A pajzsmirigy diszfunkciójában szerepet játszó különféle lehetséges toxikus anyagok: áttekintés

Jagminder K. Bajaj

1 professzor és a PIMS Farmakológiai Tanszékének vezetője, Jalandhar, India.

Poonam Salwan

2 adjunktus, Farmakológiai Tanszék, SGT Orvosi Főiskola és Kórház, Gurgaon, India.

Shalini Salwan

3 docens, Farmakológiai Tanszék, PIMS, Jalandhar, India.

Absztrakt

Világszerte mintegy 300 millió ember szenved pajzsmirigy-rendellenességben. A környezeti tényezők fontos szerepet játszanak a fogékony egyének autoimmun pajzsmirigy-megbetegedéseinek kialakulásában. A genetika hozzájárul a kockázat 70% -ához. A kockázat csökkentése érdekében meg kell értenünk a környezeti tényezők összefüggését a pajzsmirigy diszfunkciójával. Ezek a tényezők különösen azokra vonatkoznak, akiknek a pozitív kórtörténete miatt fokozott a kockázata. A pajzsmirigy-toxikus anyag hatásának ideális vizsgálata abból áll, hogy közvetlenül mérik a toxikus anyagnak való kitettség mértékét egy pajzsmirigy-állapotú egyénnél. A pajzsmirigy diszfunkcióját befolyásoló különféle tényezők ismerete segíthet az ilyen vizsgálatok eredményeinek jobb értelmezésében. Ez a cikk kísérlet arra, hogy rávilágítson a pajzsmirigy működését befolyásoló különféle lehetséges toxikus anyagokra, hogy megfelelő intézkedéseket lehessen hozni a túlzott expozíció ellenőrzésére a jövőben a pajzsmirigy-rendellenességek előfordulásának csökkentése érdekében.

Bevezetés

A pajzsmirigy három fontos anyagcsere-hormont termel, a tiroxint, a tri-jodotironint és a kalcitonint [1]. Az agyalapi mirigy által előállított pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) szabályozza ezen hormonok termelését. A főleg tengeri ételekből származó vagy jódozott só formájában fogyasztott jódot T3 és T4 hormonok előállítására használják fel [2]. A pajzsmirigy rendellenességei a leggyakoribbak az endokrin rendszer különféle mirigy rendellenességei között [3]. Egy nemrégiben közzétett jelentés szerint a világon mintegy 300 millió ember szenved ebben az endokrin problémában, ebből 42 millió indián [4,5]. A pajzsmirigy-rendellenességek előfordulása nem megkülönböztető a különböző korcsoportokban, nemenként, valamint a különböző területeken [6]. A gyakori pajzsmirigy-rendellenességek közé tartozik a hypothyreosis, a hyperthyreosis, a golyva és más jódhiányos rendellenességek, a Hashimoto-féle pajzsmirigy-gyulladás és a pajzsmirigyrák [7]. A kezeletlen pajzsmirigybetegség súlyos következményekkel járhat, különösen a szív- és érrendszeri betegségek esetén. Tehát a pajzsmirigy-rendellenességekkel és az ezekért felelős tényezőkkel kapcsolatos jobb tudatosság fontos a pajzsmirigy-betegség kezelésében.

A hypothyreosis prevalenciája India nyolc nagyvárosában 10,95%, jelentõsen nagyobb arányban a nõk és férfiak (15,86% és 5,02%), valamint az idõsebbek és a fiatalabbak (13,11% és 7,53%) felnõttek és 21,85%. a betegek pozitív anti-TPO antitesteket mutattak [9]. Egy másik tanulmány azonban azt mutatta, hogy a hypothyreosis prevalenciája 3,9%; közülük a szubklinikai hypothyreosisban szenvedő alanyok 53% -a pozitív volt az anti-TPO antitestekre. A vizelet jód állapota ugyanabban a populációban azt mutatta, hogy elegendő jód. Az anti-TPO antitestek a közösség több mint egyharmadában jelentettek hyperthyroid eseteket [10]. A múltban az endémiás golyvát több prominens kutató is összekapcsolta a jódhiánnyal [11–13], de a jódosítás ellenére a prevalenciája nem csökkent, ezért a pajzsmirigy autoimmunitása és más goitrogének fontos szerepet játszanak a golyva okozásában [14]. ].

Genetikai hajlamról az autoimmun pajzsmirigybetegség körülbelül 70-80% -ában számolnak be [15], a fennmaradó 20-30% -ot környezeti tényezők járulnak hozzá állat- és humán vizsgálatok alapján [16–19]. Így az autoimmun pajzsmirigy-betegséget kiváltó környezeti tényezők ismerete segíthet a kockázat csökkentésében [20].

