A ketózis kockázatának minimalizálása a tejelő állományokban

En Español: Minimizando el Riesgo de Cetosis en Ganado Lechero

minimalizálása

Ez a cikk a megjelenő kiemelt témákról szóló eredeti cikk-sorozatunk része. Kérem ellenőrizze itt hogy ebben a sorozatban további cikkeket láthasson.

Bevezetés

Bár a ketózis legtöbb esete friss fejőstehénnél fordul elő, az etetési gyakorlatok és a tehén egészségi állapota a szülés előtt hajlamosíthatja a teheneket az ellés után a ketózisra. Az elsődleges ketózis legtöbb esete az ellés első 2 hetében jelentkezik, sőt a legtöbb másodlagos ketózis (amely egy másik betegség megjelenése után következik be) az első 30-60 napon belül fordul elő a tejben. Általában az állomány tehenek kevesebb mint 5% -ának kell klinikai ketózist tapasztalnia. Egyes jelentések azonban azt mutatják, hogy a szubklinikai ketózis előfordulása a tehenek 40% -át érinti, az előfordulási arány a gazdaságok között nagyon eltérő, és az egyes gazdaságokban akár 80% is lehet.

Az ellés utáni ketózis kockázatának csökkentése érdekében a fő hangsúly a szülés előtti takarmányfelvétel fenntartása, a késői laktáció és a száraz időszak alatti tehenek túlkondicionálásának elkerülése. A teheneknek meg kell száradniuk és fel kell frissülniük a testállapot-pontszám (BCS) 3,5 mellett. A 4,0-nél nagyobb vagy annál nagyobb BCS-vel rendelkező teheneknél valószínűleg kevesebb lesz a befogadás előtti időszak, és nagyobb az esélyük a zsírmájra és a ketózisra az elléskor és után. A Minnesotai Egyetemen végzett legutóbbi munka azt jelzi, hogy a 3,5-nél nagyobb BCS-t mutató és a 16 lb feletti kolosztrumot termelő tehenek nagyobb kockázatot jelentenek a ketózis szempontjából. A távoli és közeli tehenek takarmányozási programjait úgy kell megtervezni, hogy a késői vemhesség alatt is fenntartsák a bevitelt, vagyis minimalizálják a vemhesség utolsó hete alatti bevitel csökkenését, hogy csökkentsék az ellés utáni ketózis kockázatát. Ezeknek a szülés előtti étrendeknek magas rosttartalmú takarmányokat kell tartalmazniuk, és megfelelő, de nem túlzott mennyiségű energiát kell biztosítaniuk. Az ellés előtti bevitel 20% -os vagy nagyobb csökkenése megnövekedett vér nem észterezett zsírsavakat (NEFA) eredményezhet. Ez az elléshez vezető helyzet nagymértékben növeli a zsírmáj és a ketózis kockázatát.

A ketózis azonosítása

A ketózis alapvető oka a nem megfelelő vércukorszint az emlőmirigy glükózigényéhez képest, amelyet gyakran tapasztalnak az alacsony bevitelű friss tehenek növekvő tejhozama mellett. A nem megfelelő táplálkozási energiaellátás miatt a test mozgatja a zsírt a szükséges energia biztosításához, ami a NEFA fokozott koncentrációját eredményezi a vérben. A túlfeszített tehenek általában kevesebbet esznek, és így több testzsírt mozgósítanak. A túlzott mértékű zsírmobilizáció (pl. Egynél több BCS elvesztése ellés után) túlzott mennyiségű zsírt eredményezhet a májban és ketonokat képezhet. A két elsődleges keton, amely a glükózhiány miatt megnövekszik a vérben, a β-hidroxi-butirát (BHBA) és az acetoacetát, és a vérben a BHBA az elsődleges hangsúly a ketotikus állapot értékelésében. A BHBA plazma- vagy szérumkoncentrációja a vérben 10–14 mg/dl között szubklinikai ketózisnak,> 14 mg/dl pedig klinikai ketózisnak tekinthető, amelyet általában tejben 7–14 napig mérnek.

A vérgyűjtés és a laboratóriumba történő elküldés BHBA elemzés céljából meglehetősen költséges, és az eredmények megismerésének késedelme korlátozza a válaszadás idejét. A ketózis hatékony diagnosztizálásához a gyors kezeléshez a gazdaságon belüli elemzési módszerekre van szükség. Egyes állatorvosok és gyártók hatékonyan használják a cukorbetegeknél a BHBA mérésére tervezett eszközöket, amelyek a legtöbb gyógyszertárban kaphatók. A vizelet-ketonok (acetoacetát; pl. KetoStix; Bayer Healthcare, LLC, Monheim Company, Németország) gazdaságon belüli elemzése a klinikai ketózis diagnosztizálásának általános módszere volt. Azonban gyakran nehéz egy friss tehenet vizelni rá, hogy ezt a módszert használja, és ezek a módszerek nem tudják meghatározni a szubklinikai ketózis előfordulását, amely általában sokkal gyakoribb probléma, mint a klinikai ketózis. A tejben lévő ketonok elemzésének érvényességét évek óta elismerték és széles körben gyakorolták Európában. A gazdaságban lévő tej-keton tesztkészlet (Keto-Test; BHBA) elérhető az Egyesült Államokban, Elanco (Greenfield, IN). A tejminta összegyűjtésének (a tej előszedése) legjobb ideje a szalonban történő rendszeres fejés. Ezenkívül a tejvizsgálat költségei lényegesen magasabbak, mint a vizelet-ketonoké.

