A fogyás hatása a tápszeres étrend segítségével a veseműködésre elhízott, diabéteszes nephropathiában szenvedő betegeknél

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS:

Az alacsony kalóriatartalmú étrenddel végzett kezelés hatásának és biztonságosságának értékelése a veseműködésre és a proteinuriara elhízott, diabéteszes nephropathiás betegeknél.

TERVEZÉS:

Prospektív tanulmány egy 4 hetes alacsony kalóriatartalmú (11–19 kcal/kg/nap) normál fehérje (0,9–1,2 g/kg/nap) étrend biztonságosságáról és hatékonyságáról, részben tápszeres étrenddel kiegészítve.

TÁRGYAK:

Összességében 22 elhízott, diabéteszes nephropathiában szenvedő beteg (BMI: 30,4 ± 5,3 kg/m 2, HbA1c: 7,1 ± 1,4%, szérum kreatinin: 172,4 ± 57,5 μmol/l, vizeletfehérje: 3,3 ± 2,6 g/nap).

EREDMÉNYEK:

Az átlagos testtömeg 6,2 ± 3,0 kg-kal csökkent. Az átlagos szisztolés vérnyomás, a kreatinin, a vér karbamid-nitrogénje, a vizeletfehérje és a 8-hidroxi-oxi-guanozin jelentősen, 7,5 ± 12,7 Hgmm, 41,6 ± 23,9 μmol/l, 1,50 ± 1,61 mmol/l, 1,8 ± 1,7 g/nap és 3,1 csökkent ± 3,6 ng/mg kreatinin. Egyik betegnél sem emelkedett a szérum kreatinin és a vizelet fehérje. Az átlagos kreatinin-clearance (40,6 ± 17,9–46,1 ± 14,6 ml/s/1,73 m 2) és a szérumalbumin nem mutatott szignifikáns változást. A Δserum kreatinin és az Δurinary protein korrelált a Δtest tömegével (r= 0,62, illetve 0,49), illetve Δvisceralis zsírterület (r= 0,58, illetve 0,58), de nem korrelált az Δ szisztolés vérnyomással, a Δ a vércukorszint gyorsításával és a Δ szubkután zsírterülettel.

KÖVETKEZTETÉS:

Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a tápszeres étrend segítségével történő súlycsökkentés rövid távon biztonságosan javíthatja a vesefunkciót és a proteinuriát elhízott, diabéteszes nephropathiás betegeknél.

Bevezetés

Mód

Betegek

Összességében 22 elhízott, 16 diabéteszes nephropathiában szenvedő beteget (16 férfit és hat nőt) vizsgáltak és figyeltek meg kórházi kezelés alatt. Kiválasztottuk azokat a betegeket, akik teljesítették a következő kritériumokat: elhízás (testtömeg-index (BMI)> 25 kg/m 2), diabéteszes retinopathia jelenléte, proteinuria (vizeletalbumin> 300 mg/nap) és a szérum kreatininszint kevesebb, mint 265,2 μmol/l . Kizárt az instabil diabéteszes retinopathiában szenvedő betegek, pleurális folyadékgyülem és súlyos lábödéma. Ezeknek a vizsgálati betegeknek az alapjellemzőit az 1. táblázat mutatja be. A vizsgálat előtt a betegeknek legalább 3 hónapig napi 25-30 kcal/kg és 0,8 g/kg fehérje kalóriabevitelt írtak elő. Olyan gyógyszerek, mint a sztatinok, probucol, angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorok, angiotenzin-receptor blokkolók, β-blokkolókat és diuretikumokat, amelyeket a vizsgálat előtt több mint 2 hónapig szedtek, a vizsgálat során folytatták, azzal a feltétellel, hogy az adagok változatlanok maradnak. A cukorbetegség kezelésére alkalmazott gyógyszerek, például az inzulin és a szulfonil-karbamidok csökkentése vagy leállítása a hipoglikémia idején.

