A krónikus vesebetegség vízbevitelének vizsgálata (WIT) a kísérleti randomizált kontrollált eredményekből származik

Háttér és célkitűzések A megnövekedett vízfogyasztás elősegítheti a vese működését. Egy nagyobb, randomizált, kontrollált vizsgálat (RCT) megkezdése előtt megvizsgáltuk a krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedő felnőttek vízbevitelének növelésére való felkérés biztonságosságát és megvalósíthatóságát.

Tervezés, beállítás, résztvevők és mérések 2012 októberétől véletlenszerűen 29 felnőttet soroltunk be a 3. stádiumú CKD-vel (becsült glomeruláris szűrési sebesség (eGFR) 30–60 ml/perc/1,73 m 2 és albuminuria) a vízbevitel két csoportjának egyikébe: hidratálás (n = 18 ) vagy standard (n = 11). Arra kértük a hidratáló csoportot, hogy 6 hétig növelje vízfogyasztását napi 1–1,5 L/l-rel (a szokásos bevitel mellett, nemtől és súlytól függően), míg a kontrollcsoport a szokásos bevitel mellett folytatta. A résztvevők 24 órás vizeletmintát gyűjtöttek a kiinduláskor, valamint a randomizálást követő 2. és 6. héten. Elsődleges eredményünk a 24 órás vizeletmennyiség változásának csoport közötti különbsége volt a kiindulási értéktől a 6 hétig.

Eredmények A résztvevők (63%) férfi, 81% kaukázusi és az átlagéletkor 61 év (SD 14 év). Az átlagos kiindulási eGFR 40 ml/perc/1,73 m 2 volt (SD 11 ml/perc/1,73 m 2); a medián albumin/kreatinin arány 19 mg/mmol volt (IQR 6–74 mg/mmol). A kiindulási és a 6 hetes követés között a hidratációs csoport átlagos 24 órás vizeletmennyisége 0,7 l/nap (2,3-ról 3,0 L/nap-ra) növekedett, a kontroll csoport 24 órás vizelete pedig 0,3 L/nap-kal csökkent (2,0-ről 1,7 l/nap; a csoportok közötti változásbeli különbség: 0,9 l/nap (95% CI 0,4–1,5; p = 0,002). Nem találtunk szignifikáns változást a vizeletben, a szérum ozmolalitásában vagy az elektrolitkoncentrációban, vagy az eGFR-ben. Súlyos nemkívánatos eseményeket vagy az életminőség változását nem jelentették.

Következtetések A kísérleti RCT azt jelzi, hogy a 3. stádiumú CKD-s felnőttek sikeresen és biztonságosan növelhetik a vízfogyasztást akár 0,7 liter/nap értékkel a szokásos folyadékbevitel mellett.

Próba regisztráció Klinikai vizsgálatokkal regisztrálva - kormányzati azonosító NCT01753466.

Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezd meg, Nem Kereskedelmi (CC BY-NC 3.0) licencnek megfelelően terjesztenek, amely lehetővé teszi másoknak, hogy terjesszék, remixeljék, adaptálják, nem kereskedelmi alapon építsék fel ezt a művet, és származtatott műveiket különböző feltételekkel, feltéve, hogy az eredeti művet megfelelően idézik, és a felhasználás nem kereskedelmi jellegű. Lásd: http://creativecommons.org/licenses/by-nc/3.0/

Statisztikák az Altmetric.com-tól

A vizsgálat erősségei és korlátai

Ennek a kísérleti randomizált kontrollált vizsgálatnak az volt az erőssége, hogy teljesítette a CONSORT dokumentum irányelveit. Világos jelzést adott a biztonsági megvalósíthatóságról és a hidratációs beavatkozás életminőségére gyakorolt negatív hatás hiányáról a vizsgált kontroll krónikus vesebetegség populációhoz viszonyítva.

A vizsgálat gyengeségei, hogy csak 6 hetes időtartamú volt, és hogy az elválasztások, bár következetesek, nem figyelhetők meg az 1 év várható nagy randomizált kontrollos vizsgálatban. A kísérlet további korlátja, hogy csak 29 résztvevőt vizsgáltak meg, és így az eredmények nem feltétlenül reprezentatívak egy sokkal nagyobb populációs vizsgálatban. Ezek egy kísérleti vizsgálat elkerülhetetlen gyengeségei vagy korlátai, de még ilyen kis számok ellenére is a biztonságra és a hatásosságra vonatkozó jel egyértelmű és jelentős volt.

