Az oligofruktóz hatása a glükóz és a lipid anyagcserére alkoholmentes steatohepatitisben szenvedő betegeknél: egy kísérleti vizsgálat eredményei

Absztrakt

Célkitűzés:

Kísérleti állatokban a legfrissebb eredmények azt sugallják, hogy inulin típusú fruktánok, például oligofruktóz (OFS) hozzáadása az étrendhez csökkenti a triacil-glicerin felhalmozódását a májszövetben. Ezért megvizsgáltuk az OFS napi bevitelének hatását hét nem alkoholos steatohepatitisben (NASH) szenvedő betegnél, amelyet májbiopsziák igazoltak.

Tervezés:

8 hétig 16 g/nap OFS-t vagy maltodextrint (placebót) kaptak randomizált kettős-vak keresztezett konstrukcióban. Az energiafogyasztást, a testösszetételt, a máj steatosisát és a vérparamétereket 4 és 8 hetes étrend-kiegészítés után elemeztük.

Eredmények:

A placebóval összehasonlítva az OFS szignifikánsan csökkentette a szérum aminotranszferázokat, az aszpartát aminotranszferázt 8 hét után, az inzulinszintet pedig 4 hét után, de ez nem volt összefüggésben a plazma lipidekre gyakorolt jelentős hatással.

Következtetés:

Ez a kísérleti tanulmány alátámasztja az OFS feltételezett érdeklődését az emberi kóros lipidfelhalmozódással járó májbetegségek kezelése iránt.

Bevezetés

Az inulin típusú fruktánok az étrend természetes összetevői (spárga, fokhagyma, hagyma stb.). Miután elfogyasztották, nagyrészt vastagbél-baktériumtörzsek, például bifidobaktériumok fermentálják, érdekes bél- és szisztémás hatásokhoz vezetve (Roberfroid & Delzenne, 1998).

Az oligofruktóz (OFS) - a cikória gyökér inulinból nyert rövid láncú fruktán - kimutatták, hogy megvédi a Wistar patkányokat a fruktóz által kiváltott máj trigliceridek (TAG) felhalmozódásától és csökkenti az elhízott Zucker fa/fa patkányokban előforduló máj steatózist (Kok et al, Daubioul és mtsai, 2000, 2002).

A steatosis bizonyos esetekben a májelégtelenség következtében fellépő fibrózis, cirrhosis és idő előtti halál felé degenerálódik (Agrawal & Bonkovsky, 2002; Yu & Keeffe, 2002; Zafrani, 2004). Emberben az alkoholmentes steatohepatitis (NASH) egy tünetmentes betegség, amelyet rutin laboratóriumi vizsgálatok, vagy hepatomegalia-vizsgálat és/vagy a máj hiperechogenitásának ultrahanggal történő felfedezése során gyakran véletlenül felfedeznek a szérum aminotranszferázok szintjén (Agrawal & Bonkovsky, 2002). A NASH különösen gyakori elhízásban, cukorbetegségben vagy hiperlipidémiában szenvedő betegeknél (Reid, 2001; Chitturi és mtsai, 2002; Yu és Keeffe, 2002). A NASH-ban szenvedő betegek számára eddig nem javasoltak hatékony orvosi vagy táplálkozási kezelést (az élelmiszer-korlátozás kivételével) (Luyck és mtsai, 2000). Ezért kísérleti vizsgálatot végeztünk NASH-ban szenvedő betegeknél, hogy értékeljük az OFS hosszan tartó (8 hetes) bevitelének hatását a máj integritását igazoló szérumparaméterekre és/vagy lipid- vagy glükóz homeosztázisra.

