A prediabetes és a cukorbetegség prevalenciája, kockázati tényezői és szűrővizsgálata a túlsúlyos/elhízott gyermekek és serdülők körében

Absztrakt

Háttér

A vizsgálat célja a prediabetes és a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) prevalenciájának megbecsülése volt a túlsúlyos/elhízott gyermekek és serdülők között, különböző diagnosztikai/szűrési módszerek alkalmazásával.

Mód

Túlsúlyos/elhízott emirátusokat vettünk fel; 6–12. osztály (11–17 éves korosztály) Sharjah (Egyesült Arab Emírségek) 16 kormányiskolájából. Az antropometriai, demográfiai és klinikai kórtörténeti adatokat standard módszerekkel mértük. A testtömeg-indexet (BMI) a BMI percentilis táblázatok szerint osztályozták életkor és nem szerint - CDC. A kapilláris éhomi vércukorszintet (FBG) és a glikált hemoglobint (HbA1c) ujjbeggyel teszteltük, majd megerősítő orális glükóz-tolerancia teszteket (OGTT) és vénás HbA1c-t kaptunk kóros kapilláris FBG-vel és/vagy HbA1c-vel rendelkező hallgatók számára.

Eredmények

Az összesen 1034 résztvevő (45% nő) medián életkora 14,7 év, 443 (43%) hallgató kóros szűrési eredményt ért el. A prediabetes és a T2D prevalenciája 5,4% és 0,87% volt az OGTT (arany standard) alapján. A HbA1c jelentős eltérést mutatott a prediabetes prevalenciájában (21,9%), a diabéteszben azonban nem. Statisztikailag szignifikáns különbség volt a BMI Z-pontszámokban a normál glikémiás tesztet, prediabéteszet és T2D-t mutató három különböző hallgatói csoport között (o = 0,041). Az egyváltozós logisztikus regressziós elemzés azt mutatta, hogy a glikémiás állapot szignifikánsan összefügg a T2D első fokú rokonok családi kórelőzményével [OR 1,87: 95% CI: 1,04–3,36; P = 0,036], a szülők foglalkoztatása [VAGY 1,79: 95% CI: 1,06–3,02; P = 0,029] és a trigliceridek szintje [OR 2,28: 95% CI: 1,11-4,68; P = 0,024].

Következtetések

A prediabetes és a cukorbetegség prevalenciája magas volt a túlsúlyos/elhízott emirátus gyermekek és serdülők körében. A prediabetes számai lényegesen magasabbak voltak a HbA1c alkalmazásakor, összehasonlítva az OGTT-vel. Az általános zsírbetegség, a T2D családi kórtörténete, a foglalkoztatás és a magas trigliceridszintek voltak a kóros glikémiás vizsgálatok kockázati tényezői.

Háttér

A 2-es típusú cukorbetegség (T2D) prevalenciája gyorsan növekszik, és világszerte jelentős közegészségügyi kihívássá vált a felnőtt lakosság körében, és kisebb mértékben a gyermekek és serdülők körében is [1, 2]. Ezek az új tendenciák többnyire a gyermekkori túlsúly és az elhízás magas gyakoriságának tulajdoníthatók - ezt a jelenséget a jövőbeni hírmondónak ismerik el a káros egészségügyi eredmények miatt. Az elhízott gyermekeknek és serdülőknek nagyobb a kockázata a glükóz intolerancia, a T2D, az inzulinrezisztencia korai jelei és a szív- és érrendszeri megbetegedések miatt, feltehetően a környezeti és genetikai tényezők miatt [3, 4].

