7. fejezet

Öko-gazdaság: Gazdaság építése a Föld számára

7. fejezet Mindenki jól táplálja: A fehérjegazdaság szerkezetátalakítása

A hús iránti kereslet - marhahús, sertés, baromfi és birka - jellemzően a jövedelemmel növekszik, amit talán a hús íze vezetett, amelyet vadászó-gyűjtögető 4 millió év alatt szereztünk meg. Ez az állati fehérje iránti természetes éhség, amely minden társadalomban megnyilvánul, 40 egymást követő évben minden évben felemelte a hús iránti világkeresletet. A világgazdaság egyik legjobban kiszámítható tendenciája, hogy a hústermelés az 1950-es 44 millió tonnáról 2000-ben 233 millió tonnára emelkedett, ami ötszörös növekedést jelent. (Lásd: 7-3. Ábra.) Ez a növekedés, amely a lakosság számának nagyjából a duplája, világszerte 17 kilogrammról 38 kilogrammra emelte az egy főre jutó húsbevitelt. 39

Ha elérik a vadállomány és a halászat határait, akkor az állati fehérje iránti növekvő kereslet kielégíthető azáltal, hogy szarvasmarhákat etetnek vagy halakat tavakban etetnek; a sertés-, baromfi- és tojástermelés bővítésével, amelyek nagyban függenek a takarmánykoncentrátumtól; vagy több tej termelésével.

Ebben az új helyzetben a gabona fehérjévé alakulásának változó hatékonysága - marhahús, sertés, baromfi és hal - alakítja a termelési trendeket. A takarmányokban lévő szarvasmarháknak további 7 kilogramm takarmánykoncentrátumra van szükségük további élősúly-kilogrammonként. Sertéseknél ez az arány közel 4: 1. A csirkék sokkal hatékonyabbak, 2: 1 arányban. A halak, beleértve a növényevő és a mindenevő fajokat is, kevesebb mint 2 kilogramm gabona koncentrátumot igényelnek a nyereség kilogrammjában. 40

Háromféle módon lehet növelni az állati fehérjeellátást anélkül, hogy több gabonát kellene fogyasztani: javítani kell a gabona állati fehérjévé történő átalakításának hatékonyságát; átállás a kevésbé hatékony átalakítási formákról, mint például a marha- vagy sertéshús, a hatékonyabbakra, például a baromfira vagy a tenyésztett halakra; és kérődzőkre támaszkodva több durva takarmányt hússá vagy tejké alakíthat.

Nem meglepő, hogy a változó konverziós arányok gazdaságossága felgyorsítja a hatékonyabb átalakítók teljesítményének növekedését. A világ jelenlegi tápanyagait fenntartják, de a betáplálásokba csak kevés új beruházás érkezik pusztán a táplált marhahús magasabb költségei miatt. 1990 és 2000 között a világ marhahústermelése csak 0,5 százalékkal nőtt évente, szemben a sertéshús 2,5 százalékával. A leggyorsabban növekvő húsforrás ebben az időszakban a baromfi volt, évente 4,9 százalékkal bővült. (Lásd 7-3. Táblázat.) 41

Az óceáni halak fogása 1990 óta nem nőtt számottevően, így messze elmarad a tenger gyümölcsei iránti kereslet rohamos növekedésétől. Válaszul az akvakultúra-termelés az 1990-es 13 millió tonnáról 1998-ban 31 millió tonnára nőtt, évente több mint 11 százalékkal nőtt. Még ha az akvakultúra növekedése valamelyest lassul is a jelenlegi évtizedben, a világ akvakultúra-kibocsátása még mindig jó úton halad, hogy 2010-re megelőzze a marhahús termelését.

