A fogyókúrás kezelésre vágyó fiatalok megfélemlítéséről számolnak be azok, akikben megbíznak

Még akkor is, amikor a serdülők a kezelési programok révén küzdenek a fogyásért, gyakran továbbra is súlyon alapuló megkülönböztetést tapasztalnak - nemcsak társaiktól, hanem felnőttektől is, akikben megbíznak, beleértve a szülőket és a tanárokat is. A Yale-i Rudd Élelmiszerpolitikai és Elhízási Központ kutatóinak tanulmánya online megjelenik a Pediatrics folyóiratban, és ez az első átfogó vizsgálat arról, hogy a súlyalapú áldozattá válás miként befolyásolja a fogyás kezelését kereső fiatalokat.

számolnak

A kutatók 361, két országos súlycsökkentő táborba beiratkozott serdülő felmérését végezték, és megkérdezték őket a súlyuk miatt tapasztalt áldozattá válás jellegéről és mértékéről.

A serdülők többsége arról számolt be, hogy az iskolában csúfolták és zaklatták őket, az áldozattá válásról pedig a legnehezebbek számoltak be. A legtöbb serdülő arról számolt be, hogy több mint egy éven át áldozattá váltak, és néhányan arról számoltak be, hogy öt évig vagy annál hosszabb ideig csúfolták és zaklatták őket. Egyesek számára az áldozattá válás a fogyás után is folytatódott.

Bár társai és barátai voltak a kötekedés és a bántalmazás leggyakrabban elkövetői, a serdülők nagy százaléka arról is beszámolt, hogy megbízható felnőttek, köztük testnevelő tanárok és sportedzők (42%), szülők (37%) ugratták és zaklatták súlyukat súlyuk miatt osztálytermi tanárok (27%). A súlyon alapuló áldozattá válást leggyakrabban verbális ugratásként tapasztalták, ezt követte a relációs áldozattá válás (a társak figyelmen kívül hagyták és kizárták), számítógépes zaklatás és fizikai agresszió.

"Bár eredményeink azt sugallják, hogy az ugratás és a zaklatás elkerülhetetlen lehet a legnehezebb fiatalok számára, feltűnő, hogy azok a korábban túlsúlyos fiatalok, akik lefogytak és testtömegüket ma egészségesnek tekintik, továbbra is kiszolgáltatottak a súly alapján történő áldozattá válásnak" - mondja vezető szerző Rebecca Puhl, a Rudd Center kutatási igazgatója.

"Az is aggályos, hogy a serdülők több mint egyharmada számolt be a szülők súlyalapú áldozattá válásáról" - teszi hozzá Puhl. "Ezek az eredmények rávilágítanak a szülői oktatás szükségességére, hogy a szülők érzékenyebb és támogatóbb stratégiákat alkalmazhassanak, amikor gyermekükkel a testsúlyos egészségről beszélnek."

A szerzők azt állítják, hogy az egészségügyi szolgáltatók, az iskolai személyzet és a fogyókúrás alkalmazottak mind szerepet játszhatnak ezeknek a fiataloknak az ugratás, a megfélemlítés vagy az ezzel járó pszichés distressz jeleinek felkutatásában; annak meghatározása, hogy a fiataloknak van-e támogatási rendszere a zaklatás kezelésére; a zaklatással kapcsolatos aggodalmak megosztása a szülőkkel; és segítségnyújtás a támogatásra szoruló fiatalok erőforrásainak megszerzéséhez.