A gyorsétterem-alapú hiper-alimentáció gyors és mély szérum alaninszint-emelkedést indukálhat

Célkitűzés: A gyorsétterem-alapú hiper-alimentáció hatásának tanulmányozása a májenzimekre és a máj trigliceridtartalmára (HTGC).

gyorsétterem-alapú

Tervezés: Prospektív intervenciós vizsgálat párhuzamos kontrollcsoporttal.

Beállítás: Linköpingi Egyetemi Kórház, Svédország.

Résztvevők: 12 egészséges férfi és hat egészséges nő, akiknek átlagos (SD) életkora 26 (6,6) év volt, és egy megfelelő kontrollcsoport.

Közbelépés: Az intervenciós csoport alanyai a testtömeg 5–15% -os növekedését tűzték ki célul napi legalább két gyorséttermi étkezés elfogyasztásával, azzal a céllal, hogy megduplázzák a rendszeres kalóriabevitelt, kombinációban ülő életmóddal 4 hétig.

Fő eredménymérők: A szérum aminotranszferázok és a HTGC heti változásai protonmagmágneses rezonancia spektroszkópiával mérve a kiinduláskor és a beavatkozás után.

Eredmények: Az intervenciós csoport alanyai 67,6 (9,1) kg-ról 74,0 (11) kg-ra nőttek (p 19 U/l, férfiak> 30 U/l) a beavatkozás során. A cukor (mono- és diszacharidok) bevitele a 3. héten korrelált a maximális ALT/alap ALT aránnyal (r = 0,62, p = 0,006). A HTGC 1,1 (1,9)% -ról 2,8 (4,8)% -ra nőtt, bár ez nem volt összefüggésben az ALT-szint emelkedésével. Az ALT szintek változatlanok voltak a kontrollokban.

Következtetés: A hiper-alimentáció önmagában mély ALT-emelkedést indukálhat kevesebb mint 4 hét alatt. Vizsgálatunk egyértelműen azt mutatja, hogy az emelkedett ALT-értékű alanyok értékelésében a kórtörténetnek nemcsak az alkoholfogyasztással kapcsolatos kérdéseket kell tartalmaznia, hanem azt is fel kell tárnia, hogy előfordult-e túlzott mértékű táplálékfelvétel.

Statisztikák az Altmetric.com-tól

Jóllehet a trigliceridek hepatocitákon belüli felhalmozódása a NAFLD-ben reverzibilis folyamat, valószínűtlen, hogy a steatosis gyorsan visszaforduljon mindenféle speciális beavatkozás nélkül, és ez megmagyarázza a nem tartós aminotranszferáz-emelkedést. Ezenkívül a máj steatosisban szenvedő alanyok 79% -ánál normális az ALT-szint17, ami arra utal, hogy a máj zsíros beszivárgásától eltérő állapotok az aminotranszferázok aszimptomatikus emelkedésének sok esetben állnak az alapállapotban, amelyek általában az általános populációban fordulnak elő.

Vizsgálatot végeztünk a 4 hetes gyorsétterem-alapú hiper-alimentáció hatásáról a szérum ALT szintjére és a máj triglicerid tartalmára (HTGC), proton magmágneses rezonancia spektroszkópiával mérve (1 H-MRS). A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgálják az egészséges, nem elhízott egyének szérum ALAT-változásának és a májzsír-beszűrődés mértékének változása közötti potenciális kapcsolatot pozitív energiaegyensúly alatt, ami 5–15% -os súlygyarapodást eredményez.

MÓD

Beavatkozási csoport

Helyi reklámozással 12 férfit és hat nőt vettünk fel önkéntesként a vizsgálat intervenciós ágába. Egy tantárgy kivételével minden hallgató hallgató volt, többségük orvostanhallgató volt. Minden résztvevőnek hajlandónak kellett lennie a testtömeg 5–15% -os növekedésére, és legalább napi két gyorséttermi ételt elfogyasztani, lehetőleg jól ismert gyorséttermekben. Az élelmiszer költségét az élelmiszer bevételek alapján egymás után megtérítették. A fizikai aktivitás nem haladta meg a napi 5000 lépést. Ha egy vizsgálati alany 15% -os súlygyarapodást ért el, a lehető leghamarabb abbahagyta a vizsgálatot ugyanazokkal a vizsgálati vizsgálatokkal, mint a kiinduláskor. A résztvevők mentesek voltak a jelenlegi betegségektől, az orvosi vizsgálat és az előzmények alapján. A hepatitis B felszíni antigén (HBsAg) és a HCV antitestek egyetlen egyednél sem voltak kimutathatók. Az egyik résztvevőnél sok évvel ezelőtt celiaciát diagnosztizáltak, és a vizsgálat végén duodenális biopszián esett át. Ez a biopszia normális duodenális szövettani képet mutatott.