Fogyókúrák

A betegek napi 740 vagy 970 kcal (11–19 kcal/kg) teljes kalóriabevitelt írtak elő. A folyékony fehérjéből álló tápszert (ObeCure; US Cure Inc. Tokió, Japán) 170 kcal/csomag adagolásával a diéta. 4 héten keresztül minden nap a betegek vagy egy, 170 kcal-os tápszeres diétás ételt és két, egyenként 400 kcal-os (összesen; 970 kcal) ételt fogyasztottak, vagy két tápszeres étrendet és egy hétköznapi ételt (összesen; 740 kcal). . A sófogyasztás 2,79 g/nap volt a 740 kcal-os étrendben és 4,90 g/nap a 970 kcal-os étrendben.

Klinikai és laboratóriumi mérések

A testtömeg-mérést és a laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges vérgyűjtést egy éjszakai böjt után végeztük. A vérnyomást délután mértük 5 perc pihenés után ülve. Huszonnégy órás vizeletmintát gyűjtöttünk a vizelet fehérje és kreatinin clearance mérésére. A kreatinin-clearance-t a belső kreatinin szérumban és vizeletben történő mérésével számoltuk. A zsigeri zsír területét CT-vel értékeltük. A CT-vizsgálatot a köldök szintjén hajtották végre, az alany fekvő helyzetben pihent. A zsigeri zsírterületet manuálisan követtük nyomon a hasfal belseje mentén, és kiszámítottuk a CT-értékeket mutató pixelek számát −50 és −150 Hounsfield egység között. A szubkután zsírterületet az alábbiak szerint számoltuk: teljes zsírterület – zsigeri zsírterület. A vizeletben lévő 8-hidroxi-oxi-guanozint (8-OHdG) a biológiai markernek tekintik in vivo oxidatív DNS károsodás. 10 Ebben a vizsgálatban a 8-OHdG-t alkalmaztuk oxidatív stressz markerként.

Testtömeg, szisztolés vérnyomás, diasztolés vérnyomás, vér karbamid-nitrogén (BUN), szérum kreatinin, szérum albumin, éhomi vércukorszint, HbA1c, összkoleszterin (TC), trigliceridek (TG) és nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin (HDL-C) ), a vizelet fehérje és a kreatinin clearance-ét hetente egyszer (0–4. hét) mértük. Viscerális zsírt, szubkután zsírt és 8-OHdG-t mértünk a vizsgálat előtt és után.

Tájékozott beleegyezés

A betegeknek elmagyaráztuk, hogy a vizsgálatot a következő körülmények között abbahagyják: a szérum kreatinin és a proteinuria súlyosbodása, a diabéteszes retinopathia progressziója és a fogyás szempontjából releváns probléma a képlet-diéta segítségével. Teljes tájékozott beleegyezéssel a vizsgálatot minden beteg engedélyezte.

Statisztikai analízis

Az eredményeket átlag ± sd-ként fejezzük ki. A t-tesztet alkalmaztunk a csoportok összehasonlításához. P-értékei

Eredmények

A 4 hét alatt ebben a vizsgálatban egyetlen beteg sem mutatta a diabéteszes retinopathia progresszióját. Az átlagos testtömeg jelentősen csökkent (P 2). A zsigeri zsír jelentősen csökkent (P 2, és a bőr alatti zsír is jelentősen csökkent (P 2. A 8-OHdG szignifikáns csökkenést mutatott (P 1.ábra

A vizsgálat 4 hete alatt az átlagos 8-OHdG (oxidatív stressz markernek tekinthető) jelentősen csökkent (1. táblázat). Az átlagos 8-OHdG azonban nem mutatott szignifikáns korrelációt a fogyással (r= 0,15, P= 0,66), a szérum kreatininszint csökkenése (r= 0,02, P= 0,94), vagy a vizelet fehérjéjének csökkenése (r= 0,23, P= 0,50).

A szérum kreatinin súlycsökkenés és a vizelet fehérje változásokat súlycsökkenésenként 4 súlycsökkenéssel osztályozták. A szérum kreatinin-változás (3a. Ábra) és a vizeletfehérje-változás (3b. Ábra) között nem észleltek csoportok közötti különbségeket.

