A 3 hetes, magas zsírtartalmú és alacsony szénhidráttartalmú étrend hatása a lipid- és glükózprofilokra tapasztalt, középkorú férfi futókban

ERIC K. O’NEAL

1 Észak-Alabamai Egyetem, Firenze, AL, USA

ASHTON F. SMITH

1 Észak-Alabamai Egyetem, Firenze, AL, USA

ALEXANDER J. HEATHERLY

2 Közép-Tennessee Állami Egyetem, Murfreesboro, TN, USA

LAUREN G. KILLEN

1 Észak-Alabamai Egyetem, Firenze, AL, USA

HUNTER S. WALDMAN

3 Mississippi Állami Egyetem, Starkville, MS, USA

ANGELA HOLLSWORTH

4 Alabamai Egyetem - Huntsville, Huntsville, AL, USA

YUNSUK KOH

5 Baylor Egyetem, Waco, TX, USA

Absztrakt

Ez a tanulmány 3 hetes, ad libitum alacsony szénhidráttartalmú és magas zsírtartalmú étrendet (LCHF;

70% kcal zsírból, −1 · min −1). Vért vettek 0600-kor egy antecubitalis vénából egy éjszakai böjt után, testmozgás/hőterhelés nélkül (NEXH; 48 órás korlátozás az intenzív testmozgástól) vagy 24 órával testgyakorlás/hőstressz után (EXH; 60 perc futás forró körülmények között) plusz 5 km időmérő edzés) mindkét táplálkozási körülmény esetében. A glükóz javulása az LCHF alatt megközelítette, de nem érte el a statisztikai szignifikanciát (p = 0,07). Az edzés előtti triacilglicerin nem különbözött a kezelések között, de> 20 mg/dl-t csökkent (p Kulcsszavak: Ketogén étrend, HDL-C, Lp (a), vLDL-C

BEVEZETÉS

Az uralkodó nézőpontok támogatták a szénhidrátok elsőbbségét mint az állóképességi sportolók elsődleges makroelemét, és a jelenlegi ajánlások (22) szerint az állóképességi sportolók napi 6–12 gramm szénhidrátot fogyasztanak testtömeg-kilogrammonként, az edzés mennyiségétől és intenzitásától függően, de ezeket az ajánlásokat nem ellenzék nélkül (16,26). Mivel Phinney és munkatársai (16,17) alapvető kutatást végeztek a magas zsírtartalmú, nagyon alacsony szénhidráttartalmú ketogén étrend metabolikus adaptációinak vizsgálatáról jól képzett állóképességű sportolóknál, többször is megpróbálták feltárni az alacsony szénhidráttartalmú állóképes sportolók potenciális teljesítménynövelését. - magas zsírtartalmú és/vagy ketogén étrend (LCHF) vegyes eredménnyel (2,3,7,12,13,29).

Jelentős erőfeszítéseket tettek annak vizsgálatára, hogy az LCHF-étrend milyen hatással van a metabolikus szindróma kockázati tényezőire mind a normál testsúlyú, mind a túlsúlyos férfiaknál és nőknél (áttekintés céljából lásd Volek és Sharman (27)). Bár az egyéni válaszok jelentős interszubjektum-változékonyságot mutatnak, ezekben a populációkban az LCHF-étrend általános tendenciái a következők: testtömeg/zsírvesztés, csökkent triacilglerol-szint (TG), megnövekedett magas (HDL-C) és alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterin (LDL-C) nagyobb, kevésbé sűrű versus kisebb, sűrűbb LDL szubfrakciók növekedésével. Kevesebb figyelmet fordítottak azonban a fizikailag aktív, nem elit populációkra (12,29).

zsírtartalmú

Egyéni éhomi glükózválaszok a fizikai aktivitástól való tartózkodást követően (Pre) és

24 óra a kísérleti gyakorlatok után (Post).

Egyedi éhomi triacilglicerin válaszok a fizikai aktivitástól való tartózkodást követően (Pre) és

24 óra a kísérleti gyakorlatok után (Post).

Az egyéni éhgyomri teljes koleszterin-válaszok a fizikai aktivitástól való tartózkodást követően (Pre) és

24 óra a kísérleti gyakorlatok után (Post).

Egyéni éhomi nagy sűrűségű lipoprotein válaszok a fizikai aktivitástól való tartózkodást követően (Pre) és

24 óra a kísérleti gyakorlatok után (Post).

Egyéni éhomi alacsony sűrűségű lipoprotein válaszok a fizikai aktivitástól való tartózkodást követően (Pre) és

24 óra a kísérleti gyakorlatok után (Post).

Az egyéni éheztetett vLDL-C válaszok a fizikai aktivitástól való tartózkodást követően (Pre) és

24 óra a kísérleti gyakorlatok után (Post).

Az egyéni éhomi Lp (a) válaszok a fizikai aktivitástól való tartózkodást követően (Pre) és

24 óra a kísérleti gyakorlatok után (Post).

