A fitnesz és az elhízás hatása a rutinszerűen mért kardiometabolikus kockázatra fiatal, egészséges felnőttekben

Michael N. Vranian

egy Johns Hopkins Ciccarone központ a szívbetegségek megelőzésére - Baltimore, MD

Tanya Keenan

b Perelman Orvostudományi Kar a Pennsylvaniai Egyetemen - Philadelphia, PA

Michael J. Blaha

egy Johns Hopkins Ciccarone központ a szívbetegségek megelőzésére - Baltimore, MD

Michael G. Silverman

egy Johns Hopkins Ciccarone központ a szívbetegségek megelőzésére - Baltimore, MD

Erin D. Michos

egy Johns Hopkins Ciccarone központ a szívbetegségek megelőzésére - Baltimore, MD

C. Michael Minder

egy Johns Hopkins Ciccarone központ a szívbetegségek megelőzésére - Baltimore, MD

Roger S. Blumenthal

egy Johns Hopkins Ciccarone központ a szívbetegségek megelőzésére - Baltimore, MD

Khurram Nasir

egy Johns Hopkins Ciccarone központ a szívbetegségek megelőzésére - Baltimore, MD

c Baptist Health South Florida, Miami, FL

Romeu S. Meneghelo

d Prevenciós Orvostudományi Központ, Israelita Albert Einstein Kórház, São Paulo, Brazília

Raul D. Santos

d Prevenciós Orvostudományi Központ, Israelita Albert Einstein Kórház, São Paulo, Brazília

e Lipid Klinika Szívintézet (InCor), São Paulo Egyetem Orvosi Iskola Kórház, São Paulo, Brazília

Absztrakt

Az elhízás közvetlen összefüggést mutat a kardiovaszkuláris rizikóval és a minden okból eredő halálozással, míg a kardiorespirációs alkalmasság fordított összefüggést mutat. A klinikai gyakorlatban számos kardiometabolikus („CM”) kockázati tényezőt szoktak mérni a kardiovaszkuláris kockázat felmérésére, de a fitnesz és az elhízás közötti kölcsönhatást a CM kockázat szempontjából még nem vizsgálták teljes mértékben. 2634 brazil felnőttet vizsgáltunk, akiket munkáltató által támogatott egészségügyi vizsgára utaltak. Az elhízás a következő volt: BMI> 30 kg/m 2 vagy derékbőség> 102 cm (férfiak) vagy> 88 cm (nők), amikor a BMI 25–30 kg/m 2. Az alkalmasságot az Ellestad futópad stresszteszten elért stádium alapján számszerűsítettük, a 4. stádiumot teljesítők megfelelőnek tekinthetők. A máj steatosisát ultrahanggal határoztuk meg. Összehasonlítottuk a CM rizikófaktorokat, miután a betegeket 4 csoportba soroltuk: fitt/normális súlyú, fitt/elhízott, alkalmatlan/normál testsúlyú és alkalmatlan/elhízott. A betegek körülbelül 22% -a elhízott; 12% alkalmatlan volt. A fittség és az elhízás mérsékelten korrelált (ρ = 0,38–50). A minta 6,5% -a alkalmatlan/normál testsúlyú, 16% -a fitt/elhízott. Túlsúlyos és elhízott betegeknél az erőnlét negatívan társult a CM kockázatához (p Kulcsszavak: fittség, elhízás, metabolikus szindróma, májzsír, gyulladás

