A hála ábécéje

Az egyik dolog, amit tettem, amikor visszatértem az ArtFest-ről, régi, alig használt vázlatfüzeteimet művészeti folyóiratokba rendeltem. Ez az, amiben most vagyok. Kicsi (9X6), ezért gondoltam, hogy funky listákhoz és pici kollázs bitekhez használhatom.

Nehéz nyár volt, bipolárisan. A gyors kerékpározás úgy forog, mint egy kisgyermek a tutiban. A vegyes állapotok úgy buknak körül, mint a Bingo-labdák. Kicsit szédülök ettől az agyfluxustól. És csüggedt.

Sokat tanultam a Bipolar Bad Assery és a Radical Acceptance ennyi évéből. Sokkal kedvesebb vagyok magamhoz, és képes vagyok lenni bármi, amit az agyam kémiája diktál. De néhány nap csak Isten-szörnyű. Időszak.

Tehát a naplómat szándékosabb terápiás formaként akartam használni. Úgy döntöttem, hogy kipróbálom a Hála ábécéjét.

Mindegyik terjedelemnek van egy oldala annak a listának, amiért hálás vagyok (mind ugyanazzal a betűvel kezdődik), és egy oldala, hogy létrehozzon néhány kis művet a listához kapcsolódóan. Csinos papírt készítettem a szüleim régi farmkönyvtáraiból, kifestettem a 26 kenhető funky színt és textúrát, majd elgondolkodtam az életem pozitívumain.

Rengeteg van. Mindannyiunknak rengeteg csodálatos dolog, ember, hely, tehetség, esemény van, amelyeket könnyű elfelejteni ebben a furcsa világban. És mivel van egy egész oldalam, amelyet ugyanannak a betűnek kell kitöltenem, egyes kincseim nevetségessé és nagyon sajátossá válnak, ami csiklandoz. A nevetés jó dolog a tartós bipolarizmus szempontjából. A nevetés mindenre jó.

Minden nap dolgozom rajta, véletlenszerű szerelmeket és megbecsüléseket írom le. Nem veszi el a Feketét, de segít abban, hogy behúzjam a Fényt. Leülhetek a hála érzésével, és hagyhatom, hogy beázzon a száraz és tiszta helyeimbe. Elég, ha átjutok másnapra, amire csak szükségem van. Mert forgatással és bukdácsolással a hangulatváltás csak egy levélre van.