Tantárgyak és módszerek

A betegeket a Cliniques Universitaires St Luc (Brüsszel, Belgium) gasztroenterológiai osztályán orvosokból toborozták. A vizsgálati protokollt az Université catholique de Louvain etikai bizottsága hagyta jóvá. Tájékozott beleegyezést kaptak minden alanytól. Az alanin-aminotranszferáz (ALT), az aszpartát-aminotranszferáz (AST) és γ-glutamil-transzferáz szintek (1. táblázat). Nem volt szükség nemrégiben antibiotikumok vagy lipidcsökkentő gyógyszerek alkalmazására, a hepatitis B és C negatív tesztelésére, alkoholfogyasztásra és a genetikai hemochromatosis bizonyítékára sem volt szükség. A NASH-t minden alanyon végzett májbiopsziával igazolták. A biopsziákat nekro-gyulladásos fokozatú és fibrózisos stádium szerint értékelték Brunt és mtsai (1999) szerint.

Hét résztvevő fejezte be a tanulmányt. Az alanyok klinikai és biológiai jellemzőit az 1. táblázat tartalmazza (a normál éhomi glükóz és lipidkoncentráció referenciaértékeit a 2. táblázat tartalmazza). Véletlenszerűen kettős-vak, keresztezett, placebo-kontrollos módon osztották be őket két 8 hetes étrend-kiegészítő időszakban, és legalább 5 hetes lemosási periódussal választották el őket.

Összességében 8 g OFS-t (Raftilose P95®) vagy maltodextrint (placebo) adagoltak por formájában, amelyet papírzacskókba csomagoltak az ORAFTI (Tienen, Belgium). A betegeket arra kérték, hogy napi két csomagot vegyenek be reggelire és vacsorára, és hozzák vissza a fel nem használt adagokat a megfelelés felmérése érdekében.

Az éhomi vérmintákat az egyes kezelési periódusok 0., 4. és 8. hetén, valamint 2 héttel az étrend-kiegészítés befejezése után, biokémiai elemzés céljából gyűjtöttük. Hasi ultrahangot is végeztek a májzsíros beszivárgás értékelésére az egyes periódusok végén.

Az adatokat a Minitab programmal végzett statisztikai elemzés elvégzése előtt ellenőriztük a normalitás és a log transzformáció szempontjából. Az OFS és a placebo hatásait ANCOVA-modellel hasonlítottuk össze fix tényezőkkel: kezelés, idő, kezelés × idő, véletlenszerű (= periódus), 0 válasz (= válasz a 0. időpontban, azaz a kezelés beadása előtt) és egy random faktor: beteg.

Eredmények és vita

Ez a tanulmány az első, amelyet az OFS-kiegészítés májfunkcióra gyakorolt hatásának elemzésére fordítottak NASH-t mutató betegeknél. Amint a 2. táblázat mutatja, az OFS az AST szint csökkenéséhez vezetett, amelyet nem figyeltek meg a placebo kezelés alatt. Az ALS aktivitást mérsékeltebben csökkentette az OFS (nem szignifikáns). Még ha ezek a hatások a májfunkció javulását is előidézik, a máj ultrahangvizsgálatával kapott képek elemzése az egyes periódusok elején és végén nem mutatott ki különbséget a máj méretében mindkét kezelést követően.

A trigliceridémiát gyakran használják a steatosis közvetett kritériumaként. A normo- vagy mérsékelt hiperlipidémiás betegeknél kapott adatok azt sugallják, hogy a körülbelül 10 g inulin több héten át tartó napi fogyasztása csökkenti a trigliceridémiát és/vagy koleszterinémiát (Brighenti és mtsai, 1999; Jackson és mtsai, 1999). Vizsgálatunkban az OFS okozta trigliceridémia csökkenését figyelték meg hét betegnél három betegnél (nem szignifikáns).

