A beteg által jelentett súlycsökkenés megjósolja a recidíva mértékét a vesesejtes rákos esetekben nephrectomia után

Priya Tiwari

1 Orvosi Onkológiai Osztály, Újdelhi-29, India

2 DR. MELLTARTÓ. Intézet Rotary Cancer Hospital, New Delhi-29, India

3 Egész Indiai Orvostudományi Intézet, Újdelhi-29, India

Lalit Kumar

1 Orvosi Onkológiai Osztály, Újdelhi-29, India

2 DR. MELLTARTÓ. Intézet Rotary Cancer Hospital, New Delhi-29, India

3 Egész Indiai Orvostudományi Intézet, Újdelhi-29, India

Sanjay Thulkar

2 DR. MELLTARTÓ. Intézet Rotary Cancer Hospital, New Delhi-29, India

3 Egész Indiai Orvostudományi Intézet, Újdelhi-29, India

4 Radiodiagnosis, Újdelhi-29, India

Geetika Singh

3 Egész Indiai Orvostudományi Intézet, Újdelhi-29, India

5 Patológia, Újdelhi-29, India

Prabhat Malik

1 Orvosi Onkológiai Osztály, Újdelhi-29, India

2 DR. MELLTARTÓ. Intézet Rotary Cancer Hospital, New Delhi-29, India

3 Egész Indiai Orvostudományi Intézet, Újdelhi-29, India

Amlesh Seth

3 Egész Indiai Orvostudományi Intézet, Újdelhi-29, India

6 Urológia, Újdelhi-29, India

Absztrakt

Háttér:

A vesesejtes rák (RCC) kiújulása a betegek körülbelül egyharmadát érinti a gyógyító nephrectomia után. Az indiai szubkontinensről azonban kevés tanulmány készült. Itt meghatározzuk a relapszusok arányát és szokásait egy indiai kohorszban.

Mód:

Ez a vizsgálat magában foglalta az összes RCC-ben szenvedő beteget, akik 2004 és 2013 között nephrectomián estek át a központunkban. A kiújulásmentes túlélést (RFS) a műtét dátumától a kiújulás vagy a halál dátumáig számoltuk. A szignifikáns prognosztikai tényezők azonosítására Cox regressziós modellt alkalmaztunk.

Eredmények:

Összességében összesen 292 beteget vontak be. A medián életkor 50 év volt (19-84 év közötti tartományban), a férfi: nő arány 3: 1 volt. Radikális és részleges nephrectomiát 276 (94,5%), illetve 16 (5,5%) betegnél végeztek. A tiszta sejt volt a leggyakoribb szövettani altípus (71,2%), a T1, T2, T3 és T4 stádium 89 (30,5%), 86 (29,5%), 105 (36%) és 12 (4,1%) beteget jelentett. Százharminchat beteg (46,6%) mutatott kiújulást. Nyolcvanhat (63,2%) távoli helyeken, 14 (10,3%) és lokoregionális helyeken recidivált, míg 36-nál (26,5%) távoli és lokoregionális recidíva is volt. A kiújulás medián ideje 18 hónap volt. Az esetek hozzávetőlegesen 17,7% -ánál öt év után ismét megjelent a betegség. A többváltozós elemzés során a rövidebb RFS-t előrejelző tényezők a páciens által jelentett súlycsökkenés (p = 0,004), Fuhrman 3. vagy 4. fokozat voltak (p Kulcsszavak: Vesesejtes rák, fogyás, kiújulásmentes túlélés, fuhrman fokozat