Az elhízás a világ egyik legsürgetőbb problémájává vált. Az elhízás mind az összes okot, mind a kardiovaszkuláris mortalitást növeli. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az elhízás gyakorisága megduplázódott 1980 és 2008 között, és ma már nagyjából félmilliárd ember elhízott. Az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint évente 2,8 millió ember hal meg túlsúlya vagy elhízása miatt. 1 Számos tanulmány kimutatta, hogy az elhízással járó mortalitás csökkenthető vagy akár visszafordítható a jobb kardiorespirációs fitnesz („fitnesz”) javításával. 2–6 Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy azoknak, akik fittek, mégis elhízottak, alacsonyabb a kardiovaszkuláris mortalitásuk, mint azoknak, akik soványak, de alkalmatlanok. Az azonban nem világos, hogy a rutinszerűen mért kardiometabolikus („CM”) kockázati paneleken teljes mértékben fel lehet-e értékelni a javított fitnesz előnyeit. Arra törekedtünk, hogy megvizsgáljuk az alkalmasság és az elhízás kölcsönhatását a rutinszerűen mért hagyományos és nem hagyományos CM kockázati tényezők tekintetében annak feltárására, hogy a rutin CM kockázatértékelés során figyelembe lehet-e venni a fitnesz korábban megfigyelt halálozási előnyét.

Mód

Összesen 2634 tünetmentes, ismert szívbetegségtől mentes brazil férfit és nőt értékeltek egy munkáltató által támogatott klinikai egészségügyi vizsgálat során a brazíliai São Paulo-i Israelita Albert Einstein Kórház Preventív Orvosi Központjában 2008. november és 2010. július között. A vizsgálat egy kórtörténeti kérdőívből, a kardiovaszkuláris rizikófaktorok laboratóriumi értékeléséből, a májzsír meghatározására szolgáló hasi ultrahangból és a tünetekkel korlátozott Ellestad futópad tesztből állt. Összesen 2576 egyén (98%) rendelkezett teljes körű információval a CM kockázati tényezőkről, kivéve a nagy érzékenységű C-reaktív fehérjét („hs-CRP”), és ezek alkotják az elsődleges vizsgálati populációt. Az egyének 88% -ánál végeztek hs-CRP-méréseket, és ezeket megtartották a hs-CRP-specifikus elemzésekben.

Minden résztvevő antropomorf méréseket végzett az elhízásról, beleértve a magasságot, a súlyt és a derék kerületét. Az elhízást mind a BMI, mind a derék kerülete alapján határoztuk meg a központi zsírbetegség mérésére, a Nemzeti Koleszterin Oktatási Program Felnőttek Kezelői III. Csoportjának metabolikus szindróma szerinti tartományaiból adaptálva. Az elhízás akkor volt jelen, ha a BMI> 30 kg/m 2 vagy a derék kerülete> 102 cm a férfiaknál vagy> 88 cm a nőknél, ha a BMI ≥ 25 kg/m 2. Túlsúlyosnak tekintették azokat, akiknek a BMI-je 25–30 kg/m 2 között volt, de nem érte el az elhízás derékbőség-határát.

Az alkalmasságot maximális, tünetekkel korlátozott, Ellestad futópad stressz teszten elért csúcsfázis segítségével számítottuk, amely 1,7 mph/10% -os (nagyjából 4,6 METS) és 8 mph (15%) (nagyjából 21,5 METS) között változott. Mint ilyen, az erőnlét rendes változónak számított, az 1. és a 7. szakasz között. Azokat, akik teljesítették a 4. szakaszt (3 perc 5 mph sebességgel 10% -os fokozatnál vagy nagyjából 12,1 METS), alkalmasnak tekintették, míg azokat, akik nem tudtak, alkalmatlannak. A 4. stádiumot választottuk fitnesz-cutoffnak, mert ez megfelel kohorszunk előre jelzett testképességének 125. percentilisének átlagos életkorára tekintettel. 8 A végletek kis mintamérete miatt az 1. és 2., valamint a 6. és a 7. szakaszt egyesítettük a későbbi elemzésekhez az alap korrelációs elemzés után. A METS-t az amerikai College of Sports Medicine közvetett oxigénfogyasztási irányelveinek megfelelően számították ki. 9.

