A krónikus kannabisz dohányzás metabolikus hatásai

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS Megvizsgáltuk, hogy egészséges krónikus kannabisz dohányzás összefügg-e máj steatózissal, inzulinrezisztenciával, csökkent β-sejtfunkcióval vagy diszlipidémiával.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK Keresztmetszeti, eset-kontroll vizsgálatban a kannabisz dohányzókat (n = 30; nők, 12; férfiak, 18; 27 ± 8 év) és a kontroll alanyokat (n = 30) vizsgáltuk életkor, nem, etnikai hovatartozás és BMI (27 ± 6). A hasi zsírraktárakat és az intrahepatikus zsírtartalmat mágneses rezonancia képalkotással és proton mágneses rezonancia spektroszkópiával határoztuk meg. Az inzulinérzékenységi indexeket és a β-sejtek működésének különböző aspektusait az orális glükóz tolerancia tesztekből (OGTT) származtatták.

EREDMÉNYEK A kannabiszfogyasztás önmaga szerint 9,5 (2–38) év volt; ízületek/nap: 6 (3–30) [medián (tartomány)]. A szénhidrátbevitel és a szénhidrátokból származó kalóriaszázalék, de a teljes energiafogyasztás nem, szignifikánsan magasabb volt a kannabiszdohányosoknál. A teljes testzsír vagy a májzsír százalékos arányában nem voltak csoportos különbségek, de a kannabiszdohányosoknál magasabb volt a hasi zsigeri zsír százalékos aránya (18 ± 9 vs. 12 ± 5%; P = 0,004). A kannabisz dohányosok alacsonyabb plazma HDL-koleszterint tartalmaznak (49 ± 14 vs. 55 ± 13 mg/dl; P = 0,02), de az éhgyomri glükóz, inzulin, összkoleszterin, LDL koleszterin, trigliceridek vagy szabad zsírsavak (FFA) éhgyomri szintje nem különböző. Az adipocita inzulinrezisztencia-index és az FFA-szuppresszió OGTT alatt alacsonyabb volt (P 15 ital/hét); a hepatitis B vagy C kórtörténete vagy a jelenlegi hepatitis A, B vagy C; anamnézisben cukorbetegség (1. vagy 2. típus), policisztás petefészekbetegség vagy egyéb olyan állapotok, amelyek megzavarhatják a tanulmány eredményeit; profi vagy kollégista sportolók vagy aktív részvétel> 60 perc/nap erőteljes testmozgásban; felírt vagy vény nélkül kapható, vagy növényi/alternatív gyógyszerek/készítmények alkalmazása, amelyek hatással vannak a glükózra és a lipid anyagcserére; és a terhesség.

A kannabiszdohányosok kórtörténetében és fizikai vizsgálatán, valamint laboratóriumi vér- és vizeletvizsgálaton esett át annak biztosítása érdekében, hogy mentesek legyenek a jelenlegi szomatikus és pszichiátriai betegségektől, és hogy a kábítószeren kívül más kábítószerrel (vagy nikotinnal vagy alkohollal) nem éltek vissza. A jogosult résztvevőket felvették a BPRU-ba, ahol folyamatosan figyelték őket, és tartózkodásuk alatt nem hagyhatták el az egységet, vagy nem fogadhattak látogatókat a tiltott kábítószer-használat kizárása érdekében. A BPRU-ban töltött éjszakát követően az alanyokat anyagcsere- és képalkotó vizsgálatok céljából az NIH Klinikai Központba szállították. A vizsgálati eljárások után az alanyokat visszaszállították a BPRU-ba. Azokat a kontroll alanyokat, akiknek a kórelőzményében nem volt kannabiszfogyasztás, és akiknek tiltott drogfogyasztás miatt negatív vizeletszűrésük volt, a Bethesda-i Nemzeti Diabétesz- és emésztőrendszeri és vesebetegségek intézete vette fel. A kontroll alanyokat nemi, etnikai hovatartozás, életkor (± 5 év) és BMI (± 2 kg/m 2) alapján hasonlítottuk össze a kannabiszdohányzókkal.

