A depresszió tüneteinek változásai fogyás esetén

Absztrakt

Asztal 1

A résztvevők négy kezelési csoport alapjellemzői.

Sibutramine AloneLiffestyle Modification
AloneCombined TherapySibutramine Plus Röviden
Terápia(N = 45) (N = 47) (N = 53) (N = 49)

Nem (tantárgyak száma)
Női	37	39	45	41
Férfi	8.	8.	8.	8.
Faj vagy etnikum
fehér	26.	30	36	35
Fekete	18.	15	16.	11.
Spanyol	1	2	1	2
Ismeretlen	0	0	0	1
Kor (év)	42,2 ± 9,8 a	42,9 ± 9,9	44,4 ± 10,6	44,8 ± 10,1
Súly (kg)	106,7 ± 15,5	103,5 ± 14,3	106,5 ± 17,2	106,0 ± 18,6
Magasság (cm)	167,3 ± 8,3	166,5 ± 7,7	167,6 ± 8,4	167,6 ± 8,4
BMI (kg/m 2)	38,0 ± 3,9	37,3 ± 3,8	37,8 ± 4,1	37,6 ± 4,6
Alapszintű BDI pontszám	8,1 ± 6,9	9,1 ± 8,0	8,0 ± 6,5	7,3 ± 6,7

Kezelési feltételek

A résztvevőket véletlenszerűen osztották be a korábban leírt négy kezelési beavatkozás egyikébe (15), és itt csak röviden foglaljuk össze. Minden résztvevőt arra utasítottak, hogy egy 1200-1500 kcal/nap kiegyensúlyozott étrendet fogyasszon, és fokozatosan növelje fizikai aktivitását napi 30 percre a hét legtöbb napján.

Sibutramine önmagában (n = 45)

Ezek a résztvevők kezdetben sibutramint (5 mg/nap) kaptak, amelyet 6 hét alatt 15 mg/nap-ig titráltak. Az 1., 3., 6., 10., 18., 26., 40. és 52. héten találkoztak egy alapellátással (10-15 percig). A szolgáltató felmérte vérnyomásukat és pulzusukat, és érdeklődött az esetleges tünetekről. A résztvevők röpiratot kaptak az egészséges táplálkozásról és az aktivitási szokásokról, de nem kaptak konkrét utasításokat viselkedésük megváltoztatására.

Egyedül az életmód módosítása (n = 47)

Ennek a beavatkozásnak a résztvevői részt vettek az 1-18. Héten át tartó csoportos megbeszéléseken, minden második héten a 20-40. Héten, valamint az 52. héten utólagos látogatáson. Az értekezletek 90 percig tartottak, és pszichológusok vezették őket, akik követték a LEARN Súlyprogramot Ellenőrzés (17), amelynek másolatait a csoport tagjai rendelkezésére bocsátották. A résztvevőket arra utasították, hogy legalább az első 18 hétben napi nyilvántartást vezessenek étkezésükről és fizikai aktivitásukról. A 20. és a 40. hét közötti megbeszéléseket a Súlyfenntartási Túlélési Útmutató (18) segítségével vezették le.

Kombinált terápia (n = 53)

Ezeknek a résztvevőknek biztosítottuk a sibutramine és a csoportos életmód-módosítás (azaz a kombinált terápia) kombinációját. Így szibutramint kaptak és orvosi látogatásokon vettek részt, ugyanazon ütemterv szerint, mint az egyedül Sibutramine által kezelt résztvevők, miközben ugyanabban a menetrendben vettek részt csoportos foglalkozásokon, mint az Életmód módosítása egyedül csoport résztvevői. Ezek az ülések a LEARN program sibutraminnal történő használatra adaptált változatát (19), valamint a fogyás fenntartására vonatkozó túlélési útmutatót követték.