Korábbi, elhízott Zucker patkányokkal végzett kísérleti vizsgálataink azt mutatták, hogy a steatosis OFS általi javulása nem függ össze a trigliceridémiára gyakorolt hatással, hanem inkább a kezelés alatt alkalmazott alacsonyabb étrendi bevitel következménye, amely a zsigeri zsírtömeg csökkenéséhez vezet (Daubioul és munkatársai, 2000). A betegeket arra kérték, hogy az egyes kezelési időszakok 3 napján rögzítsék az élelmiszer-bevitelt, beleértve egy hétvégi napot is. Saját beszámoló szerint az alany életmódja, a napi energia szénhidrát (cukor + keményítő) és a rostbevitel állandó maradt a vizsgálat során, csakúgy, mint a testtömeg, a BMI és a testösszetétel (% zsír- és zsírmentes tömeg) (az adatokat nem mutatjuk be) . Mivel úgy tűnik, hogy a hasi zsírtömeg részt vesz a steatosis kialakulásában, a derék/csípő arányának mérése informatív lett volna (Bergman és mtsai, 2001).

A zavart inzulinválasz, amely gyakran metabolikus szindrómával társul, a NASH patogenezisét elősegítő tényezőként szerepel (Chitturi és mtsai, 2002; Pagano és mtsai, 2002). Ebben a vizsgálatban a két étrendi kezelés között nem volt szignifikáns változás a glükóz, inzulin vagy C-peptid éhomi koncentrációiban. Az inzulin (17,2 ± 6,3; 9,9 ± 2,7 mU/l) és a C-peptid (1360 ± 678; 665 ± 148 pmol/l) koncentrációjának nem állandó csökkenését figyelték meg 4 hetes OFS-kezelés után.

Összefoglalva, ebben a kísérleti tanulmányban eredményeink alátámasztják a májenzimek javulását azoknál a NASH-betegeknél, akik étrendi fruktánnal kiegészített étrend-kiegészítést kapnak. A máj lipogenezise és a TAG szintézise részt vesz az alkoholmentes zsírmáj betegségben (Diraison és mtsai, 2003). Másrészt a máj TAG szintézisét az OFS csökkenti patkányokban és egészséges emberi önkéntesekben is (Delzenne & Williams, 2002; Letexier és mtsai, 2003). Ezért fontos lenne értékelni a zsírsav-anyagcsere „dinamikus” elemzését nyomjelző módszertanon keresztül OFS-ben részesülő NASH-betegeknél, hogy megközelítsük a hatás alapját képező biokémiai mechanizmust. Az OFS táplálásának - egy olyan tápanyagnak, amelyet a betegek jól tolerálnak az itt javasolt dózisban (2 × 8 g/nap) - további vizsgálatokra lenne szükség, hosszabb kezeléssel, nevezetesen olyan betegeknél, akik elhízást és steatosishoz társuló hipertrigliceridémiát mutatnak be.

Hivatkozások

Agrawal S & Bonkovsky HL (2002): Az alkoholmentes steatohepatitis kezelése: analitikai áttekintés. J. Clin. Gasztroenterol. 35, 253–261.

Bergman RN, Van Citters GW, Mittelman SD, Dea MK, Hamilton-Wessler M, Kim SP és Ellmerer M (2001): Az adipocita központi szerepe a metabolikus szindrómában. J. Investig. Med. 49, 119–126.

Brighenti F, Casiraghi MC, Canzi E & Ferrari A (1999): Az inulin tartalmú, készen fogyasztható reggeli gabonafélék fogyasztásának hatása egészséges önkéntes férfiak bélmozgására és vérzsírszintjére. Eur. J. Clin. Nutr. 53, 726–733.

Brunt EM, Janney CG, Di Bisceglie AM, Neuschwander-Tetri BA és Bacon BR (1999): Nem alkoholos steatohepatitis: javaslat a szövettani elváltozások osztályozására és stádiumozására. Am. J. Gastroenterol. 94. o, 2467–2474.

Chitturi S, Abeygunasekera S, Farrell GC, Holmes-Walker J, Hui JM, Fung C, Karim R, Lin R, Samarasinghe D, Liddle C, Weltman M & George J (2002): NASH és inzulinrezisztencia: inzulin hiperszekréció és specifikus összefüggés az inzulinrezisztencia szindrómával. Hepatológia 35, 373–379.

