A kutatók szerint miért olyan fontos az alvás a fogyás szempontjából?

Ami a fogyást illeti, az étrendről és a testmozgásról általában azt a két kulcsfontosságú tényezőt gondolják, amely eredményt fog elérni. Az alvás azonban gyakran elhanyagolt életmódbeli tényező, amely szintén fontos szerepet játszik.

A felnőttek ajánlott alvási időtartama éjjel hét-kilenc óra, de sokan ennél kevesebbet alszanak.

Kutatások kimutatták, hogy az ajánlottnál kevesebb alvás a nagyobb testzsírhoz, az elhízás megnövekedett kockázatához kapcsolódik, és befolyásolhatja azt is, hogy mennyire könnyen fogysz egy kalóriatartalmú étrend mellett.

A fogyás célja általában a testzsír csökkentése, a lehető legnagyobb izomtömeg megtartása mellett. Ha nem éri el a megfelelő mennyiségű alvásmennyiséget, meghatározhatja, hogy mennyi zsírt veszít el, valamint azt, hogy mennyi izomtömeget tart meg kalóriaszegény étrend mellett.

Egy tanulmány megállapította, hogy kéthetes periódus alatt 5,5 órát aludni kéthetes periódus alatt, miközben korlátozott kalóriatartalmú étrendet fogyasztott, kevesebb zsírvesztést eredményezett, összehasonlítva az éjszakai 8,5 órás alvással. De ez a zsírmentes tömeg (az izmokat is beleértve) nagyobb veszteségét eredményezte.

Egy másik tanulmány hasonló eredményeket mutatott egy nyolc hetes időszakban, amikor az alvás minden héten csak egy órával csökkent a hét öt éjszakáján. Ezek az eredmények azt mutatták, hogy még a hétvégi felzárkózási alvás sem lehet elegendő az alváshiány negatív hatásainak visszafordításához kalóriakontrollált étrend mellett.

Anyagcsere, étvágy és alvás

Számos oka van annak, hogy a rövidebb alvás magasabb testtömeggel járhat, és befolyásolhatja a fogyást. Ide tartoznak az anyagcsere, az étvágy és az ételválasztás változásai.

Az alvás két fontos étvágyhormont befolyásol testünkben - a leptint és a grelint.

A leptin egy olyan hormon, amely csökkenti az étvágyat, ezért amikor a leptin szintje magas, általában teljesebbnek érezzük magunkat. Másrészt a ghrelin egy olyan hormon, amely stimulálja az étvágyat, és gyakran "éhséghormonként" emlegetik, mert úgy gondolják, hogy felelős az éhségérzetért.

Egy tanulmány megállapította, hogy az alváskorlátozás növeli a ghrelin szintjét és csökkenti a leptin szintjét.

Egy másik tanulmány, amely 1024 felnőttből álló mintát tartalmazott, azt is megállapította, hogy a rövid alvás magasabb ghrelinszinttel és alacsonyabb leptinszinttel jár. Ez a kombináció növelheti az ember étvágyát, megnehezítve a kalória-korlátozás betartását, és valószínűbbé teheti a túlevést.

Következésképpen az étvágyhormonok változásai miatt megnövekedett táplálékfelvétel súlygyarapodást eredményezhet. Ez azt jelenti, hogy hosszú távon az alváshiány súlygyarapodáshoz vezethet az étvágy ezen változásai miatt. Tehát a jó éjszakai alvást prioritásként kell kezelni.

Az étvágyhormonok változásával együtt a csökkent alvás is kimutatta, hogy hatással van az étel kiválasztására és arra, hogy az agy hogyan érzékeli az ételt.

A kutatók azt találták, hogy az agy jutalomért felelős területei aktívabbak az alvásvesztés után bekövetkező táplálékra (hat éjszaka csak négy órás alvás), összehasonlítva azokkal, akik jól aludtak (hat éjszaka kilenc órás alvással).

Ez talán megmagyarázhatja, hogy az alváshiányos emberek miért uzsonnáznak gyakrabban, és inkább szénhidrátban gazdag ételeket és édes ízű snackeket választanak, mint azok, akik elegen alszanak.

Az alvás időtartama szintén befolyásolja az anyagcserét, különösen a glükóz (cukor) anyagcserét.

Ha ételt fogyasztunk, testünk felszabadítja az inzulint, egy hormont, amely elősegíti a vérünkben lévő glükóz feldolgozását. Az alvásvesztés azonban ronthatja testünk reakcióját az inzulinra, csökkentve a glükózfelvétel képességét.

Lehet, hogy felépülhetünk az alkalmi éjszakai alvásvesztésből, de hosszú távon ez olyan egészségi állapotokhoz vezethet, mint az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség.

Saját kutatásunk kimutatta, hogy egyetlen éjszakai alváskorlátozás (csak négy órás alvás) elegendő ahhoz, hogy rontja az egészséges fiatal férfiak inzulinreakcióját a glükóz bevitelére.

Tekintettel arra, hogy az alváshiányos emberek a fokozott étvágy és a jutalomra törekvő magatartás miatt már hajlamosak a magas glükózszintű ételek kiválasztására, a glükóz feldolgozásának romlott képessége ronthatja a helyzetet.

A glükózfelesleg (mind a megnövekedett bevitel, mind a szövetekbe történő alacsonyabb felvételi képesség miatt) zsírsavakká alakítható és zsírként tárolható. Ez együttesen hosszú távon felhalmozódhat, ami súlygyarapodáshoz vezet.

A fizikai aktivitás azonban ígéretet mutathat, mint ellenintézkedést a rossz alvás káros hatásaival szemben. A testmozgás pozitív hatással van az étvágyra, mivel csökkenti a ghrelin szintet és növeli a bélből felszabaduló hormon YY peptid szintjét, és az elégedettség és a teltség érzésével jár együtt.

A testmozgás után az emberek hajlamosak kevesebbet enni, különösen, ha figyelembe veszik a testmozgással elfogyasztott energiát. Nem ismert azonban, hogy ez továbbra is az alváskorlátozás összefüggésében marad-e.

Kutatások azt is kimutatták, hogy a testedzés védelmet nyújt az alváshiányból eredő anyagcserezavarokkal szemben, javítva a szervezet inzulinra adott reakcióját, ami javítja a glükózkontrollt.

Megmutattuk az egyetlen testmozgás lehetséges előnyeit a glükóz anyagcseréjére az alváskorlátozás után. Bár ez ígéretesnek bizonyul, a vizsgálatok még nem határozzák meg a hosszú távú fizikai aktivitás szerepét a rosszul alvó embereknél.

Egyértelmű, hogy az alvás fontos a fogyáshoz. Az alváshiány növelheti az étvágyat a hormonok megváltoztatásával, nagyobb valószínűséggel fogyasztunk egészségtelen ételeket, és befolyásolja a testzsír elvesztését, miközben számoljuk a kalóriáinkat.

Az alvást ezért az étrend és a fizikai aktivitás mellett elengedhetetlennek kell tekinteni az egészséges életmód részeként.

Ezt a cikket a The Conversation a Creative Commons licenc alatt újraközölte. Olvassa el az eredeti cikket.