Kína a vezető akvakultúra-termelő, 1998-ban a globális termelés 21 millió tonnáját adja. Termelése meglehetősen egyenletesen oszlik meg a part menti és a szárazföldi területek között. A parti kibocsátásban a kagylók dominálnak - többnyire osztriga, kagyló és kagyló. Kis mennyiségű garnélát vagy garnélát és néhány halat is tartalmaz. A part menti akvakultúra gyakran káros a környezetre, mert a vizes élőhelyek halgazdaságokká történő átalakításától vagy a hulladék koncentrációjától függ, ami káros algavirágzáshoz vezet. 43

A kagylók kivételével Kína akvakultúra-termelésének legnagyobb része a tavakban, tavakban, víztározókban és rizsföldeken terül el. Körülbelül 5 millió hektár földet kizárólag halgazdálkodásra szánnak, nagy részét ponty-polikultúrára. Ezen felül 1,7 millió hektár riceland termel együtt rizst és halat. 44.

Az idők folyamán Kína halpolikultúrát fejlesztett ki négyféle ponty felhasználásával, amelyek az élelmiszerlánc különböző szintjein táplálkoznak, és tulajdonképpen a természetes vízi ökoszisztémákat utánozzák. Az ezüst ponty és a nagyfejű ponty szűrőetető, fitoplanktonot és zooplanktont fogyasztanak. A amur, amint a neve is mutatja, nagyrészt a növényzetből táplálkozik, míg a közönséges ponty fenéketető, az aljára telepedő detrituson él. Kína akvakultúrájának nagy része integrálódik a mezőgazdaságba, lehetővé téve a gazdák számára, hogy mezőgazdasági hulladékokat, például sertéstrágyát használjon a tavak műtrágyázására, serkentve ezzel a plankton növekedését. A halpolikultúra, amely általában legalább felével növeli a tó termelékenységét a monokultúrákénál, szintén dominálja az indiai haltenyésztést. 45

Mivel a föld és a víz egyre ritkábbá válik, a kínai halgazdálkodók több gabona koncentrátummal etetik a tó termelékenységének növelését. 1990 és 1996 között a kínai gazdák 2,4 tonna halról 4,1 tonnára emelték a tó hektáronkénti éves hozamát. 46

Az Egyesült Államokban a harcsa, amelynek élősúly-kilogrammonként kevesebb mint 2 kilogramm takarmányra van szüksége, a vezető akvakultúra-termék. Az amerikai 270 000 tonnás (600 millió font) harcsa-termelés négy államban koncentrálódik: Mississippi, Louisiana, Alabama és Arkansas. Mississippi mintegy 45 000 hektár (174 négyzetmérföld) harcsa-tavakkal és az Egyesült Államok termelésének könnyedén 60 százalékával a harcsa fővárosa a világon. 47

A közfigyelem a környezeti szempontból káros akvakultúra-műveletekre összpontosult, mint például a lazac, egy húsevő faj és a garnélarák tenyésztése. Ezek a műveletek azonban csak 1,5 millió tonna termelést jelentenek. A világ akvakultúrájában a növényevő fajok dominálnak, főleg a ponty Kínában és Indiában, de a harcsa az Egyesült Államokban és a tilápia is számos országban. 48

Amint az akvakultúra kiegészíti a halfogást, új gyakorlatok fejlődnek ki az állattenyésztés hatékony bővítése érdekében. Habár a vadállományokat teljes kapacitással és azon túl is legeltetik, a mezőgazdasági maradványok etetésére nagy a nem realizált lehetőség - rizsszalma, búzaszalma és kukoricaszár - kérődzőknek, például szarvasmarháknak, juhoknak és kecskéknek. Ez azt jelentheti, hogy egy adott gabonanövény második betakarítást eredményez - a hús vagy a tej, amelyet a szalmával és a kukoricaszárral állítanak elő. A kérődzők rendkívül kifinomult emésztőrendszerrel rendelkeznek, amely képes a szalmát és a kukoricaszárakat hússá és tejré alakítani anélkül, hogy felhasználná az ember által elfogyasztható gabonát. Jelenleg a legtöbb emberi táplálék a gabonafélék magjába kerülő fotoszintátból származik, de az állatok szalmával és kukoricaszárakkal történő etetésével a szárakba és levelekbe kerülő fotoszintát élelmiszerré is átalakítható. 49

