A lemez lefedettsége meghibásodást jelez volarun instabil disztális sugár törések esetén volar lunate esetén

Yuta Izawa 1, Yoshihiko Tsuchida 1, Kentaro Futamura 1, Hironori Ochi 2 és Tomonori Baba 2 *

lemez

1 Trauma Központ Osztály, Shonan Kamakura Általános Kórház, 1370-1 Okamoto, Kamakura-shi, 247-8533 Kanagawa, Japán
2 Ortopédiai Sebészeti Osztály, Juntendo Egyetem Orvostudományi Kar, 2-1-1 Hongo, Bunkyo-ku, 113-8431 Tokió, Japán

Beérkezett: 2019. november 8
Elfogadva: 2020. július 5

Bevezetés: A volarun instabil disztális sugarú törések és a volar lunate facet fragmens (VLF) töréseinek operatív rögzítése utáni redukció elvesztése problematikusnak tekinthető, mert carpalis subluxációt vagy diszlokációt és ezt követő funkciókárosodást eredményez. Feltételeztük, hogy a rögzítés utáni VLF redukció csökkenésének mutatója a csontos fragmens lemezborítása. Megvizsgáltuk a VLF lemezborításának és a rögzítés utáni redukcióvesztés kapcsolatát, és kiszámoltuk a VLF rögzítésének sikertelenségével járó lemezborítást.

Anyagok és metódusok: Visszamenőleges felülvizsgálatot végeztünk. Bevontuk azokat a betegeket, akiknek műtéti úton kezelt volarly instabil disztális sugarú törései voltak VLF-el, volárzáró lemezzel, és akiknek minimális követése 6 hónap volt. Összesen 33 beteg (35 csukló) teljesítette a vizsgálatba való felvétel kritériumait. A pácienseket egy elmozdulás és egy nem helyettesítés csoportba osztották. Kiszámítottuk és összehasonlítottuk a VLF hosszirányú méretét és lemezborítását a két csoport között, hogy feltárjuk a redukció elvesztésének kockázati tényezőit.

Eredmények: A végső nyomon követéskor 25 törés tartotta fenn a radiográfiai beállítást és 10 (28,6%) vesztett csökkenést. A két csoport közötti egyváltozós elemzés azt mutatta, hogy a lemez fedése a VLF keresztirányú és hosszanti dimenziójával összefüggésben van a redukció veszteségével az operatív rögzítés után. A többváltozós logisztikus regressziós elemzés során csak a lemez lefedettsége maradt a VLF hosszirányú dimenziójával szemben a meghibásodás jelentős előrejelzőjeként. Mivel a lemezborítás határértéke 64,7% a VLF hosszirányú dimenziójával szemben, az előrejelzés érzékenysége és specificitása 96, illetve 80% volt.

Következtetés: A redukció veszteségének előrejelzője volarálisan instabil disztális sugár törések rögzítése után VLF-rel a lemez lefedettsége volt a VLF hosszirányú dimenziójával szemben.

Kulcsszavak: Distalis sugarú törések/Volar lunate fazetta/Volar reteszelő lemez/Plate lefedettség


Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezési Licence (https://creativecommons.org/licenses/by/4.0) feltételei szerint terjesztenek, és amely korlátlan felhasználást, terjesztést és sokszorosítást tesz lehetővé bármely médiumban, feltéve, hogy az eredeti mű megfelelően idézve.

Bevezetés

A redukció elvesztése a volarun instabil disztális sugár törések és a voláris lunate facet fragmentum (VLF) operatív rögzítése után problematikusnak tekinthető, mert carpalis subluxációt vagy diszlokációt, majd ezt követő funkciókárosodást, fájdalmat, a mozgástartomány korlátozását és posztraumás ízületi gyulladást eredményez [1, 2]. Korábbi tanulmányok arról számoltak be, hogy a rögzítés sikertelenségének előfordulása 4–13% [2–4]. Számos tényezőről számoltak be, hogy hozzájárulnak ehhez. Mivel a lunate fossa voláris aspektusa nagyobb terhelést jelent, mint a scaphoid fossa, amikor a csukló működési helyzetben van, a VLF-re erős terhelés nehezedik. Ezenkívül a rövid radiolunátus szalag és a voláris disztális radioulnáris szalag, amelyek stabilizálják a radiokarpalis ízületet, a VLF-hez kapcsolódnak, így a csukló mozgásával erős vonóerők hatnak a fragmensre [1]. Ezért a VLF merev rögzítést igényel. Azonban annak az egyedülálló anatómiai tulajdonságának köszönhetően, hogy a holdkóc ulnáris volfrális pereme a proximálistól a disztálisig és a radiálistól az ulnarig lejt, a VLF-et önmagában a szokásos volárzáró lemez nem tudja hatékonyan alátámasztani. Így csökkenhet a redukció, ha a fragmens kicsi [1, 5].