Az olaj felfedezése óta az Arab-öböl országaiban gyors társadalmi-gazdasági átmenet folyik egy jómódú életmód felé, ami az elhízás és a kapcsolódó betegségek, köztük a cukorbetegség új tendenciájához járványszintre vezet [5, 6]. Számos tanulmány kimutatta, hogy Ománban [7], Szaúd-Arábiában [8], Kuvaitban [9, 10] és az Egyesült Arab Emírségekben [11] a gyermekek körében magas a T2D előfordulása. Az Egyesült Arab Emírségekben néhány kórházi tanulmány kimutatta, hogy a cukorbetegségben diagnosztizált gyermekek körülbelül 10% -a szenved T2D-ben [12]. Sőt, az elmúlt tíz évben az összes halálozás 2-3% -a a cukorbetegségnek tulajdonítható [13]. Ez részben azzal magyarázható, hogy a csökkent testmozgás, a megnövekedett súly, a glükóz-intolerancia és ennek következtében a nyilvánvaló diabetes mellitus tényezői összeadódnak [14]. Az American Diabetes Association (ADA) a HbA1c szint alkalmazását javasolta a prediabetes szűréshez gyermekeknél és serdülőknél egyaránt [15]. A HbA1c hasznosságáról azonban jelenleg vita folyik [16]. Ennek a tanulmánynak a célja a prediabetes, a T2D és a kapcsolódó kockázati tényezők prevalenciájának megbecsülése volt az emirátusok túlsúlyos és elhízott gyermekei és serdülői körében az Egyesült Arab Emírségekben. Másodlagos célkitűzés volt a különböző diagnosztikai módszerek szűrési eredményeinek összehasonlítása.

Mód

Etikai szempontok

Az Egyesült Arab Emírségek Egészségügyi Minisztériumának Etikai Bizottsága jóváhagyta a tanulmányt. A tanulókat csak akkor vették be a vizsgálatba, miután hozzájárulásukat adták, és a szülők engedélyt adtak nekik. Az adatokat a fő kutató összegyűjtötte, felülvizsgálta és álnévvé tette, és képzett személyzet vezette be a vizsgálati adatbázisba. Etikai okokból az összes rendellenes glükózszinttel rendelkező hallgatót a háziorvosához irányítottuk.

Tárgyak

Az Egyesült Arab Emírségek iskolai egészségügyi programjában van egy nemzeti fizikális vizsgálat szűrőprogram, amely magában foglalja a magasság és a súly mérését, valamint a BMI feltérképezését az összes diák növekedési táblázatain. Az eljárást szabványosítják és képzett iskolai nővérek végzik. Az utasításokat - a mezítláb és minimális ruházatú diákokhoz hasonlóan - a tömeg mérése előtt elektronikus mérlegekkel adják meg, amelyeket a bio-orvosi mérnöki osztály periodikusan kalibrál. Az elektronikus mérleg kalibrálásának határidejét az iskola egészségügyi osztályán vezetik. Ebben a keresztmetszeti vizsgálatban a 6–12. Osztályba tartozó minden túlsúlyos/elhízott emír hallgatót meghívtunk 11–17 éves korosztályba Sharjah összes állami kormányzati iskolájának nyilvántartásából. Az összes (20) közül csak 16 iskolának voltak teljes tanulói adatai a magasság, a súly és a számított testtömeg-index (BMI) tekintetében. A felvételi kritériumok az Egyesült Arab Emírségek nemzeti állampolgárai voltak, gyermekek és serdülők, akik túlsúlyosak vagy elhízottak a BMI percentilis szerint (az alábbiak szerint). A kizárási kritériumok ismert 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő, major thalassemia, sarlósejtes vérszegénységben szenvedő gyermekek és szteroid kezelés alatt álló gyermekek voltak.

Vizsgálati eljárások

Az első szakaszban standard kérdőívet küldtek a szülőknek, az információs ívvel és a beleegyező űrlappal együtt. Minden iskolalátogatást öt hét alatt hajtottak végre 2011. április és május között. Az adatokat interjúk segítségével gyűjtöttük kérdőívek, fizikális vizsgálatok, antropometriai adatok gyűjtésével és vérvizsgálatokkal az alábbiakban leírtak szerint. A beiratkozott résztvevőket arra kérték, hogy 10 órás éjszakai böjt után reggel jöjjenek az iskolai rendelőbe. A súlyt, magasságot, vérnyomást (BP) és a derék kerületét (WC) az alábbiakban ismertetett módszerek szerint mértük. Az acanthosis nigricans jelenlétét a fő kutató ellenőrizte a nyakránc vizsgálatával. Ezenkívül ujjbeggyel mintát kaptunk a kapilláris éhomi vércukorszintről és a kapilláris HbA1c-ről. Ha az éhomi vércukorszint kóros volt (≥100 mg/dl vagy ≥ 5,6 mmol/l), a résztvevőt arra kérték, hogy jöjjön vissza egy másik (gyakran a következő) reggelre egy második éhomi tesztre megerősítés céljából. A kóros kapilláris HbA1c (≥5,7% vagy ≥ 38 mmol/mol) és/vagy a kóros második éhomi kapilláris vércukorszinttel (≥100 mg/dl vagy ≥ 5,6 mmol/l) rendelkező résztvevők jogosultak voltak a második fázisra [15]. Az önállóan bejelentett 2-es típusú cukorbetegséget felvették.