Indiában mind a vízi bivaly, amely különösen jó a durva durva takarmány tejré való átalakításában, mind a szarvasmarha kiemelkedő szerepet játszik a tejiparban. India egyedülállóan sikeresen alakította át a növényi maradványokat tejjel, az 1961-es 20 millió tonnáról 2000-re 79 millió tonnára bővítette a termelést - -közel négyszeres növekedés. A folyamatos növekedés útján a tej 1994-ben India vezető mezőgazdasági terméke lett. 1997-ben India megelőzte az Egyesült Államokat, hogy a világ vezető tejtermelőjévé váljon. (Lásd a 7-4. Ábrát.) Figyelemre méltó módon ezt szinte teljes egészében a mezőgazdasági melléktermékek és a növényi maradványok felhasználásával tette meg, elkerülve a gabona emberi fogyasztásból szarvasmarhákba történő átterelését. 50

1961 és 2000 között India fejenkénti tejtermelése heti 0,9 literről 1,5 literre, vagyis nagyjából napi egy csésze tejre nőtt. Bár ez nyugati mércével mérve nem sok, örvendetes terjeszkedés egy fehérjéhez éhes országban. 51

Az indiai tejipar szerkezete egyedülálló abban, hogy a tejet szinte teljes egészében kistermelők termelik, akiknek csak egy-három tehenük van. A tejtermelés integrálva van a mezőgazdasággal, és hozzávetőlegesen 70 millió mezőgazdasági termelő vesz részt benne, akik számára ez a kiegészítő jövedelem nagyra becsült forrása. A tejfeldolgozás, még kis léptékben is, munkaigényes folyamat, ideértve a tehenek takarmányának takarmányozását, a fejést és a tej piacra szállítását. Néhány tehén vagy bivaly tulajdonosa azt is jelenti, hogy trágyát kell főzni üzemanyaghoz és műtrágyához. Ha India új energiaforrásokat vezet be a főzéshez, akkor több tehéntrágya szabadul fel műtrágya számára. 52

Kína szintén nagy potenciállal rendelkezik a szarvasmarhák vagy juhok kukoricaszár, valamint búza és rizs szalmájának táplálására. Kína mint a világ vezető rizs- és búzatermelője és a második helyen álló kukoricatermelő, évente becslések szerint 500 millió tonna szalmát, kukoricaszárat és egyéb növényi maradványokat takarít be. Jelenleg ennek nagy részét vagy elégetik, pusztán ártalmatlanítás céljából, vagy a falvakban használják üzemanyagként. Szerencsére Kínának hatalmas szélerőforrásai vannak, amelyek felhasználhatók a főzéshez szükséges villamos energia előállításához, ezáltal felszabadítva a szarvasmarhát további szarvasmarhák vagy juhok etetéséhez. 53

A növényi maradványok ammóniája (vagyis a nitrogén beépülése) a takarmányban elősegíti a szarvasmarha és a juh bendőjében található mikrobaflóra teljesebb megemésztését. Ennek a technológiának a használata Kelet-Közép-Kína legnagyobb növénytermesztő tartományaiban - Hebei, Shandong, Henan és Anhui - létrehozott egy "Marhahúst". A marhahús termelése ebben a négy tartományban eltörpül Belső-Mongólia, Csinghaj és Hszincsiang legelő tartományaiénál. 54.

A kérődzők talajt dúsító trágyát is termelnek, amely nemcsak tápanyagokat juttat a talajba, hanem szerves anyagokat is ad hozzá, ami javítja a talaj levegőztetését és a vízvisszatartó képességét is, ezáltal javítva a talaj termelékenységét. A takarmányalapú állattenyésztési rendszerek szinte szükségszerűen helyi jellegűek, mivel a takarmány túl terjedelmes ahhoz, hogy nagy távolságokat szállítson.

A fehérje iránti kereslet kielégítése egy olyan fehérje-éhes világban, ahol a vízhiány valószínűleg gabonahiányt eredményez, mindenütt kihívást jelent az agrárpolitikák számára. Ha a gabona ritka lesz, amint az valószínűleg valószínűnek tűnik, más országok, például az Egyesült Államok, Kanada és Franciaország, követhetik India példáját, amikor kérődzőket használnak arra, hogy több növényi maradékot szisztematikusan élelmiszerré alakítsanak.