A 2-es típusú cukorbetegek első fokú hozzátartozóinak ellátásának minősége a diagnózis után egy évvel a szűrővizsgálat során diagnosztizált cukorbetegségben

Absztrakt

Bevezetés

Asztal 1

2-es

A glikémiás és lipid paraméterek, valamint a vérnyomás megoszlását a szűrés idején és egy évvel a cukorbetegség diagnosztizálása után az 1. ábra mutatja. 1. Az átlagos FPG, HbA1c, LDL, koleszterin, TG és BMI egy évvel a diagnózis után jelentősen csökkent. A szisztolés vagy a diasztolés vérnyomásban nincs jelentős javulás. A diasztolés vérnyomás még emelkedett is (táblázat (1. táblázat és 1. ábra, 1. ábra).

Az ábra a glikémiás (A és B), lipid (A) és a vérnyomásértékek (C) a meződiagramokban. Sáv: medián (50. százalék ile). Téglalap, alsó rész: 25. percentilis. Téglalap, felső rész: 75. percentilis. Vonal a téglalap alatt: a legkisebb érték, amely nem kiugró érték. Vonal a téglalap felett: a legnagyobb érték, amely nem túllépő érték. Körök: kisebb kiugró értékek. Csillag: extrém kiugró érték [24]. A p-értékeket az 1. táblázat tartalmazza. 1. FPG: éhomi plazma glükóz. CHOL: összkoleszterin. HDL: nagy sűrűségű lipoprotein. LDL: alacsony sűrűségű lipoprotein. TG: triglicerid.

A 2. táblázat a 2. táblázat mutatja a kontrollált hiperglikémiában és egyéb kockázati tényezőkben (ADA kritériumok szerint) szenvedő betegek gyakoriságát a szűrés idején és a diagnózis után egy évvel. Az FPG 2-ben szenvedő betegek százalékos arányát a betegek 7,6% -ánál figyelték meg a szűrés idején és 15,2% -ánál a vizsgálat végén, azaz egy évvel később (p = 0,2).

2. táblázat

Vita

A cukorbetegségben diagnosztizált betegek ellátásának és kezelésének minőségét a szűrőprogramokban nem kezelték kellő mértékben [5]. A jelenlegi vizsgálatban 1640 cukorbeteg páciens első osztályú rokonát vizsgálták át, és nyolcvanhárom diabétesz új esetét (5,06%) derítettek fel. A diagnózis után egy évvel értékeltük e betegek ellátásának minőségét. Megállapítottuk, hogy a betegek 45,8% -án végeztek szemészeti vizsgálatot, 53% -uk 24 órás vizeletfehérje-mérést és 44,9% -os EKG-felvételt. Ezek az eredmények hasonlóak egy 1996-ban és 1999-ben Edelman és munkatársai által 1253 alanyon végzett másik vizsgálat eredményeihez. A tanulmány szerzői 56 új (4,47%) cukorbetegséget fedeztek fel a szűrés során. Egy évvel a diagnózis után a betegek 55% -án végeztek szemészeti vizsgálatot és 30% -uk 24 órás vizeletfehérje-mérést [21].

Jelen vizsgálatban a cukorbetegek 77,1% -át hiperglikémia miatt kezelték egy évvel a diagnózis után. 31,3% -át csak diétával kezelték, 45,8% -uk megváltoztatta étrendjét, és antidiabetikus szereket kapott (orális hipoglikémiás szerek: 44,6%, inzulin: 1,2%). Az eredmények összevethetőnek látszanak a más országokban végzett hasonló vizsgálatokban elértekkel [21, 25]. Az Edelman-vizsgálatban a betegek 72% -át diéta terápiával vagy gyógyszeres kezeléssel hiperglikémia miatt is kezelték a diagnózist követő első évben [21]. Eltérő eredményt találtak O'Conner és munkatársai, akik egy nagyobb szűrési programban diagnosztizált diabéteszes betegek betegségkezelését vizsgálták, ahol 1993 és 1996 között 55 121 személyt vizsgáltak meg cukorbetegség miatt. Megállapították, hogy az 55 121 átvilágított alany közül 514 új cukorbetegség 46% -át hiperglikémia miatt kezelték; 5% inzulint, 39% orális hipoglikémiás szert és 2% mindkettőt kapta [25].

