Családi gyógyszer

RICHARD CARTER
THOMAS TEREM
CHERYL B. ASPY, PHD
JAMES MOLD, MD, MPH
Oklahoma City, Oklahoma
Benyújtva, módosítva, 2001. augusztus 28.
Az Oklahoma Egyetem Orvostudományi Főiskolájának Család- és Megelőző Orvostudományi Osztályától (C.B.A., J.M.). Az újranyomtatási kérelmeket Cheryl B. Aspy, PhD, Család- és megelőző orvoslás címre kell címezni, 900 NE 10. utca, Oklahoma City, OK 73104. E-mail: [email protected]

Hivatkozások

1. Vallbona C, Hazlewood CF, Jurida G. A fájdalom válasza a statikus mágneses mezőkre posztpolio betegeknél: kettős-vak kísérleti vizsgálat. Arch Phys Med Rehabil 1997; 78: 1200-03.

2. Man D, Man B, Plosker H. Az állandó mágneses terápia hatása a sebgyógyulásra szívó lipectomiás betegeknél: kettős-vak vizsgálat. Plasztikai rekonstrukció Surg 1999: 104: 2261-66.

3. Collacott EA, Zimmerman JT, White DW, Rindone JP. Bipoláris állandó mágnesek krónikus derékfájás kezelésére. JAMA 1999; 283: 1322-25.

4. Caselli MA, Clark N, Lazarus S, Velez Z, Venegas L. A mágneses fólia és a PPT talpbetét értékelése a sarokfájdalom kezelésében. J Am Podiatr Med Assoc 1997; 87: 11-16.

5. Lawrence MD, Rosch PJ, Plowden J. Mágnesterápia. Rocklin, Kalifornia: Prima Publishers; 1998.

6. Howells B. A mágnesterápia erős vonzereje. Elérhető online: outside.starwave.com/magazine/0897/9708bodypres.html.

7. Melzack R. A McGill Pain kérdőív: főbb tulajdonságok és pontozási módszerek. Fájdalom 1975; 1: 277-99.

Kettős-vak, placebo-kontrollos, randomizált klinikai vizsgálatot végeztünk, amelyben 30 carpalis alagút-szindrómának tulajdonítható fájdalomban szenvedő beteget vagy 1000 gauss mágnessel, vagy egy placebo fémlemezt alkalmaztak a carpal tunnel területére tépőzár segítségével, 45 percig . A fájdalmat vizuális analóg skálán mértük 0 és 10 lehorgonyzóként.

A tünetek, köztük zsibbadás, bizsergés, égés és fájdalom, nem különböztek szignifikánsan a 2 csoport között. Jelentős fájdalomcsökkenés volt megfigyelhető a 45 perces periódus alatt mindkét csoportban. azonban, t a teszt-összehasonlítások nem találtak szignifikáns különbséget a csoportok között a kezdeti fájdalom, a 15 perces fájdalom, a 30 perces fájdalom vagy a 45 perces fájdalom tekintetében. A mágnes használata a carpalis alagút szindrómájának tulajdonítható fájdalom csökkentésére nem volt hatékonyabb, mint a placebo eszköz használata.

Négy nemrégiben végzett randomizált vizsgálat ellentmondásos eredményeket szolgáltatott a mágnesek fájdalomcsillapító hatékonyságával kapcsolatban. Két kettős-vak, randomizált vizsgálat azt találta, hogy a mágnesek enyhítik a fájdalmat a postpolio-alanyoknál1 és a posztoperatív sebekkel rendelkező betegeknél. 2 A deréktáji fájdalom és a lábfájdalom4 kezelésére szolgáló mágneses terápia kettős-vak, randomizált vizsgálata azonban nem mutatott hasznot.

Megkísérelve alternatív terápiás formákat találni, 5,6 a carpalis alagút szindrómában szenvedő sok krónikus beteg igénybe vette a tünetek enyhítésére szolgáló mágneseket. Vizsgálatunk célja a mágneses terápia hatékonyságának meghatározása volt a carpalis alagút szindrómájának tulajdonítható fájdalom esetén, összehasonlítva egy placebo eszközzel.

