A kinezis tapolás rövid távú hatásai a látens és aktív felső trapéz ravaszpontok kezelésében: két leendő, véletlenszerű, ál-kontrollált vizsgálat

Tárgyak

Absztrakt

Bevezetés

A mozgásszervi problémákat gyakran a myofascialis fájdalom szindróma okozza 1, és gyakran morbiditást okoznak - a felnőttek 85% -át érinti életük során legalább egyszer 2. Ez a szindróma myofascialis triggerpontok (MTrPs), vagyis a feszült vázizom sávokban található hiperirritálható foltok bemutatását eredményezi 3, amelyek izomdiszfunkcióhoz vezethetnek, korlátozva ezzel a munka és a szabadidős tevékenységeket 4,5,6. Klinikai jellemzőiktől függően az MTrP-k aktívnak vagy látensnek tekinthetők 7: ez utóbbi olyan pontokra utal, ahol a fájdalmat közvetlen nyomásgyakorlás váltja ki, míg a tartós fájdalmat az aktív triggerpontok okozzák még akkor is, ha kézi nyomást nem alkalmaznak 8. Bár a látens kiváltó pontok nem a folyamatos fájdalom okai, korlátozzák a mozgást, korai fáradtságot és izomgyengeséget váltanak ki 9, 10, 11, 12, 13, és előrehaladhatnak, hogy aktív kiváltó pontokká váljanak 14 .

Az MTrP-k leggyakrabban a felső trapéz (UT) izomzatban találhatók 15. Érdekes módon az UT-nek is a legalacsonyabb a nyomás-fájdalom küszöb (PPT), és a legérzékenyebb a 16 MTrP-kre szemben, talán azért, mert folyamatosan dolgozik a gravitáció ellen, hogy fenntartsa a felálló fej és nyak helyzetét 17. Valójában az UT-n belüli MTrP-k nyaki fájdalmat és merevséget, korlátozott nyaki gerinc mozgástartományt (ROM) és 5,8,18 fejfájást okozhatnak. Pontosabban, a látens MTrP-k az UT-ben képesek megzavarni az izommozgási szokásokat, és olyan patológiák gyökerei lehetnek, ideértve a görcsöket, a gyengeséget és a csökkent izomerőt 19. Ezért a további szövődmények megelőzése érdekében a UT látens és aktív MTrP-vel kell foglalkozni és megfelelően kezelni őket.

Számos terápiát javasoltak az MTrP-k számára, köztük a Kinesio Tape (KT), egy viszonylag új módszer, amelyet széles körben alkalmaznak terápiás eszközként a megelőzés és a rehabilitáció különféle protokolljainak 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, és még nemrégiben, állatoknál 27. Sőt, nem invazív, fájdalommentes és kevésbé időigényes, mint más, kevesebb mellékhatással járó lehetőség. A KT egy rugalmas-pamut ragasztószalag, amely latexmentes, és bármilyen ízületre vagy izomra használható 28. Különbözik a többi merev szalagtól, mert jelentősen megnyújtható (eredeti hosszának 130–140% -ával), ami csökkenti a mechanikai mozgáskorlátozásokat és utánozza a bőrt vastagsága és rugalmassága szempontjából.

A KT működésének pontos mechanizmusa ismeretlen marad, bár úgy gondolják, hogy hatékonyságát a bőr mechanoreceptorai közvetíthetik, amelyek szenzomotoros és proprioceptív visszacsatolást szolgáltatnak, és/vagy mechanikus fékezéssel, gátló és gerjesztő nociceptív ingerekkel 26,29,30. Különböző csoportok kimutatták, hogy a KT alkalmazása előnyös lehet, például a fájdalom és az izomgörcsök 31,32,33 csökkentésével vagy a ROM 25,34 növelésével. Azonban nagyon kevés kutatást végeztek a KT hatásának kimutatására a nyaki régió MTrP-je 5,29,35,36,37,38-ban szenvedő betegeknél, és ellentmondásos bizonyítékok vannak a nyaki állapotok hatékonyságára vonatkozóan. Így ebben a tanulmányban két párhuzamos, randomizált, álkontrollos vizsgálatot hajtottunk végre, hogy összehasonlítsuk a KT és a színlelt KT módszerek rövid távú hatékonyságát UT izom PPT és nyaki ROM-on latens (A kísérlet) és aktív (B kísérlet) MTrP-s betegeknél.