Vizsgálatunkban az átlagos szisztolés vérnyomás nem változott, és az átlagos diasztolés vérnyomás egy évvel a diagnózis után emelkedett (1. táblázat (1. táblázat és 1. ábra). 1). A szisztolés és a diasztolés hipertónia sem javult egy év után (táblázat (2. táblázat) .2). Ez nem meglepő, tekintettel arra a tényre, hogy a jelen vizsgálatban a hipertóniás cukorbetegek csupán 30,6% -a kapott vérnyomáscsökkentő gyógyszert (csak egyetlen típusú gyógyszerre korlátozva), és a legtöbbet nem kezelték.

Nyilvánvaló, hogy pácienseink nem részesültek megfelelő vérnyomáscsökkentő kezelésben, annak ellenére, hogy a vérnyomásszabályozásnak fontos szerepe van a cukorbetegek morbiditásának és mortalitásának csökkentésében. Úgy tűnik azonban, hogy az újonnan diagnosztizált diabéteszes betegek magas vérnyomással szembeni kontrollja sikertelen probléma. Edelman és munkatársai hasonló eredményekről számoltak be. A vizsgálati időszak alatt a vérnyomás növekedését (5 Hgmm) is észlelték, miközben a kontrollált magas vérnyomásban szenvedő esetek gyakorisága nem nőtt [21].

Úgy tűnik, hogy a cukorbetegség szűrése nem javította a hipertónia kontrollját ebben a tanulmányban. A hipertóniás cukorbetegek nagy százalékában a megfelelő gyógyszeres kezelés megkezdésének elmulasztásának okait tovább kell vizsgálni. Emellett sürgősen orvosolni kell az újonnan diagnosztizált cukorbetegeknél a magas vérnyomás kezelésének hiányát. Ugyancsak fontos megvizsgálni a nem megfelelő vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagolásának okait és a kontrollálatlan magas vérnyomásban szenvedő betegek dózisának módosítását. Nyilvánvaló, hogy a cukorbetegeknél a magas vérnyomás kezelésében tapasztalható hiányosságok azonosítása és orvoslása jobb betegségkezeléshez, valamint a késői szövődmények és mortalitás csökkenéséhez vezet.

Pozitívabb képet kapunk az újonnan diagnosztizált cukorbetegek glikémiás kontrolljáról. Vizsgálatunkban az újonnan diagnosztizált diabéteszes betegek 77,1% -át hiperglikémiával kezelték, amikor egy évvel később újra megvizsgálták. Jelentős növekedést észleltünk az FPG ADA-kritériumokat teljesítő betegek számában (1. táblázat és 1. ábra). Az ADA kritériumok szerinti ellenőrzött paraméterek gyakorisága azonban szignifikáns növekedést mutatott csak az FPG, a HbA1c és a koleszterin esetében (2. táblázat). Annak ellenére, hogy az egyéb paraméterek átlaga nyilvánvalóan csökkent, ezeknek a paramétereknek a kontrollja a diagnózis után egy évvel nem javult. Így arra lehet következtetni, hogy a betegek kezelése a diagnózist követő első évben hatékony volt a plazma glükóz, HbA1c és koleszterinszint csökkentésében, de nem a testtömeg, a TG, az LDL és a HDL ellenőrzésében. További vizsgálatokra van szükség ezen hiányosság okának azonosításához, és erőfeszítéseket kell tenni a cukorbetegek lipid- és elhízási paramétereivel kapcsolatos ellátás minőségének javítására. Az O'Conner és munkatársai által végzett vizsgálatban a BMI, a HbA1c, az LDL, a koleszterin, a szisztolés és a diasztolés vérnyomás is jelentős csökkenést mutatott egy évvel a diagnózis után. Ezenkívül a kontrollált paraméterek gyakoriságának nyilvánvaló növekedését figyelték meg [25].

