsolatban

A tüdőembólia (PE) olyan vérrög, amely a test más részein (gyakran a lábán) lévő erekben fejlődik ki, a tüdő artériájába jut, és hirtelen az artéria elzáródását képezi.

Rendellenes vérrögök képződhetnek olyan problémák miatt, mint a "lassú" véráramlás a vénákon, a vérrögképző tényezők rendellenességei és/vagy az érfal sérülése.

A PE-khez számos feltétel és kockázati tényező kapcsolódik.

A hirtelen fellépő légszomj a PE leggyakoribb tünete.

A PE-t gyakran nehéz diagnosztizálni, mert a PE jelei és tünetei sokban hasonlítanak sok más betegséghez és betegséghez. Képalkotó vizsgálatokkal és vérvizsgálatokkal keresik a PE-t.

A PE kezelésének egyik fontos szempontja a további vérrögök megakadályozása. Gyógyszereket, szűrőket, amelyek megakadályozzák az alvadások tüdőbe jutását, és műtétet alkalmaznak a PE-k kezelésére.

A PE, különösen egy nagy PE vagy sok alvadék, gyorsan súlyos életveszélyes következményeket és halált okozhat.