A tej zsírkoncentrációja vagy a tejzsír és a fehérje aránya felhasználható a veszélyeztetett tehenek vagy állományok azonosítására, illetve azokra, amelyek ketózisos problémákkal küzdenek (1. táblázat). Az elmúlt években egyszerűbb és olcsóbb eszközöket fejlesztettek ki, amelyek alkalmasak az egyes tehenek tejösszetételének a gazdaságban történő mérésére. Ezenkívül soros mintavételt és analitikai módszertant nyújt a fejőberendezések egy része, amely minden tejnél minden tehén tejösszetételére vonatkozó adatokat szolgáltat. Ezeknek a rendszereknek a kalibrálása és a tényleges komponensértékek hasznossága, valamint a „normától” való eltérések azonosítása még mindig értékelés alatt áll.

Állatcsoport/indikátor benchmark 1. táblázat: A tejzsír felhasználásának referenciaértékei a lehetséges szubklinikai vagy klinikai ketózisban szenvedő holstein tehenek vagy állományok azonosítására.
Különleges tehenek [7–14 nap tejben (DIM)]
Tejzsír, összetett minták > 7,0%
Tejzsír, negyed csíkok > 5,0%
Tejzsír: tejfehérje > 2.0
Állomány (csoport; pl. Friss tehenek)
Tejzsír > 4,5% 30 DIM-nél
> 6,5% 14 DIM-en
Tejzsír: tejfehérje > 1,5, 30 DIM-nél
> 2,0, 14 DIM-en

A ketózis hatásai

  • Csökkent tejhozam. A szubklinikai vagy klinikai ketózisban szenvedő tehenek fő hatása a csökkent tejhozam, valószínűleg 2-6 lb/nap. A tejhozam csökkenésének mértékét azonban befolyásolja, hogy az állat szubklinikai vagy klinikai ketózissal rendelkezik-e, a ketózis időtartama, a ketózis előfordulásának időzítése (pl. A tejtermelés csúcsához való közelség nagyobb hatással van-e) és más egyéb állatok jelenléte betegségek. Megfigyelték, hogy a teljes laktációs tejhozam néha 500-800 lb alacsonyabb azoknál a teheneknél, akik ketózist szenvednek (100-160 dollár csökkenés a csak tejvesztésből származó jövedelemben).
  • Fokozott kockázata más egészségügyi rendellenességeknek. A szubklinikai és klinikai tejláz magas előfordulási gyakoriságával járó további jelentős költség számos egyéb egészségügyi rendellenesség, például elmozdult abomasum, tőgygyulladás, metritis és a csökkent reprodukciós hatékonyság fokozott kockázata.
  • Megnövekedett a selejtezés valószínűsége.

A ketózis kezelése és megelőzése

A ketózis tipikus kezelési módja a glükóz intravénás beadása, gyakran propilén-glikol orális átitatásával együtt. Néha alkalmazhat egy glükokortikoid injekciót állatorvos által. A propilén-glikollal történő átitatás hasznos a glükózellátás fenntartásában 3 vagy 4 napig, amíg a takarmánybevitel utolér.

A ketózis szempontjából nagy kockázatú állományok vezetőinek ezek a lehetőségek vannak:

  • per os propilén-glikol (glükóz-prekurzor),
  • takarmány kalcium-propionát (a májban glükózzá alakult propionát),
  • takarmányvédett kolin prepartumot és/vagy szülés után (fontos komponens a máj zsírszállításában), és/vagy
  • takarmány monenzin szülés után (a propionát növelése kérődző mikroorganizmusok által).

A ketosis megelőzését elősegítő friss tehenekre vonatkozó további kezelési információkat a DAIReXNET cikkében tárgyaljuk: „Kezelési gyakorlatok az ellés előtt segítenek megakadályozni, hogy a friss tejelő tehenek„ vesztesekké váljanak ”.”

Összegzés

A ketózishoz kapcsolódó költségek, ideértve a tejtermelés csökkenését, a kezelési költségeket és más másodlagos betegségek előfordulását, a tejelő állományok jövedelmezőségének jelentős csökkenéséhez vezethetnek. A takarmány- és tehénkezelési gyakorlatoknak elsősorban a ketózis megelőzésére kell összpontosítaniuk, de a gyors beavatkozás szempontjából kritikus az egyes tehenek ketózisának időben történő azonosítása. A propilén-glikol vagy néhány takarmány-adalékanyag használata szintén hasznos lehet a ketózis megelőzésében néhány magas kockázatú állományban. A ketózis megelőzésének legjobb stratégiája a tehenek túlfeltételezése az ellés előtt és az étrend kialakítása annak érdekében, hogy minimalizálják az ellés előtti bevitel csökkenését, és az ellés utáni kérődző állapotok optimalizálása.

Szerző információk

Maurice L. Eastridge
Állattudományi Tanszék
Az Ohio Állami Egyetem