A hosszú távú étrendi beavatkozás anyagcsere- és fogyáshatásai elhízott betegeknél: négyéves eredmények

Belgyógyászati Klinika, Ulmi Egyetem, Németország

Ulmi Egyetem, Belgyógyászati Klinika, Robert ‐ Koch ‐ Strasse 8, D ‐ 89081 Ulm, Németország. E-mail: [email protected]‐ulm.de További cikkek keresése a szerzőtől

Biomatematikai Tanszék, UCLA, Los Angeles, Kalifornia

Howard Hughes orvosi képzési támogatás kedvezményezettje

Belgyógyászati Klinika, Ulmi Egyetem, Németország

Ulmi Egyetem, Belgyógyászati Klinika, Robert ‐ Koch ‐ Strasse 8, D ‐ 89081 Ulm, Németország. E-mail: [email protected]‐ulm.de További cikkek keresése a szerzőtől

Biomatematikai Tanszék, UCLA, Los Angeles, Kalifornia

Howard Hughes orvosi képzési támogatás kedvezményezettje

Belgyógyászati Klinika, Ulmi Egyetem, Németország

Absztrakt

Célkitűzés: Az étel- és snack-pótlások hozzájárulása az elhízott betegek hosszú távú testsúly-fenntartásához és a kockázati tényezők csökkentéséhez.

Kutatási módszerek és eljárások: Prospektív, randomizált, kétkarú, párhuzamos beavatkozás 12 hétig, majd egy prospektív egykarú, 4 éves próba az Egyetemi Kórház klinikáján. Száz, 18 évesnél idősebb, testtömeg-indexével> 25 és ≤ 40 kg/m 2 beteget 1200–1500 kcal/d kontroll étrendet (A csoport) vagy izoenergetikus étrendet írtak elő, két étkezéssel és snack-pótlással (vitaminnal és ásványi anyagokkal dúsított turmixok, levesek és rudak), valamint egy étkezés magas gyümölcs- és zöldségfélékkel (B csoport). Három hónapos fogyás után minden betegnek ugyanazt az energiatartalmú étrendet (1200–1500 kcal) írták fel egy étkezéssel és egy snack-pótlással további 4 évig.

Eredmények: Mind a 100 beteget értékelték a 12. héten. Az átlagos súlycsökkenés 1,5 ± 0,4% és 7,8 ± 0,5% (átlag ± SEM) volt az A, illetve a B csoportban. 12. héten a szisztolés vérnyomás, a plazma triacil-glicerin, a glükóz és az inzulin koncentrációja jelentősen csökkent a B csoportban, míg az A csoportban nem történt változás. 4 év után a betegek 75% -át értékelték. A teljes átlagos fogyás 3,2 ± 0,8% volt az A csoportnál és 8,4 ± 0,8% (átlag ± SEM) a B csoportnál. Mindkét csoport szignifikáns javulást mutatott a vércukorszintben és az inzulinban (o

Bevezetés

Általános aggodalomra ad okot, hogy az elhízott betegeknél a súlycsökkenés csak átmeneti jellegű, ezért a súlykontrollra irányuló jövőbeni erőfeszítéseknek a súlygyarapodás megelőzésére kell irányulniuk. A legfrissebb jelentések azonban hosszú távú sikereket bizonyítottak a fogyásban ((1), (2), (3)). Ezek a megfigyelések, valamint az a dokumentáció, miszerint a minimális súlycsökkenés (a kezdeti testtömeg 5–10% -a) mélyreható egészségügyi előnyökkel járhat ((4)), azt jelzik, hogy az egészségügyi szakembereknek minden hatékony módszert alkalmazniuk kell az egészséges fogyás elősegítésére túlsúlyos, ill. elhízott egyének.

Jelen tanulmány tárgya azon betegek négyéves nyomon követése, akiket eredetileg az étkezés helyettesítőinek használatára tanítottak a fogyás és a testsúly fenntartása érdekében ((5)). Ez a jelentés nyomon követési adatokat szolgáltat a testtömegről és a betegség kockázatának biomarkereiről az eredeti betegek 75% -ánál, akik folytatták az étkezést helyettesítő programot az energiafogyasztás csökkentésének eszközeként.