EREDMÉNYEK

Az antropometriai eredményekről részletesebb leírás és vita Heatherly et al. (10) Röviden, a testtömeg és a zsír százalékos aránya csökkent az LCHF-ben minden összehasonlítás esetén, kivéve a BIA-t az EXH-állapot alatt (1. táblázat).

Asztal 1

Az éhomi lipid- és glükózprofilok és antropometriai adatok (n = 8; átlag ± SD).

NEXH EXH HMDLCHFESHMDLCHFES
Glükóz (mg/dl)96 ± 991 ± 140,4398 ± 988 ± 51.43
TG (mg/dl)65 ± 17 ‡ 67 ± 35 ‡ 0,0842 ± 1635 ± 210,38
TC (mg/dl)144 ± 8173 ± 27 † 1.66141 ± 12171 ± 23 † 1.71
HDL-C (mg/dl)48 ± 1057 ± 13 † 0,7850 ± 1160 ± 13 * 0,83
TC/HDL-C arány3,1 ± 0,6 ‡ 3,1 ± 0,7 ‡ 0,032,9 ± 0,53,0 ± 0,70.10
LDL-C (mg/dl)93 ± 12114 ± 261.1190 ± 11109 ± 24 * 1.09
Lp (a) (mg/dl) ** 2,0 ± 2,41,9 ± 3,0--1,4 ± 2,01,9 ± 2,9--
Testtömeg (kg)81,6 ± 7,1 † 79,5 ± 6,40,3181,1 ± 7,0 † 78,4 ± 6,20,41
BIA testzsír (%)20,0 ± 5,3 † 17,9 ± 4,90,2119,1 ± 6,719,0 ± 5,50,02
Skinfold testzsír (%)------18,0 ± 3,5 † 16,3 ± 3,50,49

TG = triacil-glicerin; TC = összkoleszterin; HDL-C = nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin; LDL-C = alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin; Lp (a) = lipoprotein A; NEXH = nem testmozgás/hőstressz marker gyűjtése; EXH = 24 órás testmozgás/hőstressz marker gyűjtés; ES = Cohen d-hatásmérete

kölcsönhatásokat fedeztek fel bármely lipid vagy glükóz változó esetében. A csoport eredményeit az 1. táblázat, az egyes eredményeket az 1 1–7. Ábrák mutatják be. A kezelés fő hatása közeledett, de nem érte el a szignifikanciát (p = 0,07) a glükóz szempontjából. A statisztikai különbség hiánya valószínűleg két kiugró résztvevőnek volt köszönhető, akiknél a növekedés mértéke

30 mg/dl ellentétes irányban a NEXH állapottól a HMD-ben az LCHF állapotig, ami nagy szórásnövekedést eredményez kis mintaméret esetén (1. ábra).

Jelentős fő hatást találtunk a TC-re (p = 0,004), amikor az LCHF meghaladta a HMD-t edzés előtt és 24 órával az edzés után (1. táblázat). Ezeket a különbségeket a HDL-C és az LDL-C hozzávetőlegesen 10, illetve 20 mg/dl növekedésének tulajdonították mindkét kezelésnél (1. táblázat; 3–5. Ábra).

A kezelés fő hatását az LDL-C-re is megállapították (p = 0,02), azonban post hoc kiigazítások után csak a testgyakorlás utáni LDL-C jelentősége közeledett (p = 0,06). A HDL-C fő hatást mutatott az időre (p = 0,02), de a post hoc kiigazításokat követően nem volt szignifikáns különbség a HF vagy az LCHF szempontjából. A kezelés fő hatását (p = 0,004) magasabb LCHF HDL-C értékkel találták a HMD-vel szemben a futás előtt (p = 0,01), és a szignifikancia megközelítette a gyakorlást követő 24 órával (p = 0,07) (1. táblázat). A résztvevők rendkívül kedvező vLDL-C számot mutattak ki, a vLDL-C csak 32 mintából 2-ben volt kimutatható (1 a testgyakorlat előtti HMD során és egy a testgyakorlat utáni LCHF alatt; különböző résztvevők az egyes vLDL-C detektálásokhoz; 6. ábra). Hasonlóképpen, az összegyűjtött minták közel felében nem mutattak ki Lp (a) -ot, és amikor Lp (a) -ot találtak, a 8 összehasonlítás közül 6-ban az Lp (a) csökkenését figyelték meg az LCHF esetében (7. ábra).

