Webalapú beavatkozás a testsúlycsökkentés fenntartásának elősegítésére aktivitásmonitor segítségével: Véletlenszerű, kontrollált vizsgálat ☆

Yoshio Nakata

egy Egészségügyi és Sporttudományi Kar, Tsukuba Egyetem, Tsukuba, Japán

Hiroyuki Sasai

b Bölcsészettudományi Főiskola, Tokiói Egyetem, Japán

Takehiko Tsujimoto

c Bölcsészettudományi Kar, Shimane Egyetem, Japán

Koichi Hashimoto

d Orvostudományi Kar, Tsukubai Egyetem, Tsukuba, Japán

Hiroyuki Kobayashi

d Orvostudományi Kar, Tsukubai Egyetem, Tsukuba, Japán

Absztrakt

1. Bemutatkozás

Az elhízás az egyik legkiemelkedőbb közegészségügyi probléma a fejlett és a fejlődő országokban (Finucane et al., 2011). Egy nemrégiben végzett szisztematikus áttekintés és metaanalízis kimutatta, hogy az elhízott felnőttek súlycsökkentő beavatkozása csökkentheti az idő előtti halált (Ma és mtsai., 2017), amely támogatja a tömeggyarapodás megelőzésére és a fogyás megkönnyítésére irányuló közegészségügyi erőfeszítéseket. A fogyókúra (Johns et al., 2014) és a strukturált testedzés (Umpierre et al., 2011) a testsúlycsökkentő program kulcsfontosságú alkotóelemeként szerepelt. A webalapú intervenciós programokat szintén hatékony stratégiaként mutatták be a fogyás elősegítésére és fenntartására (Hutchesson et al., 2015; Sherrington et al., 2016; Sorgente et al., 2017). A legtöbb korábbi tanulmányt azonban az Egyesült Államokban és az európai országokban végezték.

Annak ellenére, hogy Japánban jelenleg él a világ legnagyobb várható élettartama, az elhízás-járvány továbbra is olyan probléma, amelyet nem sikerült teljesen kontrollálni. Az átlagos testtömeg-index (BMI) a férfiaknál 22,1 kg/m 2 -ről 23,5 kg/m 2 -re, a nőknél 21,3 kg/m 2-ről 23,3 kg/m 2 -re nőtt 1980 és 2008 között (Finucane et al., 2011) . A japán Egészségügyi, Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium jelenlegi stratégiáját, amelyet az elhízás veszélyére válaszul fejlesztettek ki (Tsushita et al., 2018), felül kell vizsgálni és javítani kell. Kutatócsoportunk számos intervenciós vizsgálatot végzett a túlsúlyos és elhízott japán felnőttek fogyásának ösztönzésére, kifejlesztve egy hatékony fogyókúrás programot, amelynek során 6–8 kg fogyott 3–6 hónap alatt (Nakata et al., 2009, Nakata et al., 2011). A program egy motivációs előadásból, oktatási anyagokból, például tankönyvekből és naplókból, valamint csoportos támogató foglalkozásokból állt. Mindegyik komponens hatékonynak bizonyult egy 6 hónapos randomizált kontrollált vizsgálatban (RCT) (Nakata et al., 2011). Ezenkívül a 24 hónapos, beavatkozásmentes nyomon követésből kiderült, hogy a 6 hónapos, csoportos alapú beavatkozás hatékonysága eltűnt a 24 hónapos követés végén, és hogy súlycsökkentő fenntartó programra volt szükség ( Nakata et al., 2014).

Számos megfigyelési tanulmány azt sugallta, hogy a megnövekedett fizikai aktivitás a fogyás sikeres fenntartásával jár. Például a National Weight Control Registry résztvevői, amely a hosszú távú sikeres fogyás fenntartásának prospektív vizsgálata, fizikailag rendkívül aktívak voltak (Catenacci et al., 2008). Egy prospektív kohorszvizsgálat kimutatta, hogy a megnövekedett fizikai aktivitás, különösen a nagy intenzitású fizikai aktivitás jobb testsúlycsökkentő fenntartással jár (Mekary et al., 2010). Korábbi vizsgálatunkban (Nakata és mtsai, 2014) egy másodlagos elemzésben a résztvevőket kvartilis csoportokra osztották fel a százalékos súlycsökkenés alapján. Az eredmények azt mutatták, hogy a legmagasabb kvartilis csoport (azaz a sikeres fogyás fenntartók) szignifikánsan nagyobb lépésszámmal (+2607 lépés/nap) és közepesen erős és erőteljes fizikai aktivitással (MVPA) (+21 perc/nap) rendelkezett, mint a legalacsonyabb kvartilis csoport (−33 lépés/nap és −4 perc/nap). Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a fizikai aktivitás növelése hozzájárul a sikeres fogyás fenntartásához.

A fizikai aktivitás növelése és fenntartása érdekében a webalapú beavatkozás vonzó lehetőségnek tűnt; ez időt és munkát spórolna meg, és szerény hatással lehet a súlykontrollra (Kodama et al., 2012). Tekintettel arra, hogy a webalapú beavatkozás megfelelően jól teljesít, a súlycsökkenés a 24 hónapos követést követően is fenntartható volt, ellentétben korábbi tanulmányunk megállapításával (Nakata et al., 2014). Így a jelen tanulmány célja annak tesztelése volt, hogy a webes beavatkozás felhasználható-e a fogyás fenntartására a fizikai aktivitás ösztönzésével.

2. Módszerek

2.1. Tervezés és résztvevők

Ezt a vizsgálatot az Egyetemi Kórházi Orvosi Információs Hálózat (UMIN) klinikai vizsgálatok nyilvántartásában (UMIN000014428) regisztrálták, és 3 hónapos súlycsökkenést (1. fázis), majd 24 hónapos súlycsökkentést (2. fázis) tartalmazott. A résztvevőket újsághirdetések útján toborozták két városban (Mito és Chikusei) Ibaraki prefektúrában, Japánban, 2014 augusztusától novemberig. Ezeknek a városoknak a közösségi központjait használták fel a tanulmányhoz. Az alkalmassági kritériumok a következők voltak: 40–64 évesek, BMI 25–40 kg/m 2, és a metabolikus szindróma legalább egy alkotóeleme (hasi elhízás, magas vérnyomás, diszlipidémia vagy hiperglikémia) a japán kritériumok alapján ( Tsushita és mtsai., 2018). Az alkalmatlansági kritériumok között szerepelt a koszorúér-kór vagy a stroke története, a jelenlegi vagy tervezett terhesség, az előző 6 hónapban egy másik súlycsökkentő programban való részvétel és az élettársak részvétele ebben a tanulmányban. A jelen tanulmányba való beiratkozáskor megerősítjük, hogy a résztvevők rendelkeztek személyi számítógépekkel és internet-hozzáféréssel.