Könyvespolc

NCBI könyvespolc. A Nemzeti Orvostudományi Könyvtár, az Országos Egészségügyi Intézetek szolgáltatása.

A hatások felülvizsgálatának összefoglalóinak adatbázisa (DARE): Minőségértékelt vélemények [Internet]. York (Egyesült Királyság): Vélemények és Terjesztési Központ (Egyesült Királyság); 1995-.

Hatások áttekintéseinek összefoglalóinak adatbázisa (DARE): Minőségértékelt vélemények [Internet].

W McNeely és KL Goa .

Publikálva: 1998 .

A szerzők célkitűzései

Áttekinteni a szibutramin hozzájárulását az elhízás kezeléséhez.

Keresés

1966 óta bármely nyelven megjelent orvosi szakirodalom az AdisBase (az Adis International, Auckland, Új-Zéland saját tulajdonú adatbázisa), a MEDLINE és az EMBASE segítségével került azonosításra. Az összes adatbázisban használt keresési kifejezések a „sibutramine” és az „elhízás” voltak. További hivatkozásokat azonosítottak a közzétett cikkek hivatkozási listáiból. Bibliográfiai információkat, beleértve a közreműködő nem publikált adatokat is kérték a gyógyszert fejlesztő vállalattól.

Tanulmány kiválasztása

A felülvizsgálatban szereplő értékelések tanulmánytervei

A felülvizsgálatban közölt tanulmánytervek kettős-vak, randomizált kontrollált vizsgálatokat (RCT) tartalmaznak. Ha rendelkezésre állnak, nagy, jól kontrollált vizsgálatokat részesítettek előnyben megfelelő statisztikai módszerekkel.

A felülvizsgálatban szereplő konkrét beavatkozások

Orális szibutramin (legfeljebb 30 mg/nap legfeljebb 24 hétig, 10 vagy 15 mg/nap 1 évig) a placebóhoz képest; naponta egyszer sibutramint (10 mg 12 hétig), összehasonlítva a napi kétszeri dexfenfluraminnal (15 mg 12 hétig); és orális szibutramint (10, 15 vagy 20-30 mg/nap 12-16 hét között) túlsúlyos vagy elhízott, egyidejű betegségben (2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás és hiperlipidémia) szenvedő betegeknél a placebóhoz képest.

Az elhízott betegekkel végzett legtöbb klinikai vizsgálat a szibutramint adta a kalória bevitel csökkentésével, a napi fizikai aktivitás növekedésével és az étkezési magatartással kapcsolatos tanácsokkal.

A betegek aktív gyógyszert vagy placebót kaptak a kezelési periódus alatt, amelyet 1-3 hetes egyszeri vak placebo periódus előzött meg az étrend és/vagy a viselkedési változások hatásainak figyelemmel kísérése érdekében. A kezelési szakasz 8-52 hétig tartott, és ezt általában egy második vak vak placebo-periódus követte a súlyváltozás felmérése érdekében a gyógyszer abbahagyása után.

A felülvizsgálatba bevont résztvevők

Klinikailag elhízott (testtömeg-indexként (BMI) meghatározva 25 és 40 kg/m2 között) betegek, társbetegségben vagy anélkül. Az átlagos életkor 32,5 és 60 év között volt.

A felülvizsgálat során értékelt eredmények

Különböző paramétereket használtak a klinikai eredmények (azaz a súlycsökkenés) jelentésére. A jelentett fő eredmény a súlycsökkenés volt, amelyet „tényleges (kg)” és „testtömeg%” -ként adtak meg. Káros hatásokat is jelentettek.

Hogyan hoztak döntéseket az elsődleges vizsgálatok relevanciájáról?

A szerzők nem közlik, hogy a cikkeket miként választották ki az áttekintésre, illetve hogy a bírálók közül hányan hajtották végre a válogatást.

A tanulmány minőségének értékelése

A szerzők formálisan nem értékelik a vizsgálatok érvényességét. A tanulmányokat azonban a tervezésüknek megfelelően megvitatják és alcsoportokba sorolják (azaz a kiosztás módja, vakítás stb.).

Adatok kinyerése

A szerzők nem közlik, hogy az adatokat hogyan vonták ki a felülvizsgálat céljából, illetve hogy a lektorok közül hányan hajtották végre az adatkivonást. A felülvizsgálatban közölt táblázatok a következőkre vonatkozó adatokat tartalmazzák: a tanulmány hossza; Az értékelhető betegek száma; adagolás; és súlycsökkenés (tényleges (kg) és% testtömeg).

A szintézis módszerei

Hogyan kombinálták a tanulmányokat?

Az adatokat narratív szintézisben mutattuk be.

Hogyan vizsgálták a vizsgálatok közötti különbségeket?

