A LifeNotes ösztönzése az imádság nélküli böjt csak éheztetés

nélküli

Oldalak

2017. február 6., hétfő

Az imádság nélküli böjt csak éheztetés

Amikor egyházunk bejelentette, hogy az év elején vállalati böjtöt kell tartanunk, őszintén izgatott voltam. Volt egy olyan időszak az életemben, amikor az Istennel való kapcsolatom mást helyettesített. Olyan közelinek és olyan bensőségesnek éreztem magam Vele, hogy az életem céltudatosnak tűnt. Tudtam, hogyan kell imádkozni és mit kell mondanom, és láthattam imáim hatékonyságát. Lelki sétám gyümölcsei nyilvánvalóvá váltak az életemben - nem zavarták el a figyelmemet a közös dolgok, és nem vállaltam és nem vállaltam a világ értékeit; Ami azt illeti, annyira ritkák voltak számomra, hogy a beszélgetések az élet más területeiről érkező szemekkel nyitottak. De volt egy olyan öröm az életemben, amely mindent elválasztott. Tehát amikor a böjtre gondoltam, visszahallgattam ezt az időt, és reméltem, hogy a böjtölés lassan visszahozza erre a helyre.

A böjt célja az, hogy közelebb hozzon minket Istenhez azáltal, hogy megtagadjuk önmagunkat. Böjtünk kimondott célja az volt: "Hallani Őt azokról a dolgokról, amelyekre irányítani kell, külön-külön és együttesen, miközben közelebb kerülünk hozzá; megállítani a világi dolgok iránti étvágyunkat és mélyebben átélni őt."

Van egy barátom, aki muszlim; A muzulmánok betartják a ramadánt - a szigorú böjt napjától napnyugtáig tartó időszakát. Azt kérdezte tőlem: "Miért nem böjtölünk, mint Jézus - 40 nap és 40 éjszaka, csak vizet iszunk?" Azon túl, hogy orvosilag nem ajánlott, őszintén szólva nem tudom.

Tudom, hogy ha Jézus (és még páran a Bibliában) képesek lennének rá, erőt adhatna nekünk ahhoz, hogy 40 napig böjtöljünk, mint Ő. Azt is megállapíthatom, hogy ha csak vizet iszogatnék, nem tagadhatnám, hogy teljes mértékben Jézusra támaszkodom. A 40 napos időszak minden napja intenzív spirituális élmény lenne.

Várakozással közeledtem a böjt felé, reménykedve a lelki újjáébredésben. Ahelyett, hogy csak vizet ittunk, 21 napig csak gyümölcsöt, zöldséget, hüvelyeseket és vizet ettünk. (Dániel 10: 1-21)

A böjt egy olyan folyamat, ahol az első napokban a fizikai változások miatt nincsenek rendben, de középen is kényelmesen érezheti magát, mert teste beállt. Ez a kísértés a böjtben - azt gondolva, hogy megvan a dolga, miközben nem tesz semmit a lelki sétája fokozása érdekében. Ha csak megváltoztatja étrendjét, miközben elvégzi mindazt, amit szokott, akkor nem böjtöl, hanem életmódot váltott. Ezt a böjtöt Isten elutasítja. (Ézsaiás 58: 1–5)

A böjt alatt, valahányszor éhesnek gondoltam magam, evés helyett imádkoztam, elolvastam a Bibliámat, elmélkedtem egy versen, vagy még mindig Isten jelenlétében voltam. Korlátoztam azokat a dolgokat, amelyeket általában tennék, és csökkentettem a társadalmi elkötelezettségeket.

Kezdetben sok időt töltöttem el az ételekkel kapcsolatos gondolkodással, egyszerűen azért, mert ezt családként együtt csináltuk, és engem jobban érdekelt mindenki hasa, de a sajátom. Végül jól voltam abban, hogy a napokban ugyanazt ettem, kevés változatossággal, mert a lényeg nem az étel volt, hanem az, hogy közelebb kerültem Istenhez.

Izgatásom nem csökkent; hegytetőn tapasztalt tapasztalatok után mindig cserbenhagyás következik, amikor visszatér a völgybe. Mindebben megtanultam, hogy kamatoztathatom a rendelkezésemre álló erőt, és felhasználhatom azt céltudatos, értelmes életre. Ahogy John Piper mondja:A keresztény böjt a gyökerében az Isten iránti honvágy éhségét jelenti."

Jöjj közel Istenhez, és Isten közel kerül hozzád. Mosson kezet bűnösök; tisztítsd meg a szívedet, mert hűséged megoszlik Isten és a világ között. Jakab 4: 8 [NLT]
Ha még soha nem böjtöltél, arra biztatlak. Kezdetben hasznos lehet, ha ezt csak az elszámoltathatósági tényező miatt teszi meg a gyülekezetével. Ha böjtöl, ne koncentráljon a tagadására, hanem az Istennel való elmélyülõ kapcsolatára koncentráljon ebben az idõben. Mi volt a tapasztalata a böjtöléssel?