Háttér

Állat- és emberkutatásokból származó bizonyítékok arra utalnak, hogy a vízbevitel a vesére specifikus jótékony hatást gyakorol. 1–10 A megnövekedett vízfogyasztás elnyomja a plazma vazopresszint (6, 11), amely antidiuretikus hormon, amely szabályozza az emlősök szomjúságát és vízmegőrzését. Noha elengedhetetlen a vízszabályozáshoz, a vazopresszinnek érösszehúzó hatása van, és bizonyítékok vannak arra, hogy a megemelkedett plazmaszint negatívan befolyásolhatja a vese hemodinamikáját, a vérnyomást és a kamrai funkciót. 12–18 Állatmodellekben a fokozott vízfogyasztás bizonyítja a proteinuria és lassítja a krónikus vesebetegség (CKD) progresszióját. 6, 8 Emberekben számos megfigyelési tanulmány pozitív összefüggéseket jelentett a nagyobb vízfogyasztás és a vesefunkció között. 1–4, 10 Egy nemrégiben publikált prospektív kohortvizsgálatban 2000 vesebetegség nélküli kanadai felnőtt vett részt, a kiindulási értéknél magasabb vizeletmennyiség lassabb veseelégtelenséggel járt a nyomon követés során.1 Hasonlóképpen, az ausztrál és amerikai kohorszok két keresztmetszeti elemzésében a magasabb, ön által bejelentett vízfogyasztás jobb veseműködéssel járt.2, 10 Legutóbb kutatók a hőstresszből származó krónikus dehidrációt azonosították a CKD zavaró járványának legvalószínűbb okozó tényezőjeként merica.3, 4

Ezek az eredmények együttvéve alátámasztják a vese nagyobb vízbevitelének védőhatását; azonban egy nagy, jól megtervezett, randomizált, kontrollált vizsgálat bizonyítékaira van szükség annak megállapításához, hogy a nagyobb vízfogyasztás lelassíthatja-e a vesefunkció csökkenésének ütemét.

Véletlenszerű, kontrollált vizsgálatot terveztünk annak tesztelésére, hogy a fokozott vízfogyasztás lassíthatja-e a vesefunkció csökkenését a 3. stádiumú CKD-ben szenvedő felnőtteknél. Azonban a klinikusok kifejezett aggályai miatt a növekvő hidratáció miatt a CKD-s betegeknél, valamint a folyadék túlterhelésének és a vízmérgezésnek a lehetősége miatt egy 6 hetes kísérleti vizsgálatot hajtottunk végre, hogy felmérjük a felnőtteknél bekövetkező változások megvalósíthatóságát, biztonságát és minőségét. a CKD-vel 6–1 hétig 1,0–1,5 liter/nap vízmennyiséget növelnek (a szokásos fogyasztott italok mellett) .12 Ez a jelentés ismerteti ennek a kísérleti kísérletnek az eredményeit.

Mód

Tervezés, beállítás és résztvevők

Párhuzamos csoportos, randomizált, kontrollált kísérleti vizsgálatot végeztünk (London, Ontario, Kanada 2012–2013). Felkérést kaptak a londoni Egészségtudományi Központ (Victoria Kórház) CKD klinikájára kerülő felnőtt betegek (30–80 év), akik megfeleltek a vizsgálat alkalmassági kritériumainak. A CKD-t (3. stádium) csökkent vesefunkció jelenléteként határoztuk meg (legalább egy becsült glomeruláris filtrációs sebesség (eGFR) 30–60 ml/perc/1,73 m 2) és proteinuria (albumin/kreatinin> 2,8 mg/mmol (ha nő) ) vagy> 2,0 mg/mmol, ha férfi) foltos vizeletmintából vagy nyomfehérjéből (albustix). A CKD Epidemiology Collaboration (CKD-EPI) egyenletet alkalmaztuk az eGFR19 kiszámítására a szérum kreatininből. Kizártuk azokat, akik a következő kritériumok bármelyikének eleget tettek: szükséges folyadékkorlátozás (2,6 mmol/l és jelenleg lítiumot szed (befolyásolja a szomjúságot és a vizeletet) vagy a következő diuretikumok magas napi dózisa: hidroklorotiazid> 25 mg/nap, indapamid> 1,25 mg/napi furoszemid> 40 mg/nap vagy metolazon> 2,5 mg/nap.

