Gyermekkori kolecisztektómia: a hematológiai rendellenességekkel nem összefüggő esetek klinikai jelentősége

Hae-Young Kim

Gyermeksebészeti osztály, Sebészeti Osztály, Pusan Nemzeti Egyetem Orvostudományi Kar, Yangsan, Korea.

Soo-Hong Kim

Gyermeksebészeti osztály, Sebészeti Osztály, Pusan Nemzeti Egyetem Orvostudományi Kar, Yangsan, Korea.

Yong-Hoon Cho

Gyermeksebészeti osztály, Sebészeti Osztály, Pusan Nemzeti Egyetem Orvostudományi Kar, Yangsan, Korea.

Absztrakt

Célja

A kolecisztektómiát ritkán végzik gyermeknél és serdülõnél. Ugyanakkor több feltétellel jár. Ezt a tanulmányt annak a gyermekgyógyászati betegnek a jellemzőinek ismertetésére végezték, aki kolecisztektómián esett át és nem kapcsolódott hematológiai rendellenességekhez, majd egy egyszerű és bonyolult epehólyag-betegség összehasonlításával javasolta annak klinikai jelentőségét a kezelésben.

Mód

Felülvizsgáltuk a kolecisztektómia eseteit gyermek (18 év alatti) betegeknél egyetlen intézményben 2003 januárja és 2014 októbere között. A vizsgálati időszak alatt 143 eset történt, és 24-et választottak ki alanycsoportként.

Eredmények

7 férfi (29,2%) és 17 nő (70,8%) beteg volt. Az átlagéletkor 13,1 éves volt, és a betegek 66,6% -a 12 évnél idősebb volt. Az átlagos testtömeg 52,7 kg, a testtömeg-index pedig 21,7 kg/m 2 volt, a betegek 41,7% -a volt túlsúlyos vagy elhízott. Meghatároztuk a női túlsúlyt és a túlsúly vagy elhízás magas arányát egy komplikált betegségben. Jelentősen emelkedett az aszpartát-transzamináz (AST), az alanin-transzamináz (ALT), az alkalikus foszfatáz (ALP) és a bilirubin szintje ebben a csoportban is. A legtöbb beteg (87,5%) laparoszkópos kolecisztektómián esett át.

Következtetés

A hematológiai rendellenességekkel nem összefüggő betegségek esetén a kolecisztektómiát ritkán végezzük gyermeknél és serdülőknél. Általánosságban a túlsúlyos vagy elhízott női betegeknek és a 12 évesnél idősebbeknek több epekő miatt laparoszkópos kolecisztektómia szükséges. Ez az állapot hajlamos bonyolult epehólyag-betegségre és az AST, az ALT, az ALP és a bilirubin jelentősen megnövekedett szintjére.

BEVEZETÉS

A gyermekek kolecisztektómiája viszonylag ritka, annak ellenére, hogy felnőtteknél ez az egyik leggyakoribb műtéti eljárás [1,2,3]. A kolecisztektómia száma azonban a gyermekekben az elmúlt két évtizedben nőtt [4,5,6]. Néhány tanulmány a nyugati populációkról kimutatta a kolecisztektómia megnövekedett gyakoriságát gyermekgyógyászati betegeknél, és a leggyakoribb ok az epeúti diszkinézia [7,8,9]. Ennek ellenére a tüneti epehólyag-betegség az epekőnek köszönhető a legtöbb gyermekkorban.

Az epekő kialakulásának hajlamosító tényezői gyermekkorban kissé eltérnek életkoronként; a koraszülöttség, a parenterális táplálkozás, a hasi műtét vagy a szepszis a csecsemőkorban, a hematológiai rendellenességek vagy az elhízás pedig a serdülőkorban jelentkező tényezők [10,11,12,13]. Közülük a gyermek epekövek leggyakrabban hemolitikus rendellenességekben szenvedő betegeknél fordultak elő [14,15]. Nemrégiben egyes jelentések szerint a hemolitikus betegség aránya csökkent, és a hemolitikus betegség nélküli egyéb állapotok aránya nőtt [4,5], míg az idiopátiás etiológiát 20% és 65% között becsülik [15,16,17].