Bevezetés

A vesesejtes rák (RCC) a dohányosoknál megfigyelhető rosszindulatú daganat, amely a proximális tekervényes tubulusokból származik. Az összes rák kevesebb mint 3% -át teszi ki, és a leghalálosabb urológiai malignus daganatnak tekintik. Jelenleg a vesetumorok egyre több tünetmentes kimutatása miatt stádiumeltolódás figyelhető meg, ahol a betegség még mindig nem áttétes, és a tumorterhelés alacsony (Kane et al., 2008). A kezdeti bemutatás időpontjában a daganat stádiuma az egyetlen legfontosabb tényező, amely meghatározza a relapszust és a teljes túlélést (OS) az RCC-ben. Minél magasabb a stádium, annál nagyobb az esély a betegség relapszusára a gyógyító nephrectomia után (Chevinsky et al., 2015; Frank et al., 2005). A stádium mellett a megismétlődésre prediktív tényezők a nukleáris fokozat, a nekrózis jelenléte, a szarkomatoid komponens és a műtéti perem állapota. Az indiai szubkontinensen kevés adat található megismétlődési mintákról és előrejelző tényezőkről. Retrospektíven elemeztük az RCC incidenciáját és megismétlődését a központunkból, hogy javítsuk a meglévő információkat.

Anyagok és metódusok

Az összes RCC szövetdiagnózissal rendelkező beteget, akiket 2004 januárja és 2013 decembere között regisztráltak központunkban, felvették. A klinikai, radiológiai és laboratóriumi paramétereket összegyűjtöttük és bevezettük az előre kialakított profilba. A hisztopatológiai paraméterek magukban foglalták az RCC altípusait, a Fuhrman-osztályozást, a nekrózis jelenlétét, bármely szarkomatoid komponenst, a tumor és a nyirokcsomó stádiumát. A tumor stádiumát az amerikai vegyes rákbizottság 2010. évi osztályozása osztályozta (Edge et al., 2010). Kizártuk azokat a metakronos RCC-s betegeket, akik kontralaterális vesében vagy hiányos alapinformációkban voltak. A betegség megismétlődését a daganatlerakódások újbóli megjelenésével határozta meg egy vagy több képalkotó - mellkasröntgen, CT, MRI, csontszkennelés, 18F-FDG PET-CT szövettani megerősítéssel vagy anélkül. A kiújulásmentes túlélést (RFS) a műtét időpontjától a kiújulás vagy a halál időpontjáig számoltuk. A lokoregionális kiújulás magában foglalta a veseágy, az ipsilaterális mellékvese és/vagy a retroperitoneális nyirokcsomók relapszusait.

Statisztikai analízis

Asztal 1

A betegek kiindulási jellemzői és tünetei a kiújuláskor

N paraméter (%)

Életkor, medián (tartomány)	50 (19–84)
Szex
Hímek	221 (75,7%)
Nőstények	71 (24,3%)
Komorbiditások
Magas vérnyomás	67 (22.9)
2-es típusú cukorbetegség	37. (12.7.)
A tünetek időtartama> 6 hónap	64. (21.9.)
Esetleges észlelés	33. (11.3)
Tünetek az alapvonalon	N/292 (%)
Hematuria	174 (59,6)
Szárnyas fájdalom	140 (47.9)
Fogyás	80 (27.4)
Hasi tömeg	55 (18.8)
Láz	48 (16.4)
Hematuria hármasa, szélső fájdalom, tömeg	38. (13.2.)
Tünet a kiújuláskor	N/136 (%)
Fájdalom has és/vagy csomó has	22. (16.2)
Csontfájdalmak	16. (11.8)
Köhögés	15. cikk (11.3)
Étvágytalanság	12. (8.8)
Mellkasi fájdalom	7. cikk (5.2)
Neurológiai tünetek	7. cikk (5.2)
Láz	7. cikk (5.2)
Haemoptysis	5. (3.7)
Légszomj	4. (2.9)
Képalkotáskor észlelték nyomon követéskor *	14. cikk (10.3)

Sebészeti részletek

A 292 betegből 276 (94,5%), illetve 16 (5,5%) betegnél végeztek radikális vagy részleges nephrectomiát. Ötven (17,1%) beteg laparoszkópos nephrectomián esett át.