A vérmintákat egy éjszakai böjt után gyűjtöttük össze. A laboratóriumi elemzés standard lipidpanelt, éhomi glükózt, aszpartát-aminotranszferázt, alanin-aminotranszferázt és gamma-glutamil-transzpetidázt tartalmazott, amelyeket mind Vitros platform automatizált laboratóriumi rendszerrel (Johnson & Johnson Clinical Diagnostics) elemeztek. A Hs-CRP szinteket immun-neelemelemetriával (Dade-Behrin) határoztuk meg. A máj steatosisát ultrahangvizsgálattal értékeltük legalább 6 órás böjt után, ACUSON XP-10 (Mountain View, Ca) géppel. A diagnózist két testület által tanúsított radiológus állapította meg, vakon a laboratóriumi vizsgálatok eredményeitől, fényes máj mintáján keresztül, ellentétben a máj és a vese parenchyma között. Ezt a módszert széles körben használják, és korábban validálták. 10,11 A metabolikus szindrómát a Nemzetközi Diabetes Szövetség definíciója szerint határozták meg. 12.

Az életkort, a nemet, a CM kockázati tényezőket és a 10 éves Framingham-kockázati pontszámot a teljes vizsgálati populációra úgy határoztuk meg, hogy kiszámítottuk a kategorikus változók gyakoriságát, a normál eloszlású folytonos változók standard szórással rendelkező átlagát és a ferde, folyamatos változók interkvartilis tartományú mediánjait. Az Ellestad futópad stresszteszten elért stádium és a BMI, a derék kerülete és az elhízás kapcsolatának értékeléséhez Pearson-korrelációs együtthatókat számítottunk.

A túlsúlyos vagy elhízott résztvevők alcsoportjában (minden résztvevőnél a BMI> 25 kg/m 2 volt) a fitnesz szintjének növekedését úgy határoztuk meg, hogy összehasonlítottuk a CM kockázati tényezőket az Ellestad stádiumokban, kategorikus változók Pearson χ 2 tesztjeivel, 1- varianciaanalízis (ANOVA) normál eloszlású folytonos változók esetében, és Kruskal-Wallis tesztek ferde eloszlású folyamatos változók esetén. Az alkalmassá nyilvánított résztvevők részcsoportjában (Ellestad stádium ≥4) a növekvő BMI hatását úgy határoztuk meg, hogy összehasonlítottuk a CM rizikófaktorokat a BMI kvartilisek között Pearson χ 2 tesztjeivel, egyutas ANOVA és Kruskal-Wallis tesztekkel.

Az alkalmasság CM kockázatra gyakorolt hatásának értékelésére elhízás hiányában és jelenlétében a teljes vizsgálati populációt 4 csoportra osztották: 1. csoport, fitt és nem elhízott; 2. csoport, alkalmatlan és nem elhízott; 3. csoport, fitt és elhízott; 4. csoport, alkalmatlan és elhízott. A CM kockázati tényezőket ebben a 4 vizsgálati csoportban hasonlítottuk össze Pearson χ 2 tesztjeivel, egyutas ANOVA és Kruskal-Wallis tesztekkel. Az alkalmatlan/nem elhízott csoportban a CM kockázatát hasonlítottuk össze a fit/elhízott csoporthoz ugyanazokkal a tesztekkel. Minden elemzést a STATA 12-es verziójával (College Station, TX) használtunk.

Eredmények

A vizsgált populáció kiindulási jellemzőit az 1. táblázat tartalmazza. A vizsgált populáció átlagéletkora 42,8 ± 8,7 év volt, az átlagos BMI a nőknél 23,5 ± 3,7 kg/m 2, a férfiaknál 26,9 ± 3,5. Az elhízás a női résztvevők 11,6% -át és a férfiak 24,3% -át érintette. Az átlagos derékkerület a nőknél 78,7 ± 9,5 cm, a férfiaknál 94,8 ± 9,8 cm volt. Az átlagosan számított 10 éves Framingham-kockázati pontszám 3,8 ± 4,3% volt.

Asztal 1

A vizsgálati populáció alapjellemzői (n = 2634)