Az epekő becsült prevalenciáját a nyugati populációkban élő gyermekeknél 0,1% és 4,0% között számolták be, Japánban azonban kevesebb, mint 0,13% [3,17].

A felnőtt betegekkel ellentétben az epekőben szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél nem specifikus hasi tünetek jelentkeznek, és ezeknek a betegeknek körülbelül 10-20% -a súlyos tünetek miatt kolecisztektómián esik át [18,19,20,21,22].

A jelenlegi tanulmány megkísérli leírni a gyermekekben a hematológiai rendellenességektől független betegség miatt kolecisztektómián átesett esetek jellemzőit, és felvetni annak klinikai jelentőségét két különböző klinikai helyzet szerinti kezelésében; egyszerű és bonyolult epehólyag-betegség között.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Betegek

Felülvizsgáltuk kolecisztektómia eseteit gyermekgyógyászati betegeknél (18 évesnél fiatalabbak) egyetlen intézményben 2003 januárja és 2014 októbere között. A vizsgálati időszak alatt 143 eset fordult elő. Kizártuk a kolecisztektómia eseteit, amelyeket a choledochalis ciszta, az epeúti atresia és más hepatobiliaris betegségek, valamint a hematológiai rendellenességek egyéb eljárásai során hajtottak végre. Ezen esetek közül 24 beteget választottak ki alanycsoportként.

Mód

Retrospektív vizsgálatot végeztek a beteg klinikai adatainak felhasználásával. Elemeztük az alapvető demográfiai jellemzőket, mint a nem, az életkor, a testtömeg és a testtömeg-index (BMI), valamint a klinikai jellemzőket, például a bemutatott tüneteket, a preoperatív diagnózist, a laboratóriumi és radiológiai eredményeket, a kapcsolódó állapotokat és a kóros eredményeket. Az alanyokat két klinikai csoportra osztottuk: A csoport, egyszerű epehólyag betegségben szenvedő betegek (pl. Egyszerű epekő vagy epehólyag polip) és B csoport, komplikált betegségben szenvedő betegek (pl. Epekő choledocholithiasis vagy epekő pancreatitis, pericholecystás tályog kialakulásával). Két klinikai csoportot hasonlított össze klinikai jellemzői szerint.

Statisztikai analízis

Statisztikai elemzést végeztünk Fisher pontos tesztével kategorikus változókra, és egyirányú ANOVA-t a folyamatos változókra a GraphPad Prism 6 (GraphPad Software Inc., San Diego, CA, USA) segítségével. A statisztikai szignifikanciát a 2. p-értéknél határoztuk meg, és a betegek 41,7% -a elhízott vagy túlsúlyos volt. Az elhízott és túlsúlyos betegek aránya nagyobb volt a nőknél (52,9% a nőknél és 14,3% a férfiaknál). Ezekben a jellemzőkben azonban nem volt szignifikáns különbség a nemek szerint (1. táblázat).

Asztal 1

Az értékeket számként vagy tartományként adjuk meg (átlag ± szórás).

2. táblázat

Az értékek csak számként, tartományként (átlag ± szórás) vagy átlag ± szórásként vannak feltüntetve.

A csoport: egyszerű epehólyag-betegségben szenvedő betegek, B csoport: komplikált betegségben szenvedő betegek.

A felvételkor változó tünet volt, homályos hasi fájdalom volt a leggyakoribb az A csoportban és sárgaság a B csoportban. Összehasonlítva a májfunkciós tesztet két csoport között, szignifikánsan megnövekedett aszpartát transzamináz (AST), alanin transzamináz (ALT ), alkalikus foszfatáz (ALP) és bilirubin a B csoportban (2. táblázat).

A legtöbb beteg (87,5%) laparoszkópos kolecisztektómián esett át. Az összes kombinált koledochalithiasisban szenvedő beteget endoszkópos retrográd kolangiopnkreatográfiával (ERCP) kezelték a kolecisztektómia előtt. Nem voltak posztoperatív szövődmények.