Mód

Ezeket a prospektív randomizált, kettős-vak, ál-kontrollos vizsgálatokat (A vizsgálat, NCT02913963, 2016.09.26 .; és B vizsgálat, NCT02913976, 2016.09.26.) Az egyetemi Cardenal Herrera-CEU Humánetikai Bizottság hagyta jóvá. a Helsinki Nyilatkozatban meghatározott etikai irányelvek. A résztvevők felvételi kritériumai a látens (A kísérlet) vagy az aktív (B kísérlet) MTrP jelenléte voltak a UT izomzatában és 18 és 65 év közötti életkor. A kizárási kritériumok a következők voltak: (1) előzetes nyak- vagy vállműtét; (2) a fibromyalgia szindróma diagnózisa; (3) radiculopathia; (4) a nyaki osteoarthritis orvosi diagnózisa; (5) nyaki fájdalom, amely nyaki ostorcsapásból vagy közvetlen nyaki terület traumából ered; (6) pszichiátriai rendellenességek, például szorongás vagy depresszió diagnosztizálása; (7) terhesség; 8. a közelmúltban bekövetkezett triggerpont-injekció vagy részvétel egy fizikai kezelési programban az azt megelőző hónapban; és (9) már kezelték KT-vel.

Az Egyetemen összesen 97 látens MTrP-vel rendelkező önkéntest toboroztak (A kísérlet), aktív MTrP-vel pedig 37-et toboroztak az Elche (Spanyolország; B kísérlet) különböző klinikáin. Minden résztvevő elolvasta egy tájékoztatót, majd a vizsgálat megkezdése előtt aláírta beleegyezését a részvételhez.

KT alkalmazás (térkorrekciós technika) a felső trapézban lévő MTrP-ken.

A másodlagos eredmények között szerepelt a nyaki gerinc aktív ROM-ja (laterális hajlítás és rotáció), amelyet a CROM goniométerrel mértek (Performance Attainment Associates, Roseville, MN). A goniométert a feje tetejére helyezték úgy, hogy a résztvevő egy széken ült, mindkét lábát laposan a padlón, csípőjét és térdét 90 ° -os hajlítással, a fenekét pedig a szék támlájához helyezve. A résztvevőket arra kérték, hogy a lehető legnagyobb mértékben mozdítsák el a fejüket a következő mozdulatokon keresztül: kontralaterális dőlés a vizsgált trapézizomhoz képest, és ipsilaterális rotációs dőlés a vizsgált trapézizom vonatkozásában. Mindegyik mozdulatot háromszor hajtottuk végre, és a kapott értékek átlagát használtuk az elemzések elvégzéséhez. Kimutatták, hogy a CROM goniométer kiváló intrateszter megbízhatóságot mutat 43 .

Az A vizsgálat során 20 résztvevővel kísérleti vizsgálatot végeztek, véletlenszerűen és egyenlően két csoportba (KT és álszalag) osztva. A minta méretének meghatározása érdekében a G * Power (v3.1.9.2) program segítségével teljesítményelemzést végeztünk; Csoportonként 40 beteg 90% -os statisztikai erőt biztosítana 5% -os szignifikancia szinten (hatás nagysága f = 0,165) a csoportok közötti algometri pontszámok szerint. A tanulmány befejezése előtti várható lemorzsolódási arány elérése érdekében minden csoportba összesen 48 résztvevőt vontak be.