A szérum kreatinin változása testsúlycsökkenésenként (a) és a vizelet fehérje változása fogyásonként (b) négy súlycsökkenés szerint rétegezve. Nem figyeltek meg csoportok közötti különbségeket a szérum kreatinin (a) és a vizelet fehérje (b) változásában. A sávok az átlag ± s.d értéket képviselik.

Vita

Általában a magas kalóriatartalmú, alacsony fehérjetartalmú étrendnek tekinthető a vese működésének védelme és a proteinuria súlyosbodásának megakadályozása diabéteszes nephropathiában. 5., 6., 7. A kóros glomeruláris hemodinamika korrekciójáról azt jelentették, hogy az alacsony fehérjetartalmú étrend javítja a vesekárosodást diabéteszes nephropathiában. A diabéteszes nephropathiában szenvedő, elhízott betegek testsúlycsökkenésének a veseműködésre gyakorolt hatása azonban nem teljesen ismert. Ebben a tanulmányban diabéteszes nephropathiában szenvedő elhízott betegeket figyeltünk meg alacsony kalóriatartalmú normál-fehérjetartalmú étrend mellett 4 hétig kórházi kezelés alatt. Ennek eredményeként az átlagos szérum kreatininszint szignifikánsan, 41,6 ± 28,9 μmol/l-rel csökkent, és az átlagos vizeletfehérje is szignifikánsan, 1,8 ± 1,7 g/nap. Noha a csontvázizom csökkenése befolyásolhatja a szérum kreatinin szintjét, az átlagos kreatinin clearance növekedés látszólagos növekedést mutatott ebben a vizsgálatban (nem szignifikáns). Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a cukorbeteg nephropathiában szenvedő, elhízott alanyok alacsony kalóriatartalmú étrendje rövid távon javíthatja a veseműködést és a proteinuriát.

A fogyás biztonságosságát elhízott, diabéteszes nephropathiában szenvedő betegeknél tanulmányozták. Bár a gyors glikémiás kontroll felgyorsíthatja a diabéteszes retinopathia progresszióját, 26 ebben a vizsgálatban egyetlen beteg sem mutatta a retinopathia progresszióját. A szérumalbumin a tápszeres étrend alkalmazása ellenére sem változott jelentősen. Fontos megjegyezni, hogy minden betegnél csökkent a szérum kreatinin és a vizelet fehérje szintje. A vesefunkció javítására szolgáló optimális fogyás megismerése érdekében a súlycsökkenésenkénti szérum kreatinin- és vizeletfehérje-változásokat súlycsökkenés szerint osztályozták. A vesefunkció és a proteinuria javulásának aránya nem különbözött a súlycsökkenés fokozatai között. Ezek a megállapítások azt jelentik, hogy rövid, 4 hetes megfigyelési időszak alatt a szérum kreatinin és a vizelet fehérje javul, amíg fogyás van, függetlenül a veszteség mértékétől. Más szavakkal, a tápszeres étrend rövid távú alkalmazása a fogyás elérése érdekében biztonságos módszernek tűnik a vesefunkció és a proteinuria javítására elhízott, diabéteszes nephropathiás betegeknél, mert a hatás mindaddig érhető el, amíg a beteg lefogy, anélkül, hogy a túlzott kockázat fennállna. fogyás.

Ebben a tanulmányban egy napi 62–64 g fehérjét (0,9–1,2 g/kg) tartalmazó tápszert alkalmaztunk normál fehérjetáplálékként a fehérje katabolizmus megelőzésére. Általában alacsony fehérjetartalmú étrend ajánlott diabéteszes nephropathia esetén. Nakamura et al A 9. szám szerint az alanin, a glicin és az arginin terhelések indukálták a glomeruláris hiperfiltrációt in vivo. A normál fehérjetartalmú étrend, az ObeCure aminosav-összetétele nem befolyásolhatja hátrányosan a diabéteszes nephropathiát. A jövőben összehasonlítanunk kell az alacsony fehérjetartalmú étrendet elhízott, diabéteszes nephropathiában szenvedő betegek számára. Ebben a tanulmányban a fogyás javíthatta az elhízással kapcsolatos nephropathiát, de hogy a súlycsökkenés javítja-e a diabéteszes nephropathiát, nem teljesen tisztázott. Hosszú távú vizsgálatot kell végeznünk a fogyás diabéteszes nephropathiára gyakorolt hatásáról elhízott személyeknél.