A posztoperatív diagnózist kóros vizsgálattal igazolták az alábbiak szerint: krónikus vagy akut cholecystitis (22 eset), hiperplasztikus polip (1 eset) és xantogranulomatosus cholecystitis (1 eset) (3. táblázat).

3. táblázat

Az értékeket számként mutatjuk be.

A csoport: egyszerű epehólyag-betegségben szenvedő betegek, B csoport: komplikált betegségben szenvedő betegek.

VITA

Kolecisztektómiát viszonylag ritkán végeznek gyermekpopulációkban, bár felnőtteknél rendkívül gyakori. Bár a vizsgálati időszak alatt 143 kolecisztektómiát hajtottunk végre, csak hematológiai rendellenességektől független tiszta epehólyag-problémákra csak 24 eset fordult elő. Nemrégiben számos tanulmány beszámolt az epekőbetegség miatti gyermekkori kolecisztektómia megnövekedett előfordulásáról a nyugati populációkban [4,5,6,23,24,25].

Vizsgálatunk azt is kimutatta, hogy a legtöbb kolecisztektómiát epekövek okozták (22/24, 91,7%). Ez gyakoribb volt női betegeknél (70,8%) és serdülőknél (66,6%), átlagéletkoruk 13,2 év volt. Figyelembe véve az epekő bizonyos kockázati tényezőit (előrehaladott életkor és női nem) felnőtteknél [26], feltételezhető, hogy ezek a tényezők befolyásolják a gyermekgyógyászati betegeket is.

Az epekő idiopátiás etiológiáját a gyermekpopulációban 20% és 65% között javasolják [15,24,27,28], és bizonyos hajlamosító tényezőket az alábbiak szerint javasolnak: litogén beavatkozások újszülöttek időszakában, például hosszú távú parenterális táplálkozás, a gyermekkori elhízás fokozatos növekedése és nemrégiben az ultrahangvizsgálat liberális alkalmazása [29,30]. Ebben a tanulmányban nem értékeltük az epehólyag betegségét újszülött kolesztázisban, mivel az esetek többségében nem volt szükség műtéti kezelésre. Az ultrahangvizsgálatot széles körben használják a gasztroenterológiai és a genitourináris állapotok monitorozására is, és ez az aszimptomatikus epekövek fokozott detektálását eredményezte, de ezeket az eseteket nem vettük figyelembe, mivel általában mikrolithiasis volt, tünetek nélkül, amelyek nem igényelték a műtétet.

Köztudott, hogy összefüggés van az elhízás és az epekő képződése között a felnőtteknél, de ez ma már egyre népszerűbb a gyermekpopulációban [13,31,32,33]. A felnőttekhez képest nehéz meghatározni a gyermekkori elhízást BMI-ként. Ez következetlenséghez vezetett az eredményekben, Mehta et al. [5] egy sor gyermekkori esetről számolt be, amelyekben a nonhemolytic epekő esetek 53% -a túlsúlyos vagy elhízott gyermekeknél/serdülőknél fordult elő, míg Bogue és mtsai. [29] 1% -nál kevesebb esetről számolt be. Vizsgálatunk nemcsak az elhízott és túlsúlyos betegek nagy hányadát (41,7%) mutatta komplikált epehólyag-betegségben, hanem annak jelentős összefüggését is annak kialakulásával. Bár lehetetlen ezt az arányt közvetlenül összehasonlítani a normál gyermekpopulációval, becsülhetnénk, hogy a nem hemolitikus epekő esetekben viszonylag magas az elhízás vagy a túlsúly. Úgy tűnik, hogy ez a probléma súlyosbítja a tüneti epekövek, különösen egy bonyolult betegség jelenlétét. Továbbá, figyelembe véve a diagnózis felállításának átlagéletkorát, a 13,2 éves életkorot, az elhízás magas aránya az adott időszakban növekvő.