A szokásos volárlemezzel kezelhető VLF méretről Beck és mtsai. arról számoltak be, hogy azok a betegek, akiknek volárnyíró disztális sugár törései kevesebb, mint 15 mm-es lunate-fazonnal rögzíthetők, vagy 5 mm-nél nagyobbak a lunate kezdeti süllyedésénél, akkor is veszélyben vannak a redukció elvesztésének a rögzítés után, még akkor is, ha a standard volar-lemezt megfelelően helyezik el [2]. A sugár disztális részének mérete azonban egyedenként változó, ezért további vizsgálat szükséges.

Feltételeztük, hogy a rögzítés utáni VLF csökkenés csökkenésének mutatója nem a VLF hosszirányú dimenziójának abszolút értéke, hanem a csontos töredék lemezborítása. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a VLF keresztirányú és hosszanti dimenziója, valamint a lemez lefedettségének és a rögzítés utáni redukcióvesztés kapcsolatát, és kiszámítsuk a lemez lefedettségét, amely a VLF rögzítésének meghiúsulásához vezetett.

Anyagok és metódusok

Ezt a retrospektív felülvizsgálatot az intézményi felülvizsgálati testület jóváhagyta, és minden betegnél megkapta a tájékozott beleegyezést.

Az 564 disztális sugárú törés között, amelyeken 2013 augusztusától 2017 szeptemberéig operatív rögzítést hajtottak végre, 40 csukló (7,1%) volarálisan instabil törés volt, különálló scaphoid és lunate facet töredékekkel. Olyan betegeket vontunk be műtéti úton kezelt disztális sugarú törésekbe, amelyek volárzáró lemezzel rendelkeztek, és akiknek minimális követése 6 hónap volt. Összesen 33 beteg (35 csukló) teljesítette a vizsgálatba való felvétel kritériumait.

A betegek között 13 férfi és 20 nő volt, akik életkora 20 és 91 év között volt, átlagéletkoruk 62 év volt. Huszonnégy törés állt magasságból, öt közlekedési balesetből, négy sporttal kapcsolatos sérülésből, egy magasból történő zuhanásból, egy pedig azt követően következett be, hogy a beteget elütötte egy autó. Az AO/OTA átfogó osztályozási rendszer szerint tizenhét törést B3.3, 12 C3.1 és 6 C3.2 osztályba soroltak.

A disztális sugárú törésekhez használt volárzáró lemezeket az AO/OTA átfogó osztályozási rendszer alkalmazásával helyeztük el, figyelembe véve a VLF méretét. 2013 augusztusától 2015 októberéig egy proximálisan elhelyezett volárzáró lemezt helyeztünk el, amikor a VLF hosszmérete nagyobb volt, mint 8 mm, és egy disztálisan elhelyezett volárzáró lemezt, amikor a VLF hosszmérete kevesebb, mint 8 mm. Ennek eredményeként 19 csuklót proximálisan elhelyezett volárzáró lemezzel kezeltünk, és egyetlen csuklót sem kezeltünk disztálisan elhelyezett volárzáró lemezzel. 2015 októbere és 2017 szeptembere között, Beck jelentése alapján, különálló scaphoid és lunate fazettatöredékekkel ellátott volárnyíró törések esetén egy proximálisan elhelyezett volárzáró lemezt helyeztünk el, amikor a VLF hosszmérete 15 mm-nél nagyobb volt, és elhelyeztünk egy disztálisan elhelyezett volárzárat lemez, ha a VLF hosszmérete kevesebb, mint 15 mm. Ennek eredményeként 6 csuklót proximálisan elhelyezett volárzáró lemezzel, 10 csuklót pedig disztálisan elhelyezett volárzáró lemezzel kezeltünk.