Következtetés

A tápszeres diéta alkalmazásával történő fogyás rövid távú vizsgálatban javította a vesefunkciót és a proteinuria elhízott, diabéteszes nephropathiában szenvedő betegek körében. Az átlagos szérum kreatinin és az átlagos vizeletfehérje szignifikánsan csökkent, és mind a szérum kreatinin, mind a vizelet fehérje szignifikánsan korrelált a fogyással. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az elhízott, diabéteszes nephropathiában szenvedő, fogyókúrás étrenddel történő fogyás rövid távon biztonságosan javíthatja a vesefunkciót és a proteinuriát, és az adipocita eredetű citokinek és az oxidatív stressz változása lehet a mechanizmus, amely javítja a fogyást vesefunkció és proteinuria diabéteszes nephropathiában elhízással.

Hivatkozások

De Fronzo RA. Diabéteszes nephropathia: etiológiai és terápiás szempontok. Diabetes Rev 1995; 3: 510–564.

Mogensen CE. Hogyan védjük meg a vesét cukorbetegeknél, különös tekintettel az IDDM-re. Cukorbetegség 1997; 46: S104 – S110.

A Cukorbetegség-ellenőrzési és Szövődményi Kutatócsoport. A cukorbetegség intenzív kezelésének hatása a hosszú távú szövődmények kialakulására és előrehaladására inzulinfüggő diabetes mellitusban. N Engl J Med 1990; 329: 977–986.

Kedziora-Kornatowska KZ, Luciak M, Blaszczyk J, Pawlak W. Lipidperoxidáció és antioxidáns enzimek aktivitása nephropathiás vagy anélkül inzulinfüggő cukorbetegségben szenvedő betegek vörösvértestjeiben. Nephrol Dial Transplant 1998; 13.: 2829–2832.

Barsotti G, Ciardella F, Morelli E, Cupisti A, Mantovanelli A, Giovannetti S. Veseelégtelenség táplálkozási kezelése 1-es típusú diabéteszes nephropathiában. Clin Nephrol 1988; 29.: 280–287.

Walker JD, Bending JJ, Dodds RA, Mattock MB, Murrells TJ, Keen H, Viberti GC. Az étrendi fehérje korlátozása és a veseelégtelenség progressziója diabéteszes nephropathiában. Gerely 1989; ii: 1411–1415.

Zeller K, Wittaker E, Sullivan L, Raskin P, Jacobson HR. Az étrendi fehérje korlátozásának hatása a veseelégtelenség progressziójára inzulinfüggő diabetes mellitusban szenvedő betegeknél. N Engl J Med 1991; 324: 78–84.

Praga M, Hernandez E, Andres A, Leon M, Ruilope LM, Rodicio JL. A testsúlycsökkenés és a captopril kezelés hatása az elhízással járó proteinuriára. Nephron 1995; 70: 35–41.

Nakamura H, Ébe N, Ito S, Shibata A. Különböző típusú fehérjék vesehatása egészséges önkéntes alanyokban és cukorbetegekben. Cukorbetegség ellátása 1993; 16.: 1071–1075.

Mark K, Carlos J, Bruce N. A vizeletben lévő 8-hidroxi-2′-deoxi-guanozin a biológiai markerként in vivo oxidatív DNS károsodás. Proc Natl Acad Sci USA 1989; 86: 9697–9701.

Parving HH, Kastrup H, Smidt UM, Andersen AR, Feldt-Rasmussen B, Christiansen JS. A glomeruláris szűrési sebesség autoregulációjának romlása nephropathiás 1-es típusú (inzulinfüggő) diabéteszes betegeknél. Diabetologia 1984; 27.: 547–556.

Egyesült Királyság Prospective Diabetes Study Group. Szoros vérnyomásszabályozás és a makrovaszkuláris és mikrovaszkuláris szövődmények kockázata 2-es típusú cukorbetegségben: UKPDS 38. BMJ 1998; 317: 703–713.