A bazális anyagcsere sebességét szellőztetett motorháztető technikával (Delta Trac, SensorMedics, Yorba Linda, Kalifornia, USA) 23 mértük reggel éhgyomri állapotban, és egy percenként mért átlagértéket egy 15 perces utolsó 6 perc alatt. kiszámolták. Az alanyokat a testösszetétel elemzéséhez kettős energiájú röntgenabszorpciós módszerrel (Hologic 4500, Hologic, Waltham, MA, USA) is elvégeztük. A szubkután hasi zsír biopsziáját helyi érzéstelenítésben végeztük, és rögzítettük az érfunkció nem invazív mérését, amelynek eredményeit külön közöljük. Az összes vizsgálatot a kiinduláskor és a vizsgálat utolsó hetében végezték el, kivéve a bazális anyagcsere sebességének feljegyzését, amelyet éhomi állapotban is mértek étrenden 2 hét után. Az összes antropometriai mérést két kutatónő végezte.

Ellenőrző csoport

Egy életkornak és nemnek megfelelő kontroll csoportot is toboroztak, főként azért, hogy lehetővé tegyék az ALT változásainak megkülönböztetését a véletlen ingadozásokból eredő táplálékbevitel miatt. A kontroll csoport laboratóriumi vizsgálatokat és antropometriai méréseket végzett a kiindulási értéken és 4 hét után, valamint a bazális anyagcsere sebességét.

Statisztika

A statisztikai számításokat az SPSS 14.0 szoftverrel (SPSS Inc. Chicago, IL, USA) végeztük. A lineáris összefüggéseket kiszámoltuk, kivéve a szövegben leírtakat. A csoportokon belüli és csoportok közötti összehasonlításokat a Student párosított és párosítatlan kétfarkú t teszttel végeztük, vagy az eredmények részben leírtak szerint. Az átlag (SD) megadva, hacsak másképp nincs feltüntetve. A statisztikai szignifikanciát 5% -os szinten vettük figyelembe (p⩽0,05).

Etika

A tanulmányt a Linköpingi Egyetem Etikai Bizottsága hagyta jóvá, és a Helsinki Nyilatkozattal összhangban hajtották végre. Írásbeli tájékozott beleegyezést kaptunk minden résztvevő alanytól.

EREDMÉNYEK

A 18 résztvevő közül tizenhét teljesítette a testtömeg 5–15% -os növekedésének célját a hiper-alimentáción alapuló, ülő életmóddal kombinált beavatkozással. Az 1. táblázat bemutatja az összes résztvevő alapszintű antropometriai és laboratóriumi adatait, valamint a beavatkozás hatásait.

A teljes intervenciós periódus átlagos napi kalóriabevitele +70 (35)% -kal nőtt (férfiak +68 (31)%, nők +74 (45)%, p = 0,8 a nemek összehasonlításához). Két férfinak és két nőnek az átlagos napi kalóriabevitel> + 90% -a volt a bazálisnak az egész vizsgálat során. Az első és a harmadik hét regisztrációjának összehasonlításakor nem volt statisztikailag szignifikáns változás a makrotápanyagok vagy a rostok táplálékbevitelében, és nem volt sem nemi különbség a makrotápanyagok relatív bevitelét illetően. A 2. táblázat az étel bevitelét és az élelmiszer relatív összetételét mutatja a vizsgálat előtt és közben a beavatkozási csoportban.

Az intervenciós csoport 18 alanyából öt érte el a testsúly maximális 15% -os növekedését (négy férfi és egy nő). Ezen alanyok közül három elérte a maximális súlygyarapodást az utolsó vizsgálati hét előtt, és ezt követően idő előtt abbahagyta a beavatkozást. Az a személy, akinek a testtömeg-növekedése a legstabilabb volt, 80 kg volt a kiinduláskor, és 2 hét után elérte a 92 kg-ot (+ 15%). A résztvevők nagy többsége epigasztrikus kellemetlenségekre és mélységes jóllakottságra panaszkodott az első hét során, míg a hátralévő hetek a legtöbb esetben ebben az értelemben sokkal elviselhetőbbek voltak.

Minden vizsgálati alanyot heti rendszerességgel tájékoztattak a teszt eredményeiről, különös tekintettel az ALT szintre. Az 1. ábra mutatja az ALT szinteket a vizsgálat során férfiaknál és nőknél. Az az ember, aki mindössze 1 hét hiper-alimentálás után érte el a legmagasabb ALAT-szintet (164 U/l, 1A. Ábra), teljesen tartózkodott az alkoholtól. Egy férfi résztvevőnél a harmadik héten 447 U/l ALT-szint alakult ki, és így azonnal visszatért a szokásos étkezési szokásaihoz. A májfunkció károsodásának jelei vagy tünetei (az albumint, a protrombin időt, az alkalikus foszfatázt, az AST-t és a bilirubint nem befolyásolták) azonban nem tapasztaltak sem az ő, sem a többi résztvevőnél, amelyeknél az ALT-szint különösen nagy növekedést mutatott. Ezenkívül az ALT emelkedés minden esetben csökkent a vizsgálat során (1. ábra), vagy a vizsgálat befejezése után néhány héten belül. Amint a 3. táblázat mutatja, a legtöbb résztvevő kóros ALT-szintet fejlesztett ki a vizsgálat során. Az ALT hosszú távú követése 6 hónap után hasonló szintet mutatott, mint a kiindulási értéknél (kiindulási érték 22,4 (12) U/l, követés 6 hónaponként 25,5 (22) U/l, p = 0,4 a páros t tesztben, n = 17, lásd még a 3. táblázatot).