Két hasonló vizsgálat egyike nem értett egyet azzal, hogy a cukorbetegség szűrése költséghatékony lenne a hiperglikémia és a magas vérnyomás szabályozásában [21], míg a másik a cukorbetegség szűrését hatékonynak ítélte meg a glikémiás kontroll elérésében és a CVD kockázatának csökkentésében [25]. Vizsgálatunk szűrővizsgálati program keretében értékelte az újonnan diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegek ellátásának minőségét a diagnózistól számított egy éven belül. Nem összpontosított egy ilyen program költséghatékonyságára. A költséghatékonyság értékeléséhez a kutatóknak hosszú tanulmányi időre lenne szükségük a lehetséges hosszú távú szövődmények kezelési költségeinek és a megfelelő korai kezelés elmulasztása által okozott kockázati tényezők romlásának beszámításához.

Általában a cukorbetegség szűrése hatékony eszköz a cukorbetegség ismeretlen eseteinek felderítésére, a glikémiás kontroll javítására és a CVD kockázati tényezők enyhítésére. Úgy tűnik, hogy a magas vérnyomás olyan állapot, amelyet általában nem vesznek figyelembe az ilyen típusú szűrési programban; a megfelelő kezelésnek prioritást kell élveznie. Ez még hatékonyabbá tenné a cukorbetegség szűrővizsgálatait. Javasoljuk, hogy az anti-hiperglikémiás kezelést egyéb terápiás beavatkozásokkal, különösen a magas vérnyomás-szabályozással [21] kell kísérni, hogy javítsák a cukorbetegség kontrolljának eredményességét a képernyőn kimutatott betegeknél.

Általánosságban elmondható, hogy a jelen tanulmány eredményei hasonlóak más szerzők által közölt megállapításokhoz. Ugyanakkor a hasonló kutatási háttérrel rendelkező tanulmányok [21, 25, 26] néhány évvel idősebbek, és nem ugyanazokat a diagnosztikai kritériumokat és kezelési célokat használták [1, 2]. Továbbá ezeket a vizsgálatokat nem magas kockázatú populációban, azaz 2-es típusú cukorbetegek rokonai körében végezték [2–5]. Ez bizonyos mértékben megmagyarázhatja a megállapítások különbségét. Várható, hogy a hajlamos személyek nagyobb valószínűséggel követik az orvosi kezeléssel, étrenddel, testmozgással stb. Kapcsolatos tanácsokat, mint a nem hajlamosak. Figyelembe kell venni azt a lehetőséget is, hogy a megállapítások országspecifikus szempontokhoz kapcsolódhatnak.

Vizsgálatunk időtartama (1 év) volt az egyik korlátja. A betegek általános nyomon követési állapota hosszú távon változhat a kockázati tényezők javulásának vagy romlásának eredményeként, több év leforgása alatt. Másrészt a tanulmányunkban alkalmazott 1 éves követési periódus lehetővé tette számunkra, hogy összehasonlítsuk eredményeinket a leginkább hasonló vizsgálatok eredményeivel, amelyek ugyanazt az utánkövetési időszakot használták [21, 25].

A vizsgálat másik korlátja az volt, hogy a vérnyomást mindössze két látogatás alkalmával mérték, a cukorbetegség diagnózisa előtt és egy évvel azt követően. Az egy év alatt végzett többszörös látogatások és azok átlagértékeinek mérése megfelelőbb módszer lenne a hipertónia kontrolljának értékelésére. Ugyanazon megközelítés (azaz többszörös mérés) alkalmazása a plazma glükózra, lipidekre és HbA1c-re szintén növelheti az értékelés pontosságát. Másrészt bebizonyosodott, hogy egyetlen látogatás eredménye megbízhatóan reprodukálja a valós értékeket, különösen a magas vérnyomás esetén [27].

Következtetések

Nyilvánvaló, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a glikémiás kontroll javítására és a kardiovaszkuláris kockázati tényezők, különösen a magas vérnyomás csökkentésére az újonnan diagnosztizált cukorbetegeknél. Javasoljuk, hogy az egészségügyi hatóságok dolgozzanak ki és hozzanak létre egy egészségügyi rendszert a cukorbetegek és a CVD kialakulásának kockázatának kitett egyének hatékonyabb azonosítására és kezelésére, valamint a késői szövődmények megelőzésére. Ugyancsak kritikus fontosságú a cukorbetegség-ellenőrzési kritériumok betartása és a folyamat folyamatos figyelemmel kísérése.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet mondanak a COX Inc.-nek az angol nyelvű segítségért.