A különböző emberi és állatkísérletekben javasolt tényezők közül néhány:

Étrendi tényezők

Az étkezési jód feleslege: Genetikailag fogékony egyéneknél a megnövekedett jódfogyasztás kiválthatja a pajzsmirigy-gyulladást [21,22]. Jódtartalmú ételek, pl. moszat moszat, jódozott só, jód-adalékok a kenyérhez/liszthez, tartósítószerek, gyógyszerek, például amiodaron, vitaminok, Lugol's jód helyi antiszeptikumok és kontrasztfestékek működhetnek kiindulópontként, mivel a magas jódtartalmú tiroglobulin immunogénebbnek bizonyul, mint a gyengén jódozott [ 23–25]. A jód a szabad oxigéngyökök és az immunstimuláció révén közvetlen toxikus hatást gyakorolhat a pajzsmirigyre is [26].

Természetesen előforduló goitrogének: Megtalálhatók hüvelyesekben, növényekben, amiodaronban, lítiumban [27], a káposzta, a karfiol, a brokkoli, a fehérrépa mellett, a gyökér manióka formáiban. A szója vagy szója dúsított ételek szintén súlyosbíthatják a pajzsmirigy problémáit, csökkentve a T4 felszívódását és zavarva a pajzsmirigyhormon működését [28], és a jelentések szerint fokozzák az autoimmun pajzsmirigy betegségeket [29].

A zöld tea szerepe: A pajzsmirigy működését ronthatják a zöld tea kivonatok nagy dózisban. Beszámoltak a szérum T3 és T4 jelentős csökkenéséről és a TSH szint növekedéséről, valamint csökkent TPO és deiodináz aktivitással patkányokban az étrendi zöld tea kivonat hatására [37]. Egy nemrégiben elvégzett tanulmány a katechinek, a zöld tea flavonoidjainak a pajzsmirigy fiziológiájára gyakorolt hatásának megállapítására patkánymodellben arra a következtetésre jutott, hogy a pajzsmirigy-peroxid és az 5’-dejodinázI enzimek aktivitása csökkent. Megállapították a szérum T3 és T4 szintjének csökkenését, valamint a TSH jelentős emelkedését [38].

Szója és szójabab termék: Az egyik tanulmány beszámolt a golyva és a pajzsmirigy pajzsmirigy alulműködésének kialakulásáról egy 10 hónapos csecsemőben, akit már születésétől fogva szójabab-termékkel láttak el, de ez visszafordult a szójabab termék visszavonásával és Lugol jódcseppjeivel. Ezenkívül a pajzsmirigy magas I 131-es felvételt mutatott a szójatermék megvonása után. Felnőtteken végzett vizsgálatok szignifikáns szuppressziót mutattak ki a plazmához kötött I 131-ben, miközben szójaterméket kaptak [39]. Így a szójabab termék goitrogén anyagot tartalmazott, amely befolyásolja a pajzsmirigy működését. 14 vizsgálat áttekintése arra a következtetésre jutott, hogy bár a szójafehérje és az izoflavonok nem befolyásolják a normál pajzsmirigy működését azoknál az embereknél, akik elegendő jódot fogyasztanak, de zavarhatják a szintetikus pajzsmirigyhormon felszívódását, növelve a hipotireózisos betegek gyógyszeres dózisát [40].

Cianogén növényi élelmiszerek: A különböző cianogén növényi élelmiszerek nyers, főtt és főtt kivonatai, köztük a karfiol, a káposzta, a mustár, a fehérrépa, a retek, a bambuszrügy és a manióva anti-TPO aktivitással rendelkeznek. Ezenkívül ezen cianogén növényi élelmiszerek főtt kivonatai mutatták a legnagyobb anti-TPO hatékonyságot, amelyet főtt és nyers kivonatok követnek. A goitrin egy aktív goitrogén, amely a Rutabaga, a fehérrépa és a Brassicae magjainak növényeiben található meg. A főzés azonban tönkreteszi a progoitrin goitrinná történő aktiválásáért felelős enzimet, ezáltal tagadva annak pajzsmirigyellenes hatását. A goitrogén ételek, ha jelentős mennyiségben fogyasztják, hozzájárulhatnak a golyva kialakulásához, de a golyva betegek túlnyomó többségében nehéz őket etiológiai tényezőként inkriminálni [41].