Kérdőív

Súly, magasság és derék kerülete mérések

Minden mérést képzett nővér végzett. A gyermekeket cipő és nehéz ruházat nélkül, 0,1 kg-os pontossággal lemértük, és magasságukat 0,1 cm-es pontossággal mértük egy kalibrált skálán, csatolt stadiométerrel (Seca stadiométer és mérleg, Seca, Hamburg, Németország). Szabványos mérőszalaggal mértük a WC-t egy ponton a csípőcsík felett a minimális légzéssel, és az eredményeket 1,0 cm-re kerekítettük. Minden esetben két külön súly-, magasság- és WC-mérést gyűjtöttünk össze és átlagoltunk elemzés céljából. Az Epi információs szoftver segítségével kiszámítottuk a BMI-t a súly és a magasság négyzetének (kg/m2) és a BMI-percentilis arányaként a Centile for Disease Control and Prevention (CDC) életkorra és nemre vonatkozó percentilis diagramok alapján, majd a gyermekek súlyát osztályoztuk. mint alsúly: BMI th ile]; Magas vérnyomás [SBP és/vagy DBP ≥95. Ile]; életkor, nem és magasság szerint [20].

Biokémiai mérések

A kapilláris vércukorszintet glükométerekkel (Performa, Roche, Németország) mértük. A kapilláris HbA1c-t hordozható, egyszer használatos, több tesztből álló HbA1c rendszerrel mértük (A1c Now +, Bayer, Németország). Az elemzést minőségbiztosították a HbA1c értékek mintaválasztásával, összehasonlítás céljából a Rashid Diabetes és Kutatóközpont (RCDR) laboratóriumában (Roche, Tina-quant HbA1cDx Gen.assay). Az RCDR laboratórium részt vesz az (EQA) programban (jártassági teszt program). A plazma glükóz, az összes koleszterin, a triglicerid, a HDL, az LDL és a plazma HbA1c elemzését standard kémiai analizátorral (Dimension RXL max, Siemens, Németország) végeztük, amely az NGSP% HbA1c szerinti HbA1c értékeket adta meg.

Statisztikai értékelés

A statisztikai elemzéseket a STATA Windows 12.0 verziójával végeztük. A változók normalitását vizuálisan és statisztikailag is tesztelték, és a változók nagy részében hiányzott a normális eloszlás. Ennek megfelelően nem paraméteres teszteket alkalmaztunk, és a vizsgálati populációt a kvartilisek (q1 - q3) mediánértékeinek felhasználásával írtuk le. A folyamatos és a kategorikus változók összehasonlításához Kruskal – Wallis és Fisher pontos tesztjét használtuk. A BMI Z-pontszámot használták a BMI és a cukorbetegség vagy a prediabetes közötti összefüggések feltárására. Egyváltozós logisztikus regressziós elemzést alkalmaztunk a prediabétessel és a cukorbetegséggel kapcsolatos esélyek becslésére a kiválasztott kockázati tényezők esetében. P – érték

Eredmények

A vizsgálati populáció klinikai jellemzői

16 iskola (az összes kohorsz n = 7088 tanuló) iskolai egészségügyi nyilvántartásából 1436 11–17 éves emirátus diákot azonosítottak, akik túlsúlyosak vagy elhízottak a befogadási/kizárási kritériumaink szerint. Ezeket a hallgatókat meghívták a vizsgálatba. Az összes közül 1034-en teljesítették a beleegyezési eljárást, és 72% -os válaszadási aránnyal vettek részt szűrésre (1. ábra). A vizsgált populáció medián életkora 14,7 (13,2–16,2) év volt, akiknek 45% -a nő volt.