Tanulmányi eljárások

Az étrend bevitele és az étrend minősége.

A teljes napi energiafogyasztás értékeléséhez 24 órás étrendi visszahívást alkalmaztunk (13). Az egészséges táplálkozás indexét (HEI) 2005 alkalmazták az étrend minőségének értékelésére. A HEI az amerikaiak 2005-ös étrendi útmutatójában szereplő táplálkozási mintákon alapul (14). A pontszám 12 energiával módosított összetevő mérése, beleértve az összes gabonát, a teljes kiőrlésű gabonát, az összes gyümölcsöt, az egész gyümölcsöt, az összes zöldséget, a sötétzöld és narancssárga zöldségeket és hüvelyeseket, a tejet, a húst és a babot, az olajokat, a telített zsírokat, a nátriumot, valamint szilárd zsírokból, alkoholos italokból és hozzáadott cukrokból származó kalóriák. A HEI pontszámai 0–100 között mozognak, a magasabb pontszám jobb minőségű étrendet jelez.

A testösszetétel, a zsírszöveteloszlás és a máj zsírtartalmának értékelése.

A testtömeget digitális mérleggel (Scale-Tronix 5702; Scale-Tronix, Carol Stream, IL) mértük. A testösszetételt kettős energiájú röntgenabszorpciós módszerrel mértük Lunar iDXA szkennerrel (GE Healthcare, Madison WI). A szubkután és a zsigeri zsírszövet mennyiségét az L4 – L5 gerinc szintjén mágneses rezonancia képalkotással értékeltük, T1-súlyozott turbó-spin-visszhang képen manuális képszegmentálással, a korábban leírtak szerint (15). A máj zsírtartalmát egy térfogatú mágneses rezonancia spektroszkópiával (MRS) mértük 8 ml térfogatban a máj hátsó jobb lebenyében, a korábban leírtak szerint (16).

Orális glükóz tolerancia teszt.

Mindegyik alany 75 g orális glükóz tolerancia teszten (OGTT) esett át egy 10 órás éjszakai böjt után. Mintákat vettünk a plazma glükóz, inzulin, C-peptid, szabad zsírsavak (FFA) és különféle inkretin koncentrációk meghatározására -10, 0, 15, 30, 45, 60, 90, 120 és 180 percen belül. glükózterhelés. A plazmát vérmintákból centrifugálással nyertük, és azonnal szárazjégen lefagyasztottuk -80 ° C-on történő tárolás céljából.

Laboratóriumi vizsgálatok.

A szérum lipidek, plazma glükóz, inzulin és hemoglobin A1c (A1C) rutinvizsgálatait az NIH Klinikai Központ Laboratóriumi Orvosi Osztályán végeztük. Az FFA-t Wako HR sorozatú NEFA-HR készlettel (Wako Diagnostics, Wako Chemicals USA, Inc., Richmond, VA) mértük és COBAS FARA-II analizátorral (Roche Diagnostics, Indianapolis, IN) futtattuk. Az adiponektin, leptin, az összes YY (PYY) peptid, az aktív glukagon-szerű peptid-1 (GLP-1), valamint az acil- és desacil-ghrelin szinteket ELISA-val mértük a plazmában.

Modellezés és számítások.

