A monetáris késedelmi diszkontálás és az elhízás kapcsolata: szisztematikus áttekintés és meta-regresszió

Tárgyak

Absztrakt

Háttér és célkitűzések

Korábbi tanulmányok dokumentálták, hogy a késedelmi diszkontálás magas aránya társul az elhízással. A pénzbeli jutalomkísérleteket használó tanulmányok azonban általában nem jelentenek asszociációt, szemben az élelmiszer-jutalom kísérleteket alkalmazó vizsgálatokban nyilvánvaló pozitív asszociációkkal. Célunk az volt, hogy a vegyes bizonyíték okait módszertani szempontból vizsgáljuk szisztematikus áttekintés és meta-analitikai módszerek segítségével.

késedelmi

Mód

Hét adatbázist (EMBASE, MEDLINE, PsycINFO, Scopus, Web of Science, Econlit és IBSS) szisztematikusan kerestek. Logisztikai meta-regressziót alkalmaztunk a szignifikáns összefüggés meghatározóinak azonosítására, és az elfogultság kockázatát a Newcastle Ottawa kohorsz skála módosított formájával értékeltük.

Eredmények

Összesen 59 vizsgálatot azonosítottak, amelyek közül 29 vizsgálat (49,2%) talált szignifikáns pozitív asszociációt, és 29 (49,2%) nem számolt be társulásról. A szignifikáns és pozitív asszociációk nagyobb hányadát jelentették azokban a tanulmányokban, amelyekben a „legjobb gyakorlat” módszereit (azaz a megfelelő mérési modelleket) használták a monetáris késleltetési diszkontálás (15/27; 55,6%) és az ösztönzéssel kompatibilis kísérletek (10/16; 62,5) becslésére. %), mint azok, amelyek nem „legjobb gyakorlat” módszereket (14/34; 41,2%) és hipotetikus kísérleteket (19/43; 44,2%) alkalmaznak. Mind az öt, mind a „legjobb gyakorlat” módszereket, mind az ösztönzéssel kompatibilis kísérleteket alkalmazó tanulmány pozitív és jelentős kapcsolatot generált. A logisztikus meta-regresszió eredményei azt is sugallják, hogy az ösztönzéssel kompatibilis kísérleteket alkalmazó vizsgálatok (OR: 4,38, 95% CI = 1,05–18,33, o érték: 0,04), „legjobb gyakorlat” módszerek (VAGY: 4,40, 95% CI = 0,88–22,99, o érték: 0,07), paraméteres módszerek (VAGY: 3,36, 95% CI = 0,83–13,57, o érték: 0,04), a gyermekek/serdülőkorúak körében végzett vizsgálatok (OR: 3,90, 95% CI = 0,85–17,88, o értéke: 0,08), és a nagyobb mintaméretűek (VAGY: 1,91, 95% CI = 1,15–3,18, o érték: 0,01) pozitív és szignifikáns összefüggéseket mutatnak a késleltetett diszkontálás és az elhízás között.

Következtetések

Ez az áttekintés azt sugallja, hogy az eddigi vegyes bizonyítékok a módszertani heterogenitás eredményeként jöttek létre, és hogy a jövőbeni vizsgálatoknak a „legjobb gyakorlat” módszereit kell használniuk.