Folyamatábra, amely a tanulmány tervét mutatja. Sharjah 16 állami iskolájának (a teljes kohorsz) iskolai egészségügyi nyilvántartásaiból n = 7088 hallgató), 1436 11–17 éves emirátus diákot azonosítottak a felvételi kritériumok alapján. A válaszarány a megerősítési teszt első fázisában 72% (n = 1034), a második fázisban 79% (n = 348) volt

Az 1. táblázat mutatja a résztvevők nemek szerint rétegzett jellemzőit. Noha az első fokú rokonok körében a cukorbetegség gyakorisága magasabb volt a diáklányok körében (o = 0,003) nem volt különbség a kóros glikémiás tesztek előfordulási gyakoriságában a csoportok között (o = 0,43). A szocio-demográfiai adatok a szülők közötti viszonylag magas arányú viszonyt mutatták (32%). Az eredmények azt is mutatják, hogy a munkanélküli anyák aránya nagyobb (79%), mint az apáké (35%). A családok csak 16% -ában dolgozott mindkét szülő. A vizsgált populáció klinikai jellemzői 78% -os elhízást és 22% túlsúlyos eloszlást mutatnak a BMI percentilis diagramok szerint az életkor és a nem tekintetében.

Glikémiás állapot és összefüggés a kockázati tényezőkkel

A vércukor- és/vagy HbA1c-szint kóros szűrését végző 443 gyermek közül 348 gyermek (79%) jelent meg a kórház laboratóriumában végzett vénás megerősítő teszteken (1. ábra). Az éhomi vércukorszint és/vagy az OGTT során kapott 2-órás glükózszint alapján végzett diagnosztikai szűrővizsgálatok alkalmazásával a prediabetes és a T2D becsült prevalenciája ebben a vizsgálati populációban 5,4% (1034-ből 56 eset) és 0,87% (9) esetek 1034-ből), ill. Az eredmények gyenge egyetértést mutattak a vénás HbA1c módszertannal, amely általában a prediabetesben szenvedő gyermekek nagyobb arányára mutatott rá (21,9%), amely HbA1c 5,7–6,4% (38–47 mmol/mol) volt, [15]. Az OGTT-hez (arany standard) képest a HbA1c módszer 0,52 érzékenységet és 0,34 specifitást mutatott a prediabetes diagnosztizálására gyermekeknél és serdülőknél. A kis mintaméret miatt azonban nem volt lehetséges összehasonlítani a cukorbetegség diagnosztizálásához szükséges két érzékenységi és specifitási módszert. A kapilláris HbA1c értékek gyenge egyezést mutattak a kapilláris éhgyomri vércukorértékekkel, az esetek csupán 11% -ában volt következetesség az emelkedések között. A három glikémiás vizsgálati módszert összehasonlító megerősítő eredményeket a 2. táblázat mutatja be.

Vita

Jelentjük, hogy a prediabetes és a T2D prevalenciája a túlsúlyos és elhízott gyermekek és serdülők körében magas az OGTT, valamint a HbA1c alapján, amelyeken a HbA1c módszer szignifikánsan magasabb arányt mutat a prediabetes esetében, de nem a cukorbetegséget. Megmutatjuk azt is, hogy a gyermekek glikémiás állapota szignifikánsan összefügg az általános adipozitással (BMI Z-pontszám), a T2D családtörténetében és a trigliceridek szintjén.

Az Egyesült Arab Emírségekben az egyik legmagasabb a cukorbetegség előfordulása a világon, de a gyermekek T2D-jét egészen a közelmúltig ritkaságnak tekintették. A T2D-ről a gyermekgyógyászatban kevés adat áll rendelkezésre, és általában kórházi, nem pedig közösségi alapú beállítások [21]. Az elhízás világszerte egyre növekvő egészségügyi problémát jelent a cukorbetegséggel, a metabolikus szindrómával és a kapcsolódó egészségügyi kockázatokkal való összefüggése miatt. Világszerte a gyermekkori elhízás drámai módon megnőtt, és elérte a járvány arányait az elmúlt évtizedekben, és aggodalmat keltett a T2D növekvő előfordulása miatt az életkorban [2]. Az Egyesült Arab Emírségekben beszámoltak arról, hogy a gyermekkori elhízás 40% -ot ér el az iskolás gyermekek körében [22].