Anyagok és metódusok

A pácienseket orvosaik az Ulmi Egyetem Elhízási Központjába irányították, mivel a múltban elégedetlenek voltak a normál, korlátozott energiatartalmú étrenddel ≥ 3 hónapig. A tanulmányt a Helsinki Nyilatkozat elveinek megfelelően végezték el, és a Freiburgi Nemzetközi Etikai Bizottság (Freiburg, Németország) jóváhagyta a jegyzőkönyvet. Kizárták azokat a személyeket, akiknek kórtörténetében vagy jelenléte jelentős betegségben, endokrin rendellenességekben, pszichiátriai rendellenességekben, alkohollal vagy kábítószerrel való visszaélés, vagy klinikai jelentőségű laboratóriumi vizsgálati eredmények kóros volt. Ezenkívül a nőket kizárták, ha szoptattak, terhesek voltak, vagy teherbe akartak esni.

Száz beteg vállalta, hogy részt vesz a vizsgálatban. Az étkezést helyettesítő termékek ingyenes szállításán kívül nem kaptak pénzügyi ellentételezést. A kétéves beavatkozás kísérleti tervezéséről és eredményeiről korábban beszámoltunk ((5)). A betegeket arra bíztatták, hogy tartsák fenn a szokásos fizikai aktivitásukat, és havonta kaptak útmutatást a dietetikus viselkedésmódosítással kapcsolatban. A vizsgálat megtervezése 3 hónapos súlycsökkenési periódusból (I. fázis) és 48 hónapos súlymegtartó periódusból (II. Fázis) állt. A vizsgálat megkezdése előtt a betegeket véletlenszerűen két csoport egyikébe sorolták (A vagy B csoport). A kezdeti demográfiai adatok nem különböztek a vizsgálati csoportok között ((5)). A 21 férfi és 79 nő átlagos életkora és testtömeg-indexe 45,2 ± 10,1 év, illetve 33,6 ± 3,6 kg/m 2 volt.

Az I. fázis során az A csoportba tartozó betegeknek személyre szabott menüt írtak fel. Az étrend 1200-1500 kcal (az energia 19% -20% -a fehérje, az energia 48% -54% -a szénhidrát, 25% -34% pedig zsír volt). Három étkezést és két harapnivalót ajánlottak. A B csoportba szintén hasonló, saját maga választott diétákat írtak fel, azzal a különbséggel, hogy a napi három étkezés közül kettőt diétás turmixokkal helyettesítettek (Slim · Fast Foods Co., West Palm Beach, FL). A harmadik étkezés 600–900 kcal, 30–45 g fehérje volt. Minden étkezési helyettesítő 200–220 kcal, 14,0–17,0 g fehérjét, 27,0–33,5 g szénhidrátot, 5,0–6,6 g zsírt és 4,5–6,5 g élelmi rostot tartalmazott vitaminokkal és ásványi anyagokkal dúsítva. Élelmiszercsere-listákat és élelmiszer-naplókat használtak a csoportok közötti energia- és fehérjebevitel kiegyenlítésére.

A II. Fázis során a betegek ugyanazt az étrendi utasítást kapták, vagyis egy étkezés és egy snack helyettesítését az energiaszabályozott étkezéssel és snack felváltással. Az előírt étrend energiatartalma mindkét csoport esetében azonos volt.

A második év végén (27. hónap) az eredeti 100 beteg közül 63-an fejezték be a vizsgálatot. A 37. hónapra összesen 58 beteg folytatta havi rendeléseit. A vizsgálatot elhagyó 42 beteg közül harmincketten tartózkodtak. Huszonkettő beleegyezett abba, hogy a 37 és 41 hónap között visszatérjen a súlykontroll programba.

Ütemezett időközönként vérnyomást, antropometriai és laboratóriumi méréseket, valamint mellékhatásokat rögzítettek. A vérminták és elemzések a jelentések szerint történtek ((5)).

Az időbeli fogyást általánosított becslési egyenletek (GEE) alkalmazásával értékelték ((6), (7), (8)). Diákok t tesztet használtunk ezen mérések csoportos összehasonlításához az egyes időpontokban. A több összehasonlításhoz való igazodás érdekében egy tesztet akkor tekintettek szignifikánsnak, ha annak megvan o értéke kisebb volt, mint 0,01, szemben a hagyományos 0,05-tel.

Eredmények

Az eredeti vizsgálati populáció 75 százaléka (60 nő és 15 férfi beteg) tartalmazza a jelentés elemzéseit. Az 1. ábra az A és a B csoport átlagos súlyváltozását mutatja az idők során. Nem volt nemi különbség a súlycsökkenés százalékában; ezért ezeket az adatokat egyesítettük az eredeti kezelési csoportok mindegyikére.