A földimogyoró szerepe: Albínó patkányokban vizsgálták a földimogyoró-kiegészítők hatását a pajzsmirigy és a radioaktív I 131 felvételének méretére, jódtartalmára és vizeletürítésére. A földimogyoróról (hatóanyag arachidozid) beszámoltak, hogy goitrogén, azonban ezt a hatást kis mennyiségű jód, mint kálium-jodid gátolta [42,43].

A köles szerepe: Patkányokon és sertéshús pajzsmirigy szeletein végzett különféle vizsgálatok kimutatták, hogy a C-glikozilflavonokat (glikozilvitexin, glikozilorientin és vitexin) tartalmazó köles étrend olyan hatásokat mutat, amelyek hasonlítanak a pajzsmirigy-ellenes gyógyszer, a metimazol kis dózisaihoz. Maximális pajzsmirigy-ellenes hatást és a pajzsmirigy súlyának jelentős növekedését, valamint a TPO-aktivitás maximális gátlását figyelték meg a köles korpafrakcióval, amelynek maximális koncentrációja C-glikozilflavon volt [44].

A szelénhiány és a B12-vitaminhiány szintén szerepet játszik autoimmun pajzsmirigy-gyulladásban [45].

Környezeti tényezők

A peszticidekben található szerves klórvegyületek májenzimeket indukálnak, ami a szérum tiroxin (T4) felezési idejének csökkenéséhez vezet. [46].

Izoflavonok: csökkenti a tiroperoxidáz aktivitást [47].

A poliklórozott bifenilek, a polibrómozott difeniléterek, a biszfenol-A és a triklozán közvetlen hatással lehetnek a pajzsmirigyhormon receptoraira [47].

A rakéták tüzelőanyagaiban megtalálható perklorátok, tiocianátok és nitrátok zavarják a jódfelvételt [47]. Egy dél-kaliforniai ipari területen élő terhes nőkön végzett vizsgálat kimutatta, hogy szoros összefüggés van a megnövekedett vizelet-perklorát, valamint a csökkent teljes és szabad tiroxin-szint, valamint a megnövekedett TSH-szint között [48].

Kozmetikumok: Az UV-szűrők, amelyek megvédik a bőrt az UV-besugárzástól, szintén megváltoztathatják a pajzsmirigy homeosztázisát [49]. Benzofenon-2-vel kezelt patkányokon végzett vizsgálat a megváltozott pajzsmirigy-peroxidáz aktivitás mellett alacsony T4-szintet és magas TSH-szintet mutatott [49]. Egy másik kémiai OMC (oktil-metoxi-finnamát) dózisfüggő csökkenést okoz a szérum T3 és T4 koncentrációjában patkányokban [50].

Nehéz fémek: A nehézfémek, mint a kadmium és az ólom, ismerten befolyásolják a pajzsmirigy működését. Egy felnőtt teheneken végzett vizsgálatban a szennyezett területeken élő ólomnak kitett teheneknél szignifikánsan magasabb volt a vér ólom- és T3-, T4-koncentrációja [51]. Terhes nőkön végzett vizsgálatban az ólomnak kitett városból érkezők alacsonyabb átlagos szabad tiroxinnal (FT4), magasabb átlagos TPO antitestekkel és magasabb ólomkoncentrációval jártak, ami arra utal, hogy az ólom expozíciója hosszan tartó expozícióval stimulálja az autoimmunitást [52].

A genetikailag kitett egerek felhasználásával végzett vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a bróm és a baktériumok lipopoliszacharidjai kiváltják az autoimmun pajzsmirigy-gyulladást [53].

A harmadik Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatban (NHANESIII) értékelték a dohányzás és a pajzsmirigy rendellenességei közötti kapcsolatot. Megállapították, hogy a dohányzás fordítottan összefügg a szérum pajzsmirigy autoantitestek prevalenciájával. Kevesebb dohányosnak bizonyult szérum pajzsmirigy autoantitest (11%) és emelkedett TSH (2,6%) a nemdohányzókhoz (18%), illetve (5,5%) képest [54].

Az életkor szerepe: A pajzsmirigybetegségek a perimenopauzában és a menopauzában szenvedő nőknél gyakoribbak az ösztrogén és a progeszteron egyensúlyának megváltozása miatt [55]. Azonban a genisteinaglikon (ismert goitrogén) napi menopauza utáni nőknek történő 3 éves időtartamú beadása nem változtatott. A T3, T4, TSH szint és az enzimaktivitás [56], tehát bizonyítja, hogy az életkornak nincs összefüggése a pajzsmirigy betegségekkel.