Az emirati túlsúlyos/elhízott gyermekek és serdülők ezen csoportjában a prediabetes prevalenciáját 5,4% -ra, a T2D 0,87% -ra becsültük a hagyományos diagnosztikai szűrővizsgálatok (éhomi plazma glükóz és/vagy OGTT) alapján. Ezeket az eredményeket összehasonlíthatjuk Kuvait adataival, ahol a véletlenszerűen kiválasztott gyermekek és serdülők körében a T2D prevalenciáját 34,9-re becsülték 100 000 6–18 éves gyermek után [10]. 1990 és 1998 között az Al-Ain általános kórházban az újkori cukorbetegségben szenvedő, legfeljebb 18 éves korú betegek 12,5% -ánál diagnosztizálták a 2-es típusú cukorbetegséget. Ezek a betegek szuperobák voltak, és családjukban pozitív volt a T2D [23]. Eredményeink összehasonlíthatók a szaúd-arábiai megállapításokkal a T2D populáció körében, amelyeknél a gyermekek körében 0,12% -os, a 14 év alatti gyermekeknél és a 14–29 éves fiatalabb felnőtteknél 0,79% -os prevalenciát jelentettek [24]. Számunk azonban kevesebb, mint korábban Sinha és munkatársai közölték [25]. Ennek ellenére a jelen tanulmányban szereplő vizsgálati populáció magában foglalta a túlsúlyos gyermekeket és serdülőket is, ahol a prediabetes és a cukorbetegség megtalálásának valószínűsége valószínűleg alacsonyabb, mint a kizárólag elhízott résztvevőkből álló vizsgálati populációban.

A gyermekkorúaknál és serdülőknél végzett vizsgálatok potenciális korlátozása nehézségeket okozhat a jó válaszarány elérésében, a mintavételi torzítás kockázatával. Meghívóleveleket küldtek a beleegyező szülőknek gyermekeik adatainak felhasználására. Akik nem válaszoltak, további második és harmadik emlékeztetőt kaptunk. Ha a szülők kívánságára továbbra sem válaszoltak, akkor tiszteletben tartották, és a diák egyéb részleteit nem rögzítették (vérnyomás, glikémiás teszt stb.). Nem tudtunk megkülönböztetni ezeket a gyermekeket és serdülőket az életkor, a nem és a BMI tekintetében, és nincs további adatunk a nem válaszadók jellemzőinek elemzésére a válaszadókhoz képest. Vizsgálatunkban a válaszarány az első meghíváskor 72%, a második szakaszban 79% volt (1. ábra). Annak ellenére, hogy nem vagyunk biztosak abban, hogy a hallgató miért nem vesz részt a vizsgálatban, és előfordulhat, hogy szelekciós torzítás áll fenn, feltételezzük, hogy a fő ok az, hogy nem hajlandóak kitenni az ujjak szúrásának.

Következtetés

Ez a tanulmány a prediabetes és a cukorbetegség aggasztóan magas arányát mutatja az emirátusok túlsúlyos és elhízott gyermekei és serdülői között az éhomi vércukorszint és/vagy OGTT alapján. Ezek az eredmények nincsenek összhangban a HbA1c módszeren alapuló eredményekkel. A diagnosztikai szűrővizsgálatok, beleértve az éhomi vércukorszintet és/vagy az OGTT-t, a prediabetesek alacsonyabb előfordulását jelezték a HbA1c szűréshez képest. A kapilláris HbA1c értékek közötti összefüggés gyenge egyezést mutatott a kapilláris éhomi vércukorértékekkel. Az általános adipozitás (BMI Z-pontszám), a T2D első fokú rokonainak családtörténete és a magas trigliceridszint statisztikailag szignifikáns korrelációt mutatott a kóros glikémiás vizsgálatokkal. Utóvizsgálatra van szükség annak tisztázásához, hogy melyik módszer tekinthető a legmegbízhatóbbnak a prediabéteszes gyermekek és serdülők körében a cukorbetegség progressziójának előrejelzésében.