A Cukorbetegség Ellenőrzés és Komplikációk Próbakutató Csoport. A cukorbetegség intenzív kezelésének hatása a hosszú távú szövődmények kialakulására és előrehaladására inzulinfüggő diabetes mellitusban. N Engl J Med 1993; 329: 977–986.

Ohkubo Y, Kishikawa H, Araki E, Miyata T, Isami S, Motoyoshi S, Kojima Y, Furuyoshi N, Shichiri M. Az intenzív inzulinkezelés megakadályozza a diabéteszes mikrovaszkuláris szövődmények progresszióját nem inzulinfüggő diabetes mellitusban szenvedő japán betegeknél: randomizált, prospektív 6 éves vizsgálat. Diabetes Res Clin Pract 1995; 28.: 103–117.

Cianciaruso B, Bellizzi V, Minutolo R, Tavera A, Capuano A, Conte G, De Nicola L. Sóbevitel és vesekimenet progresszív vesebetegségben szenvedő betegeknél. Bányász Elektrolit Metab 1998; 24.: 296–301.

Allen TJ, Waldron MJ, Casley D, Jerums G, Cooper ME. A só korlátozása csökkenti a hiperszűrést, a vese megnagyobbodását és az albuminuriát a kísérleti cukorbetegségben. Cukorbetegség 1997; 46: 19–24.

Jennette JC, Charles L, Grubb W. Elhízással és alvási-apnoe szindrómával járó glomerulomegalia és fokális szegmentális glomerulosclerosis. Am J Vese Dis 1987; 10.: 470–472.

Kambham N, Markowitz G, Valeri AM, Lin J, D'Agati VD. Az elhízással kapcsolatos glomerulopathia: kialakuló járvány. Vese Int 2001; 59: 1498–1509.

Morales E, Angeles M, Leon M, Hernandez E, Praga M. A súlycsökkenés jótékony hatása krónikus proteinurikus nephropathiában szenvedő túlsúlyos betegeknél. Am J Vese Dis 1980; 41: 319–327.

Stokholm KH, Brochner-Mortensen J, Hoilund-Carlsen PF. Megnövekedett glomeruláris filtrációs ráta és mellékvesekéreg funkció elhízott nőknél. Int J Obes 1980; 4: 57–63.

Kasiske BL, Crosson JT. Vesebetegség masszív elhízásban szenvedő betegeknél. Arch Intern Med 1986; 146: 1105–1109.

Wolf G, Hamann A, Han DC, Helmchen U, Thaiss F, Ziyadeh FN, Stahl RA. A leptin stimulálja a proliferációt és a TGF-et-β expresszió vese glomeruláris endothel sejtekben: potenciális szerep glomerulosclerosisban. Vese Int 1999; 56: 860–872.

van Harmelen V, Elizalde M, Ariapart P, Bergstedt-Lindqvist S, Reynisdottir S, Hoffstedt J, Lundkvist I, Bringman S, Arner P. Az emberi zsír angiotenzinogén gén expressziójának összefüggése a hasi zsíreloszlással az elhízásban. Int J Obes Relat Metab Disord 2000; 24.: 673–678.

Erdos B, Snipes JA, Miller AW, Busija DW. Az agyi érrendszeri diszfunkciót az elhízott Zucker patkányokban az oxidatív stressz és a protein-kináz C közvetíti. Cukorbetegség 2004; 53: 1352–1359.

Sonta T, Inoguchi T, Tsubouchi H, Sekiguchi N, Kobayashi K, Matsumoto S, Utsumi H, Nawata H. Bizonyíték a vaszkuláris NAD (P) H-oxidáz hozzájárulásáról a megnövekedett oxidatív stresszhez a cukorbetegség és az elhízás állatmodelljeiben. Ingyenes Radic Biol Med 2004; 37: 115–123.

Funatsu H, Yamashita H, Ohashi Y, Ishigaki T. A gyors glikémiás kontroll hatása a diabéteszes retinopathia progressziójára. Jpn J Ophthalmol 1992; 36: 356–367.