Sibutramine Plus rövid terápia (n = 49)

A csoport résztvevői sibutramint kaptak (azonos titrálási ütemezéssel), és az 1., 3., 6., 10., 18., 26., 40. és 52. héten 10-15 percig ellátogattak egy alapellátóhoz. Megkapták a két kezelési kézikönyvet is. (18, 19), és a két csoport életmód-módosítási feltételében résztvevőkhöz hasonlóan utasítást kaptak az ételek és tevékenységek nyilvántartásának kitöltésére, amelyeket a szolgáltatóikkal áttekintettek. Ezt a kezelési feltételt arra tervezték, hogy az alapellátást nyújtók rövid életű látogatások során hatékony életmód-tanácsadást nyújthassanak.

Eredmények

Súly

A súlyt minden kezelési látogatás alkalmával digitális mérleg segítségével értékeltük (6800A modell, Detecto). A résztvevők könnyű ruhába öltöztek.

A depresszió tüneteit egy szűrővizsgálaton, majd a 0., 6., 10., 18., 26., 40. és 52. héten értékeltük a BDI-II segítségével, egy 21 tételes skálán, amely az előző két hét hangulatát értékeli. Az összes pontszám 0-63 között mozog, a magasabb pontszámok a depresszió nagyobb tüneteit mutatják. A 0-13 pontszámok minimális (azaz szubklinikai) tüneteket tükröznek, míg a 14-19, 20-28 és> 29 értékek a depresszió enyhe, közepes és súlyos tüneteit jelzik (16). A 9. tétel az öngyilkossági gondolatokat értékeli, a következő válaszok alapján: (a) "Nincsenek gondolataim megölni magam;" b) "Gondolataim vannak, hogy megöljem magam, de nem hajtanám végre őket;" c) „meg akarom ölni magam;” és (d) "megölném magam, ha lenne rá lehetőségem." E tanulmány alkalmazásában azok a válaszadók, akik ebben a kérdésben támogatták a b, c vagy d elemeket, öngyilkossági gondolatokkal bírtak.

Pszichiátriai történelem

A súly- és életmód-nyilvántartást (20) kezdetben adták a pszichiátriai kórelőzmények értékelésére. A résztvevőket úgy ítélték meg, hogy pszichiátriai kórtörténettel rendelkeznek, ha „igennel” válaszoltak a következő kérdésre: „Volt-e bármikor problémája depresszióval, szorongással vagy más érzelmekkel, amelyek megzavarták a normális működését?”

Mellékhatások

A nemkívánatos eseményeket, beleértve a pszichiátriai szövődményeket is, a résztvevők spontán jelentéseire, valamint a vérnyomás és pulzusszám rendszeres monitorozására válaszul rögzítették, az előzőekben leírtak szerint (15). A szűrővizsgálat után nem a BDI-II volt a fő módszer a hangulatváltozások nyomon követésére, hanem eredménymérőként alkalmazták. A résztvevők hatását a kezelőszemélyzettel folytatott interakciók során figyelték meg, akik klinikai pszichológusokat (akik a csoportos kezelési foglalkozásokat vezetnek) és az alapellátást nyújtó szolgáltatókat (akik a Sibutramine Alone és a Sibutramine Plus rövid terápiás foglalkozásokat vezették) vettek részt. A kutatási koordinátorok jellemzően áttekintették a BDI-II-k eredményeit, amikor az egyes értékelési időszakokban összegyűjtötték őket, és tájékoztatták a résztvevőket arról a résztvevőkről, akik elismerik az öngyilkossági gondolatokat. A kezelõ személyzet hetente (késõbb havonta kétszer) ülésezett, hogy megvitassák a betegeknél megfigyelt esetleges klinikai problémákat.