Az adatokat a vizsgálat hossza és dózisa szerint csoportosítottuk. Az egyidejű betegségben szenvedő betegeket külön elemeztük.

A felülvizsgálat eredményei

Tizenhárom (n = 2839) kettős-vak, randomizált kontrollos vizsgálat. Tizenegy vizsgálat (n = 2561) placebo-kontrollos volt.

Hízások elhízott betegeknél (n = 2455):

Hat hónapnál rövidebb vizsgálatok (n = 1584): A testsúlycsökkenés dózisfüggő volt, és általában szignifikánsan nagyobb volt a napi vagy 10 mg-os szibutraminnál nagyobb vagy azzal egyenlő adagokban, mint a placebo. A napi 10-20 mg szibutramint kapó betegek kb. 5-7,5 kg testtömeget (a kezdeti testtömeg 5-9,5% -a) vesztettek le 8-12 hetes időszak alatt; ennek megfelelően a placebóval kezeltek kb. 1,5-3,5 kg-ot (1,3-4,3%) fogytak. Ezenkívül klinikailag szignifikáns 10% -os testsúlycsökkenést ért el 24 hét elteltével a 10, illetve a 15 mg/nap szibutraminnal kezelt betegek 16, illetve 28% -a a placebóval kezeltek egyikéhez sem.

Összehasonlító vizsgálatok denfenfluraminnal (n = 278): Bár a tényleges súlycsökkenés kissé nagyobbnak tűnt a sibutraminnal, mint a dexfenfluraminnal egy összehasonlító vizsgálatban, a két kezelés általános hatékonyságát egyenértékűnek, vagy nem szignifikánsan különbségnek tekintették 12 hetes egyszeri kezelés után. - napi sibutramint (10 mg) és napi kétszer dexfenfluramint (15 mg) összesen 278 elhízott betegnél.

Legalább egyéves vizsgálatok (n = 593): A maximális súlyvesztés körülbelül 6 hónap szibutraminnal volt látható két kétéves vizsgálatban. A testtömeg ezután a kiindulási érték alatt maradt.

Az első vizsgálatban a sibutramin hosszú távú (12 hónapos) alkalmazása 10 vagy 15 mg/nap dózisban a placebóval összehasonlítva az elhízott betegek 53% -ában szignifikánsan csökkentette a testsúlyt. Egy második tanulmány kimutatta, hogy további szignifikáns súlycsökkenés lehetséges a napi 10 mg szibutraminnal a placebóhoz képest, elhízott betegeknél, akik már 4 kg-ot meghaladó vagy annál kevesebb testsúlycsökkenést értek el egy 4 hetes nagyon alacsony kalóriatartalmú befutási időszak alatt. A derék kerülete szignifikánsan csökkent a sibutraminnál a placebóval kezeltekhez képest 12 hónap után; azonban a kezelés hatása a derék és a csípő arányára nem volt egyértelmű.

Hatások egyidejűleg elhízott, elhízott betegeknél (n = 384):

Elhízott, 2-es típusú cukorbetegségben vagy magas vérnyomásban szenvedő betegeknél az átlagos testsúlycsökkenés szignifikánsan nagyobb volt a napi egyszeri szibutraminnal (10 vagy 15 mg), mint a placebóval 12 hetes, egyidejű étrend-kontroll mellett végzett terápia után, bár a testsúlycsökkenés kisebbnek tűnt, mint az elhízottaknál társbetegségek nélküli betegek. A testsúlycsökkenés nőtt vagy fennmaradt a 12 hetes nem vak hosszabbítási időszakokban elhízott, magas vérnyomásban vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél, akik korábban placebót vagy sibutramint kaptak 12 hétig.

Egy 8 hetes vizsgálatban (n = 60) a fejfájás előfordulása kezdetben nőtt a 20 mg/nap szibutraminnal kezelt betegeknél (a számokat nem adták meg), és a vizsgálat során a kiindulási incidenciánál vagy annál magasabb szinten maradt. Az alvási nehézségeket, beleértve az elalvás és az alvás problémáját, valamint az alvás csökkent időtartamát, összesen 27 alkalommal számolták be 1, illetve 7 beteg szedte 5, illetve 20 mg/nap szibutramint. Fokozott ingerlékenységről, türelmetlenségről és izgatottságról számolt be 21 betegből 6 beteg a 20 mg/nap szibutramin csoportban. A szájszárazság mind a placebóval, mind a gyógyszerrel kezelt betegeknél gyakori volt. A 60 betegből ötöt visszavontak a nemkívánatos események miatt: 1, 1, illetve 3 beteget a placebo, illetve a sibutramin 5 és 20 mg csoportból. Ennek oka lehet bőrkiütés, fejfájás, szédülés, hányinger, depresszió, fáradtság, pánikrohamok, valamint a kezek és a lábak zsibbadása és bizsergése.