VITA

A testmozgás által a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben nyújtott védelem megcáfolhatatlan (19), és ezt a jelenlegi vizsgálatban a középkorú futók kívánatos lipid- és glükózprofiljai is megerősítik (1. táblázat). Az intenzív maratoni edzés azonban megnövelheti a koszorúerek meszesedésének kockázatát az idősebb férfiaknál, szemben a kockázati tényezővel egyeztetett kontrollokkal (15). Nemrégiben azt is feltételezték, hogy az állóképességű sportolók számára javasolt magas szénhidráttartalmú étrend növelheti a kardiometabolikus betegségekhez kapcsolódó többféle egészségügyi kockázat kockázatát (16). Az alacsony szénhidráttartalmú, magas zsírtartalmú étrend mind az általános, mind a futó népesség körében egyre népszerűbbé vált, de kevés bizonyíték áll rendelkezésre az állóképességi sportolókra vonatkozó LCHF-ről és a kardiovaszkuláris kockázati markerek válaszairól. E tanulmány célja annak meghatározása volt, hogy a futó normál szénhidrátban gazdag étrendről az LCHF étrendre való áttérés hogyan befolyásolja a lipid- és glükózmarkereket. Ennek a vizsgálatnak a fontos megállapításai a) amikor a résztvevőknek megengedték, hogy a tanulmány paraméterei (a napi

70% kkal zsírból és 1. táblázat) az átlagosan fizikailag aktív felnőttek számára, akik LCHF-étrendet folytatnak (a testtömeg/összetétel elmozdulásaival kapcsolatos részletesebb vitát lásd (Heatherly et al. 2018)). A jelenlegi cikkhez jobban illeszkedő lipid- és glükózmarkerek szintén válaszoltak ezekre a korábbi tanulmányokra, támogatva azt az elképzelést, hogy az LCHF nem okoz nyilvánvaló kockázatot a metabolikus szindróma kockázati tényezőinek növekedésére, függetlenül attól, hogy a szénhidrátbevitel szigorúan korlátozott (12) vagy a kalóriabevitel állandó és csak a makrotápanyagokat manipulálják (29).

A vizsgálat egyedülálló szempontja a korábbi vizsgálatokhoz képest, hogy az egyes markerekről egyedi adatokat közölnek. Míg csak a diéta típusának főhatásához közelítünk (p = 0,07), a résztvevők elemzésével szembetűnőbb tendenciák derülnek ki (1. ábra). Például a NEXH során úgy tűnik, hogy az LCHF kevéssé befolyásolja a vércukorszintet, de az EXH 5 után a résztvevők éhomi glükózszintje 13–21 mg/dl-t csökkent az LCHF alatt. Bár csak spekuláció, lehetséges, hogy egy szigorú edzés után a résztvevők olyan szénhidrátban gazdag ételeket választottak ki a HMD során, amelyekre az LCHF során nem volt lehetőség, vagy hogy a vércukorszint kinetikája megváltozik egy akut, hosszabb időtartamú futás után. Ha a korábbi vizsgálatokkal együtt vizsgálják, úgy tűnik, hogy az LCHF-nek minimális hatása van az éhomi glükózválaszokra fiatalabb, fizikailag aktív, ideális éhomi glükózszinttel rendelkező felnőtteknél. Az idősebb állóképességű sportolók, akiknek az edzés után 24 órával kevésbé kedvező a glükózválasza, potenciálisan profitálhatnak az LCHF-ből, bár további kutatásokra van szükség ezen a területen. Tekintettel arra, hogy a résztvevők között jelentős volt a szénhidrátbevitel közötti eltérés, fontos megjegyezni, hogy résztvevőink elmaradtak (

Testtömeg-tartományonként 6–12 g szénhidrát/testtömeg-kilogramm 4 g/testtömeg-kg), amelyet több táplálkozással kapcsolatos szervezet támogat az állóképességi sportolók számára (22). Azok a sportolók, akik magasabb relatív szénhidrát-tartalmat fogyasztanak, eltérő válaszokat mutathatnak, mint az ebben a vizsgálatban közölt eredmények.

Összefoglalva, a jelenlegi vizsgálat megállapította, hogy az LCHF eredményeként 1) csökkent testtömeg, 2) nőtt a TC, HDL-C és LDL-C, de nem TG, TC/HDL-C, vLDL-C vagy Lp (a), 3) a javuló éhomi glúzsok tendenciája, különösen a középkorú állóképességű sportolóknál a testmozgás utáni reggelen, és 4) a TG és a TC/HDL-C kedvező javulása 24 órás edzés után edzett férfi futóknál. Ez a tanulmány bebizonyítja, hogy ha egy középkorú férfi futó LCHF diétát folytat, a mért markerek alapján összességében nincs megnövekedett kockázat a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, és az aerob testmozgás tovább javíthatja a szív egészségét, amint az 24 órás TG és TC/HDL-C szintek. A jelenlegi vizsgálat fő korlátai a kis mintaméret, a korlátozott megfigyelési időszak, 3 hét, és hogy az étrendi bevitel ad libitum volt, és nem volt ellenőrizhető a kalóriatartalom vagy a zsírtípus szempontjából. Az LCHF népszerűségével a jövőbeni tanulmányok indokolttá teszik az ismeretek e hiányosságokkal kapcsolatos ismereteinek további bővítését, ideértve a női futó népesség nagyobb hangsúlyozását.