A glükóz inzulinérzékenység/rezisztencia (17–19) helyettesítő mértékeként kvantitatív inzulinérzékenység-ellenőrző indexet (QUICKI), orális glükóz inzulinérzékenységet (OGIS) és máj inzulinrezisztencia-indexet (HIRI) használtunk. A QUICKI-t a korábbiakban meghatározottak szerint számítottuk az éhomi glükóz- és inzulinértékekből (20). QUICKI = 1/(log [I0] + log [G0]), ahol I0 éhomi inzulin (μU/ml) és G0 éhomi glükóz (mg/dL). Az OGIS-t az OGTT-ből számítottuk a 3 órás OGIS-egyenlet felhasználásával (18). A HIRI-t a glükóz és az inzulin görbe alatti teljes területének (AUC) szorzataként számoltuk ki az OGTT első 30 percében (19). A trapéz alakú módszert alkalmaztuk az AUC kiszámításához. HIRI = (G 0–30 [AUC] × I 0–30 [AUC]). A zsírszövet érzékenységét az inzulin antilipolitikus hatásaival az adipocita inzulinrezisztencia index (AIRI) (21) és a plazma FFA szuppressziójának mértékével OGTT során értékeltük (22). Az AIRI az éhomi plazma inzulin és az éhomi plazma FFA (log-transzformált) koncentrációk terméke. A lipolízis szuppresszióját OGTT során úgy értékeltük, hogy az átlagos plazma inzulin koncentrációhoz és az FFA szintek maximális szuppressziójának százalékához igazított FFAAUC.

A β-sejt glükózérzékenységét, sebességérzékenységét és a potenciatényezőt a korábban leírt modellel számoltuk (23). Ezenkívül az inzulinogén indexet (IGI) a plazma inzulin- és glükózkoncentrációiból származtatták egy OGTT során, a korábban leírtak szerint (24).

statisztikai elemzések.

Demográfiai adatok, a kannabisz-fogyasztás, az energiafogyasztás és az étrend minősége a krónikus kannabisz-használókban és a nem használókat ellenőrzik

A teljes napi energiafogyasztás, 24 órás étrendi visszahívással értékelve, nem volt szignifikáns különbség a csoportok között. A szénhidrátbevitel és a szénhidrátokból származó kalóriaszázalék azonban szignifikánsan magasabb volt a kannabiszdohányosoknál (1. táblázat). Az étrend minőségét a HEI-2005 alkalmazásával mértük. Amint az az 1. táblázatból kiderül, a kannabisz-dohányosok által fogyasztott étrend minősége alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoporté, tükrözve az eltérő ételválasztást. Az étrend teljes minőségében mutatkozó különbségek ellenére a zsírból és alkoholból származó napi összes kalória százaléka nem különbözött szignifikánsan a csoportok között. Mindkét csoportban a nők kevesebb alkoholt fogyasztottak (% energiafogyasztás), mint a férfiak (kontroll alanyok: 1,7 ± 2 vs. 5 ± 11; kannabisz: 1,9 ± 4 vs. 2,7 ± 3).

A kannabiszhasználat, az adipozitás és a testzsír megoszlása

Az életkor és a BMI egyeztetése mellett a teljes testzsír (TBF) (regionális zsírtartalom) hasonló volt a csoportok között (28 ± 12 vs. 28 ± 11%; P = 0,75) (1. ábra). A hasi zsír relatív eloszlását mágneses rezonancia képalkotással értékeltük. Míg a kannabisz-dohányosok alacsonyabb összes (P = 0,003) és szubkután (P = 0,008) zsírtartalmúak voltak a hasban, a zsigeri zsírterület (zsigeri zsírterület/teljes hasi zsírterület) százalékos aránya magasabb (18 ± 9 vs. 12 ± 5%; P = 0,004) a kontroll csoporthoz képest (1. ábra). A zsigeri zsírterület százalékos aránya azonban nem volt összefüggésben a kannabisz használatának életkorával, gyakoriságával vagy időtartamával. Hipotézisünkkel ellentétben a máj zsírtartalma az MRS-ben értékelve nem volt különbözõ a csoportok között (1,1 ± 1,3 vs. 1,5 ± 1,9%; P = 0,59) (1. ábra). A kombinált kohorszban az életkor (életkor: r = 0,26; P = 0,05) és a TBF százaléka (r = 0,35; P = 0,007) összefüggött a máj zsírtartalmával. A zsigeri zsír százalékához hasonlóan a máj zsírtartalma sem volt összefüggésben a kannabisz használatának életkorával, gyakoriságával vagy időtartamával.