Beiratkozás

A beteg nefrológusa felkérte az érdeklődő betegeket, hogy beszéljenek egy kutatási asszisztenssel, aki elmagyarázta a vizsgálatot, megerősítette a jogosultságot és megkapta a beleegyezést. Annak megerősítésére, hogy a vizelet térfogata a kiindulási értéknél kevesebb volt, mint 3 l/nap, a résztvevőket arra kérték, hogy 24 órás vizeletmintát nyújtsanak be a beiratkozástól számított 2 héten belül. Egy kutatóasszisztens megbeszélést folytatott a résztvevők találkozásával a 24 órás gyűjtés befejezésének napján, és vérmintát nyertek a kiindulási laboratóriumi intézkedésekhez. A jogosultság megerősítése után a résztvevőket randomizálták a hidratációs csoportba vagy a kontroll csoportba, és a hidratációs csoportba tartozókat utasították a beavatkozásra.

Véletlenszerűség és beavatkozás

A résztvevőket randomizáltuk három blokkméretben, számítógéppel generált randomizálással a hidratációs csoportba vagy a kontroll csoportba (2: 1), nemek szerint rétegezve. A 2: 1 és 1: 1 közötti egyenlőtlen randomizálást választottuk annak érdekében, hogy több beteg számára biztosítsuk a hidratációs beavatkozást. A véletlenszerű elosztást a betegek, az egészségügyi szolgáltatók és a kutató személyzet számára rejtették el. A hidratáló csoportot arra kérték, hogy 6 héten keresztül napi 1–1,5 liter vizet igyon a szokásos fogyasztott italok mellett, a nemtől, a testsúlytól és a 24 órás vizelet ozmolalitásától függően (1. és 2. táblázat). A kiosztott vízbevitel betartásának ösztönzése érdekében mindkét csoport résztvevői újrahasználható ivótartályokat kaptak, és a kutató személyzet rendszeres kapcsolatot tartott fenn a résztvevőkkel, és érdeklődött a rend toleranciájáról és betartásáról. A kontroll csoportba randomizált résztvevőknek azt tanácsolták, hogy folytassák a szokásos folyadékbevitelt, vagy napi 1-2 csészével csökkentsék a folyadékbevitelt, a kiindulási 24 órás vizelet ozmolalitásától függően (2. táblázat). A második 24 órás vizeletminta (2 héttel a randomizálás után) után 24 órás vizelet ozmolalitás alapján folytattuk a folyamatos hidratációs edzést (2. táblázat) .21

Hidratációs beavatkozás nem és súly szerint

Informált hidratációs edzés a 24 órás vizeletmennyiség és az ozmolalitás alapján

Célok és eredmények

A kísérleti vizsgálat elsődleges célja annak felmérése volt, hogy megvalósítható-e és biztonságosan kérik-e a 3. stádiumú CKD-s felnőtteket a fenti hidratációs beavatkozás követésére. Elsődleges megvalósíthatósági értékelésünk az volt, hogy összehasonlítottuk a 24 órás vizeletmennyiség csoportos változását az alapszinttől a 6 hetes követésig. Elsődleges biztonsági végpontjaink a szérum-nátriummal rendelkezők aránya voltak, 23 Két héttel a randomizálás után az összes résztvevő 3 napos étrend-nyilvántartást végzett és 45 perces konzultációt folytatott vese-dietetikusával. Az étrend nyilvántartásait elemeztük a napi fehérje-, nátrium- és folyadékbevitel tekintetében. Vérmintákat vettünk a kiinduláskor és a randomizálás után kéthetente. A résztvevők 24 órás vizeletmintát gyűjtöttek a kiinduláskor, majd a randomizálást követően 2-6 héttel.

Laboratóriumi elemzés

A szérum kreatinint az izotóp hígítás/tömegspektroszkópia nyomon követhető enzimatikus módszerrel mértük. A vér nátrium-koncentrációját közvetett ion-szelektív elektródákkal, a karbamid-koncentrációt enzimatikus fotometriai módszerekkel mértük. A szérum ozmolalitását fagyáspont-depresszióval mértük fejlett MicroOsmometer készülékkel. A szérum cisztatin C-t nephelometriával mértük. Huszonnégy órás vizelet kreatinint mértünk enzimatikus módszerekkel, és a 24 órás albumin: kreatinin arányt immunoturbimetriás vizsgálattal elemeztük. Huszonnégy órás vizelet-nátriumot és káliumot mértünk közvetett ion-szelektív elektródákkal. A vizelet fajsúlyát digitális vizeletspecifikus PEN refraktométerrel (PEN-Urine S.G.) mértük.