A redukció elvesztését 4 mm-nél nagyobb különbségként definiálták a carpalis transzlációban az első posztoperatív röntgenfelvételtől a végső követésig [2]. A karpális transzlációt úgy határoztuk meg, hogy az a távolság, amely a sugár volár tengelyével kollinárisan húzott vonal és a capita közepe között van.

A betegeket egy kiszorítási csoportba (D csoport) és egy nem helyettesítés csoportba (N csoport) osztottuk. E két csoport között összehasonlítottuk a demográfiai adatokat (életkor, nem, sérülési mechanizmus, dohányzás, cukorbetegség története) és az AO/OTA osztályozást (1. táblázat).

Ezenkívül kiszámítottuk és összehasonlítottuk a VLF hosszirányú dimenzióját és lemezborítását a két csoport között, hogy feltárjuk a VLF redukciójának veszteségének kockázati tényezőit az operatív rögzítés után (2. táblázat). A VLF keresztirányú méretét ott mértük, ahol a radioulnáris ízület és a VLF törésvonalának sugárirányú távolsága a maximális volt a számítógépes tomográfia (CT) koronális síkjában (1A. Ábra). Miután meghatároztuk a disztális sugár volár csúcsát a CT tengelyirányú síkjában, a VLF hosszméretét a CT szagittális síkjának ugyanazon pontján mértük meg (1B. Ábra). A VLF keresztirányú dimenziójának lemezborítását a lemez által lefedett hosszúság százalékában számítottuk ki a VLF keresztirányú dimenziójában anteroposterior (AP) röntgenfelvételeken (2A. Ábra). Ugyanígy kiszámítottuk a VLF hosszirányú dimenziójának lefedettségét a lemez által lefedett hosszúság százalékában a VLF hosszirányú dimenziójában laterális röntgenfelvételeken (2B. Ábra). A röntgenfelvételeket egy független (nem kezelő) ortopéd sebész végezte.

A VLF keresztirányú dimenzióját ott mértük, ahol a CT koronális síkban (x) a legnagyobb távolság volt a radioulnáris ízület és a VLF törésvonalának sugáriránya között (1A). Miután meghatároztuk a disztális sugár volár csúcsát a CT tengelyirányú síkjában, a VLF hosszméretét megmértük a CT sagittális síkjának ugyanabban a pontjában (y) (1B).

A lemez lefedettségét a VLF keresztirányú dimenziójával szemben a lemez által lefedett terület százalékos arányaként számítottuk ki a VLF keresztirányú dimenziójában az AP röntgenfelvételeknél (β/α) (2A). Ugyanígy kiszámítottuk a lemez lefedettségét a VLF hosszirányú dimenziójával szemben, mint a lemez által lefedett terület százalékos arányát a VLF hosszirányú dimenziójában laterális röntgenfelvételeken (β ’/ α’) (2B).

A VLF keresztirányú lefedettségének ROC görbéje. Az érzékenység és a specificitás 84, illetve 70% volt (3A). A VLF hosszanti lefedettségének ROC görbéje. Az érzékenység és a specificitás 96, illetve 80% volt (3B).

A VLF lemezborítási arányának többváltozós elemzése.

Vita

Ez a tanulmány kimutatta, hogy az volarálisan instabil disztális sugárú törések VLF-rel történő csökkentésének veszteségének előrejelzője az operatív rögzítés után a lemez lefedettsége volt a VLF hosszirányú dimenziójával szemben. A határértéket figyelembe véve a lemez lefedettségének a VLF hosszirányú dimenziójával szemben több mint 65% -nak kell lennie a meghibásodás megelőzése érdekében.

Két betegnél a rögzítés után csökkent a redukció, annak ellenére, hogy a lemez lefedettségük szemben a VLF hosszirányú dimenziója nagyobb volt, mint 65%. Mindkét esetben a lemezborításuk a VLF keresztirányú dimenziójával szemben 71% alatt volt. Bár a lemezborítás többváltozós logisztikus regressziós elemzésében a VLF keresztirányú dimenziójával szemben nem volt szignifikáns különbség a D és az N csoport között, az egyváltozós elemzésben szignifikáns különbség volt. Így néhány beteg valószínűleg csökkentette a redukciót a lemezborítás hiánya miatt a VLF keresztirányú dimenziójával szemben. Ezért azt javasoljuk, hogy a lemezeket a lehető legdisztálisabban és ulnárisan helyezzék el.