A vizsgálatok megkezdése előtt az 1. kutató, aki nem vett részt sem a résztvevők toborzásában, sem kezelésében, megszervezte a csoportos allokációt tartalmazó számozott, átlátszatlan, lezárt borítékok elkészítését (mindkét kísérlethez külön-külön, A és B). A 2. kutató számítógépes véletlenszám-generátor segítségével generálta a véletlenszerű szekvenciákat mindkét kísérlethez (egyszerű randomizálás alapján); ezt a vizsgálatok teljes ideje alatt elrejtették az összes vizsgálati személyzet elől 44. Az A vizsgálatba való beiratkozáskor látens MTrP-vel rendelkező 97 résztvevőt véletlenszerűen osztottak be a KT-be (n = 51) vagy színlelt (n = 46) csoport. Hasonlóképpen, a B vizsgálatban 37 aktív MTrP-vel rendelkező résztvevőt véletlenszerűen osztottak be a KT-hez (n = 20) vagy színlelt (n = 17) csoport. Valamennyi eredménymérést a KT alkalmazása előtt, 15 perc és 72 óra elteltével rögzítették két képzett gyógytornász, akik elvakultak a csoportos kiosztástól.

Eredmények

Összesen 150 résztvevőt vettek fel erre a tanulmányra; 16-at nem osztottak be randomizálásra, mert elutasították a részvételt (2), vagy nem feleltek meg a felvételi kritériumoknak: nincs MTrP (9), a nyak izom-csontrendszeri rendellenességei (2), fibromyalgia (1) vagy előzetes KT-kezelés (2); 134 latens (97 vizsgálat az A vizsgálatban) vagy aktív (37 kísérlet a B vizsgálatban) MTrP résztvevőt egymástól függetlenül randomizáltak. A 2. ábra a résztvevők progresszióját mutatja be a vizsgálatok során, az 1. táblázat pedig a kiindulási jellemzőiket.

A résztvevők áramlása a tárgyaláson.

A két vizsgálat egyikében sem figyeltek meg különbséget az életkor, a BMI, a nem, a PPT, a cervicalis laterális hajlítás vagy a cervicalis rotáció tekintetében a csoportok között (KT vs. színlelt), és egyik résztvevő sem számolt be semmilyen káros eseményről vagy intoleranciáról az alkalmazott beavatkozás. A khi-négyzet teszt nem mutatott különbséget a csoportok között, ami azt jelzi, hogy a résztvevők és az értékelők jó vakítását sikerült elérni.

A kétirányú ANOVA eredményei a két vizsgálat egyikében sem mutattak szignifikáns idő * beavatkozási interakciós hatást egyik eredményre sem (o > 0,05). A látens MTrP-k résztvevőiben (A kísérlet) a csoporton belüli elemzés szignifikáns növekedést mutatott a kezelés utáni PPT-ben mind a KT-ben (4,1, 95% CI [1,3, 6,9], mind a színlelt 4,1, 95% CI [1,1, 7,0] csoportban. Ez a szignifikáns csoporton belüli hatás 72 órával eltűnt. Az aktív ROM változókban nem találtunk intragroup különbségeket. Az aktív MTrP résztvevőket (B kísérlet) tekintve a PPT vagy az aktív ROM csoportban nem találtunk intragrupa különbségeket (2. táblázat). a csoportanalízis nem mutatott szignifikáns különbséget az összehasonlításhoz a két vizsgálat egyikében sem (3. táblázat).

Vita

Ez a tanulmány a KT rövid távú hatásait értékelte a látens (A kísérlet) vagy az aktív (B kísérlet) UT MTrP-s betegeknél a PPT-re és a nyaki ROM-ra. Mindkét randomizált álkontrollos vizsgálat nem tudta azonosítani a KT semmilyen jelentős hatását semmilyen eredményre 72 óra múlva, és csak a látens MTrP vizsgálat résztvevői mutattak szignifikáns PPT növekedést közvetlenül a kezelés után mind a KT, mind az ál csoportban - ez a hatás 72 óra.