Statisztikai elemzések

A súly és az összes BDI-II pontszám változását a kiindulási értéktől az 52. hétig vizsgáltuk megismételt varianciaanalízissel (ANOVA; kezelési csoport x idő); hiányzó adatok esetén az utolsó megfigyelés (LOCF) módszert alkalmazták. Khi-négyzet elemzéseket alkalmaztunk a kezelési csoportok közötti különbségek összehasonlítására mind a BDI-II 5 vagy annál több pontjának csökkenésében és növekedésében. Ezt a változás mértékét potenciálisan észrevehetőnek tartották a résztvevők számára (vagyis felismerhető különbség a hangulati állapotban), mert ez a standard eltérés több mint felét képviseli, és a depresszió enyhe és közepes tüneteit elválasztó tartomány több mint felét képviseli. Ezeket az elemzéseket a kiindulási pontszámok összehasonlításával végeztük a 6., 10., 18., 26., 40. és 52. héten mért pontszámokkal. Az öngyilkossági gondolatok változását hasonló módon vizsgáltuk dichotóm kritériumok alkalmazásával (azaz a három három egyikét sem megerősítették, sem nem öngyilkossági gondolatokra utaló válaszok). A kovariancia (amely a kezelési csoport hatását kontrollálta) elemzéseivel összehasonlítottuk a depresszió és a súly változását azon résztvevők között, akiket a kiinduláskor kategorizáltak a depresszió minimális, enyhe és mérsékelt tüneteivel.

Kopás

194 résztvevő közül 18 (9,3%) nem fejezte be ezt a vizsgálatot az 52. héten mért súly megadásával. A lemorzsolódás jellemzőit egy későbbi szakasz tárgyalja.

Eredmények

Súly

Az 1. ábra azt mutatja, hogy 1 év múlva a Sibutramine Alone kezelt résztvevők a kezdeti súly 5,5 ± 6,5% -át vesztették, szemben az Életmódmódosító Egyedül 7,8 ± 8,0% -kal, a Kombinált Terápia esetében 12,1 ± 8,8% -kal és 7,7 ± 6,9% -kal azoknál a résztvevőknél, akik kapott Sibutramine Plus rövid terápiát. A kombinált terápia csoportban az átlagos veszteségek szignifikánsan nagyobbak voltak (p 2. táblázat, az átlagos BDI-II pontszám a négy kezelési csoportban az 52. héten átlagosan 6,2 ± 7,7-re csökkent. A négy csoportban nem volt szignifikáns különbség; a pontszámok azonban szignifikánsan csökkentek (p 29 a depresszió enyhe, közepes és súlyos tüneteit jelzi.

A depresszió tüneteinek esettanulmánya

A BDI-II pontszámok észrevehető változásai az 52. héten

Az adatokat tovább vizsgáltuk azon személyek azonosítása érdekében, akiknél észlelhető volt a depresszió tüneteinek csökkenése, valamint növekedése (ezt jelzi a BDI-II 5 vagy több pontjának változása). Amint az a 2. ábrán látható, a négy kezelési csoport résztvevőinek 28,6–43,4% -a (átlag = 35,6%, a teljes mintában 194 résztvevő közül 69) a kezelés végén észrevehető csökkenést regisztrált a BDI-n a kezelés végén, szignifikáns különbségek nélkül a csoportok. Ezzel szemben a négy csoport résztvevőinek 8,5–22,5% -ánál (átlag = 13,9%, a teljes minta 27-e) potenciálisan észlelhető volt a depresszió tüneteinek növekedése a kezelés végén. Jelentősen (p az év során bármikor megvizsgálták a pozitív vagy negatív változások lehető legmagasabb előfordulása érdekében. Amint azt a 3. ábra mutatja, az egyes csoportok résztvevőinek 38,8 - 57,4% -a (átlag = 48,3%, a teljes minta 94) a depresszió tüneteinek javulását mutatta a vizsgálat során. A négy kezelési csoport között nem volt szignifikáns különbség ebben az intézkedésben. Ezzel szemben a négy csoport résztvevőinek 15,6 - 30,2% -a (átlag = 23,7%, 46 a teljes minta) a depresszió tüneteinek súlyosbodásáról számoltak be az év során. Az intézkedés négy csoportja között nem volt szignifikáns különbség.

Azon csoportok résztvevőinek százalékos aránya, akik potenciálisan észrevehetően (rosszabbodva) vagy csökkenően (javulva) ≥ 5 pontot regisztráltak a Beck Depressziós Leltáron a kezelés során bármikor.