Az átlagos (± SEM) százalékos változás a kezdeti testsúlyhoz képest a betegeknél az energia korlátozott étrenddel végzett kezelés 51 hónapja alatt (1200–1500 Kcal/d). Az adatokat a rendelkezésre álló esetek alapján elemeztük. A betegek vagy hagyományos, korlátozott energiájú étrendet kaptak (A kontrollcsoport, ○), vagy diétát két étkezéssel és snack-pótlással (B csoport, ▵) 3 hónapig. A hátralévő 4 évben minden beteg napi egy étkezést és snack-pótlást kapott.

A súlytartás négy éve alatt a B csoport átlagos fogyása folyamatosan nagyobb volt, mint az A csoport (o = 0,001). Mindkét csoport átmeneti testtömeg-növekedést mutatott a 41. hónapban. Az egyeztetett párok elemzése (egyezés a csoport, a nem és az újbóli belépő alany hiányának hossza szerint) nem talált szignifikáns testtömeg-különbséget a visszatérő alanyok és a aki perben maradt. Az A csoportba tartozó, rendszeres látogatással rendelkező alanyok átlagosan 3,2 ± 4,9% -ot, míg az átmeneti lemorzsolódók 3,0 ± 3,0% -ot vesztettek. A B csoportban a végzettek átlagosan 8,4 ± 5,0% -ot, míg az átmeneti lemorzsolódók 8,5 ± 5,0% -ot vesztettek. Az alanyok nem mutattak súlygyarapodást a lemorzsolódás és az újbóli belépés időpontja között. Az egyéni betegnyilvántartások vizsgálata azt mutatta, hogy azok a betegek, akik a legtöbb testsúlyt (> 3 kg a 39. és 41. hónap között) híztak, egybeesnek a nyári vakációval és a vizsgálatba való visszatérésük idejével (41. hónap).

A nem, a csoport, az idő és az idő négyzete, valamint az interakciók megfeleltek a GEE modellnek. Nem voltak jelentős kölcsönhatások. Négy év elteltével mindkét csoport jelentős súlycsökkenést mutatott kiindulási súlyához képest. Jelentős csoporthatás mutatkozott, amelyben a B csoport minden idõpontban nagyobb százalékos változást mutatott a kiindulási ponthoz képest. Ez a szignifikancia az első 3 hónap végén megfigyelt kezdeti súlyvesztés különbségének volt köszönhető.

A vizsgálat befejezésekor 14 beteg fogyott 10% -nál több testtömegtől, 28 beteg 5% -tól 10% -ig, és 25 beteg 0% -tól 5% -ig fogyott a kiindulási értékhez képest. A 75 beteg közül nyolc átlagosan 2,4 ± 1,8 kg-ot hízott az alapsúlyukhoz képest; mindegyik az A csoportba tartozott.

Az 1. táblázat összefoglalja a többi vizsgálati paraméter változását a 4 év során. A súlycsökkenés kilogrammjaként kifejezve nemi különbségek voltak (a férfiak több súlyt vesztettek, mint a nők), amelyek nem voltak jelen, amikor a fogyás a kezdeti testtömeg százalékán alapult. A 2. és 4. év minimális súlyvesztésével a glükóz és az inzulin idővel jelentősen csökkent az A és B csoportban (párosítva t teszt, o 1. táblázat: Antropometriai és biokémiai mérések a kiinduláskor, 2 és 4 évvel a kezelés után

Mérések * Alapvonal (n = 100) 3 hónap (n = 100) 27 hónap (n = 63) 51 hónap (n = 75)