Statisztikai analízis

A normálisan elosztott adatokat eszközök és SD segítségével összegezték; A nem normálisan elosztott adatokat mediánok és IQR segítségével összegeztük. Kísérleti szándék elemzést követtünk: az összes randomizált résztvevőt bevontuk az elemzésbe, és a csoport hozzárendelésének megfelelően elemeztük. Összehasonlítottuk a vizelet térfogatának, a vesefunkciónak, az elektrolitoknak és más változóknak a csoportok közötti változását, független t-teszt vagy adott esetben Mann-Whitney U alkalmazásával. A kétváltozós korrelációkat a Pearson szorzat-pillanat korrelációs együttható (r) segítségével becsültük meg. Alcsoport elemzéseket nem végeztek. Az adatokat az IBM SPSS Statistics V.19 alkalmazásával elemeztük.

Eredmények

A beiratkozás 2012. október 16. és 2013. január 29. között történt. Ez idő alatt 74 beteg teljesítette a kezdeti alkalmassági kritériumokat, és megkeresték őket a kísérleti részvétel céljából. A betegválasztás és a nyomon követés folyamatábráját az 1. ábra mutatja be. Összesen 29 résztvevőt randomizáltak. Az egyik résztvevő véletlenszerű kiválasztás után kivonult a vizsgálatból Crohn-betegség fellángolása miatt.

A résztvevők kiválasztásának és nyomon követésének folyamatábrája.

A résztvevők 63 százaléka férfi, 81 százaléka kaukázusi; és az átlagéletkor 61 év volt (SD 14); A résztvevők 54% -ának cukorbetegsége és 86% -ának volt magas vérnyomása. Az átlagos eGFR a kiinduláskor 40 ml/perc/1,73 m 2 volt (SD 11). A hidratációra randomizált résztvevők (n = 18) és a kontroll csoportok (n = 11) jellemzőit a 3. táblázat mutatja. Bár a randomizálás véd a csoportok közötti kiindulási különbségek ellen, kisebb mintákban, mint ez, előfordulhatnak kiindulási különbségek. A kontroll csoportba randomizált résztvevők idősebbek voltak, több társbetegségük volt és több vizelethajtójuk volt, mint a hidratációs csoportban.

Alapszintű jellemzők a kezelés hozzárendelésével

24 órás vizeletmennyiség

A 24 órás vizeletmennyiség változását a 2. ábra és a 4. táblázat mutatja. A kiindulási és a 6 hetes követés között a hidratációs csoport 24 órás vizeletmennyisége napi 0,7 l-rel (2,3 l-ről 3,0 l/napra) nőtt, és a kontrollcsoport 24 órás vizeletmennyisége 0,3 l/nap-kal csökkent (2,0 l-ről 1,7 l/napra; a csoportok közötti változás-különbség: 0,9 l/nap; 95% CI 0,4-től 1,5-ig; p = 0,002). A csoportok közötti különbség az utolsó követéskor 1,3 l/nap volt (p = 0,005).

A klinikai változók változása az előzetes kezelés és a 6 hetes postrandomisation között *

Változás a 24 órás vizeletmennyiségben a randomizálás után hidratálásra vagy kontroll beavatkozásra.

Szérum-nátrium

A szérum nátrium-koncentráció minden résztvevőnél az összes követési ponton 130 mmol/l felett maradt, és minden összehasonlítási pontban hasonló volt a csoportok között (4. táblázat). A kiindulási értékhez viszonyított változás nem különbözött a csoportok között (p = 0,37). A végső követéskor az átlagos nátrium-koncentráció mindkét csoportban 138 mmol/l volt.

A vese működése, az elektrolitok és az ozmolalitás

A vesefunkció, az elektrolitok és az ozmolalitás mértéke a várt tartományon belül maradt a CKD-s betegeknél (4. táblázat). A vizelet ozmolalitása 76 mOsm/kg-mal csökkent a hidratációs csoportban és 19 mOsm/kg a kontroll csoportban; p = 0,27 a csoportok közötti változásra. A 24 órás vizelet ozmolalitása nem változott szignifikánsan az eGFR függvényében a kiinduláskor vagy a követés során. A 24 órás vizelet kreatinin a kiindulási érték 10% -án belül maradt.