A vízválasztó vonal egy keresztirányú gerinc, amely a pronator quadratus izomtól távol helyezkedik el, és egy anatómiai határpont, amelyen túl a volárlemezek elhelyezése a hajlító ín irritációját vagy repedését okozhatja. Ha a lemezt a vízválasztótól távolabb kell elhelyezni, a lemez korai eltávolítása vagy a hajlító ín irritációjának figyelmeztető tünetei csökkenthetik ennek a komplikációnak a kockázatát [6]. Ebben a tanulmányban korán eltávolítottuk a lemezeket a disztálisan elhelyezett lemezek számára, rutinszerűen, és nem volt hajlító ín elragadási eset.

Manapság számos rögzítési lehetőséget írtak le volarálisan instabil disztális sugárú törésekhez kis VLF-mel, hogy megakadályozzák a redukció vesztését az operatív rögzítés után, és ezek tartalmazzák a disztálisan elhelyezett volárzáró lemezt, egy volárperem-lemezt, a töredékspecifikus rögzítést (huzal vagy horglemez), vagy kiegészítő rögzítési módszerek, például varratok, rögzítés vagy külső rögzítés alkalmazása [4, 7–18]. Ezek az alternatív rögzítési módszerek, például egy disztálisan elhelyezett volárzáró lemez, egy volárperem-lemez és a töredékspecifikus kampólemez hatékonyaknak tűnnek, mert növelhetik a VLF lemezborítását.

Ebben a tanulmányban csak a VLF dimenziójára és lemezborítására koncentráltunk. Lehetséges azonban, hogy a VLF-be behelyezett csavarok száma a redukció elvesztésével függ össze. További vizsgálatokra van szükség.

A jelenlegi vizsgálatnak számos korlátja volt. Először is, mivel vizsgálatunk visszamenőleges volt, több sebész végezte el a rögzítési eljárásokat. Másodszor, mind a proximálisan, mind a disztálisan elhelyezett volárzáró lemezeket használtuk, amelyek eltérő rögzítési koncepcióval bírnak, és bizonyos időkben megváltoztattuk a terápiás stratégiát Beck et al. Ezután nem könnyű prospektív összehasonlító vizsgálatot végezni, mert széles körben elfogadott az a koncepció, hogy a lemezt a VLF disztális és ulnáris oldalára kell helyezni, és különféle tanulmányok tárgyalták a redukció elvesztésének megakadályozását a rögzítés után.

Következtetés

Ez a tanulmány kimutatta, hogy az volarálisan instabil disztális sugárú törések VLF-rel történő csökkentésének veszteségének előrejelzője az operatív rögzítés után a lemez lefedettsége volt a VLF hosszirányú dimenziójával szemben. Figyelembe véve a határértéket, a lemez lefedettségének a VLF hosszirányú méretével szemben több mint 65% -nak kell lennie a meghibásodás megelőzése érdekében. Ha a megfelelő lemezborítást a volárzáró lemez nem éri el, akkor fontolóra kell vennünk a további rögzítést.

Összeférhetetlenség

A szerző nem jelent összeférhetetlenséget ezzel a cikkel kapcsolatban.

Köszönetnyilvánítás

Kórházetikai Bizottság jóváhagyta a tanulmány tervét.