160 olyan beteget kerestünk meg, akiknek csuklófájása a carpalis alagút szindrómának tulajdonítható az alapellátó orvosok részéről. Ezeket a betegeket a számlázási adatbázisokból azonosították egy egyetem által működtetett családorvosi rendelőben és egy vidéki magánorvosi irodában. A részvétel kritériuma a krónikus csuklófájdalom jelenléte volt a carpalis alagút területén, valamint hajlandóság elfogadni a randomizációt a kezelési vagy kontrollcsoportba. Azokat az embereket kizártuk a randomizálás előtt, ha a fájdalom forrását a carpalis alagút szindrómától eltérő oknak tulajdonították, ha a kezelés megkezdésétől számított 4 órán belül fájdalomcsillapítót szedtek, ha a testtömeg-indexük nagyobb volt, mint 35, vagy ha nem fájdalmat tapasztal a kezelés megkezdésekor.

Kezelési beavatkozás

A vizsgálatunk során használt mágneseket és placebo eszközöket a texasi houstoni Medical Magnetics készítette. Az eszközök 5 halmozott mágnespárnából álltak. Ezek közül négy rugalmas (2500 gauss, maradék indukció). Az ötödik pad egy neodímiumlemez volt (10 000 gauss, maradék indukció). A hajlékony párna átmérője 1,7 hüvelyk, a neodímium korong átmérője 0,5 hüvelyk volt. Mind az öt betétet összeragasztották, hogy egyetlen egységet alkossanak. A tényleges mágneses energiát 1000 gausnak határoztuk meg a mágnes középpontjának felületén, és a behatolási mélység megfelelőnek bizonyult a carpalis alagút területére. A placebo lemezek azonosak voltak a mágnesekkel. Mindegyik mágnest és placebót számítógéppel előállított véletlenszámmal látták el, habbá tekerték és dobozonként külön-külön. Az egyes dobozokat a páciens kinevezésének idején választották ki, a sorrend vagy a numerikus azonosító figyelembevétele nélkül, amelyek vakító eszközként szolgáltak. A placebót vagy a kontrollt azonosító kódok nem szakadtak meg a vizsgálat befejezéséig.

Az írásbeli beleegyezés megadása után a betegeket felkérték egy rövid kérdőív kitöltésére, amely demográfiai és tüneti információkat gyűjt. Ezután arra kérték őket, hogy értékeljék a fájdalmat a csukló legfájdalmasabb pontján a McGill Pain Questionnaire vizuális analóg skálája (VAS) segítségével. 7 A VAS egy szabványos hosszúságú vonalból állt, amely bal oldalon 0, jobb oldalon 10 jelöléssel rendelkezik. A beteget utasították, hogy tegyen egy jelet erre a vonalra a tapasztalt fájdalom mértékéhez képest a megfelelő helyzetben (0 = nincs fájdalom; 10 = a valaha tapasztalt legsúlyosabb fájdalom). Ezután milliméterben mértük a jel 0-tól való távolságát, hogy megkapjuk a fájdalom pontszámot. Minden méréshez új fájdalomskálát adtak, és a betegek nem engedték meg a korábbi mérések megtekintését, hogy biztosítsák a beteg fájdalomérzékelésének objektivitását.

Ezután mágneses vagy placebós eszközt helyeztek a csuklóra, amely a carpalis alagutat borította. A készüléket habbal és tépőzárral rögzített csukló karkötővel rögzítették. Ezután minden beteget arra kértek, hogy maradjon ülve, és a készüléket a következő 45 percben tartsa a helyén. Ezt az időtartamot a postpolio fájdalompróba tapasztalatai alapján választották ki. 1 A 45 perc alatt egy kutatási asszisztens megfigyelte a betegeket, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem manipulálják-e készüléküket. A betegeket arra kérték, hogy 15 percenként értékeljék fájdalmukat a VAS-on. 45 perc múlva a készüléket eltávolították, és a beteg ismét VAS-ra értékelte fájdalmát.