Daubioul CA, Rousseau N, Demeure R, Gallez B, Taper HS, Declerck B & Delzenne NM (2002): Az étrendi fruktánok, de a cellulóz nem, csökkentik a triglicerid felhalmozódását az elhízott Zucker fa/fa patkányok májában. J. Nutr. 132, 967–973.

Daubioul CA, Taper HS, De Wispelaere LD és Delzenne NM (2000): Az étrendi oligofruktóz csökkenti a máj steatosisát, de nem akadályozza meg a hipertrigliceridémiát elhízott Zucker patkányokban. J. Nutr. 130, 1314–1319.

Delzenne NM & Williams CM (2002): Prebiotikumok és lipid anyagcsere. Curr. Opin. Lipidol. 13., 61–67.

Diraison F, Moulin P & Beylot M (2003): A máj hozzájárulása de novo a nem észterezett plazma zsírsavak lipogenezise és újraészterelése a plazma triglicerid szintézissé alkoholmentes zsírmájbetegség során. Diabetes Metab. 29., 478–485.

Jackson KG, Taylor GR, Clohessy AM és Williams C (1999): Az inulin napi bevitelének hatása az éhomi lipid-, inzulin- és glükózkoncentrációkra középkorú férfiaknál és nőknél. Br. J. Nutr. 82, 23–30.

Kok N, Roberfroid M & Delzenne N (1996): Az étrendi OFS módosítja a fruktóz máj triacil-glicerin metabolizmusra gyakorolt hatását. Anyagcsere 45, 1547–1550.

Letexier D, Diraison F & Beylot M (2003): Inulin hozzáadása közepesen magas szénhidráttartalmú étrendhez csökkenti a máj lipogenezisét és a plazma triacilglicerin koncentrációját az emberekben. Am J. Clin. Nutr. 77, 559–564.

Luyck FH, Lefebvre PJ & Scheen AJ (2000): Alkoholmentes steatohepatitis: összefüggés az elhízással és az inzulinrezisztenciával, valamint a fogyás hatása. Diabetes Metab. 26., 98–106.

Pagano G, Pacini G, Musso G, Gambino R, Mekka F, Depetris N, Cassader M, David E, Cavallo-Perin P & Rizzetto M (2002): Nem alkoholos steatohepatitis, inzulinrezisztencia és metabolikus szindróma: további bizonyítékok etiológiára Egyesület. Hepatológia 35, 367–372.

Reid AE (2001): Nem alkoholos steatohepatitis. Gasztroenterológia 121, 710–723.

Roberfroid MB és Delzenne NM (1998): Diétás fruktánok. Annu. Nutr. Tiszteletes. 18., 117–143.

Yu AS és Keeffe EB (2002): Nem alkoholos zsírmájbetegség. Tiszteletes Gastroenterol. Disord. 2, 11–19.

Zafrani ES (2004): Alkoholmentes zsírmájbetegség: kialakulóban lévő kóros spektrum. Virchows Arch. 444, 3–12.

Köszönetnyilvánítás

Köszönetet mondunk minden alanynak, aki részt vett ebben a tanulmányban, és MA Bioulnak a technikai segítségért; N Rousseau és G Catillon a betegek anamnézisében nyújtott segítségükért, Orafti (Tienen Belgium) a minták elkészítésében nyújtott segítségükért.

Szerzői információk

C A Daubioul: A Danone Intézet finanszírozta (Brüsszel, Belgium).

Hovatartozások

Farmakokinetikai, anyagcsere-, táplálkozási és toxikológiai egység, Université Catholique de Louvain, Brüsszel, Belgium

C A Daubioul & N M Delzenne

Gasztroenterológiai egység, Cliniques Universitaires St Luc, Université Catholique de Louvain, Brüsszel, Belgium

Y lovasok és E Danse

Statisztikai Intézet, Université Catholique de Louvain, Louvain-la-Neuve, Belgium

A PubMed Google Scholar alkalmazásban is kereshet erre a szerzőre