Klinikailag a gyermekpopuláció nem mindig mutat tipikus epeúti kólika tüneteket, hanem gyakran változó, nem specifikus tüneteket mutat. Amikor azonban a felvételkor megvizsgáltuk a kezdeti laboratóriumi eredményeket, volt néhány különbség. Az AST, az ALT, az ALP és a bilirubin szintje szignifikánsan magasabb volt a bonyolult betegségben szenvedő csoportban a felvételkor, különösen azokban az esetekben, amelyekben közös epekövek voltak. Lehetséges, hogy ezek az erősen megnövekedett szintek kombinált choledocholithiasisra utalnak az epehólyag köveivel küzdő gyermekpopulációkban.

Az epekő megjelenhet egyszerű epehólyag-gyulladással vagy egy bonyolultabb esettel együtt, epeúti hasnyálmirigy-gyulladással vagy sárgaságot okozó choledocholithiasissal. Ebben a tanulmányban 8,3% -ban epekő pancreatitist és 29,2% -ban choledocholithiasisot tudtunk azonosítani. Általában koledocholithiasis a kolelithiasisban szenvedő felnőtt betegek 8-10% -ában, az epekőben szenvedő gyermekekben pedig 10% és 15% között található, és az epekő pancreatitis gyakoriságát 7% -nak jelentették [15,29]. Vizsgálatunk azonban magasabb gyakoriságot mutatott, mint ezek a jelentések. Noha ezeket a betegeket endoszkópos sphincterotomiával sikeresen kezelték komplikációk nélkül, figyelembe véve a 11% -os szövődmény arányát, amelyet ERCP kísér a gyermekeknél, és a magas arányt, amely általános érzéstelenítést igényel az eljáráshoz [34,35], tisztában kell lennünk annak lehetőségével problémák gyakrabban fordulhatnak elő, ha epekővel találkoznak vagy nyomon követik gyermekpopulációkban. Ez a tanulmány azt is feltárta, hogy a szövődményes megbetegedések szignifikánsan magas gyakorisága nőstény és túlsúlyos/elhízott betegeknél, és ezért súlyosbító tényezőként javasolható megfontolandó a gyermek epehólyag-betegségében, különös tekintettel a hematológiai rendellenességekre.

Az epehólyag betegség kezelésére gyermekpopulációkban az esetek 87,5% -ában laparoszkópos kolecisztektómiát végeztünk, és nem figyeltünk meg posztoperatív szövődményeket. Így a kolecisztektómia rövid távú kimenetele gyermekgyógyászati populációban ígéretesnek tűnik, de az epehólyag eltávolítása után további hosszú távú hátrányokra lehet szükség.

A szövettani eredmények összehasonlításakor a legtöbb esetben krónikus kolecisztitist tártak fel, de úgy tűnik, hogy ez nem befolyásolja a klinikai jellemzőket.

Ebben a tanulmányban vannak bizonyos korlátozások. Ez az egyetlen központ tapasztalatából származik, és viszonylag kis tantárgyakkal rendelkezik bizonyos regionális területeken. Mivel retrospektív vizsgálat volt, nem volt összehasonlítható a normál kontrollcsoporttal sem. Figyelembe véve azonban az epehólyag-betegség ritka előfordulását, amely nem kapcsolódik a gyermekkori populáció hemolitikus rendellenességeihez, úgy érezzük, hogy ez klinikai jelentőségre utalhat a hematológiai rendellenességekkel nem összefüggő epehólyag-betegségek kezelésében.

Összefoglalva: kolecisztektómiát ritkán végeznek gyermekpopulációkban. Általában az egyszerű epehólyag-betegség gyakoribb, mint a hematológiai rendellenességekkel nem összefüggő bonyolult epehólyag-betegség. A túlsúlyos vagy elhízott, vagy 12 évesnél idősebb női betegeknek több epekő miatt laparoszkópos kolecisztektómiára van szükségük. Különösen a bonyolult epehólyag-betegségben szenvedő beteg, például koledochalithiasissal vagy epekő-hasnyálmirigy-gyulladással kombinált betegség hajlamos arra, hogy ilyen tulajdonságokat mutasson, és emellett jelentősen megemelkedett az AST, az ALT, az ALP és a bilirubin szintje. Figyelembe kell venni ezeket a problémákat a gyermek epehólyag-betegségének kezelésében, különös tekintettel a hematológiai rendellenességekkel nem összefüggő epekőre.