Szövettan

A tiszta sejtes RCC volt a leggyakoribb szövettani altípus 208 (71,2%) betegnél. Az I. típusú papilláris, a II. Típusú papilláris, a kromofób és más szövettani altípusok 30 (10,3%), 16 (5,5%), 14 (4,8%), 21 (7,2%) betegnél fordultak elő. A sarcomatoid komponenst 11 esetben (3,8%) detektáltuk. Akár tiszta sejtes, akár papilláris szövettanú betegeknél, rendelkezésre álló információkkal a Fuhrman osztályozásról (247/254), a Fuhrman ≤ 2 vagy> 2 fokozatot 154 (62,4%) és 93 (37,6%) betegnél jelentették.

A nyirokcsomó állapotára vonatkozó információk csak 97 esetben (33,2%) voltak jelen. Ezek közül 27 betegnél (27,8%) szövettanilag dokumentált nyirokcsomó érintettség volt.

Tumor szakasz

T1 stádiumot 89 betegnél (30,5%) detektáltak; A T2 stádiumot 86 betegnél találták (29,5%); A T3-ot 105 (36%), a T4-et 12 (4,1%) betegnél detektálták (1. ábra). Összességében a betegeknél leggyakrabban T3a-betegség volt, majd T1b.

A daganat stádiumainak gyakoriságát bemutató grafikon

Az ismétlődés gyakorisága és helyszínei

Az összes 292 beteg közül 136 (46,6%) betegnél ismételt daganatok voltak. Nyolcvanhat betegnél (63,2%) volt távoli kiújulás, 36-nál (26,5%) mind távoli, mind lokoregionális kiújulás, míg 14-nél (10,3%) egyedül lokoregionális kiújulás volt. A kiújulások többsége az első két évben fordult elő (N = 77, 56,6%) (2. ábra). Késői kiújulás, azaz a betegség megjelenése öt év után 17,7% -ban fordult elő (2. ábra). A T4-ben szenvedő betegek maximális aránya (75%), amelyet a 3. (50%) és a 2. szakasz (60,9%) követ, megismétlődött. Az 1. stádiumú betegek csak 15% -a ismételt.

A kiújulás gyakorisága a kezdeti diagnózis utáni idővel

A 2. táblázat az áttétek helyeit mutatja be visszatérő körülmények között. A tüdő és a csontok voltak a leggyakoribb érintettség helyei.

2. táblázat

Metasztatikus helyek az érintettségben visszatérő RCC-ben szenvedő betegeknél

Helyek megismétlődés után N (%)

Tüdő és mediastinum	64 (52,5)
Csontok	54. (44.3)
Máj	35 (28.7)
Távoli nyirokcsomók	22. (18.1)
Lágyrész	14 (11.5)
Agy	14. (11.5)
Bőr	9. (7.4)
Egyéb oldalak	21. cikk (17.2)

Szisztémás kezelés kiújulás után

Hetven (51,5%) beteg kapott legalább egy szisztémás kezelést. Ezek közül 47 (67,1%) beteg kapott egyvonalas terápiát, 23 (32,9%) beteg pedig két vagy több sort. Összességében 38 (54,3%), 15 (21,4%), 7 (10%), 19 (27,1%) és 11 (15,7%) betegnek szunitinibet, sorafenibet, pazopanibot, mTOR inhibitorokat, immunterápiát és más gyógyszereket kaptak. Egyik beteg sem kapott bevacizumab-interferon kombinációt.

Az RFS-t befolyásoló tényezők

A nyomon követés medián időtartama 72,7 hónap volt (4,8-138 hónap). Az 1. stádiumban az RFS mediánját nem érték el, a 2., 3. és 4. stádiumban a medián RFS 73,1 hónap, 37,1 hónap és 14,9 hónap volt (3. ábra).

Kaplan Meier-grafikon az ismétlődésmentes túlélés bemutatására a különböző szakaszokban