Az ALT növekedése nem volt összefüggésben a derék kerületének változásával, de inkább korrelált a súly növekedésével (a vizsgálat végi ALT/kiindulási ALT aránya a súly növekedésével, r = 0,42, p = 0,085). A kalóriabevitel növekedése nem volt korrelálva az ALT-szint változásaival (vagy az alapszintről a legmagasabb egyéni ALT-ra, vagy az ALT-változásra az alapszintről a vizsgálat végén levőre), sem a HTGC-vel. Az átlagos zsír- vagy fehérjefogyasztás az első vagy a harmadik hét végén 3 nap alatt nem volt összefüggésben az ALT változásával. Azonban a maximális ALT/kiindulási arány korrelált a harmadik héten a szénhidrátbevitellel (r = 0,52, p = 0,03, az 1. hét alatti bevitel megfelelő adatai, r = 0,40, p = 0,1). A cukor (mono- és diszacharidok) bevitele a 3. héten szintén korrelált a maximális ALT/kiindulási ALT aránnyal (bevétel a harmadik héten, r = 0,62, p = 0,006; az első hét végi bevitel megfelelő adatai, r = 0,45, p = 0,06), de ez az összefüggés többváltozós statisztikai modellben nem volt független a szénhidrátfogyasztástól (az adatokat nem mutatjuk be).

A szoros klinikai nyomon követést javasolták a legköltséghatékonyabb stratégiának olyan tünetmentesen szenvedő betegeknél, akiknél a májbetegség vírusos, metabolikus és autoimmun markereinek negatív tesztje volt, és krónikusan megemelkedett az aminotranszferáz szint. Ha a szintek spontán normalizálódnak, vagy csak szakaszosan emelkednek, akkor általában nem végeznek további értékelést. Sok esetben azonban magas a alkoholfogyasztás gyanúja, annak ellenére, hogy egészséges egyének rövid távú alkoholfogyasztása nem bizonyult összefüggésben az aminotranszferázok klinikai szignifikáns növekedésével. 27, 28 Érdekes módon Belfrage et al. 63 g alkohol 5 hétig zsíros beszivárgást váltott ki a májban, de nem növelte az aminotranszferázok szintjét.29 Összehasonlításképpen, tanulmányunk kimutatta, hogy a 4 hét hiper-alimentáció sok alanynál klinikailag szignifikáns aminotranszferáz-emelkedéssel, de máj steatosis kialakulásával jár együtt. csak egy tantárgy a 18-ból.

Az automatizált rutin laboratóriumi vizsgálatok gyakran az éves ellenőrzés részét képezik, és az orvosok gyakran szembesülnek egy olyan beteg problémájával, amelynek kóros eredményei vannak a szérum ALT-mérés során, de nincsenek tünetei. Arra a következtetésre jutunk, hogy a krónikusan vagy időszakosan emelkedett ALT pusztán táplálkozási eredetű lehet, különösen akkor, ha máj steatosis hiányában találjuk meg. Az a tény, hogy 18 résztvevőből 14-nek már 1 hét elteltével volt kóros ALAT-szintje, egyértelműen azt mutatja, hogy az alacsony ALT-szintet egy rövid túlzott engedékenységi ünnep után nemcsak az alkoholfogyasztás, hanem a szokásosnál magasabb kalóriabevitel is okozhatja. ülő magatartás. Javasoljuk, hogy az emelkedett ALT-értékű alanyok klinikai értékelésében az orvosoknak ne csak az alkoholfogyasztással kapcsolatos kérdéseket kell felvenniük, hanem azt is feltárni, hogy előfordult-e túlzott mértékű táplálékfelvétel.

Köszönetnyilvánítás

A kézirat fő szerzői mellett a Gyorsétterem Tanulmányi Csoportba Dr. Preben Kjölhede, a Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Osztály, Dr. Anneli Sepa, a Gyermekgyógyászati ​​Osztály tartozik, mind a Molekuláris, mind a Klinikai Orvostudományi Osztályon; Peter Strålfors professzor Sejtbiológiai Tanszék, Dr. Gunilla Hollman és Toste Länne professzor, Orvostudományi és Gondozási Tanszék, mind az öt a Linkopingi Egyetem Egészségtudományi Karán van; és Dr. Martin Carlsson, a Kalmari Megyei Kórház Belgyógyászati ​​Osztálya.