Teljes zsírosodás és regionális zsíreloszlás krónikus kannabiszdohányosoknál és kontrollalanyoknál. V: A hasi összes zsír, a szubkután zsír és a zsigeri zsírtartalom. B: TBF (regionális százalék), zsigeri zsír (a teljes hasi zsír százalékában) és a máj zsírtartalma. A bemutatott értékek átlag ± SE. * P Tekintse meg ezt a táblázatot:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése
Powerpoint letöltése

Metabolikus paraméterek a krónikus kannabisz-használók és a kontroll nem használók körében

A máj inzulinrezisztenciájának, a QUICKI, a HIRI és az OGIS mérései, a perifériás glükóz megsemmisítésének mértéke, nem különböztek szignifikánsan a csoportok között (3. táblázat). Azonban a zsírszövet inzulinrezisztencia, az AIRI és az FFA szuppressziós indexe szignifikánsan magasabb volt a kannabisz dohányosoknál (3. táblázat).

Az inzulinérzékenység/rezisztencia, az inzulin szekréció és a β-sejt funkció indexei krónikus kannabisz-használók és kontroll nem használók körében

Krónikus kannabiszhasználat, inzulin szekréció és hasnyálmirigy β-sejtek működése

A bazális és posztglükóz terhelés abszolút inzulin szekréciós arányai összehasonlíthatók voltak a csoportok között. Az inzulin szekréció értékelésére a plazma glükózszint dinamikus változására reagálva mértük az érzékenységet és az IGI-t. Az IGI, az inzulin és a glükóz koncentrációinak az alapszinthez viszonyított emelkedésének aránya 30 percnél (ΔI/ΔG) és a sebességérzékenység nem volt különbözõ a csoportok között (3. táblázat). Az inzulin szekrécióját és annak kapcsolatát a plazma glükózkoncentrációival modellbõl származó β-sejt glükóz érzékenységi paraméterrel értékeltük. A krónikus kannabiszdohányzók β-sejtfunkciójának, β-sejtjeinek glükózérzékenységének és potenciációs tényezőjének egyéb mértékei szintén hasonlóak voltak a kontroll alanyokhoz.

Incretin szekréció krónikus kannabisz dohányosoknál

Az inkretinek fontos szerepet játszanak az étvágy és a hasnyálmirigy β-sejtek működésének szabályozásában. Megvizsgáltuk, hogy a krónikus kannabiszdohányzás befolyásolja-e az inkretin szintjét, mértük az éhomi és az OGTT utáni inkretin koncentrációt. Az acil-ghrelin (10,6 ± 2 vs. 13,2 ± 8,2 pg/ml; P = 0,29), a desacil-ghrelin (282 ± 152 vs. 279 ± 200 pg/ml; P = 0,64), PYY (68,2 ± 22,4 vs. 77,9 ± 46,2 pg/ml; P = 0,44) és az aktív GLP-1 (4,5 ± 3,8 vs. 6,1 ± 7,2 pmol/L; P = 0,52) nem különböztek a csoportok között. Ezenkívül a ghrelin és az aktív GLP-1 OGTT utáni koncentrációja hasonló volt a csoportok között (az adatokat nem mutatjuk be).

KÖVETKEZTETÉSEK

A jelenlegi tanulmányban kimutattuk, hogy a krónikus kannabiszdohányzók viszonylagos viscerális zsír- és zsírszövet-inzulinrezisztenciával rendelkeznek, de nincs májsteatózisa, glükóz inzulinérzékenysége, károsodott hasnyálmirigy-β-sejtek működése, glükóz-intolerancia vagy diszlipidémia az életkorhoz, nemhez, etnikumhoz képest -, és a BMI-vel egyező kontroll egyedek. Vizsgálati eredményeink azt sugallják, hogy a krónikus, napi kannabisz-használatnak eltérő szövetspecifikus hatásai lehetnek az inzulinérzékenységre, de ezek a hatások úgy tűnik, hogy minimális hatást gyakorolnak a glükóz- vagy lipid-anyagcserére.