Hivatkozások

  1. Harness NG, Jupiter JB, Orbay JL, Raskin KB, Fernandez DL (2004) A Volar Lunate Facet fragmens rögzítésének elvesztése a sugár disztális részének törésében. J Bone Joint Surg Am. 86, 1900–1908. [Google ösztöndíjas]
  2. Beck JD, Harness HG, Spencer HT (2014) Volar plate fixation failure for volar shearing distalis sugar sugar törések kis hold alakú facet fragmensekkel. J Hand Surg. 39, 670–678. [CrossRef] [PubMed] [Google Tudós]
  3. Souer JS, Ring D, Jupiter JB, Matschke S, Audige L, Marent-Huber M, AOCID Prospective ORIF Distal Radius Study Group (2009) A sugár disztális részének AO B-típusú és C-típusú volárnyíró töréseinek összehasonlítása . J Bone Joint Surg. 91., 2605–2611. [Google ösztöndíjas]
  4. O’Shaughnessy MA, Shin AY, Kakar S (2016) A disztális sugarú volár ulnáris perem törések stabilizálása: jelenlegi technikák és az irodalom áttekintése. J Wrist Surg 5, 113–119. [PubMed] [Google Tudós]
  5. Andermahr J, Lozano-Calderon S, Trafton T, Crisco JJ, Ring D (2006) A disztális sugár lunát arculatának volár kiterjesztése: kvantitatív anatómiai vizsgálat. J Hand Surg 31. módosítás, 892–895. [CrossRef] [PubMed] [Google Tudós]
  6. Asadollahi S, Keith PP (2013) A disztális sugarú törések lemezrögzítését követő hajlékony ín sérülések: az irodalom szisztematikus áttekintése. J Orthop Traumatrol 14, 227–234. [CrossRef] [Google Tudós]
  7. Chin KR, Jupiter JB (1999) A disztális sugarú voláris elmozdulású osteochondralis törések huzalrögzítése. J Hand Surg 24. módosítás, 525–533. [Google ösztöndíjas]
  8. Herness NG (2016) Rögzítési lehetőségek a volar lunate facet töréshez: Gondolkodás a dobozon kívül. J Wrist Surg 5, 9–16. [PubMed] [Google Tudós]
  9. Bakker AJ, Shin AY (2014) Töredékspecifikus volárhoroglemez voláris peremtörésekhez. Tech Hand Up Extrem Surg 18, 56–60. [CrossRef] [PubMed] [Google Tudós]
  10. Moore AM, Dennison DG (2014) Distalis sugarú törések és a voláris lunate facet töredék: Kirschner huzalrögzítés a volar-locked plating mellett Hand (NY) 9, 230–236. [CrossRef] [Google Tudós]
  11. Orbay JL, Rubio F, Vernon LL (2016) Megakadályozza a disztális sugár volár peremének összeomlását és megmentési hibáit. J Wrist Surg 5, 17–21. [PubMed] [Google Tudós]
  12. Abe Y, Suzuki M (2017) Kettős bevonási technika a disztális sugár volumperemének töréséhez DePuy-Synthes 2,0 mm-es és 2,4 mm-es rögzítőlemezekkel. J Hand Surg ázsiai Pac 22, 423–428. [CrossRef] [Google Tudós]
  13. Obata H, Baba T, Futamura K, Obayashi O, Mogami A, Tsuji H, Kurata Y, Kaneko K (2017) Nehézség a disztális sugarú törés volar lunate facet fragmensének rögzítésében. Case Rep Orthop 2017, 6269081. [PubMed] [Google Tudós]
  14. Tordjman D, Hinds RM, Ayalon O, Yang SS, Capo JT (2016) Volar-Ulnar megközelítés a Volar Lunate aspektus töredékének rögzítéséhez disztális sugarú törésekben: Műszaki tipp. J Hand Surg. 41, 491–500. [Google ösztöndíjas]
  15. Wiesler ER, Chloros GD, Lucas RM, Kuzma GR (2006) A disztális sugár volun lunate facet töréseinek artroszkópos kezelése. Tech Hand Up Extreme Surg 10, 139–144. [CrossRef] [Google Tudós]
  16. Mares O, Graves MA, Bosch C, Chammas M, Lazerges C (2012) A disztális sugár epifízisei ulnáris és radiális oldalsó comminutive törésének új egy voláris megközelítése: a mediolaterális ablakok megközelítése. Tech Hand Up Extreme Surg 16, 37–41. [CrossRef] [Google Tudós]
  17. Waters MJ, Ruchelsman DE, Belsky MR, Leibman MI (2014) Fej nélküli csavarrögzítés kombinált voláris lunát fazetta disztális sugárú törés és kapitális törés esetén: esetjelentés. J Hand Surg. 39, 1489–1493. [CrossRef] [PubMed] [Google Tudós]
  18. Ruch DS, Yang C, Smith BP (2004) A lunát fazetta tenyeres plattálásának és külső rögzítéssel kombinált eredményei a disztális sugár nagy energiájú kompressziós töréseinek kezelésére. J Orthop Trauma 18, 28–33. [CrossRef] [PubMed] [Google Tudós]

Idézd ezt a cikket: Izawa Y, Tsuchida Y, Futamura K, Ochi H & Baba T (2020) A lemez lefedettsége meghibásodást jelez volarálisan instabil disztális sugárú töréseknél, amelyek volar lunate facet fragmensekkel rendelkeznek. SICOT-J 6., 29.