HRQL és étrend

A HRQL-ben nem voltak érzékelhető különbségek (5. táblázat). Bár a hidratációs csoport az éjszakai vizelés gyakoriságáról számolt be a végső követés során (2,6 vs 1,8), a HRQL alvási pontszámai hasonlóak voltak a csoportok között a végső követés során (82 mindkét csoportban; p = 0,46). Az átlagos nátrium- és fehérjebevitel (3 hetes étrend-rekord alapján mérve 2 héttel a randomizálás után) hasonló volt a hidratációs és a kontrollcsoport között (az átlagos nátrium-bevitel 259 (SD 275) és 201 mmol/nap (SD 161) volt ( p = 0,56); az átlagos fehérjebevitel 1,1 (SD 0,2) és 1,1 g/kg/nap (SD 0,3) volt (p = 0,52)). A testtömeg-index hasonló volt a hidratációs és a kontrollcsoportok között a kiinduláskor (1. táblázat), és a 6 hetes követés során mindegyik csoportban 30 kg/m 2 volt (p = 0,28 a csoportok közötti változás esetén). Amint a 3. ábrán látható, az átlagos, ön által jelentett folyadékbevitel (2 héttel a randomizálás után) szoros összefüggésben volt a 24 órás vizeletmennyiséggel (r = 0,84; p Tekintse meg ezt a táblázatot:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Az egészséggel összefüggő életminőség változása az előzetes és a 6 hetes postandandizálás között *

Korreláció a 24 órás vizeletmennyiség és az ön által bejelentett folyadékbevitel között 2 héttel a randomizálás után (r = Pearson-féle korrelációs együttható).

Mellékhatások

Súlyos nemkívánatos eseményeket nem jelentettek. A hidratációs csoportban egy beteg átmeneti hányingerről számolt be; a szérum nátrium azonban 140 mmol/l volt, az eGFR 44 ml/perc/1,73 m 2 volt, és egyéb tüneteket nem észleltek. A kontroll csoport egyik páciensének a vizelet káliumszintje alacsony volt 2 héttel a randomizálás után; ez azonban súlyos hasmenésnek volt köszönhető, amely nem kapcsolódott a tanulmányok részvételéhez. A résztvevők alapellátási orvosait és a nephrológusokat értesítették, és a betegeket további aggodalmak nélkül követték nyomon. Egyéb nemkívánatos eseményeket nem jelentettek.

Vita

Ebben a randomizált, kontrollált kísérleti vizsgálatban a CKD-ben szenvedő betegek sikeresen és biztonságosan követhették, hogy 6 hét alatt magasabb vagy szokásos orális vízbevitelre osztották-e őket. A hidratációs csoportba randomizált résztvevők 24 órás vizeletmennyiségüket 2,3 literről 3,0 liter/napra növelték; ezzel szemben a kontrollok között a 24 órás vizeletmennyiség 0,2 L/nap-kal csökkent. A követés során következetes volt a 24 órás vizeletmennyiségek csoportos elválasztása. Az elektrolitok, az ozmolalitás és a vesefunkció paraméterei a várt tartományon belül maradtak a CKD-s betegek körében.24 Fontos, hogy a szérum-nátrium hasonló volt a csoportok között az összes összehasonlítási pontban, és az összes érték 130 mmol/l felett maradt. Emellett a HRQL, a társadalmi működés, az alvás és az étvágy minősége hasonló maradt a csoportok között. Súlyos nemkívánatos eseményeket nem figyeltek meg. Ezeket a kísérleti adatokat egy nagyobb, randomizált, kontrollált vizsgálat elemeinek tájékoztatására használjuk, hogy megértsük a CKD fokozott vízbevitelének eredményeit.

Vizsgálatunk bizonyítja, hogy a CKD-ben szenvedő betegek 6 héten át történő megnövekedett vízbevitele megvalósítható és biztonságos, az életminőséget nem befolyásolja negatívan; azonban csak 18 beteget randomizáltak a hidratációs rendbe, a hosszú távú biztonság és az általánosíthatóság kevésbé egyértelmű. Ezek egy pilot vizsgálat elkerülhetetlen gyengeségei, és ezeket a változókat szorosan figyelemmel kísérjük a 12 hónapos randomizált, kontrollált vizsgálatunk során. 700 CKD-s felnőttet véletlenszerűen randomizálunk az itt leírt hidratációs rendbe, vagy egy kontroll csoportba (1: 1). A fő vizsgálatban három 24 órás vizeletgyűjtést különítenek el 12 hónap alatt. Mérjük a résztvevők eGFR-jét 3 havonta, 12 hónapon keresztül, és összehasonlítjuk a vese csökkenésének mértékét az intervenciós és a kontroll csoport között. Arra számítunk, hogy ez az új vizsgálat fontos új ismereteket generál a vízbevitelnek a veseműködésre gyakorolt hatásáról CKD-s betegeknél.

Következtetés

Ennek a 6 hetes kísérleti vizsgálatnak az eredményei azt mutatják, hogy a CKD-ben szenvedő betegek hajlandóak és képesek akár 0,7 liter/nap vízmennyiséget növelni (a szokásos fogyasztott italok mellett, nemtől és testsúlytól függően), biztonsági aggályok nélkül.