Az irodalomban csak néhány tanulmány vizsgálta a KT hatékonyságát a nyaki régió MTrP-jeiben szenvedő betegeknél 5,29,35,36,37,38. Az alkalmazott beavatkozások (cél izom, taping módszer, egyidejű kezelések stb.) És/vagy a tervezés módszertani különbségei (különböző felvételi kritériumok [látens vs. aktív MTrP-k], vizsgálati változók, statisztikai tervezés, minta nagysága, stb.), ezek a tanulmányok eltérő és néha ellentmondó eredményeket jelentettek. Az egyik fő tényező, amely befolyásolhatja a KT hatásait, az alkalmazott technika (szalagolási módszer), amely egy nemrégiben készült áttekintés szerint 22 összefüggésben állhat azzal, hogy a szalagolás irányától függően elősegítő vagy gátló hatásokat váltanának ki. Az alkalmazott feszültség mértéke és a szalag hátralévő ideje in situ befolyásolhatja a fájdalomcsökkentő hatás méretét is. Vizsgálatunk során 3 napig alkalmaztuk a KT-t az UT izomzatán úgy, hogy négy „I” csíkot csillag alakban helyeztünk magára az MTrP-re, hogy növeljük a teret közvetlenül a fájdalom adott területén. A csíkokat 25% -os feszültséggel helyeztük a kísérleti csoportba, és az álcsoporthoz feszültség nélkül. Tudomásunk szerint hasonló technikát csak három másik vizsgálatban alkalmaztak, az alábbiakban leírtak szerint 5,35,36 .

Egy másik tanulmány a KT alkalmazás rövid és hosszú távú hatásait értékelte az MTrP PPT-kre a gastrocnemius és UT izmokban egy 30 résztvevőből álló mintában (egyenként 15 a KT és a színlelt csoportokban) 35. Eredményeinkkel ellentétben ezek a szerzők kijelentették, hogy a KT-k közvetlenül az MTrP-kre helyezve blokkolhatja a megnövekedett érzékenységet, amelyet általában közvetlenül az alkalmazásuk után éreznek, és akár 24 órán keresztül is mérsékelheti a folyamatos érzékenységet. Bár ugyanazt a KT módszert alkalmazták (térkorrekció a rendelkezésre álló feszültség kb. 30% -ával), vizsgálatunkkal ellentétben a kontrollcsoport a KT alkalmazást az MTrP-k közelében, de közvetlenül nem kapta meg. Ezenkívül ezek a szerzők nem magyarázták meg, hogy ezek látens vagy aktív MTrP-k voltak-e, sőt, felismerték, hogy tanulmányukat korlátozta mind az MTrP-k értékelésében tapasztalatlan tapasztalatuk, mind pedig az, hogy nem hajtották végre a kutatócsoport-allokáció vakítását.

Mohamadi et al. 36 a KT közvetlen hatásait is összehasonlította (n = 29) versus súrlódó masszázs (n = 29) látens UT izom MTrP-knél, 3 napig a térkorrekciós technika alkalmazásával. Más tanulmányokkal és saját elvárásaikkal ellentétben a kezelés után a PPT-értékek jelentős csökkenését mutatták, és azt sugallták, hogy a KT és a súrlódási masszázs valószínűleg fájdalmat okozhat a látens MTrP-kben, amelyek aktiválódhatnak és aktív triggerpontokká fejlődhetnek, ezáltal csökkentve a PPT-t. Továbbá azt is feltételezték, hogy a KT növelhette a betegek tudatosságát a fájdalmukról ezekben a potenciális kiváltó pontokban, és ezáltal hozzájárulhat az alacsonyabb PPT-k szintjéhez.

Végül ki kell emelnünk azt a tényt, hogy az MTrP-k bármely izomban jelen lehetnek, és a KT hatásai különböző izmokban változhatnak; ezért megállapításainkat óvatosan kell értelmezni, mert csak az UT-t vettük figyelembe. Ezen túlmenően a végső vizsgálatban résztvevő populációnkban alkalmazott korosztály csak 18 és 32 év közötti volt, ezért eredményeink nem általánosíthatók ennél a küszöbnél idősebb felnőtteknél. Munkánkat a kezelések rövid távú jellege is korlátozta, és mivel nem gyűjtöttünk nyomon követési adatokat és nem értékeltük a betegek fogyatékosságát.

Következtetés

Eredményeink összességében nem nyújtanak bizonyítékot a térkorrekciós KT technika hasznosságára a látens vagy aktív UT myofascialis triggerpontokkal rendelkező betegek kezelésében.