Testtömeg (kg) † ‡
A csoport	92,7 ± 10,8§	91,4 ± 11,6	85,0 ± 11,8¶	88,6 ± 11,0¶
B csoport	92,6 ± 13,7	85,5 ± 13,4¶	82,2 ± 13,4¶	83,1 ± 13,3¶
SBP (mm Hg) **
A csoport	140 ± 14	141 ± 16	138 ± 13	139 ± 15
B csoport	139 ± 15	130 ± 13¶	124 ± 12¶	126 ± 13¶
DBP (Hgmm) **
A csoport	83 ± 6	82 ± 5	80 ± 6	80 ± 7
B csoport	82 ± 6	80 ± 5	78 ± 5¶	78 ± 6
Triacil-glicerin (mM) † **
A csoport	2,13 ± 1,34	2,15 ± 1,50	1,77 ± 0,62	1,44 ± 0,42
B csoport	2,23 ± 1,24	1,75 ± 1,09¶	1,40 ± 0,49¶	1,29 ± 0,32¶
Koleszterin (mM) †
A csoport	6,01 ± 0,94	5,84 ± 1,00	5,69 ± 0,60	5,58 ± 0,52
B csoport	5,83 ± 1,01	5,79 ± 0,89	5,35 ± 0,95	5,37 ± 0,45
HDL-koleszterin (mM) †
A csoport	1,27 ± 0,41	1,24 ± 0,31	1,18 ± 0,17	1,21 ± 0,12
B csoport	1,31 ± 0,41	1,30 ± 0,44	1,39 ± 0,77	1,26 ± 0,16
Vércukorszint (mM)
A csoport	5,05 ± 0,85	5,07 ± 0,79	4,52 ± 0,42¶	4,40 ± 0,34¶
B csoport	4,97 ± 0,87	4,58 ± 0,74	4,40 ± 0,39¶	4,37 ± 0,32¶
Inzulin (pM)
A csoport	144,6 ± 50,4	139,1 ± 63,2	98,8 ± 30,0¶	92,6 ± 17,1¶
B csoport	132,0 ± 53,1	84,9 ± 30,4¶	81,8 ± 30,2¶	82,5 ± 22,4¶

* SBP, szisztolés vérnyomás; DBP, diasztolés vérnyomás.
† GEE nemi hatás; o ‡ GEE másodfokú időhatás; o § Az értékek átlag ± SD.
¶ Jelentősen eltér az alapvonaltól; o ** GEE kezelés hatása; o

Vita

Két jelentős megállapítás volt ebben a tanulmányban. Először is, a betegek 4 évig csökkentették az energiafogyasztást és fenntartották a fogyást. Másodszor, a fogyás fenntartása elősegítette a betegség számos kockázati tényezőjének tartós javulását. Ezen eredmények következményei rendkívül relevánsak, mert a legtöbb egyénnek nehézségei vannak a fogyás fenntartásában.

A testsúly megőrzésének elősegítése érdekében naponta egy étkezés helyettesítő terméket használtak. Az étkezés helyettesítését évek óta népszerűsítik a kereskedelemben; ez azonban az első prospektív 4 éves tanulmány, amely hosszú távú hatékonyságukat és biztonságosságukat bizonyítja a súlykontrollban. Ez a tanulmány azt is sugallja, hogy az étkezés helyettesítési stratégiája segíthet az egészséges táplálkozás elindításában és fenntartásában is. A betegeknél csökkent az energiafogyasztás, valamint csökkent a zsír- és koleszterinbevitel.

Az előre csomagolt élelmiszerek használatának előnyei kimutatták, hogy javítja az adott étrend betartását és az azt követő fogyást ((9), (10), (11), (12), (13), (14)). Úgy gondolják, hogy a nagyobb megfelelés egy strukturáltabb étkezési tervből származik. Wing és mtsai. ((11), (12)) és mások ((13)) szerint a struktúra kulcsfontosságú lehet a viselkedésváltozás elősegítésében. Csökkenti az ételválasztáshoz szükséges döntések számát, elősegítve az energiafogyasztás csökkenését.

Egészségügyi szempontból a legfontosabb megfigyelés az, hogy az étkezés-pótlási stratégia folyamatos alkalmazása hosszabb ideig javíthatja a betegség kockázatának számos fontos biomarkerjét. A 3,8 ± 0,08% -os átlagos fogyás 4 év után elegendő volt ahhoz, hogy tartósan javuljon az éhomi glükóz és az inzulin (A csoport); a triacil-glicerin és a vérnyomás azonban csak 8,4 ± 0,08% -os súlyvesztéssel javult. Gyakran nehéz extrapolálni egy klinikai vizsgálat eredményeit azon egyének általános populációjára, akik dönthetnek úgy, hogy önsegélyprogramot indítanak és rendszeresen vásárolnak termékeket. Azonban a vizsgálatban azok a betegek, akik több hónapon át kiestek, majd újra beléptek a programba, nem híztak. Az étkezés pótlásának kényelme és alacsony költsége a szokásos magasabb kalóriatartalmú ételekhez képest kedvezően befolyásolhatja étkezési szokásaikat.

Köszönetnyilvánítás

Ezt a tanulmányt részben a Slim · Fast Foods Co., West Palm Beach, FL támogatta.