Egy másik vizsgálatban (n = 173) az 1-30 mg/nap sibutramint kapó betegek 8% -át visszavonták (11 napi 15 mg-nál nagyobb adagot szedett). Nem minden megvonás volt közvetlenül összefüggésben a kábítószerrel, és a megvonás oka többek között fenyegetett öngyilkosság, mellkasi fájdalom és megemelkedett vérnyomás volt.

A szibutraminnal és a dexfenfluraminnal (n = 226) végzett összehasonlító vizsgálatban a napi kétszer 15 mg dexfenfluramin-csoportban (11-ből 11; 10%) kétszer annyi beteg vont el a nemkívánatos események miatt (típus nem definiált), mint a 10 mg-os sibutraminban napi egyszeri csoport (6/112; 5%).

Szív- és érrendszeri problémák: Egy vizsgálatban (n = 485) az átlagos diasztolés vérnyomás (DBP) 176 normotenzív elhízott betegnél emelkedett, akik 12 hónapig napi 10 mg szibutramint kaptak (1,6 Hgmm-rel), de csökkentek 80 hasonló, placebót kapó betegnél ( 0,9 Hgmm; p 90 ütés/perc. Klinikailag nem szignifikáns kóros elektrokardiográfiai paramétereket nem észleltek egyetlen betegnél sem.

Elhízott, magas vérnyomásban szenvedő betegeknél (n = 113) a szibutramin legfeljebb 24 hétig nem növelte a vérnyomást.

A szerzők következtetései

Jelenleg kevés lehetőség van az elhízás hosszú távú kezelésére. A bizonyítékok, bár korlátozottak, arra utalnak, hogy bizonyos elhízott betegeknél a sibutramint a hagyományos, nem farmakológiai terápia hasznos kiegészítőjeként tekinthetjük a kezelés alatt tartósan mérsékelt súlycsökkenés elérésére, amely nagyobb, mint a placebo.

CRD-kommentár

A felülvizsgálat jól definiált kérdéssel foglalkozott, bár a felvételi/kizárási kritériumokat eleve nem határozták meg egyértelműen. Az irodalom keresése kielégítő volt. Úgy tűnt, hogy a szerzők nem értékelték formálisan a vizsgálat érvényességét, és nem szolgáltattak részleteket az adatok kinyeréséről, azaz a vizsgálat kiválasztásának folyamatáról, az érintett ellenőrök számáról. Az adatok narratív összesítése megfelelő volt, mivel a szerzőket korlátozta az a tény, hogy a rendelkezésre álló klinikai vizsgálati adatok nagy részét csak elvont formában tették közzé, és hiányoztak a statisztikai és módszertani részletek. A felülvizsgálat fent leírt korlátai miatt a szerzők következtetéseit óvatosan kell megközelíteni.

A felülvizsgálat következményei a gyakorlatra és a kutatásra

Gyakorlat: A szerzők azt állítják, hogy korlátozott bizonyítékok utalnak arra, hogy a sibutramint módosított viselkedéssel, étrenddel és testmozgással lehet kombinálni, hogy mérsékelt és tartós súlycsökkenést érjenek el 12 hónapig a kezelés alatt.

Kutatás: A szerzők kijelentik, hogy jelenleg nincsenek részletes, közzétett adatok, amelyek megerősítenék a szibutramin hosszú távú tolerálhatóságát és a hosszú távú használat utáni megvonás hatásait.

Bibliográfiai adatok

McNeely W, Goa K L. Sibutramine: az elhízás kezeléséhez való hozzájárulásának áttekintése. Drugs 1998; 56 (6): 1093-1124. [PubMed: 9878996]

Indexelési állapot

Tárgyindexelés az NLM által rendelt

Állatok; Étvágycsökkentők/farmakokinetika/farmakológia/terápiás alkalmazás; Ellenőrzött klinikai vizsgálatok témaként; Ciklobutánok/farmakokinetika/farmakológia/terápiás alkalmazás; Energia bevitel; Női; Emberek; Magas vérnyomás/szövődmények; Férfi; Elhízás/osztályozás/szövődmények/gyógyszeres terápia; Fogyás/gyógyszerhatások

AccessionNumber

Adatbázis bejegyzés dátuma

Felvétel állapota

Ez egy kritikus absztrakt egy szisztematikus felülvizsgálatból, amely megfelel a DARE-be történő felvétel kritériumainak. Minden kritikus összefoglaló tartalmazza az áttekintési módszerek, eredmények és következtetések rövid összefoglalását, majd a kritika értékelésének részletes kritikai értékelését és a levont következtetéseket.